Parlando 1964/6, 1.-2. p.

A zeneiskolai reform országos vitái után…

A zeneiskolai tantervi javaslat vitái mind a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, mind a szakiskolai körzetekben véget értek. A vitákat minden iskolában a javaslatok tanszakonkénti áttanulmányozása előzte meg, s az így kialakított véleményeket, állásfoglalásokat már a körzeti viták előtt megküldték az egyes iskolák a szakiskoláknak. A viták általában ezekből a már előzetesen kialakított hozzászólásokból indultak ki, azonban a dolog természeténél fogva legtöbbször további új gondolatokat is felvetettek.

Az egyes körzetek összefoglaló anyaga június végére készül el s a Központi Tantervi Bizottság, illetőleg a Szaktárgyi Bizottságok a nyár folyamán tanulmányozzák azokat. Az érdemi munka az anyag alapján az új tanév indulásával kezdődhet. Ezt azért említjük meg, mert majdnem minden körzetben akadtak felszólalók, akik a viták gondolatébresztő hatására további javaslatokat pendítettek meg, melyeknek kidolgozásához több idő szükséges. Akinek ilyen, lényegbevágó további javaslata van, kérjük, küldje meg lehetőleg még július hó folyamán akár a Zenepedagógus Szakosztálynak, akár a Művelődésügyi Minisztérium Művészetoktatási Osztályának.

A viták – melyekben minden iskolát minden szakon egy-egy fő képviselt – örvendetesen élénk eszmecserét eredményeztek. Általánosságban elmondható, hogy a tantervi javaslatok koncepciójával és alapelveivel a túlnyomó többség egyetért. A különböző javaslatok, hozzászólások inkább részletekre vonatkoztak. Több helyütt volt érezhető, hogy a tanárok nehezen tudják magukat belehelyezni egy perspektivikus elképzelésbe, s a jelen nehézségeitől – kottahiány, kevés tanítási idő, rossz körülmények – nehezen tudnak elvonatkoztatni. Ez természetesen érthető, de minden ilyen esetben hangsúlyoznunk kellett, hogy a tantervi javaslat megvitatásánál a jövő kereteinek, alapjainak kijelöléséről van szó. A mai problémák megoldása csak az új tantervi keret kialakítása után következhet.

E beszámoló természetesen nem vághat elébe a még ezután feldolgozásra kerülő anyagnak. Csak néhány olyan, általános érdekű problémára hívhatja fel a figyelmet, mely túlmegy az egyes tárgyak keretein és több helyütt is felmerült.

Az első helyen kell említenünk e kérdések közt a maximalizmus kérdését. A reform egyik célja közismerten a túlterhelés csökkentése volt. Több szakon, több helyen vetették fel a tanárok, hogy ez nem eléggé látszik biztosítottnak a tantervek mennyiségi követelményei alapján. Ezzel kapcsolatban élénk vita folyt afelől, szükséges-e kötelezően meghatározni az egyes osztályokban végzendő tananyag mennyiségét – számszerűleg –, nem elegendő-e csak az elérendő szinteket, a minimumot megjelölni, a tanárokra és a módszerre bízni, hogyan, hány gyakorlattal érik el a kívánt szintet? – Mások ezzel kapcsolatban aggályukat fejezték ki, különös tekintettel a fiatal, illetve végzős tanárokra, akik számára bizonyos eligazítást kívánnak adni a tanterv mennyiségi előírásával. – Többen javasolták, hogy ha lesznek is mennyiségi előírások, azok ne egy számmal jelöltek legyenek, hanem elég nagy különbséggel határozzák meg az elképzelhető alsó- és felső határt.

Nagy érdeklődéssel fogadták a tanárok a tagozatok különválasztását. Itt inkább gyakorlati kérdések merültek fel: hogyan is történjék majd a szétválasztás? Egyesek felvetették: nem fog-e problémát okozni a szülőknek és növendékeknek, hogy az indexben megjelöljük a különböző tagozatokat? Úgy érezzük, nem jogos az aggály abban az esetben, ha a tagozatokat valóban különböző célú, irányú tagozatoknak fogjuk fel, s nem jók és gyengék, tehetségesek és közepesek szétválasztásának. Mindenesetre, e kérdést alaposan meg kell még vizsgálnia a Központi Tantervi Bizottságnak, mert a több helyütt tapasztalható bizonytalan, illetve ellentmondó értelmezésből az érződik, hogy a tagozatok jellegének elképzelése még nem egységes.

Általános helyesléssel fogadták a tanárok a társas zenének mind az alsó osztályokban a szaktárgyon belüli előkészítését, mind az utolsó osztályokban külön tárgyként való elismertetését. Ezzel kapcsolatban azonban többen ismét felvetették az anyagbeli előírások maximalizmusának veszélyét, és az esetleges időbeli túlterheltség problémáját.

Több körzetben külön foglalkoztak a lapról játszás kérdésével, mely a tantervben jelentős súlyt kapott. Ezt általában örömmel üdvözölték, de felhívták a figyelmet arra, hogy ehhez megfelelő módszerre, illetve ilyen módszerek kialakítására, valamint megfelelő anyagra – kotta – van szükség.

A társas zenéhez és a lapról játszáshoz kapcsoltak több helyütt a magasabb osztályos zongoristák kísérésre történő beállításának kérdését, a vonósok vonatkozásában pedig, a zenekar és a kamarazene esetleges üközésének problémáját. Mindkét kérdés vonatkozásában az a nézet alakult ki, hogy az egyes növendékek beosztása az egyik vagy másik formára igazgatói feladat lesz, mely ugyan nagy körültekintést igényel, de ennek megoldása inkább rendtartási, mint tantervi kérdés.

Sok hozzászólás hangzott el a javasolt új vizsgarendszerrel: az évközi meghallgatások és év végi beszámolók rendszerével kapcsolatban, Itt a különböző tanszakokon különböző nézetek alakultak ki, úgy, hogy a Központi Tantervi Bizottságra igen nehéz feladat vár: meg kell vizsgálnia, elképzelhető-e esetleg tanszakonként más-más jellegű beszámolók: rendszerének kialakítása?

A legtöbb hozzászólás – érthetően, hiszen mindenkit érintő kérdés – a szolfézs és a hangszeres tárgyak kapcsolatáról hangzott el. Úgy érezzük, ezek során kezd kialakulni az az egészséges álláspont, hogy a hangszeres tanárok különösen a tanítás kezdetén nem várhatják a szükséges elméleti ismeretek pl. – az abszolút hangnevek biztos és teljesen begyakorolt „tálalását” a szolfézs részéről, hanem közösen kell kialakítaniuk és főleg elmélyíteniük a szükséges tudnivalókat a tanulókban. A megfelelő auditív módszerek, tehát a hallási képzetek felől való elindulás széles körben való elterjedése viszont biztosíthatja, hogy a növendékek hamarább ismerik fel, miben is segíti őket a szolfézs hangszeres tanulmányaik során.

Mint már elöljáróban említettük, majdnem mindenütt felmerült az új tankönyvek, illetve, a meglevő iskolák esetleges átdolgozásának kérdése. Általános helyesléssel találkozott az az elképzelés, hogy a jövőben megjelenő új pedagógiai kiadványok kivétel nélkül kísérleti kiadványként fognak megjelenni s a kísérleti év – esetleg évek – letelte után a gyakorlatban nyert tapasztalatok leszűrése és megvitatása után kerül csak sor végleges formájuk bevezetésére. (Itt említjük meg, hogy az előképző kísérleti könyvekkel kapcsolatos véleményeket a tanév lezárása után, de legkésőbb június 25-ig kell a Művelődésügyi Minisztérium Művészetoktatási Osztályának megküldeni.)

A viták lezárultával általánosnak mondható az a vélemény, hogy azok hasznosak voltak, sok kérdés tisztázására módot adtak, s minden zenetanárnak megadták a lehetőséget arra, hogy a jövő tantervével kapcsolatban véleményének hangot adjon. Úgy érezzük, hogy ezt a tanárok többsége teljes felelősséggel meg is tette. Az országos tantervi vitáknak köszönhető, hogy az új tanterv életbelépésekor minden zenetanár tisztában lesz annak céljával és tartalmával. Az alsó fokú zeneoktatás egységes tanterve ily módon biztosíthatja az oktatási reform irányelveinek megvalósulását, a szocialista ember nevelésének szolgálatába állított és a gyakorlati élet követelményeihez alkalmazkodó zeneoktatást.