Parlando 1964/9., 23.-25. p.

Fúvós tanárok továbbképzése Debrecenben

Augusztus 25-29 között került sor a debreceni Szakiskola rendezésében a zeneiskolai fúvós-tanárok első országos továbbképzésére. Célkitűzéseit három pontban foglalhatjuk össze:

1. Megismertetni egymással a fúvóstanárokat, személyi kapcsolatok teremtése.

2. Szakmai továbbképzésük biztosítása.

3. A reformtervezet és az ehhez kapcsolódó tantervi javaslatok megvitatása.

Vegyük sorba, hogyan teljesítette hármas célkitűzését az országos továbbképzés.

Az a tény, hogy 70 fúvóstanár napokon keresztül együtt volt, ismerkedett egymással, már önmagában biztosította a továbbképzés sikerét. Egy csapásra megszüntette az elszigeteltséget, régi iskolatársakat, barátokat és egymást eddig legfeljebb hírből ismerős kollegákat hozott össze. Nagyszerű alkalom volt fúvóstanáraink számára, hogy megismerjék egymás munkáját, véleményét a közös problémákról. Lehetőséget adott a zeneiskolai fúvósoktatás országos méretű áttekintésére minden résztvevőnek.

Szakmai továbbképzésük érdekében különböző tematikájú előadások hangzottak el. Az első és második napon Lubik Zoltán főiskolai tanár tartott gazdagon illusztrált előadást, összehasonlítva a régi és új fúvási technikát és előadásmódot. Az előadás során egész sor olyan probléma vetődött fel, amely nemcsak a kürt, hanem a többi tanszakot is közelről érinti.

Az értekezlet harmadik napján Balassa György előadása hangzott el a korszerű légzéstechnikáról. A helyes úgynevezett rekeszlégzés elsajátítása a fúvós egyik legfontosabb alapja. (Éppoly szerepe van, mint az énekeseknél.) Ennek ellenére valóban szakszerű tanítása még mai napig is nagyrészt megoldatlan probléma. Az előadó a témát a tudomány szemszögéből vizsgálta és az e téren elért legújabb kutatásokat ismertette igen értékes előadásban. Az ezt követő vitában felvetődött a vibrátó kérdése is. A felszólalók hangoztatták ennek szükségességét a fúvós hangszereknél. Balassa György kifejtette, hogy a legtökéletesebb vibrálási módszer a rekeszvibrátó, amikor is a hang és a vibrálás egyidejűleg születik. Ezzel szemben pl. az ajakvibrátó már a kész hangot változtatja meg külső beavatkozással. Ez a vibrátó bizonytalanabb és egyenetlenebb mint az előző.

A negyedik napon hangzott el a vendéglátó debreceni Szakiskola igazgatójának, Gulyás Györgynek előadása a közösségi nevelésről. Ugyanezen a napon tartott előadást Jeney Zoltán a preklasszikus stílus előadásmódjáról. Ennek bemutatása Bach fuvolaszonátáin keresztül történt.

A tanfolyam harmadik és legaktuálisabb célja a szaktárgyi bizottságok tantervi javaslatainak megvitatása és a zeneiskolai tanárok részéről történő kiegészítése volt. A reformtervezet anyagáról Dobray István tartott beszámolót, majd megindult a vita a tervezetek felett, mely a tanfolyam bezárásáig tartott.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a téma senkit sem hagyott közömbösen. Minden tanár tudta, hogy itt már a saját „bőréről” van szó, mert amit itt jóváhagy, azt kell majd tanítania hosszú éveken keresztül. Így aztán parázs vitákra került sor minden apró részletkérdésben. A viták légköre mindvégig szenvedélyes, de baráti volt, hiszen a felszólalókat az őszinte segíteni akarás a „szakma” szeretete vezette. Úgyhogy a végén az ellentétes nézetek összehangolása sem volt nehéz és minden vitás kérdésben megegyezésre jutottaik az egyes szakcsoportok.

Mik voltak a reformtervezettel kapcsolatos főbb vélemények?

A hároméves zeneiskolai oktatási rendszert kivétel nélkül örömmel üdvözölték. Elengedhetetlen feltétele ez a korszerű zeneiskolai oktatásnak, a számszerű növekedést és a fokozódó igényességet jelzi.

Nagy vitákat váltott ki a három kategória létrehozásának terve. Győzött a nagy többség véleménye, akik szerint szükség van rá, hozzátették azonban, hogy az A-, B-, C-kategóriák között nem szabad éles határokat vonni, lehetővé téve ezzel egyik csoportból a másikba való átmenetet a tanulók számára.

A meglevő iskolák átdolgozását, illetve új iskolák megírását szinte kivétel nélkül minden tanszakon szükségesnek tartják. A használatban levőkről elmondották, hogy túl nehezek kezdők számára. Sok közülük száraz technikai jellegénél fogva elveszi a gyermek kedvét a tanulástól. Olyan iskolák kellenek, melyekből rögtön tanítani lehet a gyereket. (Egy zenei ABC-félére gondolnak, ami nem nélkülözi az élő zene varázsát sem. Hangoztatták, hogy az iskolák megírásánál fokozottan kérjék ki a zeneiskolai tanárok véleményét.

Ezek voltak a fő kérdések, melyek körül a nagyobb viták „dúltak”. Természetesen ezen kívül sok apró részletkérdést megtárgyaltak, amelyek az előbbiekkel együtt javaslatokba foglalva már az illetékes szervek kezében vannak.

Az előadások között és után persze sor került zenei programokra és más rendezvényekre is. Bemutatót tartottak a közeli zeneiskolák mindjárt az első napon. A debreceni Szakiskola alsóbb osztályos növendékei a zeneiskolákban használható előadási darabokat adták elő kis hangverseny keretében, nagy sikerrel. Különös örömére szolgált az összegyűlt fúvóstanároknak a Budapesti Fúvósötös hangversenye, ami szintén a továbbképzés keretében hangzott el, talán mondani sem kell, igen nagy sikerrel. De volt városnézés és jól sikerült klubest is, hogy a program teljes legyen. A vendéglátó debreceni Szakiskola és személy szerint a „házigazda” Gulyás György igazgató mindent megtett, hogy a továbbképzés menete zavartalan legyen, és a résztvevők jól érezzék magukat. (Külön meg kell említeni a szakiskola nagyszerűen berendezett stúdióját, mely ez alkalommal is igen jó szolgálatot tett.) A továbbképzés „förendezője2 Kányási József, a debreceni Szakiskola fúvós tanszakvezető tanára dicséretes buzgalommal és hozzáértéssel vezette végig a továbbképzés programját, amiben segítségére volt Straky Tibor tanulmányi vezető is.

Összegezve a tapasztalatokat, ez a régóta szükségessé vált összejövetel, ha a hozzáfűzött reményeket nem is váltotta be teljes egészében, igen hasznosnak bizonyult és sikert aratott a fúvóstanárok körében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a továbbképzés résztvevőinek kívánsága, hogy minden évben meg kell ezt rendezni az elsőnél átfogóbb és szélesebb programmal. (Dobray elvtárs a csellisták emlékezetes beregfürdői összejöveteléhez hasonló keretekben javasolta a következő megrendezést, amihez a Minisztérium külföldi előadót is meghívna!)

Az első lépés tehát megtörtént, mégpedig jó irányban. Fontos kérdésekben hozott döntést és megteremtette a lehetőségét a további együttműködésnek, jó szolgálatot téve szocialista zeneoktatásunk ügyének.

Kökényessy Miklós