Parlando 1964/11,. 25.-27. p.

A belga Jeunesses Musicales nyári táborában

A Jeunesses Musicales a II. világháború alatt Marcel Cuvelier belga muzsikus elképzelése alapján született és Erzsébet anyakirálynő anyagi és erkölcsi támogatása révén valósult meg. A II. világháború után a különböző országok fokozatosan átvették ezt a szép kezdeményezést és csatlakoztak a mozgalomhoz, amely ma már 17 tagországot számlál. A mozgalom élén az egyes államok önálló Jeunesses Musicales Szervezetének vezetőiből választott nemzetközi Szervezet áll, amely évente más és más tagállamban összehívott közgyűlésen számoltatja be a tagságot a végzett munkáról, eredményekről és ad további útmutatást.

A Jeunesses Musicales célkitűzése röviden: a komolyzene és klasszikus jazz megszerettetése a fiatalság minél szélesebb körében. Ennek érdekében nem tesz különbséget zenei pályára hivatásszerűen készülő és amatőr ifjú zenebarát között. Soraiban mindkét típusú zenekedvelő fiatalság nemcsak békésen megfér, hanem a zene iránti érdeklődés révén szorosan összetartozik.

Ugyancsak alapcélkitűzése a mozgalomnak a nemzetközi ifjúsági kapcsolatok (tapasztalatcsere) megteremtése is.

A mozgalom céljai elérésének érdekében a lekülönbözőbb eszközöket veszi igénybe. Ifjúsági hangversenyeket, nemzetközi ifjúsági zenei versenyeket rendez (hivatásos és amatőr), saját sajtóorgánummal rendelkezik, nemzetközi ifjúsági művészcserét bonyolít le, valamint zenei táborokat létesít. Jelenleg összesen 8 nemzetközi zenei tábor működik a következő országokban: Belgium, Németország, Ausztria, Svájc, Kanada, Finnország, Hollandia és Norvégia.

A belgiumi zenei táborról személyes tapasztalataim alapján tájékoztathatom olvasóinkat.

Brüsszel Argenteuil nevű kerületében csodálatos őspark közepén áll egy kastély, amely az évad folyamán mezőgazdasági technikum, de nyaranta zenétől hangos. Itt jönnek össze messzi országokból a különböző nemzetek fiai és leányai, akiket egyetlen kapocs fűz egybe - bárhonnan is jöttek - s ez, a muzsika szeretete. Az Argenteuil-i nemzetközi zenei táborban az idén 14 nemzet zenebarát fiataljai gyűltek egybe. A 151 fiatal között volt spanyol, francia, belga, holland, svéd, norvég, dán, német, angol, svájci és görög nemzetiségű 18-25 éves korig. Első ízben vettek részt a táborban szocialista országok képviselői: így lengyelek, jugoszlávok és magyar fiatalok.

A napirend zömét a különböző zenei foglalkozások alkották. A fiatalok a saját kedvük és érdeklődésük szerint alábbi tanszakok között választhattak: zongora, kamarazene, ének, kamara- kórus, vonósnégyes, zenekar.

A résztvevők mindegyike számára kötelező volt a zeneelmélet és a napi egyszeri közös éneklés.

A tanszakokat belga, német tanárok vezették.

A tanfolyamok résztvevői sokat kaptak ezeken a foglalkozásokon (legfeljebb a zenetörténeti oktatást tartottam feleslegesnek a nagyszámú külföldi résztvevő nyelvi hiányossága miatt).

Esténként ún. „Fesztivál koncerteken” mutatkoztak be elsősorban a kamarazene tanszak növendékei a táborban tanult együttes művekkel. A rövid betanulási időre való tekintettel a „Fesztivál koncertek” minősége elég változó volt.

Az ifjúsági koncerteken kívül, a tanfolyamot vezető tanárok közül néhányan szóló, ill. kamaraestet adtak, de előfordult az is, hogy egyéb belga művész látogatott el a fiatalokhoz.

Néhány filmvetítés és képzőművészeti előadás tette még színesebbé az esti programokat.

A tábor vezetősége gondoskodott arról is, hogy a fiatalok megismerkedhessenek Belgium legszebb vidékeivel is. Így jutottak el Ghent-be, Brüggé-be és a csodálatos Északi-tenger-parti fürdőhelyre Ostende-be.

Nagy megtiszteltetés volt a magyar küldöttek számára - és ez egyben a magyar zenepedagógia világhírű eredményeinek is szimbóluma -, hogy a tábor jelmondata a következő Kodály idézet volt: „Azt kívánom, hogy a fiatalok a lehető legrövidebb időn belül felfedezzék a zene csodálatos univerzumát, amely számukra a világot, amelyben élünk, sokkal szebbé és sokkal boldogabbá fogja tenni.”

Az Argenteuil-i táborban ismertem meg a Nemzetköziség meg testesült fogalmát is. A világ minden tájáról összekerült 80 tagú zenekar résztvevői ugyanis - bár egymással csak szótár segítségével tudtak beszélni - Beethoven VII. és Brahms II. szimfóniáját úgy játszották az utolsó napon a brüsszeli Rádióban, mint a közös nyelvet, a zene nyelvét tökéletesen értő és érző együttes. Felemelő volt ilyen szinte megfoghatóan tapasztalni a zene összekovácsoló erejét! Jó lenne, ha a magyar ifjú zenebarátok is vendégül láthatnák egyszer a saját zenei táborukban a világ zenekedvelő fiataljait!

Havas Miklósné