Parlando 1959/1, 2-4. old.

A zenetanfolyami felvételi vizsgákról

„Egész népművelési munkánk célja az legyen, hogy – az egyes rétegek sajátos helyzetét figyelembe véve és a megfelelő módszereket alkalmazva – elérjük: művelt, magas igényű, fejlett ízlésű emberek, valóban ’kiművelt emberfők sokasága’ legyen a mi népünk.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei.)

A Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanárai a kulturális program irányelveinek szellemében dolgoznak, szívvel, lélekkel törekszenek a program - egymástól el nem választható - politikai és kulturális céljainak megvalósítására.

Sokat tettünk már, de még korántsem eleget. A Zeneművészeti Szakiskolai felvételi vizsgákon évről évre tapasztalom, hogy sehogyan sem, vagy teljesen kontármódra „magánúton”, ismerős által előkészítve jöttek a felvételi vizsgára jó hallású, rátermett, munkás származású tanulók olyan általános iskolából is, ahol van fővárosi zenetanfolyam! Hogyan történhetett meg, hogy a Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanárai nem kerültek kapcsolatba ezekkel a gyerekekkel, hogyan történhetett, hogy az iskolai énektanár és a Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanárainak közvetlen közelében - mondhatnám a füle hallatára - elkallódhattak ezek a gyerekek?

A felvételre jelentkező növendékek nagy számából, de éppen a szakiskolai felvételi vizsgákon szerzett tapasztalatokból is arra lehet következtetni, hogy a zenetanulás nevelő hatásáról, kulturális jelentőségéről s a zenei pályavá1asztás lehetőségéről már nem kell a munkásszülőket meggyőzni - tudnak róla. De nem ismerik zeneoktatásunk rendszerét, nem tudják, hogy a zenei gimnáziumi felvételhez komoly zenei előképzettség kell, nem tudják, hogy hol lehet azt megszerezni, és hogy a zenetanulás 11-12 éves korban való kezdése legtöbbször már elkésett.

Ezen a területen tehát bőven van a zenetanároknak tennivalója. Az általános iskolával, ill. nevelőivel és a munkásszülőkkel való kapcsolat elmélyítésével – jobb szervező munkával, a képességvizsgálat alaposabbá tételével – jobb és jobban szervezett szakmai munkával – növelni kell a munkás- és parasztszülők gyermekeinek arányszámát a zenetanfolyamokon.

A Fővárosi Zeneisko1a Szervezet decentralizált volta, a közismereti iskolában való elhelyezés következtében a zenetanfolyami tanárnak a növendékek kiválasztásánál sokkal könnyebb dolga van, mintha önálló épületben működő zeneiskolában dolgozna. Az általános iskolában működő zenetanfolyami tanár sok száz gyerek között él. Oktatási rendszerünknek nemcsak elveit ismeri, de a szeme láttára játszódik le az egész oktató - nevelői folyamat, önként adódik, hogy munkája ennek szerves részévé váljék.

Kérdés - kihasználják-e a tanárok ezt az előnyös helyzetüket? Bizony szép számmal akad még tanárunk, aki az általános iskolában való elhelyezésnek csak nehézségeit /tanterem, fűtés stb., stb./ látja, de előnyeit nem. ,A folyosó lármájában csak a „piano” bosszantó megzavarását hallják, s nem kárpótolja őket a bosszúságért a forrás, a való élet közelsége. Ne elégedjenek meg azzal, hogy a tanév elején meghirdetik a zenetanfolyami felvétel lehetőségét és a 8 éves gyerekek emlékezőképességére, „kulturális igényére” bízzák a felvételi vizsgán való megjelenést, a jelentkezést. Az iskolai énektanártól, az alsó tagozatú nevelőktől érdeklődjön a tanulók iránt. A második félévben látogasson be az I. osztály énekórájára - / a szomszédos fiúiskolában is!/ s már szemelje ki a következő tanév előképzőseit. Beszélgessenek az iskola igazgatójával már a tanév kezdetén a zenei gimnáziumi, ill. szakiskolai beiskolázásról, zeneoktatásunk felépítéséről. Ismertessék a Zeneművészeti Szakiskolai felvétel követelményeit s ezzel kapcsolatban a zenei gimnáziumi beiskolázás lehetőségét. /Ha ugyanerről beszélnének minden VIII. osztályos növendékükkel is a tanév elején, akkor az évenként megismétlődő néhány, az utolsó percben jelentkező, reménytelen próbálkozás is elmaradna/. Gondoskodjanak róla, hogy ne csak növendékeik, hanem általában az iskola tanulói ismerjék és szeressék - második otthona lesz akkor az iskola, bizalommal kérik majd tanácsát minden zenével kapcsolatos ügyben, a nehézségek pedig eltörpülnek.

A felvételi vizsga megjavítása már szakmai feladat A képességvizsgálat módszerei, halláspróbák stb., általában kia1alakultak, de nem elég gonddal ügyelnek a tanárok arra, hogy a hangulat, a légkör megfelelő legyen. Döntően befolyásolja a kisgyermeket a barátságos, nyugodt légkör. Ha másfél órát várt a folyósón és érzi, hogy a bizottság siet (3 - 4 tagúnál ne legyen nagyobb!), ha hol az egyik kérdez valamit, hol a másik - ne számítsanak reális eredményre. Az otthoni, kulturáltabb környezet áltat szerzett biztosabb fellépés, a zeneértő családból került gyermek aránylag több zenei élményével szerzett ügyessége, vagy esetleg a szakszerű előkészítés a felvételi vizsgára, a valóságnál jobb képességek látszatát keltheti. Ha a képességvizsgálat felületes, előfordulhat, hogy az ezeknél jobb képességű, de egyszerűbb, „zenétlen” környezetből kikerülő gyermekek rovására történhetik a döntés.

Semmiképpen sem kívánjuk az amúgy is kevés férőhelyet olyan növendékekkel betölteni, akik nem rendelkeznek a hangszertanuláshoz szükséges képességekkel, azonban alaposabb utánajárással, a felvételi vizsgák jó megszervezésével /több idő jusson egy-egy jelentkező megvizsgálására/ érjük el, hogy a rátermett munkás- és parasztszármazású gyermekek valóban a tanfolyamra kerüljenek, és ezzel biztosítsuk egyenes útjukat a hangversenytermekig a zeneértő közönség soraiba, esetleg zenetanári pályára, vagy éppen a pódiumig.

J. Irsai Vera központi igazgató