Parlando 1964/12,. 8.-9. p.

A szakszervezeti vezetőségválasztások elé

A magyar szakszervezetek alapszabálya szerint kétévenként újra kell választani az összes szakszervezeti szerveket. A Zeneművész Szakszervezethez tartozó művészeti intézményeknél, zeneoktatási intézményeknél, vállalatoknál a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Központi Vezetőségének, Elnökségének, a Zeneművész Szakszervezet Elnökségének határozata értelmében 1965. január 2. és február 28. közötti időben történik meg a szakszervezeti vezetőszervek - bizalmiak, szakszervezeti bizottságok - újraválasztása.

A zeneoktatási intézményekben tehát 1965. évben két vizsgaidőszakról beszélhetünk. Mielőtt a növendékek vizsgáznának, vizsgáznak a pedagógusok, vizsgáznak a szakszervezeti vezetők is.

Vannak, akik elért eredményeik és jó munkájuk miatt nyugodt lelkiismerettel vizsgáznak, mert az elmúlt 2 év funkciójukkal járó felelősségét mélyen átérezték ; sok jó adottságot, tudást, tapasztalatot, körültekintést, tapintatot és igaz emberséget tanúsítottak munkájuk során. Ezek a szakszervezeti vezetők biztosan jelesre vizsgáznak, és a tagság óhajtja további részvételüket a vezetésben azzal az igénnyel, hogy további munkájuk során nem azonos módon ismétlik önmagukat, hanem a választások próbáját is kiállva, újított erővel, és hatékonyabb támogatással munkálkodnak kisebb, vagy nagyobb közösségük, szervezetük ügyén

Miután feladataink nem könnyűek és nem lekicsinyelhetők, egyedül a szakszervezeti vezetők, bármilyen rátermettséggel és felkészültséggel is rendelkeznek, nem oldják meg a szakszervezeti mozgalom célkitűzéseit. A vezető szerepek betöltése csak az egész kollektíva gyakorlati erejével lehetséges. A kollektíva segít abban, hogy lépést tarthassunk a kor követelményeivel, sőt diktálja az iramot, a fejlődést illetően. Ezért vizsgáznak együtt a pedagógusok szakszervezeti vezetőikkel egyénekre lebontott teljesítmény-mérleg alapján.

A vezetőségválasztó taggyűlések beszámolói, az ezt követő viták, kritikus és önkritikus vizsgálata az elmúlt két évet reflektorfénybe állítja, plasztikusabbá válnak a feledésbe merülő tettek, tapasztalatok, tervek, amelyekre azért jó időközönként emlékezni és ezekről számot adni, hogy ami eddig jó volt, ami megfelelt kiválaszthassuk, és ami eddig gátolt az előbbre haladásban és hibás volt, véglegesen elvessük.

Reméljük, hogy a választások ezeket az elképzeléseket valóra váltják és az elkövetkezendő két esztendőben magasabb színvonalú, korszerűbb, az élethez még közelebb álló munka kifejtésére alkalmas vezetőszervek, kollektívák alakulnak ki.

A Művészeti Szakszervezetek V. Kongresszusa óta két év telt el, nem is könnyű két esztendő. Szakszervezeti bizottságaink a hagyományos érdekvédelmi feladatok ellátása mellett a nevelés feladatait helyezték előtérbe. Ez helyes és jó volt, mert pl. a zeneoktatási intézményekben ennek az irányelvnek kétszeres súlya és követelménye van. Az érdekvédelem magasabb szintjén a neveléssel alkalmasabbá válnak a pedagógusok hivatásuk, foglalkozósuk ellátására, gyakorlására. Éppen az iskolákon lehet legkevésbé különbség e téren állami és szakszervezeti feladat között. Azonos a cél, különbség csak az eszközökben van. A szakszervezetek nem parancsoló, hanem nevelő szervek a meggyőzés módszereivel. Nagy felelősséget jelent a szakszervezetek számára, tudást, tapasztalatot és körültekintést igényel.

Szakszervezeti bizottságaink hasznos segítői voltak a Zenepedagógus Szakosztálynak, a Szakosztály megyei megbízottainak.

Nem tudtunk kellő mértékben előrelépni a megyék egészére kiterjedő zenepedagógus szakszervezeti mozgalom vonatkozásában. Csaknem általános tapasztalat, hogy szakszervezeti élet a legtöbb megyében majdnem kizárólagosan a megyeszékhelyeken folyik. A megye területén működő sok-sok zeneoktatási intézményben névlegesen. Szakszervezeti megbízottaik vannak, részt is vesznek a megyei szakszervezeti bizottságok ülésein, taggyűlésein, de saját intézményükben szervezeti életet nem alakítottak ki. Beszedik a tagdíjakat, előfizetik a „Parlando”-t, ebben merül ki a kapcsolat a pedagógusok és a szakszervezeti mozgalom között. Taggyűlések, tájékoztatók nincsenek, nem ismerik a pedagógusok a Zeneművész Szakszervezet, a Zenepedagógus Szakosztály, de a megyei szb. munkaprogramjait, tevékenységet sem. Vannak igen nagy tanári létszámmal működő zeneiskolák, ahol pl. olyan jelentős nemzetközi eseményről sem kaptak tájékoztatást, mint az ISME konferencia. A zeneiskolák nagy része éveken keresztül nem jut szakszervezeti beutalóhoz, mert a megyei szb. nem ad részükre. Ezzel szemben a nyár folyamán több megye részére Központunk által felajánlott pozsonyi hajóutakat visszaküldték azzal, hogy nem veszik igénybe. A megye székhelyén kívül a szakszervezeti bizottságok nem gondoskodnak a világnézeti, ideológiai, esztétikai oktatásról, legfeljebb egy évben egyszer néhány pedagógust meghívnak továbbképzésre. Ilyen körülmények között azt hiszem, nem csodálkozhatunk azon, ha felvetik a pedagógusok - ezekben az intézményekben -, hogy miért szakszervezeti tagok? Mit kapnak a szakszervezettől és olyan elképzeléssel foglalkoznak néhányan, hogy jobb volna más szakszervezethez tartozni.

A szakszervezeti mozgalom, ha csak a megyeszékhelyre korlátozódik olyan, mintha az emberkéz, láb és törzs nélkül akarna élni. A mozgalom vízfejűvé válik, elsorvad és egy szűk testület érdekvédelmét szolgálja. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk megyei zenepedagógus szakszervezeti mozgalomról.

Élesen felvetődik a felelősség kérdése mindannyiunk felé, a megyei szb-k, a megye területén levő szakszervezeti bizottságok felé. Vajon szabad-e, lehet-e, erkölcsös-e, hogy figyelmen kívül hagyunk szakszervezeti szempontból olyan kitűnő és jó nevű zeneiskolákat, mint pl. a soproni, sátoraljaújhelyi, hódmezővásárhelyi, orosházai? Ahol a munkás és paraszt gyermekek tömegeit nevelik zenére és adnak művelt, képzett embereket az országnak. Biztos vagyok abban, hogy nemmel kell felelnünk. A választások után minden megyei szakszervezeti bizottságnak erre a jelenségre is oda kell figyelnie, és hozzá kell fognia egy olyan program kidolgozásához, amely a legmesszebbmenő törődést foglalja magában a megye területén levő összes zeneiskola vonatkozásában. Ezt követeli tőlünk az élet és a korszerű munka.

Meggyőződésem, hogy az 1965. évben sorra kerülő választások, a választó taggyűlések vitái, határozatai frissebb levegőt, jobb közszellemet alakítanak ki, amely alapja lesz az elkövetkező két évnek, mely még hátra van a Művészeti Szakszervezetek VI. kongresszusáig. Hiszem, hogy két év múlva együttesen jelesre vizsgázunk a szakszervezeti munkából.

Tóth Éva

a Zeneművész Szakszervezet titkára