Parlando 1964/10., 22.-28. p.

A KECSKEMÉTI ZENEI ÁLTALÁNOS ISKOLÁT

Az ország első ének-zenetagozatú általános iskolája 1950 őszén Kecskeméten alakult, ekkor kezdődött meg a tanítás az 1. osztályban. Úttörő jellegű, kísérleti munka folyt, az iskola fokozatosan maga alakította ki programját lelkes és szakavatott igazgatója, Nemesszeghy Lajosné és munkatársai irányításával. A régi iskola a szerény kis parasztház épületében nagy vágyak és nagy eszmék bölcső

jévé vált. A nemes vállalkozás néhány év múltán országos méretűvé lett, ma már közel 100 ének-zenetagozatú általános iskola működik szerte az országban. A kecskeméti iskola pedig kiváló munkája elismeréseképpen korszerű, modern épületet kapott.

Az új iskoláról

Az új iskola alapító levele 1960. augusztus 20-án kelt. „Az új iskola épülete abba a városképbe illeszkedik bele, melynek kialakulását a felszabadulás, a néphatalom megvalósulása tette lehetővé. Az elhanyagolt, poros, ihatatlan vizű mezőváros nincs többé. A város szívében, a régi szemetes piac helyét szemet gyönyörködtető park, modern közvilágítás és minden igényt kielégítő szálloda foglalta el…” Ebbe a reprezentatív városképbe illeszkedik, a Katona József színház szomszédságában az új iskola, melynek ünnepélyes avatása 1964. február 17-én volt. Az építési költségek 7,2 millió forintot tettek ki. Az épület beosztása: 16 tanterem, tornaterem, természettudományi előadószoba, politechnikai gyakorló műhely, úttörőszoba, ebédlő – valóban korszerű intézmény. Kecskemét városa az ének-zenei általános iskola létrehozásával és fejlesztésével szocialista kultúrforradalmunk egyik legnagyszerűbb alkotását valósította meg.

Az ének-zenei általános iskola sajátos feladatairól

Az ének-zenei általános iskola nem új „iskolatípus” Tartalmában, szerkezetében csaknem teljesen azonos az általános iskolával. Az általános iskola célján és feladatán túl azonban speciális feladatokat is meg tud oldani: a zenei írás-olvasás elsajátítását, az értékes zenét igénylő és azt élvezni tudó eljövendő közönség nevelését, a zenének a szocialista nevelés szolgálatába való állítását, az ének-zenetanítás nevelőerejének teljes értékű kihasználását. Az iskola sajátos célja tehát a művelt, hangverseny-látogató és zeneértő közönség, a zeneileg művelt emberek kialakítása. „Nem lehet teljes értékű ember, aki zeneileg nem művelt” (Kodály). Az iskola elsődleges célkitűzése nem a zenére, hanem a zenével való nevelés. A muzsika hatása következtében a tanulók állandó és meghitt viszonyban vannak az esztétikai szépséggel, és fejlődésük során azt maguk is keresik. A dallam, a szép harmóniák, a zenei formák iránti érzék fejlődése emberi magatartásukban is megmutatkozik. A sok szép és értékes nép- és műdalszöveg megtanulása a memóriakézséget, a hallás utáni tanítás, a zenei formák észrevetetése a megfigyelőkézséget, a szöveg-dallam-ritmus, az ének és a hangszeres művek megszólaltatása a koncentrálókézséget fejleszti. Mindezen készségek használata a közismereti tárgyak elsajátításában is nélkülözhetetlen.

A zenei írás-olvasás készségfokának elsajátítása szinte azonos fokú a nyelvi írás-olvasáséval. A tanulók már az alsó osztályokban kottaolvasás útján, tudatosan sajátítják el a zenei anyagot. A rendszeres ritmusfejlesztéssel, népi tánccal a gyermek mozgáskészsége fejlődik, a harmonikus testmozgás, az egészséges életritmus igen korán kifejlődik.

A sok énekkel, zenével a gyermek érzelmi világa gazdagodik. A logikai megértés még nem jelent érzelmi befogadást, de ez utóbbi az igazi cél. A közösségi érzés, az egyéni helytállás kifejlődését a társas zene, a kóruséneklés, a zenekari játék nagymértékben elősegíti. Ezek mindegyike szükségessé teszi az egymáshoz való alkalmazkodást, egy az egész munkáját elronthatja, a közösség eredményes munkájához viszont feltétlen szükséges az egyének helytállása. A közös szereplésekkel közösek sikerélményeik is: megszokják, megszeretik; nagyra értékelik a közös munkát. A gyakori szereplésekkel fellépésük határozottá, biztossá válik. Az iskolai közösségen túl a nagy közösség, a társadalom életében is feladatot kapnak hazafias ünnepélyek, különféle társadalmi események (pl. üzemavatás, kitüntetés stb.), a családi ünnepek társadalmi rendezései alkalmával a zenei műsort biztosítják, s ez által tevékenyen bekapcsolódnak a társadalmi közösség életébe.

A munkára való nevelés jelentőségét elsőként ismerte fel az iskola: már az iskolareform megindulásakor bevezették a politechnikai oktatást. A régi iskola épületében a tárgyi feltételek nem voltak meg. Ezért annak udvarán a szülők egy egész nyáron át társadalmi munkában, 70 ezer forint értékű műhelyt építettek. Társadalmi szerződésük van az egyik környékbeli termelőszövetkezettel és egy ipari üzemmel. Minden tanuló évente két alkalommal részt vesz a termelőszövetkezeti munkában, megismerkedik az üzemi munkások munkájával, életével.

Az iskola tanulmányi átlaga kimagaslóan jó. A tantervi követelményeket valamennyi tantárgyban megvalósítják. Az ének-zeneoktatás nem hogy gátlólag, hanem egyenesen serkentőleg hat, különösen az irodalom, nyelvtan, történelem és idegen nyelvek tanulására. Zenei téren pedig, valamennyi gyermek olyan többletet kap, amely gazdagabbá, szebbé teszi életét.

Az iskola életéről

Az iskolában három kórus működik rendszeresen: a III.-IV. osztályokból alakított kiskórus; az V.-VIII. osztály növendékei létszámuk alapján két kórust alkotnak, valamennyi felső tagozatos tanuló énekkari tag. (Bartók, Kodály, Bárdos művek szerepelnek leggyakrabban műsoraikon.)

Zenekar helyett ez ideig kis létszámú kamaracsoportok működtek. Kamaraműveket, triókat (főként Händel, Haydn, Mozart műveket), Bartók-duókat játszottak. Az új iskola adottságai lehetővé teszik az ifjúsági zenekar megalakítását. Az évente megrendezett kamarazenei fesztiválokon mindig a legjobbak között szerepelnek az iskola növendékei.

Az iskola tapasztalat-csere helye: új módszerek, tapasztalatok kísérletezését és továbbadását állandó feladatának tekinti. Az egész megye énekpedagógusai ide járnak ismereteiket gyarapítani. Érdekes kísérlete az iskolának a zeneietlen, ún. „botfülű” gyermekek hallásának fejlesztése. Évente 5-6 ilyen gyereket is felvettek az I. osztályba, akik általában 4-5 év alatt utolérték tudásban a többieket. (Eredményeik publikálása most van folyamatban.)

Hazai és nemzetközi zenei ünnepségeken szívesen vállalnak bemutatókat.

Legutóbb az ISME konferencián, valamint a Nemzetközi Népzenei Tanács konferenciáján hallottuk őket. Kulturális seregszemléken mind egyéni, mind kamara- és együttes számokban kiválóan szerepelnek.

571 tanulója van az iskolának, a tanári testület létszáma 42. (az általános iskolai közismereti tárgyak, valamint az ének-zene, zongora-, hegedű-, gordonka-tanszak tanárai). Az új iskolába költözés óta fafúvós szakokon (fuvola, oboa, klarinét) is megindult az oktatás és a következőkben – a hangszerbeszerzési lehetőségektől függően – a rézfúvók és gordon oktatását is tervbe vették.

Az iskola tovább fejlődéséről

Ez év szeptemberében az iskola közös igazgatású iskolává bővült. A felvételi vizsgák alapján 42 tanulót iskoláztak be a gimnázium I. osztályába. Szakmai előképzésük a „népművelés” lesz, valamint ennek fogalomkörébe tartozó tárgyak elméleti és gyakorlati oktatása (ismeretterjesztés, könyvtárismeret, bábszakkörök, népi tánccsoportok vezetése, ének-zenekarvezetés stb.).

Az ének- és zeneoktatás teljes egysége így általános és középiskolai fokon megvalósítható lesz, ami a zenei nevelés teljes értékű felhasználását jelenti az oktató-nevelő munkában.

A végzett növendékekről

A végzett növendékek legtöbbje eddig a helyi Katona József gimnáziumba került. Közülük száznak volt hangversenybérlete. Azok, akik technikumba kerültek, vagy ipari tanulóként folytatták tanulmányaikat, legtöbbjük egy-egy öntevékeny kultúrcsoport tagja lett: a kecskeméti Bartók kórusban, a Hírös együttes tánccsoportjában vagy az Orvosegészségügyi Dolgozók helyi zenekarában találjuk meg őket.

Érettségizett és Kecskemétről elkerült fiatalokkal találkoztunk pl. a pécsi Zeneművészeti Szakiskola ISME bemutató csoportjában, a debreceni Kodály kórusban, vannak közöttük tanácsi dolgozók, egyetemi hallgatók, vannak a képzőművészeti pályán, pedagógusok (nem zenei szakon, vagy alsó tagozatos nevelőként) elsősorban a megyében, de szerte az országban is. Ahhoz képest, hogy az első növendékek csak 1962-ben érettségiztek ezek valóban figyelemreméltó eredmények.

Az iskola vendégeiről

Az iskolát kezdettől fogva sok hivatalos személy, hazai és külföldi vendég látogatja. Kodály Zoltán 1952 decembere óta állandó segítője és tanácsadója az iskolának, már akkor megragadta a gyermekek vidám, derűs hangulata, az ott uralkodó zenei légkör varázsa. E varázs alól senki sem tudja magát kivonni, aki egyszer meglátogatta az iskolát. Egyik magyar származású külföldi látogatójuk írta az iskola vendégkönyvébe: „A humanizmus új megfogalmazásával találkoztam itt. A zenei kultúra jövője Kodály Zoltán és a magyar ének-zenei iskolák munkájától függ ebben a fenyegetően anti-ember gépkorszakban.”

Kodály Zoltán szavaival „Az iskola, amely példaképe lehet minden általános iskolának, ha teljes embert akar nevelni.”

Kontra István