Parlando 1959/1, 14-16. old.

Néhány szó az általános iskola és a zenetanfolyam kapcsolatáról

Társbérlőnek lenni nem mindig jó, sőt! Hát még, ha egy egész zenetanfolyam a társbérlő, bizony bőven van ok az összetűzésre. S ahogy a jó társbérletben, úgy itt is csak akkor kerülhetők el a nagyobb viharok, ha mindkét fél alkalmazkodik. A két fél: az általános iskola és a zenetanfolyam.

Könnyebb a helyzet ott, ahol külön zeneterem van, s a zenélés okozta zaj, de még inkább a tanfolyam teremigényei nem zavarják az iskola rendjét. De ahol ilyen nincs, ott tanár legyen a talpán, aki nem ütközik folyton hol az énekkarral, a szakkörökkel, a különórákkal, vagy a váltakozó tanítással. Ilyenkor aztán a tanár, növendék szedheti a cókmókját és költözhet, - ha van hová. Ez az az alkalom, mikor szinte sűrítetten összpontosulnak a társbérlet „áldásai” mindkét félnek eszébe jutnak összes vélt és valódi sérelmei. A levegő villamossággal teli. Ez abból adódik, hogy a szegény zenészeknek immár nem tudom hányadszor nincs hova lehajtani árva... kottaállványukat s az igazgató esetleg a klórszagú, fülledt szertárt, a konyha előterét, a padlásfeljárót, vagy az iskola más „alkalmas” zugát tudja csak felajánlani. A tanár szeme szikrákat szór, az igazgató tehetetlenül tárja szét tenyerét – s ez az a pillanat, mikor menthetetlenül kitör a vihar, – vagy nem tör ki. S ettől a pillanattól, illetve ennek eseményeitől függ a zenetanfolyam sorsa az illető iskolában.

Kedves Kartársam, tiszteld igazgatód idegeit, hogy hosszú élete legyen a zenetanfolyamnak az iskolában - és számolj gyorsan húsz darab 4/4-es ütemet – ne alla breve! – mielőtt az igazgatónak elmondanád dióhéjban a zenetanfolyam „hivatását” s benne a te mártíromságodat. Kérlek, hagyd békén a szakkörök, énekkarok és egyebek kitalálójának felmenőit is! Ellenben vedd nyakadba az épületet, pincétől padlásig s meglátod, hogy a megszokott VIII/b-n kívül is „van számodra hely”.

Ülj be például a szertárba. Attól tartasz, hogy növendéked egy erőteljes martelé-vel kiböki a kitömött mackó balszemét, vagy egy határozott könyökmozdulattal örök nyugalomra küldi a földi giliszta tetemét, spirituszával, üvegburájával együtt? Ne légy olyan ideges! Ne félj, a sarokban kucorgó fehér egerek nem tudnak kiszabadulni a ketrecből - szaguk annál inkább! - s cincogásuk nem sokkal hangosabb, mint a „Hazatérő, vidám földműves”. A tengeri sünök pedig, akár a lila orgona, csak illatoznak, de nem szólnak. Hogy utálod Bach-játék közben a levelibékák ugrándozását nézni? Ne légy olyan érzékeny! Van kolléga, akinek ezeket boncolnia kell. Gondolj rá részvéttel és mindjárt látni fogod, mennyivel jobb neked.

Az is csak „háklisság” hogy nem tudsz zongora nélkül zongorát tanítani. Mire való az asztal s a megrajzolt billentyűzet? Hogy nem szól? Annál jobb, legalább nem sértik füledet a hamis hangok. Ajánlom, hogy kabátodat dobd a fal mellett álldogáló, vigyorgó csontvázra, így nem fogja éjszaka nyugalmadat megzavarni.

Óvakodj attól, hogy az igazgatót ide terepszemlére hívd - úgyis tudja, mit láthat. A fontos az, hogy hidd el neki, veled érez és az első adandó alkalommal változtatni fog sanyarú helyzeteden. Mert két eset van: vagy segít, akkor nem reménykedtél hiába és „jaj, de jó, hogy nem veszekedtem vele” - vagy nem segíthet, akkor kár volt a kiborulásért, úgysem használt, legfeljebb görbén néz rád, még akkor is, ha a tandíjszedéstől megkíméled. Tűrj tehát, de légy szemfüles. Keresd magad a megoldás lehetőségeit, órarendek tanulmányozásával, a tanárok és a gyerekek kikérdezésével: hol, mikor, melyik terem kapható és állj javaslatokkal az igazgató elé. Ne fázz attól, hogy órarendedet módosítsd, a szerda-szombat is parallel nap.

Alkalmazd a közmondást: jótett helyébe jót várj! Ajánld fel a tanfolyam szolgálatait az iskolának. Adj műsorszámokat az ünnepélyekre, jó előre jelentkezvén a rendezőnél. Vállalj szereplést, kisérést magad is (hangszeren és kiránduláson egyaránt!). Hogy ez munkatöbblettel jár? Hidd el, nem jár annyi többlettel, mint amennyi hasznát majd te látod abban, hogy a tanfolyamot, a te munkádat megbecsülik a tanárok, megszeretik a szülők. Így aztán nem azért lesz meleg a zeneteremben, mert a fűtőt némi fizetés kiegészítéssel doppingolod, hanem mert az igazgatónak, a szülői munkaközösségnek /akikből meg lehet alakítani a Zenetanfolyam Baráti Körét/ gondja lesz a tanfolyamra és a zenetanárok munkakörülményeire.

Mindent kövess el, hogy azt, hogy te létezel, ne csak a bajokból, panaszokból,
de eredményeidből tudják!

Mi, zenetanárok úgy tudjuk, hogy az iskola köteles nekünk megfelelő hajlékot biztosítani - ha már tanfolyamot kért. Ez így is van. De nem lehetünk idegen test az iskola testében, nemcsak kapnunk, adnunk is kell. Nem elég sok kartárs mondhatja el, hogy az iskola életének, rendezvényeinek, ünnepélyeinek haszna van az ő munkájából. Mi tudjuk, hogy az a haszon közvetve és közvetlenül is megnyilvánul. Közvetve abban, hogy a zenét tanulók statisztikailag kimutathatóan jobban tanulnak, mint a többiek. Közvetve abban, hogy ha az ünnepélyre zeneszám kell, hát a mi növendékeinket állítja ki az énektanár, vagy a rendező. Igaz, hogy a zenetanfolyam, a zenetanár ilyenkor is inkognitóban marad, legtöbbször nem is tudja, hogy növendéke szerepel, de ha igen; köszönetet nem igen kap érte, elfelejtik, hogy a világon van. Sőt! Akadnak olyan vélemények is, hogy a zenetanulással járó elfoglaltság csak teher a növendékeknek. A sikeres szereplés bebizonyíthatja, hogy a gyerekek nem töltik el hiába a zenére fordított időt. Osztályfőnökök, tanárok másképp néznek egy - egy gyerekre, aki talán számtanban, tornában gyengébb, de előző nap szépen zongorázott, hegedült: a gyerek értéke feltétlenül emelkedik szemükben s ez nem közömbös sem a gyerek, sem a tanfolyam, sem az iskola szempontjából.

Váljék a tanfolyam az iskola szerves részévé. A tanfolyamfelelős vegyen részt a szülői és nevelési értekezleteken. Ismerje meg a növendékeket egyéb oldalukról is, zenei tudásukról, viszont számoljon be ő az osztályfőnököknek. Az értekezleteken bepillanthat az iskola problémáiba és áttekintést nyer a kollegák munkájáról, az iskola életéről. Tudod-e kedves Kartársam, hogy a közeli kultúrház zenei bérletet hirdet, amelynek előadásait tanításodban jól felhasználhatod? Tudod-e, hogy tanítványaidat valamelyik zenei filmhez viszi el az iskola, s erre jó lenne előkészíteni őket? Tudod-e, hogy a földrajz, vagy fizikatanár milyen szívesen hallgat zenét? Hogy az irodalomtanár szeretettel gyönyörködne muzsikáló gyermekekben? Ugye, nem tudod. Pedig csak egy közös órára, vagy kis házi hangversenyre kellene elhívnod őket, akik nem is tudják, hogy ilyen van. Az orosz-szakos tanár kitűnően énekel lapról, a számtantanárnő valaha a legjobb szolfézsos volt a zenetanfolyamon, a rajztanár minden nevezetesebb hangversenyen ott van, az igazgató Bartók rajongó... ez mind a tanári szobában töltött negyed- vagy félórák alatt derül ki annak, aki puhatolódzik. Az énektanárral állj kottacserélési barátságban, vedd át a szolfézsórán a karénekesekkel a nehezebb szólamrészeket - s ezentúl ő lesz leghálásabb előképzős-propagátorod. Év végén látogasd vele végig az I. és II. osztályokat, jegyezd fel, kiket ajánl zenetanfolyamra.

Ezerféle szálat találhatsz - kezdve attól, hogy segíted a tandíjbegyűjtést, egészen addig, hogy a hivatalsegédnek eljátszod kedvenc magyar nótáját - amelyekkel eleven, állandó kapcsolatot építhetsz a tanfolyam és az iskola között.

Ha így dolgozunk, hamarabb lesz tanterem, fűtés, jó hangszer, mint gondolnánk, mert hiszen ki ne sietne egy kedves, hasznavehető, készséges, szimpatikus, rendes, pontos, megbízható stb., stb. zenetanár segítségére.

Ez a néhány sor csak ötletek felvetése és tapasztalatok közlése. Kérjük kartársainkat, egészítsék ki saját tapasztalataikkal, gondolataikkal az itt elmondottakat, hogy az általános iskolával való kapcsolatainkat tovább javíthassuk.

Dr. Soltész Elekné