Parlando 1964/3, 8.-10. p.

A tükör, a tükrözés a mindennapi szóhasználaton kívül sokat emlegetett fogalom az optikában és a geometriában. De hogyan kerül a zenébe?

Ha Debussy művei között lapozgatunk, a sok költői, vagy inkább festői fogalmazású cím között ilyennel is találkozunk: Reflets dane l’eau (Víztükrözés). Ebben a műben a szerző a zene nyelvén mondja el azt a benyomást (Impresszió), amit a víz tetején táncoló napsugár játéka benne kivált. A zongora széles színskálája erre bő lehetőséget kínál. Azonban mégsem ez a zenei tükör, amelyet ebben a számunkban ismertetni szeretnénk.

A XX. századi zenei törekvések szempontjából a Víztükrözésnél sokkal fontosabb az a „tükör”, amellyel a régi polifon zenében találkozunk. Már a reneszánsz mesterek műveiben is sűrűn adódik megfordított imitáció (imitacio moturn contrarium), melyet inversio névvel is jelölnek.

Erre a jelenségre a tükör elnevezés is mindenképpen indokolt, ment a második példa hangközei úgy adódnak, mintha az első példa hangközeit a D-hangról, mint egy tükörből visszaverődve látnánk. A hangszeres ellenpont is gyakran él e variálási lehetőséggel. Vizsgáljuk meg pl. Bach fúgájának alábbi torlasztott részletet, melyben a témát és augmentált (nagyított) alakját együtt találjuk szabad tükörfordításával:

Ezt a tükör-elvet változatlanul magáénak vallja és bőségesen használja a vokális és instrumentális ellenpont modern utóda, a Schönberg által megalkotott dodekafon-polifónia. A dodekafóniáról a későbbiek folyamán részletesen lesz szó, most csak tükör vonatkozásait említjük. Ebben a stílusban a mű alaptémájául választott sor (Reihe) tükörfordítása és annak transzpozíciói a műben, mint változatok szerepelnek:

Míg a régebbi stílusokban elsősorban a hangnemi kötelék szabta meg, hogy a zeneszerző szigorú vagy szabad tükör-imitációt használjon, a hangnemi köteléktől felszabadult modern 12-fokúság lehetővé teszi a következetesen szigorú tükör megvalósítását (mint azt az előbbi példánkban is láttuk). Ezen kívül az a rugalmasan kezelhető alapanyag, amelyet egyenlőközű 12-fokúságnak hívunk, megengedi a téma és tükörképének egyidejű (szimultán) megszólaltatását.

Ez már valódi tükör! A téma a tükörrel szemben önmagát „látja”. Az eddigi tükörmegoldások időben egymástól távol (szukcesszíve) jelentkeztek, itt pedig időben egymásba tolódik a szimmetrikus dallamrajz.

A tükör-elv jól szemléltethető szimmetrikus szerkezetű hagyományos hangsorokkal. Énekeltessük az alábbi hangsorokat.

Mivel mind a pentaton, mind a dór-hangsor az alábbi alakban szimmetrikusak, a felfelé és lefelé haladó ág egyszerre megszólaltatva tükörhangzást adnak:

Ezekből a példákból is kitűnik, hogy kiemelt, tonikai szerepe van annak a tengelynek (centrum-hangnak), amely körül a tükrözés történik. Ez a tengely lehet valóságos, ténylegesen megszólaló, mint az első példa A-hangja és lehet elképzelt, virtuális, mint a második példa nem létező Gisz, vagy Asz-hangja.

Felvetődik a kérdés, hogy a geometria törvényeit lehet-e érvényesíteni a zenére. Ha igen, milyen határig? Ha a geometria törvényeit érvényesítjük a zenére, az vajon zene marad? A tapasztalat szerint a geometrikus módszerekkel szerkesztett zenék eltávolodnak a hagyományosan szépnek mondott hangzásideáltól. Úgy látszik a kölcsönvett logika idegenül csengő, rideg hangzást eredményez. Hallgassuk meg Bartók: Sárkány tánc című művét (Mikrokosmos 72.).

Hogyan értelmezzük ezzel a művel kapcsolatban e régi fogalmakat: tonalitás, funkció, dallam, harmónia stb.? A Sárkánytáncban lényegében kétféle zenei anyaggal találkozunk: tartott hangokkal (megrajzolt tükörterületek) és szimmetrikusan mozgó ikerdallamokkal. A tonalitás főbázisai a tartott hangok. A szelvényszerűen megrajzolt tartott hangok a műnek nemcsak a formai tagolását biztosítják, hanem ez a mozgó orgona pont egyben feszültségteremtő eszköz is. A szimmetrikus nyugtalan belső mozgás alig nevezhető dallamnak, harmóniákról is csak erőltetve beszélhetünk. Sokkal könnyebben eligazodunk elemző ténykedésünk során, ha a geometria szótárához fordulunk és a tartott hangokat egyeneseknek, az iker- dallamokat töredezett vonalaknak képzeljük. Olyan vonalnak, amilyet a levegőbe emelkedő papírsárkány ír le, vagy amilyen egy beteg, vergődő szív mozgásának a diagrammja lehet.

Bartók sok művében használja a tükör és általában a szimmetria adta lehetőségeket. A 141. számú Mikrokozmosz-darabban, melynek a címe is Tükröződés, e modern zenei eszköz számos változatát mutatja be.

Gazdagodást, vagy elszegényedést jelent a XX. századi zene szempontjából az emlegetett zenék gépies jellege, egyáltalán a geometria közelsége? A kérdésre kérdéssel válaszolunk. Gazdagodást, vagy elszegényedést okozott-e a XIX. század zenéjében a költészet és a festészet közelsége?

Turcsányi Emil