Parlando 1963/8, 19.-20. p.

Országos Úttörőzenekari Fesztivál Egerben

Országos Úttörőzenekari Fesztivált rendezett az egri Gárdonyi Emlékbizottság és a Magyar Úttörők Országos Szövetsége. A Gárdonyi Emlékbizottság az író születésének századik évfordulója alkalmával több hónapon keresztül impozáns ünnepségeket rendez. Ennek keretén belül került sor az Úttörő Szövetséggel együtt rendezett Úttörőzenekari Fesztiválra. A kétnapos Fesztivál első napján - június 22-én - a zenekarok mutatkoztak be, másnap pedig megbeszélésre gyűltek össze a zenekarvezetők és a meghívott hivatalos résztvevők. Részt vett a tanácskozáson a Művelődésügyi Minisztérium Művészetoktatási Osztálya, a Népművelési Intézet Zenei Osztálya, az egri Művelődési Osztály képviselői, a pécsi és az egri Tanárképző Főiskola Zenei Tanszékének vezetői, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatója, több zeneiskola igazgatója és művelődési osztályok képviselői.

A két helyen lebonyolított hangversenyen az egri úttörőzenekarokon kívül nyolc zenekar szerepelt. Ezek: Debrecen, Farmos, Kecskemét, Kisújszállás, Novaj, Pécs, Salgótarján és Somogyszil úttörőzenekarai.

A résztvevő zenekarok - mint a csepp a tenger vizét - feltárták az úttörőzenekari mozgalom valamennyi problémáját. Volt köztük zeneiskolai zenekar, volt olyan, melynek valamelyik Művelődési Ház a gazdája és voltak olyanok is, amelyeket az általános iskola fogadott

magáénak.

A megbeszélésen elhangzott az a javaslat, hogy az úttörő korban levő ifjúság zenekari muzsikálását - mint az iskolán kívüli munka egy részét -, az országos úttörőmozgalom fogja össze. Így megszűnnék az a sok vita, amely a zenekarok hovatartozása körül folyik sokszor, és ami csak gátolja munkájukat. Az úttörő mozgalomnál lenne a helyük azért is, mert ez fogja össze a gyermekek minden iskolán kívüli munkáját. Így nyilvánvaló tehát, hogy az ifjúsági zenekari mozgalom számára az lenne a legmegnyugtatóbb, ha gazdájuk az Úttörő Szövetség lenne.

Rendkívül tanulságos, hogy mindegyik zenekar más-más összetételű volt. Volt köztük furulyazenekar, fúvószenekar, harmonikával tarkított vegyes zenekar és szabályos szimfonikus zenekar is. Ez a sokféleség természetes. Mindig a helyi lehetőségek függvénye. Bajos lenne ezeket közös nevezőre hozni és a zenekarokat valamiféleképpen uniformizálni. De ez nem is lenne helyes. Az egyöntetűséget csupán egyetlen szempont tenné kívánatossá, éspedig az, hogy így könnyebb lenne ezeket a zenekarokat központilag egységes kottaanyaggal ellátni. A vita során az kristályosodott ki, hogy olyan vezérszólam-szerű feldolgozásokra van szükség, amelyeket minden zenekarvezető a maga adottságai szerint szólaltathat meg. A vezérszólamnak tehát tartalmaznia kell azokat az utasításokat, amelyeknek megfelelően azt bárki szólamokra bonthatja, az adott hangszercsoportoknak eloszthatja. A sokféleségben az egységet így nem az apparátus, hanem maga a zene teremtené meg.

Az úttörőzenekarok jövőjéről

Kétségtelen, hogy úttörő zenekaraink fejlődésében nagy szerepe van zeneiskoláinknak. Hiszen az úttörő korú gyermekek zeneoktatását ők végzik. De nem lehet e széleskörű mozgalom eredményeit csak a zeneiskoláktól számon kérnünk. A zeneiskolák száma ugyanis még nem elegendő ahhoz, hogy munkájuk az ország valamennyi községében, városában érezhető legyen. A felsorolt nyolc zenekar közül három olyan helyről került ki, ahol nincs zeneiskola, de valószínű, hogy a közeljövőben sem lesz (Farmos, Novaj, Somogyszil). Ezeken a helyeken a zenekar sorsa azon múlik, akad-e olyan pedagógus, aki a hangszeres muzsikáláshoz ért, vagy sem? Ha ezt a pedagógust történetesen máshová helyezik, megszűnik a zenekar.

Szabad-e ilyen esetlegességre bíznunk ezt a fontos ügyet? Vagy pedig hagyjuk figyelmen kívül az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek azt a célkitűzését, hogy fokozatosan megszüntetendő a falu és város közti kulturális különbség?

Mi a megoldás?

Nem valószínű, hogy a közeljövőben minden faluban zeneiskolát nyitunk majd. Azt azonban intézményesen biztosíthatjuk, hogy a zeneművészeti szakiskolák szaktanárképzőjét végzett hallgatók fokozatosan mindenhová elkerüljenek. Csak lehetőséget kell nekik adnunk arra - mint ahogy az a zeneművészeti szakiskolák létesítéséről szóló rendeletben eredetileg szerepelt -, hogy hangszeres és szolfézsképesítésük mellett az általános iskolai énektanításra is felkészüljenek és képesítést kapjanak.

A zenekari bemutatókat követő megbeszélést komoly felelősségérzet hatotta át. Nem a kevesekről, hanem ifjúságunk százezreiről volt szó. A problémák egy része megoldható egy ilyen tanácskozással is, gyökeres változást azonban csak átfogó, országos érvényű intézkedések hozhatnak.

Fasang Árpád