Parlando 1964/4, 23.-24. p.

A FŐVÁROSI ZENEISKOLA SZERVEZET 7. SZ. KÖRZETÉT

A csepeli gyárkémények tövében, a központi általános iskola épületében találom meg a 7. számú körzeti zeneiskolát. Szinte jelképnek is tekinthetné az ember. Eredetileg a gyár szakszervezete hozta létre, és mint a csepeli gyár szakszervezeti zeneiskolája, 15 tanerővel és kb. 350 tanulóval indult meg benne a tanítás. 1952-ben államosították, és azóta a 7. számú körzeti zeneiskolaként egyre bővül, növekszik. Egész zeneoktatási hálózat alakult ki. Ide tartozik: Csepel, Soroksár, Pesterzsébet és Kispest egy része is.

Amint beléptem a hatalmas iskola épületébe, óriási zaj, lárma fogadott.

Éppen szünet volt. Kíváncsian kerestem, vajon merre van itt egy nyugodtabb, csendesebb folyosó, ahol a zeneoktatás folyik? Sajnos, hiába. Az emeleti folyosó, ahonnan az iroda és egy tanterem nyílik, egyike a legzajosabb helyeknek. 500 gyermek egészséges zsivaja tölti be 45 percenként az épületet.

Váratlanul érkeztem meg, és rövid ottlétem ellenére - azt hiszem - sikerült bizonyos mértékben tájékozódnom a 7. körzet központi zeneiskolájának munkájáról, eddigi eredményeiről, problémáiról.

Első látogatásom dr. Lengye1 Józsefné zongora óráján volt. A kitűnő pedagógusnő már 13 éve tanít Csepelen, neveli a gyerekeket a muzsika szeretetére, helyes formálására, kifejezésére. Különös gonddal ébreszti fel a kis zongoristákban az együttmuzsikálás iránti érdeklődést. Ezt főleg négykezes darabok tanításával éri el. Azok közül, akiket valaha tanított, már kartársai is vannak, volt növendék és tanára együtt tanítanak.

Szolfézs órát is sikerült hallgatnom. Egy emelettel feljebb, viszonylag csendesebb teremben Kopeczky Alajos orgonaművész oktatja a tanulókat széleskörű elméleti tudással, és tapasztalt pedagógiával.

Ének órán is részt vettem. Az ének tanszakot Vojtkó Ida látja el, 25 növendéke van. A sima, könnyed, hajlékony, sallangmentes éneklési stílus elsajátítására neveli az énekeseket. Figyelemmel kíséri a növendékek elméleti tanulását is. A lapról éneklési készség fejlesztése elengedhetetlen az énekesek számára.

A látogatásokról visszatérve az „iroda” helyiségében pihentem meg, amely nagyon sokféle célt szolgál. Igazgatói iroda, de egyben tanári szoba, és az adminisztrátor helyisége is. Tantermek tekintetében szintén nagyon szűkösen állnak.

A hatalmas apparátussal dolgozó körzetben 23 iskolában folyik zeneoktatás.

Szinte hihetetlen, hogy egy 57 tanerővel és 1580 növendékkel működő iskolának nincs otthona, önálló épülete. A szétszórtság okozta nehézségeket még növeli jó néhány „zeneterem” állapota. Bizony nem tanításra, hanem lebontásra való helyiségek ezek! Hajnal Imréné igazgatónő elmondta, hogy egyik legnagyobb problémájuk a helyiség kérdése. Ígéretet már kaptak, de a megvalósítása mindig késik! A kerületi tanács már megígérte, hogy egy kisebb iskolát rendelkezésükre bocsát, de ez eddig még csak ígéret maradt. Pedig nagyon fontos a helyiség probléma, sürgős megoldásra vár. (A szervezet többi körzetében sem kedvezőbb a helyzet. A Fővárosi Tanács VB figyelmébe! - A szerk.) Fölmerült a kérdés, hogyan tudja mégis összetartani ezt a szétszórt iskolát, hogyan tudja létrehozni a nevelő testületen belül az egységet? „Ha szabad időm van, állandóan úton vagyok” - hangzott a válasz. Ez a munka hatalmas energiát igényel, de van is eredménye. A tantestületen belül nagyon jó közösségi szellem alakult ki.

A gyárral szoros kapcsolatot tartanak fenn. Az iskola tanárai és növendékei a gyár által rendezett irodalmi esteken, névadó-ünnepségeken működnek közre, teszik színesebbé, színvonalasabbá ezeket a rendezvényeket. De nemcsak a gyárral, hanem a vidéki, pontosabban a kecskeméti zeneiskolával is állandó kapcsolatot tartanak. Csere-látogatásokon vesznek részt, és adják át egymásnak tapasztalataikat, hasznos módszereiket. 1963 novemberében Kecskeméten közös hangverseny rendezésére is sor került, amelynek nagy sikere volt.

Mindezekről már az iskola eseménynaplójából vettem tudomást, amit Vámos Györgyné igazgatóhelyettes őriz féltő gonddal.

Két nagy létszámú zenekara is van az iskolának: 36 tagú fúvós- és 50 tagú vonószenekar. Legutóbb a körzethez tartozó zenei általános iskola kórusával együtt adtak közös hangversenyt.

Meglepett az, hogy harmonika- és gitár oktatás is folyik, A két tanszakot Bogár István, ill. Kovács Antal nagyon lelkiismeretes, jó munkával látja el. A tanszak iránti érdeklődés igen nagy. Ezt bizonyítják a számok is: 66 harmonika- és 26 gitár szakos tanuló van. Lehet, hogy megindul végre a harmonikatanítás országos színvonalának emelkedése? Reméljük! (Ez jórészt megfelelő szakoktatói gárda kiképzésén is múlik! - A szerk. megj.)

Látogatásom végén még szeretnék egy kérdésre választ kapni. Van-e különbség a külváros és a belváros zenei színvonalát illetően? Milyenek a gyerekek zenei képességei?

„Eleinte megvolt a különbség a külterületi és a belvárosi gyerekek között, mivel a munkásgyermekek régebben kedvezőtlenebb körülmények között nevelkedtek. Otthonról alig hoztak zenei kultúrát. Nagyon komoly vívmánynak érezzük, hogy a sok évtizedes hátrányt be tudtuk hozni. Aránylag rövid idő alatt sikerült egy szintre emelni a külterület zenei színvonalát a belvároséval. A felettes szervek nagyon megbecsülik munkánkat. Sok kartárs részesült dicséretben, jutalomban, kitüntetésben.”

Abban a reményben búcsúzom, hogy legközelebb már az új otthonukban, nyugodtabb körülmények között üdvözölhetem a munkás-zeneiskola tantestületét.

Guthy Éva