Parlando 1963/7, 15.-17. p.

A hangszertanítás mozgásélettani, lélektani vonatkozásai és a reformterv

(Folytatás)

A hegedülés mozgásait összehasonlítottuk munka- és sportmozgásokról készült EMG felvételekkel is, hogy ily módon a hegedűjáték specifikus eltéréseit ezekről megállapíthassuk. Ennek ugyancsak a hegedüléshez szükséges koordináció kialakítása szempontjából van jelentősége. A nyert adatok - mint arra utaltam is - lehetőséget adnak a hegedűtartás és a felsorolt mozgásfajták tanítási módszereinek pontosabb megállapítására.

V.

A vegetatív funkciók vizsgálata során befejeztük a légzésritmus és a hegedűjáték összefüggésének megállapítására végzett kísérletsorozatunkat dr. Stadler Egonnal. Ennek eredményéről 1962. dec. 28-án a Kossuth Klubban előadás formájában számoltunk be. (Publikálása folyamatban van.) Jelenleg végéhez közeledik az oxygénfogyasztás és a légzésmélység pontos megállapítására végzett kísérletsorozatunk.

Mindkét kísérletsorozat alapmódszere az, hogy 10 kísérleti személy (k. sz.) - művész, tanár, növendék vegyesen - egy általunk megadott Bach tételt játszik háromszor egymás után. A tétel alapkottájába bevezetjük a k. sz. egyénileg használt vonás nemeit, a játékot pedig magnószalagra vesszük. A légvételek könnyű, ún. fél-álarcon át történnek, a belégzőszelep mozgásait pedig koppantással ugyanazon magnószalagra vesszük fel. Első kísérletsorozatunkban a belégzés szabad levegőből történt, a jelenlegiben pedig a Krogh készülék zárt rendszeréből. A készülék automatikusan jegyzi az oxygénfogyasztás és a légzésmélység, légzésszaporaság adatait, amelyek az előzőleg fekvő helyzetben felvett nyugalmi adatokkal összehasonlítva megadják a hegedülés által történő módosulást. A magnószalag és az alapkotta összehasonlítása pedig mindkét kísérletben lehetővé teszi a légzésritmus, a jobb karmozgás és a zenei mondanivaló kapcsolatának elemzését. Kontrollképpen két Paganini Capricet és a Veracini Largót játszattuk hasonló módszerrel, három kísérleti személlyel.

Illusztrációképpen bemutatjuk a Bach menüett kiértékelt kottáját. Ebben már szerepelnek nemcsak a használt vonás-nemek, hanem a légvételek helyei, mellettük a vonóhelyzet a szokásos jelölésekkel. Lent az értékelés adatai vannak feltüntetve. (2. ábra.)

Ezek a kísérletek adatokat szolgáltattak a légvételek, az anyagcsere, a hegedűs mozgások belső koordinációja és a zenei tartalom közötti összefüggésről. Előbbiek a vonás-nemek tanításában, az oxygénfogyasztás pontos adatai pedig a hegedülés energiaszükségletének és az ezzel kapcsolatos fáradási jelenségek, sőt bizonyos pszichikai folyamatok lezajlásának körülményeire derítettek fényt. Utóbbiak egy része az eredeti dinamikus sztereotípiák módosulásaiba nyújtott betekintést.

O. T. S. I. KUTATÓ OSZTÁLY LÉGZÉSRITMUS VIZSGÁLAT

HEGEDŰJÁTÉK KÖZBEN

Jelzések: légvétel

légvétel ismétléskor: +

vonásirány lefelé: P

vonásirány felfelé: V

Összegezés: légvételek száma: 18

ebből lefelé vonás közben: 2

felfelé vonás közben:* 16

vonó végpontja a kápa közelében: 6

vonó végpontja a csúcs közelében: 10

vonó végpontja a közép közelében: 2

* illetve közvetlen lefelé vonás előtt

VI.

Úgy gondolom, hogy az eddig végzett kísérletsorozatok lehetőséget nyújtanak az irodalom esetenként ellentmondó nézeteinek tisztázására. A szerzett ismeretek bizonyos vonatkozásban objektív alapot képezhetnek a hegedűtanítás módszerének finomítására.

A tananyag felépítésénél számos pszichológiai tényezővel kell számolni. Ezek közé tartozik a készségeknek az a sajátossága, hogy ismételt felidézés és gyakorlás nélkül feledésbe mennek, hasonlatosan a feltételes reflexek kialvásához. Ha egy zenei feladat pl. 3/4 ritmus hegedülése - ami problémákat szokott okozni (feltételezhetően aszimmetriája miatt) -, csak néhány gyakorlatban szerepel, azután hosszabb időn át nem fordul elő, akkor ennek készsége oly mértékben csökkenhet, hogy újabb előforduláskor szinte újra kell tanulni. Ez nem célszerű, nem a „legrövidebb út”.

Nem kisebb problémát jelent a tananyag módszertani egységekre bontása. Azt, hogy mit, milyen sorrendben, mikor tanítsunk, számos körülmény mérlegelése után lehet csak megállapítani. Pl. az előzőekben szerzett készségek állapota (kellően rögzítettek-e), életkori sajátosságok (át tudja-e érezni a növendék az emocionális tartalmat), mozgáskészség stb.

A klasszikus hegedűiskolák „több körös ismétléssel” oldják meg a szerzett készségek állandó felújítását. Ily módon viszonylag egyszerű a fokozatosság betartása. Napjaink hangszertanítása azonban már alsó fokon szétválasztja az ún. amatőr képzést a leendő hivatásos muzsikusok képzésétől. Ez további problémákat jelent a tananyag beosztása szempontjából: azonos életkorban más lehetőségek állnak azok előtt, akiknek tehetsége már kibontakozott, mint azok előtt, akikben még szunnyad, vagy, uram bocsá - nincs is. A hangszeres játék alapfokát szinte minden normális hallású és mozgáskészségű ember megtanulhatja, de nem egyforma energiaráfordítással és nem egyforma idő alatt. Ezért szükségesnek látszanék a kétféle célnak megfelelő tananyag beosztás.

VII.

Mindezek csak részben „szakmai” kérdések, jórészt fiziológiai és pszichológiai problémák. A korszerű tudományos szemlélet az embert egységes személyiségként fogja fel, akinek életfunkciói, cselekvései minden sokrétűségük ellenére az egész embert reprezentálják. Ezért az ember egyik specifikus cselekvése - legyen az egy konkrét munka, sport, vagy művészi alkotótevékenység - sem érthető meg elszakítva az egész emberre jellemző értelmi, érzelmi, motorikus sajátosságaitól. E nélkül pedig azokra a kérdésekre sem lehet megnyugtató választ adni, amelyeket a tantervmódosítással kapcsolatban felvetettem.

Az emberi mozgás általános kutatása előbbre viheti mind a munka, mind a sportmozgások sikeresebb végrehajtását, ami visszahat az emberek egészségi állapotának javulására. A hangszeres mozgások kutatása pedig a zenepedagógiának hozhat konkrét hasznot.

Úgy vélem, hogy figyelembe véve a még számos megoldatlan kérdést, ami további rendszeres kutatási munkát igényel - szélesebb körűt, mint amire eddig lehetőség volt - és a zeneoktatás növekvő feladatait, szükségesnek látszik, hogy a Művelődésügyi Minisztérium - a zenetudomány más ágaihoz hasonlóan - nagyobb figyelmet fordítson erre az ügyre, és gyakorlati módon támogassa.

Szende Ottó