Parlando 1964/11,. 27.-28. p.

AZ EGRI ÁLLAMI ZENEISKOLÁT

Megálltunk a magyar barokk építészet fellegvárának főterén. A Dobó tér 9. számú műemlék-jellegű épülete láttán latin mondás jutott eszünkbe: „Mens sana in corpore sano” - Ép testben ép lélek. A hajdani „Panakoszta-ház” falai között mind a kettőt ápolják, mert itt székel a Vöröskereszt és egy orvosi rendelő, valamint az Egri Állami Zeneiskola.

Bizony, nem a legegészségesebb helyzet - jegyzi meg Vajda Lászlóné igazgatónő -, noha most már külön bejárata van mindkét intézménynek, nem úgy, mint pár éve, amikor a bőrbetegek a várakozás perceiben akár fagott-leckét is vehettek volna, hiszen csak egy ajtóval arrébb kellett benyitniuk. Az épületet nemrég háromszázezer forintos költséggel kívül-belül tatarozták, s ekkor szóba került, hogy a nagyfontosságú egészségügyi intézmények máshová költöznek és enyhül a mi teremhiányunk. Ebből nem lett semmi. Így hát továbbra is egy épületben fáradozunk az „Ép testben ép lélek” ápolásán.

Mi nem panaszkodhatunk, sok „páciensünk” van, szám szerint mintegy 320-an járnak a zeneiskolába. A tantestület 14 fővel gondoskodik a gyerekek ellátásáról. Egy szolfézsterem és hét zeneterem az órák színhelye, a növendékhangversenyeket a kétszázötven személyes nagyteremben tartjuk.

Az Állami Zeneiskola tavaly ünnepelte működésének 10. évfordulóját. 1953-ban indult meg a munka 240-es tanulólétszámmal. Ez a szám egyenletes emelkedéssel érte el a mostanit. Ebben a tanévben hegedűt Fógel Elemérné, Jász Pál és Lévai Zsolt, zongorát Zsukotinszky Rudolfné, Bán Istvánné, Tormássy Tiborné, valamint Szepesy Györgyné tanítanak. A gordonkát Farkas István, a fafúvókat Asztalos Loránd és Szepesy György, a rézfúvókat Mezei László, az ütőket pedig Bárány László irányításával tanulják a gyerekek.

A növendéklétszámhoz képest kevesen vagyunk - mondja Könczöl Ferenc igazgatóhelyettes. Ha összeadjuk a tanszékek túlóráit: 100-nál is nagyobb számot kapunk! Órarendkészítésünkre súlyos feladatot ró a közismereti iskolák nem egységes váltakozása, valamint az, hogy az ének-zenei általános iskola és gimnázium növendékei is nálunk kapnak hangszer es oktatást.

A rendszeres zeneoktatás Egerben századunk elején indult meg. 19l2-ben. Gáspárdy Katinka államilag engedélyezett magán-zeneiskolájában kezdődött. 1935-ben ennek folytatásaként újabb magánjellegű intézmény kapott állami támogatást: megalakult a Városi Zeneiskola. Az igények, a növendéklétszám emelkedése 1953-ban vezetett a mostani intézményhez.

Elmúlt évtizedünk sok nehézsége mellett sok szép eredményt is hozott. A falaink között megismert és megszeretett muzsika sokakat a hivatásos zenei pályára is vonzott. Eddig 23 növendékünk tanult így tovább a zongora, hegedű, cselló, fúvós és magánének tanszakokról. Közülük hárman már művészi oklevelet szereztek, hárman tanári diplomát. Nyolcan tanárképzősök, a többiek szakiskolások. Egyikük sem hűtlen Alma Materéhez: évente kétszer visszatérnek, hogy hangversenyeink családias légkörében szereplésükkel példaképei legyenek az utánuk jövőknek.

Zeneiskolánk működésének 10. jubileumi évében külföldi vendégek látogattak hozzánk: a csehszlovákiai Brno városának konzervatóriumából üdvözölhettünk itt tanárokat és növendékeket. Sikeres szereplésük viszonzásaképpen 1964 decemberében az Egri Állami Zeneiskola tanárai és növendékei utaznak Csehszlovákiába, Besztercebányára.

Célunk továbbra is a muzsika megismertetése, megszerettetése az ódon város ifjúságával, hogy a régi falak között megújuló egri műveltségnek a zeneművészet is szerves része lehessen.

Lukin László