Parlando 1963/2, 9.-10. p.

A tantervi reform kérdései

A reformtervezet célkitűzése szerint a zenei képzés módszereit is jobban a gyakorlati élet követelményeihez ken alkalmaznunk. A gyakorlati életben a zeneiskolákból kikerülő növendékek (eltekintve az elenyésző kisebbségben levő leendő szakmuzsikusoktól) legtöbbnyire zenehallgató közönséggé, családi, baráti körben kamarazenélő amatőrökké lesznek. Fő feladatunk itt, hogy ne rossz értelemben vett, felületes dilettánsokat engedjünk ki kezünk alól, hanem fejlett ízlésű, kulturált amatőröket. (Tisztázni kellene, mi is a különbség dilettáns és amatőr között.)

Az amatőr-képzés tehát fontos, felelősségteljes munka. Dobray István, a Művészetoktatási Osztály főelőadója december 11-én a Tantervi Bizottság ülésén tartott előadásában leszögezi, hogy „A tudás nem az, amit a gyermek megtanul, amit produkál, hanem amit az anyag alapján önállóan alkalmazni, megoldani tud. ― A leglényegesebb követelmény tehát az, hogy kialakítsuk ifjúságunkban azokat a képességeket, melyekkel önállóan is tudnak ismereteket szerezni és szerzett ismereteiket alkalmazni is tudják. Biztosítani kell annak feltételeit, hogy önállóan gondolkodni tudó, teljesítményképes tudással rendelkező, önálló, aktív zenehallgató, önmagukat tovább képezni képes fiatalokat neveljünk.” Hangszeroktatásunknak ez legyen alapvető irányvonala! A reform első munkája az új tanterv elkészítése. Milyen legyen tehát az a tananyag, amely fenti követelményeknek megfelel? Mindenekelőtt jó zene és sok zene. Meg kell találnunk a helyes arányt a technikai és zenei képzés között, jobban mondva az összefüggést kell megtalálnunk. Olyan technikát kell tanítanunk, ami eszköz a jó zenéléshez, nem pedig elszigetelt technikázás.

Mit jelent mindez a hegedűtanítás gyakorlatában? Hegedű tananyagunk az V. osztálytól kezdve aránytalanul sok etűdöt kíván, ami természetesen az előadási darabok tanulásának rovására teljesíthető csak. Pl. VII. osztályban:

Dont op. 38. II. és. III. füzet:.... 20 etűd

Feigerl etűdök I. es II. füzet...... 24 etűd } összesen 51 etűd.

Dancla 15 etűdből legalább........ 7 etűd

A vizsgalapok tanúsága szerint emellett már csak évi 3-5 darab tanulására marad idő. Elképesztő számarány ez még a zenei pályára készülők esetében is! A leendő amatőrök nagy része el is veszíti a kedvét, mire erre a fokra ér. A lemorzsolódás V. osztályban kezdődik nagyobb mértékben és ennek fő oka a túlzásba vitt etűdözés a zene rovására. Ezt bizonyítja az is, hogy zongorában, ahol kb. 6:1 az arány a darabok javára, jóval kisebb a lemorzsolódás. Távol áll tőlem, hogy a hegedűtanításban mellőzni kívánjam a technikai képzést. Természetesen, nem lehet jó zenét ízlésesen játszani rossz technikával. Mérlegeljük azonban, hogy olyan technikát tanítnunk-e, ami összhangban van a darabok által megkívánt követelményekkel és növendékeink látják-e, tapasztalják-e ezt a kapcsolatot. Az új tantervben a B tagozatban meg kell állapítani a technikai és zenei anyag helyes egyensúlyát.

Skálára, fekvésváltási és ujjgyakorlatokra feltétlenül szükség van. Ez a gyakorlási időnek kb. 1/10 részét foglalja el. Etűdök 30-50 százalékban szerepeljenek, a hegedűtanulás többi részét zenei anyag töltse ki!

B tagozat ú növendéknek ne adjunk Seitz, Rieding stb ún. „Schüler Konzert” stílusú darabot! A zenei pályára készülő növendékek a virtuóz technika előkészítésében esetleg hasznot húzhatnak ezekből a darabokból, de a leendő amatőrök ne játsszanak ilyet! Itt ugyanis megvan annak a veszélye, hogy ízlésüket rossz irányba befolyásolja, és ezt már nem tudjuk ellensúlyozni, mert közben kikerülnek a befolyásunk alól. Adjunk tehát jó, a legjobb zenét, ezt szerettessük meg velük, ne a csillogó, de belül értéktelen tan-darabokat! Helyette a reform során gondoskodni kell majd értékes darabgyűjteményekről.

***

Milyen legyen a darab-anyag elrendezése?

A „Parlando” decemberi számában Szőke Andorné kartársnő a tananyag stílus szerinti rendezéséről írt cikket. Mivel az 1. körzet szolfézstanítása stílusonként építi fel anyagát, magam is kísérleteztem a hegedűtanításban ennek az elvnek az alkalmazásával.

Első félévben egy V/B osztályos gyereknek a Sándor-iskola a, b füzetének szemelvényei és rövidített Kayser-gyakorlatok mellett (a tanult anyag egészének kb. 40 százaléka), 15 egyforma stílusú preklasszikus táncot tanítottam. Egy másik - szintén V. osztályos növendék - kb. 60 százalék előírt tananyag mellett hat Mozart-darabot tanult. A második félévben az első növendékkel áttérek Mozartra, a másodikkal könnyű Bach-darabokra. A kísérletből a következő tapasztalatokat szűrtem le:

1. A tanév elején erősen csökkent tanulási kedvét mindkét tanuló visszanyerte. Ezt a sok szép, könnyen játszható darab hatásán kívül azzal magyarázom, hogy a szeptemberben rájuk szakadt sok nehézség (fekvéstanulás, hosszú Kayser-etűdök) mérséklődött, mikor ezek a nehézségek a tananyag kisebb százalékára redukálódtak.

2. Ma már lapról jól olvassák a hasonló stílusú darabokat, azonnal formálva. s megtalálják a hozzá való vonásokat, játékmódot. Ezen az alapon tehát bizonyos alaptudást, készséget szereztek, melynek birtokában bizonyos stílusú zenében kiismerik magukat, tájékozódni tudnak önállóan is.

A 15 darab tanulása természetesen nem történt aprólékos kidolgozással. Az első darabot csiszoltuk legrészletesebben. A következőknél utaltam az elsőben tanultakra. Mielőtt az új darabok tanulásához hozzáfogunk, előbb eljátsszuk a növendékkel lapról, zongorakísérettel. (Később is igyekszem minél többet kísérni, hogy a növendék a maga teljességében - funkcióival együtt - ismerje meg, amit játszik.) Ezen első alkalommal megbeszéljük a mű formai, hangnemi, technikai stb. problémáit. A harmadik hasonló jellegű darabnál már meglehetősen önállóan tud tájékozódni.

Természetesen ez a kísérlet még kezdeti stádiumban van, hiszen sem előzményét, sem folytatását még nem próbáltam ki. Az eddigi kedvező tapasztalatok azonban arra késztetnek, hogy folytassam és közzétegyem. Örülnék, ha más hegedűtanárok is kipróbálnák, és tapasztalataikkal segítenék ezt a kezdeményezést.

Horváth Károlyné