Parlando 1964/12,. 1.-7. p.

A középfokú zeneoktatás reformjáról

1964. november 12-én ült össze először a középfokú tantervi bizottság, hogy megkezdje a középfokú zeneoktatás reformmunkálatait.

Ilku Pál művelődésügyi miniszter felkérésére és megbízása alapján a Tantervi Bizottság elnöke Kadosa Pál főiskolai tanár, a Zenepedagógus Szakosztály elnöke lett. Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese felkérése és megbízása alapján a Tantervi Bizottság tagjai: Balassa György, Lubik Zoltán, Sándor Frigyes, Szőnyi Erzsébet, Antal György, Báthory Sándor, Fasang Árpád, Gulyás György, Herszényi Bálint, Turcsányi Emil, Frank Lajos, Jeney Zoltán, Kerényi Miklós György, Kovács Dénes, Halász Ferenc, Péhl András, Sugár Rezső, Zempléni Kornél. A Tantervi Bizottság munkájában meghívottként részt vesz még Kalmár Márton, Péter József, Kontra István, Kollár Endre, Irsai Vera.

A Szaktárgyi Bizottságok tagjai Szirmai Györgyné, a Művészetoktatási Osztály vezetőjének felkérése és megbízása alapján:

Zongora: Zempléni Korél, Borsay Pál, Pekáry Mária, Intselt Katalin, Máthé Miklósné, Suhajda Mária, Nagy Kálmánné, P. Nagy Ilona.

Zongora kötelező tárgy: Sztankay Lajos, Kőry Lászlóné, dr. Bognár Rezsőné, Káldy Lászlóné.

Hegedű: Kovács Dénes, Takács Miklósné, Lányi Margit, dr. Szabó Ernő, Metzker Károly, dr. Molnár Sándorné, Graef Matild, Várnagy Lajos, Halász Ferenc.

Gordonka: Frank Lajos, Báthory Sándor, Lengyel Endre, Ádám Károly, Gombás Ferenc, Sassy Iringó, Szilvássy László.

Ütő: Schwartz Oszkár, Nagy László, Nagy Zoltán, Vrana József.

Gordon: Tibay Zoltán, Bonyhády József, Montágh Lajos, Vadász Ilona, Vogel Gáspár.

Fuvola: Jeney Zoltán, Barth István, Eördögh János. Pálvölgyi József.

Klarinét: Meizl Ferenc, Deák József, Paláncz Tamás, Titcz János.

Oboa: Szeszler Tibor, Csabai Ottó, Kányási József, Kranczl Engelbert, Pados Jenő.

Fagott: Hara László, Dulánszky Rajmund, Ékes Péter, Laczkó Tóth Bertalan.

Hárfa: Rohmann Henrik.

Gitár: Szendrey Karper László.

Cimbalom: Gerencsér József.

Orgona: Gergely Ferenc, Virágh Endre.

Harsona: Péhl András, Pattogató Ernő, Perlaky József, Steiner Ferenc, Völgyi Ernő, Zilz György.

Kürt: Onozó János, Decleva László, Kovács Béla, Konti Izidórius.

Trombita: Sződi László, Borst Rudolf, Galambos János, Huszár Gábor, Patkós

Kálmán.

Ének: Kerényi Miklós György, Tölgyesiné Regné Anna, Pekker Zsuzsa, Králikné Rosner Melanie, dr. Nagy János.

Karvezetés, énekkar: Antal György, Fasang Árpád, Gulyás György.

Fúvós kamarazene: Kovács Imre, Sződi László, Zilz György.

Szolfézs, zeneelmélet: Turcsányi Emil, Agócsy László, dr. Friedrich Józsefné, Póczonyi Mária, Sipos Éva, Szabó Miklós, Tornyos György, Reményi János, Huzella Elek, Soproni József, Szesztay Zsolt, Veszprémi Ilona.

Zeneirodalom: Dobrai István, Földes Imre, Herszényi Bálint, dr. Nagy István, Szekeres Kálmán, Simon Jenő, Farkas Márta.

Népzene: C. Nagy Béla, Aracsy László, Bencze Lászlóné.

Zeneszerzés: Sugár Rezső, Szelényi István, Vántus István.

Vonós kamarazene: Sándor Frigyes, Horváth Mihály, Nyári Béla, Kemény Endre, Simon Atala, dr. Szabó Ernő.

Fúvós zenekar: Borst Rudolf, Eördögh János.

Vonós zenekar: Sándor Frigyes, Simon Jenő.

A Tantervi Bizottság első ülésén Kadosa Pál elnök bevezető szavai után Dobrai István, a Művészetoktatási osztály főelőadója ismertette általánosságban

a reform és a tantervkészítés alapelveit és fő feladatait.

Előadását az alábbiakban közöljük:

I.

Az utóbbi három év igen jelentős volt egész oktatási rendszerünkben. Az 1961-ben lefektetett oktatási törvényben meghatározott célok és feladatok alapján napvilágot látott az új általános-iskolai tanterv, elkészült a középiskolai tanterv és a következő években kerülnek fokozatosan bevezetésre. Azért is említem meg először e dokumentumokat, mivel a mi iskoláink részére készülő tantervi munkában ezekre figyelemmel kell lennünk. Természetesen a közismereti dokumentumokat nem lehet egyszerűen lemásolni, vagy abba beépíteni a mi feladatainkat. Úgy gondoljuk, hogy az iskolatípusokban folyó zenei nevelés céljának meghatározásban, a tanterv készítés korszerű módszereinek kialakításában, a képzés és nevelés egységének megteremtésében, alapul kell venni ezeket a dokumentumokat annál is inkább, mivel ezen a fokon a közismereti képzés is intézményeinkben kap helyet.

A zenei alsó fok területén a legfontosabb kérdésekben már kialakult egységes vélemény. Ezek alapján készült el a zeneiskolai tanterv, mely kiindulópontja kell, hogy legyen a középfokú reformmunkának.

II.

Első feladatunk, hogy szakiskoláinkat a jelenlegi iskolatípusok közé helyezzük el. Válogatni csak meglevők között tudunk. Mivel tanulóink általában humán érdeklődésűek, s a művészetoktatás iránya is ilyen jellegű, iskoláinkat inkább a gimnáziumok közé sorolhatjuk.

A gimnázium és szakiskola egységes intézménnyé való kialakítását meg kell oldani. Ha az oktatás és nevelés egységét meg akarjuk teremteni, akkor csak egységes szervezeti keretek között tudjuk azt megvalósítani. Ha művelt és képzett ifjúságot akarunk nevelni, akkor egyforma súllyal kell a kétoldalú képzést kezelni, ezen belül - mivel szakirányú képzés folyik - a képzés központja a szakmai terület.

Lényeges meghatározni, hogy szakiskoláink lehetőséget adnak egyrészt a továbbtanulásra (Zeneművészeti Főiskola, Szaktanárképző, Egyetem, Tanárképző főiskola, Tanítóképző), másrészt szakmai végbizonyítvány alapján módot adnak bizonyos zenei (népművelési) pályán való elhelyezkedésre. (Ének-, zenekarvezetés, művelődési otthon, tanácsi-előadó, zeneoktatói munkakör stb.)

III.

Mielőtt a tantervi irányelveket ismertetném, rögzíteni kell azokat a szervezeti tantárgyi és óratervi kereteket, amelyek alapján tudjuk csak meghatározni a célokat és feladatokat.

Szervezeti kérdések

Az egységes intézménnyé alakítás szervezeti feltételeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Budapesten, Pécsett, Debrecenben, ahol különálló és a szakiskola mellett működő gimnáziumaink vannak jelenleg is, a szervezeti változtatás minden akadály nélkül végrehajtható. Győrött, Miskolcon és Szegeden biztosítani kell, hogy a zenegimnáziumi osztályok egy iskolában legyenek elhelyezve, délelőtti tanítás alakuljon ki, valamint tantestülete önálló legyen, hogy szervezetileg is funkcionálni tudjon a szakiskolával.

Az egységes intézményben csak 14-18 éves tanulók képzése folyna (kivételt képeznek a rendkívüli tehetség címén felvehető általános iskolai tanulók, akiket viszont egy általános iskolában, vagy egy tanítási rend szerint működő általános iskolában kell elhelyezni).

A 18 évnél idősebb szakiskolai tanulók külön tagozaton

tanulnának.

A gimnáziumban 6 napos tanulmányi rendszert kell kialakítani, a közismereti órákhoz kell kapcsolni a csoportos szakmai órákat. Ezért van szükség arra, hogy a tanulók egy időben járjanak közismereti oktatásra. Ezáltal csökkenteni tudjuk a tanulók túlterhelését, mivel nem kell külön bejárniuk a szakmai elméleti órákra, több idő marad a felkészülésre, gyakorlásra.

A tervezet szerint a szakmai képzési idő 4 év, azonban az V. osztály lehetőségét fenntartjuk, éppen a főiskolára készülők és felvételizők számára. Véleményünk szerint az oktatás és képzés szervezettebb és tartalmilag is elmélyültebb, koncentráltabb munkájával a 4 év szakmai hatékonyságát növelni tudjuk, ehhez járul még az a tény, hogy a főtárgyra fordított idő két teljes óra, azaz 120 perc. A IV. osztályosok túlterhelésének csökkentése érdekében az új érettségi szabályzat 3. §. l/b. pontjának megfelelően tanulóink a szakosított tantervnek megfelelő érettségi vizsgát tehetik le, tehát kötelező érettségi tárgy: magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, továbbá a szakosítás jellegét adó kötelezően választható egy vagy két szaktárgy, zeneelmélet, szolfézs, irodalom, vagy művészettörténet. Ezeknél a tantárgyaknát az érettségi egyben záróvizsga is lenne.

Óratervek

Az új óratervek kereteit egyrészt a kettős megterhelés alatt álló tanulók szellemi és fizikai teherbíró-képessége kell, hogy meghatározza. A tanulók fejlődésének biztosítása érdekében azon kell munkálkodnunk, hogy a viszonylag szűkített órakereten belül a kívánt általános és zenei műveltségű követelményeknek az iskola eleget tudjon tenni. Előnye iskoláinknak, hogy alacsonyabb létszámú osztályaink vannak, ez a tény lehetővé teszi, hogy a részben csökkentett közismereti anyagot lehetőleg a tanórákon feldolgozzák, és részben begyakorolják. Bár a felkészülést, az otthoni munkát teljesen kikapcsolni nem lehet, a tanórák hatékonyságának emelésére a megértés biztosítható, a tudatosítás nagy részben megoldható, a bevésés folyamata elindítható, de a teljes bevésés és gyakorlás a tanulók otthoni munkája nélkül bármely jó módszer mellett is megoldhatatlan marad. Persze különös figyelemmel kell megnézni az itt tanító tanárok munkáját és személyét, hogy erre alkalmasak legyenek.

Fakultatív óra nincsen. A kamarazene, ének-zenekar elvileg mindenki részére kötelező kell, hogy legyen. Természetesen az igazgató és a szaktanár dönt, hogy mikor, mire és kit von be erre a munkára.

A szakiskola óraterve az alábbiakban alakulna: A közismereti tantárgyakban a társadalomtudományi tantárgyakat a gimnáziumi tanterv és óraterv alapján, a természettudományi tantárgyakat a szakközépiskola tanterve és óraterve alapján határozták meg.

Közismereti óraterv: I. II. III. IV

24 23 22 23

Szakmai óraterv: 9 9 11 10 (V. o. 10)

összesen: 33 32 33 33

(Egy matematika tagozatú általános gimnázium óraterve)

37 36 36 38

IV.

A tantervek elkészítésének menetét, annak tartalmi munkáját az alábbi irányelvek alapján javasoljuk elvégezni:

A tantervi munkák kialakításánál az iskolarendszerre, mint egységes egészre vonatkozó általános irányelvek szolgálhatnak csak kiindulópontul. Ezért a tantervi munkában egyrészt a gimnáziumi törzsanyag, másrészt a szakművelődési törzsanyag problémáiból kell kiindulni és ennek különböző elágazásaként kell felfogni a gimnáziumi és szakiskolai tanterveket.

A tanterv kiegészítéssel kapcsolatos első feladat, hogy meghatározzuk az iskolatípus célját és a képzés feladatait. A célt és feladatot a kétoldalú képzés egysége, nevelési koordinációja szempontjából kell meghatározni. Elsőrendű jelentőségűnek tartjuk: hogy a tantárgyi feladatokban elsősorban az iskolatípus általános céljára kell koncentrálni (természetesen azon tárgyaknál, ahol ez a koncentráció természetszerűleg adódik), mivel csak így biztosíthatjuk a tanulók tudományos és világnézeti fejlődését. A tantárgyi feladatok meghatározásában pedig elsősorban a képzés központi feladataival kell a koncentrációt megteremteni. Ha ez nem érvényesül, úgy tantárgyak közötti együttműködésről elvi szinten nem lehet beszélni. Szükség van a koncentráció többoldalú és eddiginél dinamikusabb értelmezésére. Különösen vonatkozik ez az elv a szaktárgyak területére, ahol majd minden tárgy anyaga és követelménye egy-egy másik tárgy anyagára, készségi fokára támaszkodik.

A tantervi cél és feladat, valamint a szaktárgyi feladatok meghatározása után rátérhetünk az osztályonkénti szaktárgyi ismeretanyag, követelmények, tananyag, valamint a hangszeres készség szintjeinek rögzítéséhez. A követelményekben ki kell emelni, hogy a tanulók képesek legyenek az anyag önálló feldolgozására, alkalmazására, valamint meg kell határozni a gyakorlati munkára való felkészítés aktív tevékenységének módját és szintjeit. (Ének-, zenekar, kamara- zene, ismeretterjesztés, népművelés stb.)

A tananyag korszerű összeállítása középfokon is jelentőséggel bír. Következetesen végiggondolt és végigvitt korszerűsítés nemcsak bevisz általános jelentőségűvé váló ismeretköröket a tananyagba. hanem egyidejűleg elhagy, vagy összevon olyan ismeretköröket, amelyeket tantárgyaink és szaktárgyaink tradicionálisan magukba foglalnak, de a mai és holnapi élet szempontjából elvesztették korábbi jelentőségüket. A korszerűsítés tehát nemcsak új anyagot jelent, hanem a régi felülvizsgálását is.

Középfokon nem zárhatjuk le teljesen a tanulók zenei képzését, a felsőfokú képzés követelményeit nem hozhatjuk előre a szakiskolába. Középfokú nevelésünk egyik hibája éppen az, hogy bár a főtárgy kialakítása nagyrészt tervszerűen folyik - bár a beérkezett vélemények ezt nem fogadták el teljes egészében - a többi szaktárgyak ismereti és készségi követelménye pedagógiailag és zeneileg nem mindenben támogatja az egységes zenei nevelés célkitűzéseit, valamint a főtárgy tervszerű képzési vonalát. Hol előtte, hol utána mozog, sokszor külön úton jár, és bár egy-egy szaktárgy eredményei nem lebecsülendők, de az egységes zenei képzésben való helyének, szerepének, kapcsolatának hiánya miatt nem képes alátámasztani, segíteni az említett egységes zenei képzés sokoldalú munkáját.

Egyes szaktárgyak vonalán nincs meg az egységes pedagógiai törekvés és mivel sem a tudásszint, de még maga az ismeretanyag sincs konkrétan meghatározva, nem beszélhetünk egységes követelményekről. Ezért a tanulók különböző fokon és mélységben jutnak bizonyos ismeretanyag és készség birtokába.

Ezen a fokon is biztosítanunk kell, hogy egyes tantárgyakból tankönyvek készüljenek és valamennyi tárgy vonatkozásában módszeres tanári segédkönyvek. Az anyagban való elmélyülés mértéke itt határozható meg konkrétan.

V.

A szakiskolai cél és feladatrendszerrel, valamint óratervekkel kapcsolatban előzetes felmérést végeztünk szakiskoláinkban. E felmérés tapasztalatainak nagy részét a szaktárgyi bizottsági üléseken fogják megtárgyalni. Közülük kiemelek egy-két problémát.

A szaktárgyak vonatkozásában

A főtárgy két órában kap helyet az óra tervben, mégpedig kétszer 60 percben. A főtárgyat nemcsak azért tekintjük a leglényegesebb tárgynak, mivel a tanulók képzésének ez a központja, hanem mert itt van mód arra, hogy a tanulók más irányú képzésének eredményeit fel lehessen használni (zeneelmélet, szolfézs, zeneirodalom, művészettörténet vonatkozásában). Itt csúcsosodik ki az egységes zenei nevelés eredménye. Ha a főtárgy „leszűkül” a technikai és mechanikai képzés területére és problémáira, akkor külön képzési utak alakulnak ki, az elmélet és követelmény csak, mint ismeretanyag marad meg (ha megmarad), mivel nem került alkalmazásra, felhasználásra.

A főtárgyat tanító tanárok felelőssége és feladata azért is nagyobb, mivel a képzésen és zenei ismereteik alkalmazásán, felhasználásán túl itt kell, hogy érvényesüljön a nevelés lényeges hatása. Itt kell, hogy érvényesüljön a tanár személyes példája, hiszen a főtárgy az az alkalom, amikor a tanár egyenként dolgozik növendékeivel. A személyiség formálásnak bő alkalma ez az óra. A növendék példaképe elsősorban a hangszeres tanár. A képzés és nevelés e fontos momentumát a tanterv tervezetben is érvényesíteni kell.

Szolfézs - zeneelmélet

Szakiskoláink általában pozitívan reagáltak az elmélet tárgy I. osztályba való előre hozásával kapcsolatban. A tantervi szakbizottság feladata, hogy a két tárgy anyagának és követelményeinek meghatározásában a kapcsolatot, az egymásra hatást megteremtse. Egyik szakiskolánk igazgatója írta: az I. és I. osztályban elmélettel támogatott szolfézs, a III.-IV. osztályban szolfézzsal megerősített elméleti oktatást kellene megvalósítani.

A tantervi munkálatok során e két tárgynak egy elnöke lesz, hogy már menet közben a közös szempontokat össze lehessen egyeztetni.

Az elmélet I. osztályba való belépését egy-két tanár korainak tartja. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az elmélet I. osztályos belépése nem azt jelenti, hogy az eddigi III. osztályban kezdődő tárgyat érintetlenül az első osztályba hozzuk előre. Ki kell dolgozni ennek új koncepcióját. Nem kezdhetünk addig az összhangzattanhoz, amíg ilyen irányú hallással megfigyelt, megfelelő élmény és ismeretanyaguk a tanulóknak nincs. A zeneiskolai tantervben lefektetett összhangtani (formatani) megfigyelések, új élményanyag és meghatározott alapvető ismeretanyag birtokában kezdhetjük csak el a rendszeres és folyamatos elméleti képzés munkáját.

A mérce itt is a tanulók értelmi és érzelmi képessége, ilyen irányú készsége az alap: a zeneiskolai tantervi követelmény birtoklása. Azt el kell ismerni, hogy a nem zongorista növendékeknél a zeneelmélettel kapcsolatban zongoratechnikai problémák lesznek, szokatlan feladatot jelent az eddig általuk túlnyomórészt megszokott egysoros linealitásról áttérni a legalább kétsoros akkordikus kottaképre. Azonban a zeneiskola tantervében éppen a hallásképzés vonatkozásában a többszólamúság bővebb helyet kap. A problémát a vonós és fúvós szaktárgyi bizottságoknak kell majd megvizsgálni, és olyan előfeltételeket biztosítani, hogy az elméleti képzés biztos alapismeretekre és technikai készségre támaszkodjék. Ezért külön meg kell nézni a zeneelmélet és kötelező zongoratárgy viszonyát. (Szakiskolán belül és szakiskola előtt.)

A többi tantárgy vonatkozásában

A társas-zenét, kamarazenét, zenekart a szakiskolák I. osztálytól javasolják - így is van a tervezetben -, mivel alsó fokon már ez a képzés tervszerűen helyet kap. Nem lenne tehát szerencsés ezt a képzést megszakítani és csak II. vagy III. osztályban kezdeni. A tárgy fontosságát többen hangoztatják. Úgy fogják fel, hogy a közös muzsikálással eltöltött idő az egyéni gyakorlásra szánt óráknak is része. Nem beszélve arról, hogy egy szakiskolát végzett vonóstól, fúvóstól joggal várják, hogy szimfonikus zenekarban, színházi zenekarban helytálljon.

A zeneirodalom vonatkozásában a tárgyra 60 perces teljes órát biztosítottunk. Amennyiben sikerül a művészettörténettel is a munkát koordinálni, valamint a többi tárgy vonatkozásában is a koncentrációt megteremteni, e tárgy hatása és eredménye úgy gondoljuk, nagyban fog emelkedni. A művészettörténet tantárgy a szakmai óratervben kell, hogy szerepeljen, mivel ilyen képzés - annak tartalmi és óraszáma vonatkozásában - közismereti iskolában nem kap helyet A művészettörténet tárgy programjában a hagyományos anyagot csökkenteni kell, az ismeretanyagot okvetlenül kapcsolni kell bizonyos szemléleti, gyakorlati megfigyelésekhez, és kapcsolni kell a társművészetek, de elsősorban a történeti zene kiemelkedő korszakaival, stílusaival, alkotásaival.

A művészettörténet tárgy képviselője részt vesz a zeneirodalom szakbizottság munkájában is.

A tantervi munkák befejezésével el kell készíteni a középiskolai rendtartás szakiskolai kiegészítését, valamint a szakiskolai felvételi konkrét anyagát és követelményeit.

Kérjük a szakbizottságok vezetőit, hogy a szakiskoláink feladatai és az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján dolgozzak ki a tantervi tervezeteket, hogy az elsősorban a szakiskolai tanulók érdekét, fejlődését, nevelését célozza. A tanárok, a tantestület és a vezetés szempontjából fektessék le azokat az elveket, melynek alapján biztosítani lehet a tervszerű és folyamatos oktató-nevelő munkát, valamint az anyag feldolgozásának a korszerű eljárásoknak sokoldalú és hatékony módszereit, hogy országosan egységes követelményrendszer alapján biztosítani tudjuk alsó-, közép- és felsőfokon a zenei nevelés egységét; a szakiskola céljának megfelelő zenei szakműveltség megszerzését a JÖVŐ zenetanárai és muzsikusai részére.

***

A beszámoló után Péter Miklós, a Művészetoktatási Osztály főelőadója ismertette a középfokú reformmunkálatok menetét és módszerét.

A zeneoktatás alsó-, közép- és felsőfokú képzésének koordinálása végett a szakbizottságok munkájában részt vesznek az alsó fokú és felsőfokú intézmények kijelölt tagjai is.

A szaktárgyi bizottságok december, január hónapban készítik el a tervezetet, melyek februárban szakiskolai vitára kerülnek, majd március-áprilisban készülne el a végleges anyag.

A referátumokat több értékes hozzászólás követte.