Parlando 1964/6, 13.-14. p.

Néhány gondolat pedagógiai módszerekről

Úgy vélem, nincs benne túlzás, ha azt állítom, hogy Jeney Zoltán kitűnő vitaindító cikke (Helyes hangképzés – tiszta intonáció), nemcsak a fúvóstanárok, de a zenepedagógusok legszélesebb rétegében is élénk érdeklődést váltott ki. Jeney írása mellett igen érdekes volt Balogh Dénes hozzászólása is, amely – gondolom – még további követőkre talál. Az említett két cikk bennem is több gondolatot ébresztett, amelyek részint a fafúvós oktatás speciális jellegével, részint az általános pedagógia irányelveivel állnak összefüggésben.

Az én véleményem szerint a tanításnak négy fontos, alapvető követelménye van: a magas képzettségű tanár, az alapvető zenei adottsággal rendelkező növendék, a jó hangszer és végül a rendszeres, célszerűen beosztott gyakorlási idő.

A magas képzettségű tanár,

aki ízig-vérig pedagógus, aki nemcsak virtuóza hangszerének, hanem egyéb lelki adottságokkal és szellemi képességekkel rendelkezik. A tanítás hivatás és művészet, mert művelőjének már csírájában fel kell ismernie a tehetséget és a növendékben rejlő, kialakításra képes adottságokat. Éppen ezért a tanári pályát rendkívüli felelősség kíséri. Fel sem mérhető ez a kincs, amelyet a gondos tanári munka átad tanítványainak. Ugyanannak az anyagnak az átadása majdnem minden tanítványnál más és más formában történik. Ezért kell igyekeznie a pedagógusnak, hogy minden tanítványa felfogóképességéhez és gondolatvilágához hozzáférkőzzék. Sokszor megesik, hogy minden magyarázatnál többet ér a gyakorlati rész, az eljátszás. Sokszor számíthatunk tanítványaink utánzóképességére is. Minél korábban kezdünk a növendék zenei képességére hatni, annál nagyobb eredményeket tudunk elérni. Szuggesztivitásra van szükség, hogy a kontaktus a tanár és a növendék között létrejöjjön. A jó tanár ideológiájának meghatározása tehát igen bonyolult kérdés. A tanításszeretet az elhivatottsággal járó önzetlen lelkület kialakításán múlik. Csak komoly, széles műveltségű, elmélyedő ember lehet valóban jó pedagógus. A türelemmel párosult helyes módszer minden gátlást legyőzhet. Mosoly és derűs hangulat fontos tényező az évekig együttműködő tanár és tanítvány között. Tanítsunk tehát minden esetben nyugodt magatartásban, és sohasem goromba, lealázó szavakkal. Egy-egy jóakaratú, tréfás megjegyzéssel mindent elérhetünk. Az oktató tanár bíztató szava minden esetben elér a tanítvány szívéhez, erőt és megbízható alapot teremt a növendék lelkében. A tanítványnak nemcsak az értelmére, hanem a lelkére is a legteljesebb nevelő tendenciával kell hatni tudni. A tanulmányok iránti kedvet, kitartó akaratot a maximumig kell fejleszteni. Ha ezt el tudjuk érni, akkor elérjük pszichológiai teljesítményünk csúcspontját. Tudni kell tanítani; elhamarkodottan eltanácsolt növendék sokszor igen nagy szégyent hoz az eltanácsoló tanárra. Ugyanabból a tanítványból sok esetben egy másik tanár lelkiismeretes és türelmes munkájával kiváló muzsikus lesz. Ebben kulminál a tanítás művészi magaslata. A tanár éles szemének mielőbb fel kell ismernie az egyéni adottságokat, éppen úgy az egyéni gátlásokat is. Sok példát mondhatnánk, akik ma operaházi művészek és annak idején eltanácsolták őket a zenei, illetve énekesi pályáról.

Az alapvető zenei adottsággal rendelkező növendék

a második kritérium. Gyakorlati tapasztalat, hogy a fúvós hangszerekre jelentkező tanítványok nagy része teljesen ismeretlenül áll a zenei alapfogalmakkal szemben. Éppen ezért megszívlelendő Béres Jánosnak az a javaslata, amelyet az elmúlt esztendőben a Parlando is közölt. Azok a növendékek, akik fúvós hangszerekre jelentkeznek, de koruknál fogva egyenlőre alkalmatlanok komoly zenekari fúvós hangszer tanulására, néhány éven keresztül fúvóselőképzésként furulyát tanuljanak. Tíz éve folyik furulyaoktatás a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, valamint évek óta több vidéki zeneiskolában is. Nézetem szerint nagyon bevált a kísérlet. Éppen ezért érthetetlennek tartom, hogy Béres János vitaindító cikke miért maradt visszhang nélkül? Vannak talán, akik károsnak tartják az „ansatz” miatt a furulyát? Akik így vélekednek, azok nem igen ismerik ezt a hangszert. A furulyánál ugyanis semmiféle ansatzra nincs szükség, tehát a majdani ajakolást ez a hangszer nem befolyásolja. Ezzel szemben a furulyát tanuló gyerekek megismerik a magyar és szomszéd népek népdalait, sőt a preklasszikus és klasszikus mesterek műveit is. Miután csoportosan járnak órára, jártassá válnak a többszólamú játékban és a társas zenélésben is.

Több, mint három évtizedes tanári gyakorlatomra hivatkozva kijelenthetem, hogy a furulyázás még egyetlen növendékemnek sem rontotta el további fúvós hangszer tanulását. Sőt, kedvet csinált további zenei ismeretek szerzéséhez. Hivatkozhatom jó néhány növendékemre, akik így kezdték fúvóspályájukat és ma már élvonalbeli zenekarainkban működnek. Nézetem szerint a furulya-előképzés megkönnyíti a körültekintő és hivatása magaslatán álló tanárnak a kiválasztást. Hiszen a légzéstechnika alapjait magában hordja, továbbá a hangszer tartása és az ujjak mozgatása is megegyezik több fúvós hangszerével.

A szaktanár javaslata, a különböző fúvós hangszerekre való alkalmasság megítélése és odairányítása igen nagy felelősséggel jár. A zenei képesség vizsgálatán kívül egyéb élettani adottságokra is nagy figyelemmel kell lennie. Többek között a szaktanár feladata, hogy a képességvizsgálat során a szájalkatot, a fogakat, a hosszú ki- és belégzést, a mellkas-bőséget, a hasi légzést megfigyelje. Mindezeken kívül szükséges a tüdő, szív és mellhártya egészséges voltának orvosi igazolása is. Ezeket a szerveket egész életen át a szokottnál erősebben kell igénybe venni.

Önként kívánkozik ide az a kérdés is, hogy vajon hány éves korban kezdheti el a növendék zenekari fúvós hangszer tanulását? Bár ez esetről-esetre változik, mégis az általános gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy 10 éves kornál előbb nem igen ajánlatos a kezdés (természetesen lehetnek kivételesen fejlett és alkalmas tanulók, akik korábban is megkezdhetik a tanulást). Fentieken kívül igen fontos az ajak konstrukciója, mert esetleg a klarinétra jelentkező gyermek más hangszeren talán kedvezőbb eredményeket érhet el. Tehát a fúvósok legelső funkció feladatai a légzésen, továbbá az arc, ajak- és nyelvizom nyugszanak.

Régebben az a téves nézet uralkodott, hogy kezdetben nem fontos

a jó hangszer.

Ráér a tanítvány majd korszerű hangszert szerezni magának, ha az első évek nehézségein keresztül esett – vélekednek egyesek. Ez rettentő tévedés. Saját tapasztalataink meggyőzhettek mindannyiunkat, mily káros és mennyire visszahúzó hatása van a tanulmányban annak, ha valaki csak évek múltán, sok éves kínlódás után jut korszerű hangszerhez. Sokan kedvüket vesztik ezért már tanulmányaik kezdetén, és hamarosan abbahagyják emiatt studiumukat. Éppen ezért bármily nagy áldozatot is kíván a modern, jó hangszer beszerzése, igyekezzünk növendékeinket erre rábírni. Reméljük, hogy a hangszerbeszerzési kérdés is lassan megjavul. Tudomásom szerint a Művelődésügyi Minisztérium és a Zenepedagógus Szakosztály szívügyének tekinti ezt a kérdést, sőt már tárgyalások is folynak budapesti hangszerész mesterek vezetése alatt egy hangszerjavító és készítő tanműhely létrehozásáról. (Bízvást hisszük, hogy a nádkészítés problémája is rövidesen megoldást nyer.) Talán annyit még, hogy tanítsuk meg növendékeinket a hangszer helyes kezelésére is.

Negyedik követelményként a célszerű, jól végzett

rendszeres gyakorlást

jelöltem meg. A kezdő fúvós fokozatosan emelje a gyakorlás idejét. Igen helytelen lenne kezdetben a naponkénti, órákig tartó gyakorlás. A szaktanár feladata irányítani ebben a növendékeket és megtanítani a gyakorlás mikéntjére. A kezdő fúvósnak odaadással és fegyelmezett türelemmel kell tanulnia, gyakorolnia. A tanár szakavatott, türelmes oktatásával, a tanítvány buzgó, figyelmes és nagy szorgalmon alapuló gyakorlásából fejlődik ki az oktatás eredménye. Egyik növendéknél könnyebb, a másiknál fáradságosabb ez az út, amelynek végül mégis el kell jutnia a kívánt eredményhez. Mindezek figyelembevételével biztosítottnak kell látnunk a naponkénti szorgalmas gyakorlási időt. Nem egyedül a sok gyakorlás, hanem a gyakorlásban rejlő tudományos célszerűséggel vezetett munka vezet a kívánt eredményhez!

dr. Berkes Kálmán