EGYEZSÉG A PEDAGÓGUSOK JOBB MEGBECSÜLÉSÉÉRT

EGYEZSÉG A PEDAGÓGUSOK JOBB MEGBECSÜLÉSÉÉRT

Dr. Gyimesi László örül, hogy egy teljesen új bérpótlék-rendszer

jelenik meg a közoktatásban

Helyreállítani a tanári hivatás presztízsét, erősíteni a pedagógusok társadalmi megbecsülését, jutalmazni a kimagasló teljesítményeket - hogy mindez megvalósulhasson, június végén egyezséget írt alá az oktatási és kulturális tárca minisztere, a Pedagógusok Szakszervezetének, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szervezet elnöke és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára. A megállapodással járó intézkedések közel hetvenezer pedagógust érintenek, akik a jövő évtől kezdve bérpótlékot kapnak. Emellett a minőségi munka elismerésére is háromszor annyi pénz jut, mint korábban, és külön díjjal jutalmazzák a hátrányos helyzetű gyermekekért tevékenykedőket. Az egyezség jelentőségéről, az érdekegyeztetés következő lépéseiről, valamint az ötvenedik jubileumára készülő Parlandóról Dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára beszélt.

Réfi Zsuzsanna: A tanári hivatás presztízséről, a társadalmi megbecsülésről szóló mondatok az utóbbi esztendők alatt már sokszor elhangzottak, kézzel fogható eredmény azonban nem nagyon született.

Dr. Gyimesi László: Valóban nagy kérdés az is, hogy a hangzatos jelmondatok mögött milyen konkrétumok rejlenek. De ez azért is nehéz ez a feladat, mert minden szereplő mást ért a minőség elismerésén, a presztízsen, és természetesen azon is, hogy ehhez milyen utak vezetnek. A közoktatás egyik hatalmas problémája volt és maradt - bár válságról nem lehet beszélni –, hogy nagyon sok a gond a kontraszelekcióval. Rengetegen panaszkodnak arról, hogy nem a megfelelő fiatalok jelentkeznek erre a pályára, ami persze annak is köszönhető, hogy látva, hogyan értékeli a társadalom ezt a hivatást, a fiatalok sem tartják sokra. Ez egyébként nemcsak a pedagógusokra, hanem általában a közalkalmazottra vonatkozik. Viszont az is egyre nyilvánvalóbb, hogy jól működő oktatási rendszer nem létezhet elkötelezett és megbecsült tanárok nélkül. Olyan közoktatási reformot kell hát végrehajtani, amely egyszerre növeli az oktatás színvonalát és javítja a pedagógusok élet-, valamint munkakörülményeit.

R.Zs.: S a jelenlegi, nem túl rózsás anyagi helyzetben honnan lehet erre támogatást szerezni?

Gy.L.: Ezeket a célokat természetesen nem lehet pénz nélkül megvalósítani. Az Új Tudás-program keretében több, mint 140 milliárd forintot lehet oktatási és kulturális célokra fordítani. Fejlesztés alatt általában beruházásokat, infrastrukturális, technikai bővítést értenek. Azonban nemcsak a digitális tábla fontos, hanem az is, hogy a pedagógusfizetésekből otthoni számítógépre is teljen. Szerencsére most, ezekkel az intézkedésekkel igyekeznek az un. humán erőforrásra is odafigyelni. Minderről hónapok óta tárgyaltunk, hosszas egyeztetés eredményeként jött létre a megállapodás, amely úgy vélem, számos kézzelfogható intézkedést is tartalmaz. S azért is tartom nagyon jelentősnek ezt az egyezséget, mert az elvi megállapítások mellett konkrét terveket, gyakorlati intézkedéseket is tartalmaz. Nem nagyon emlékszem arra, hogy született volna korábban hasonló dokumentum.

R.Zs.:Néhány évvel ezelőtt jelentős mértékű fizetésemelés történt ezen a területen, azonban mégsem hozta meg a kívánt eredményt...

Gy.L.: Mára mindez már valóban lényegesen veszített az értékéből, ráadásul nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A jelenlegi helyzetben az a kérdés, hogy akarunk-e több pénzt szánni minderre vagy sem. Erről a politikusoknak kell dönteniük. Mindenesetre most a 140 milliárdból pénz jut a differenciált béremelésre. Hiszen az egyezségben rögzítettek is azt a célt szolgálják, hogy minél több tehetséges fiatal válassza a pedagógushivatást. Ezért olyan bérpótlék rendszert vezet be, amely szerint egy pályakezdő, aki főiskolát végzett 20 ezerrel kap többet a besorolási illetményéhez képest, aki pedig egyetemet, az 32 ezerrel. Ez azért is nagyon jelentős előrelépés, mert így olyan összegű lesz a fizetésük, mint azoknak, akik már 13-14 éve tanítanak.

R.Zs.: S mi lesz azoknak a pedagógusoknak a bérével, akik valóban 13-14 esztendeje oktatnak?

Gy.L.: Az erre fordítható összeg a pályán eltöltött 21 évig biztosítja a jövedelem emelkedésének lehetőségét. A pénz időarányosan csökken. Eszerint aki 13-15 esztendeje tanít, az a jelenlegi fizetésénél 8000 forinttal kap majd többet. Így összesen közel 70 ezer embernek emelkedik a jövedelme jövő januártól, amikor a tervek szerint életbe lép ez a szabályozás. Mindez természetesen a mi tagságunkat, így a zenepedagógusokat is azonos módon érinti, mint a többi pedagógust.

R.Zs.: De mindez valószínűleg felháborodást is kelt.

Gy.L.: Természetesen rengetegen halálra lesznek sértődve, hiszen mindenki több pénzt szeretne kapni. Ezt az egyezséget sem írta alá mindenki, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete például kimaradt. Nem tudom, hogy milyen kifogásaik voltak a dokumentum ellen, úgy gondolom viszont, hogy egy olyan intézkedést, amely a fiatalok számára érezhető, majd 20 %-os fizetésemelkedést hoz, nem szabadna elutasítani. A szakszervezetnek nem az a feladata, hogy megakadályozza azt, hogy a területükön dolgozók számára kedvezőbb feltételeket alakítsanak ki. Nem lehet úgy társadalompolitikát csinálni, hogy mindig, mindenkinek megpróbáljunk megfelelni. Aki tudja azt, hogy mi lenne a jó, az tegye is mellé a pénzt. Úgy vélem, nem kell fejkvóta szerint elosztani a pénzt. A kor és a pályán töltött idő ugyanis önmagában még nem garancia arra, hogy milyen minőségű munkát végez valaki. A közoktatás területén akkor legalább a bérezésben legyen valamilyen mozgás. Ha valaki ezt vállalhatatlannak tartja, azzal nem tudok egyetérteni. Megoldást kell találni a jelenlegi, elkeserítő helyzetre, s talán az némileg segít, ha egy teljesen új bérpótlék rendszer jelenik meg a közoktatásban. A cél az, hogy a fiatalokat rábírja a pályán maradásra. Ez persze nem arányos elosztás, de aki arányosnak tartja a bértábla felépítését, az ezt sem fogja igazságtalannak érezni.

R.Zs.: Egyedi megítélés alá esik a minőség munka elismerése és díjazása is.

Gy.L.: Erről korábban is a helyi iskolavezetők döntöttek, s bár nem olyan nagy a rendelkezésre álló összeg, most legalább megháromszorozódott. A következő esztendőben erre a célra már 3 milliárdos keret áll rendelkezésre, amellyel díjazni lehet a meghatározott feladatokat, teljesítményeket. S háromszor annyi pénzzel pedig sokkal jobban lehet gazdálkodni. Így mintegy 10 000 kiválóan dolgozó pedagógus juthat többletpénzhez. Nagyon fontos lépés – ami eddig sajnos kevés figyelmet kapott – az intézményvezetői munka új elismerése is. Az igazgatók eddig is kaptak valamilyen pótlékot, ez az összeg azonban most jelentősen emelkedik Az intézmény nagyságától és a feladatok összetettségétől függően így 2009-től havonta mintegy 20-40 000 forint közötti többletjuttatást kap mintegy 6000 intézményvezető.

R.Zs.: S bár a művészetoktatást kevésbé érinti, nagyon lényeges eleme az egyezségnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó pedagógusokra vonatkozó, két új kezdeményezés.

Gy.L.: Kiemelten fontos ezeknek a tanároknak a támogatása, ezért a kormány számukra pótlékot fog bevezetni. Az intézmény feladata és az ellátott feladat alapján differenciáltan meghatározott pótlékot kapnak a következő esztendőtől. Ez a lépés 12500 pedagógust érint, s így 130 000 gyermek oktatása válik színvonalasabbá. Az oktatási miniszter emellett már ettől az évtől kezdve Teleki Blanka-díjjal ismeri el azokat a pedagógusokat, akik a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű, valamint szociális, egészségügyi okok miatt különleges gondoskodást igénylő gyermekek, tanulók segítésében kiemelkedő eredményességgel, odaadással tevékenykednek. A díjban és az azzal járó 300 000 forint jutalomban, ami jelentős összeg, évente 100 -100 pedagógus részesülhet.

R.Zs.: S emellett azért a bértárgyalások is folytatódnak.

Gy.L.: Az egyezségben szerepel az is, hogy 2008 őszétől, az érdekegyeztetés keretében kidolgozzuk egy olyan bérmegállapodás alapjait, amely valamennyi pedagógus számára stabilabb és kiszámíthatóbb jövőt eredményez. Így már valóban talán tovább lehet lépni.

R.Zs.: A másik terv azonban nagy vitákkal jár majd, hiszen eszerint szükség van a pedagógus képzés és továbbképzés rendszerének megújítására.

Gy.L.: Igen, az egyezség szerint erről is tárgyalni kell, hiszen a tanárok képzésének igazodnia kellene a mindennapok követelményeihez. A jövő pedagógusainak a szakmai tudás mellett el kellene sajátítania az új kihívások, problémák kezeléséhez szükséges ismereteket, kézségeket. Ez hosszú távú folyamat, de nagyon lényeges, hiszen miközben bizonyos területeken szakember hiány van, máshol két-három diplomával rendelkező emberek nem találnak munkát. S mindezt – a képzést és a munkanélküli-segélyt is – közpénzből finanszírozzuk. Hát ez nehéz küzdelem lesz, hiszen a jelenlegi rendszernek az átalakítása temérdek érdeket sért. Már a művészetoktatás terén is sok vita volt, akadt abból az utóbbi időben, hogy milyen végzettséggel, ki milyen szakon, mit taníthat. Ugyanakkor ebben az ügyben a szélsőséges megoldások, mint például a piaci igények abszolutizálása, legalább akkora károkat okozhat, mint az igények teljes figyelmen kívül hagyása. Tehát egy igen összetett és több megoldásos kérdéssort kell megválaszolni.

R.Zs.: Komoly eredménye a szakszervezetnek, hogy életre hívta ezt az egyezséget. De a szervezet nemcsak ezen a téren igyekszik mindent megtenni a tagjaiért, hanem abból a szempontból is különleges, hogy újságokat tart fenn, köztük az idén már ötvenedik évfolyamába lépett Parlandót.

Gy.L.: Amikor 1989-ben megválasztottak szakszervezeti vezetőnek, az örökség egyik értékes darabja volt a lap is. A Parlandóról mindenki úgy gondolta az évek során, hogy olyan kincs, amelyet óvni kell. Már csak amiatt is, hiszen ez az újság nem kívülről lett a szervezetre oktrojálva, hanem a korábbi időszak szakemberei, tisztségviselői találták ki. Nekem magamnak is vannak emlékeim a születéséről. Az édesapám társadalmi munkában dolgozott a szakszervezetnél, s ő is bábáskodott az újság életre hívásánál. Emlékszem, milyen boldog örömmel hozta haza a legelső lapszámot. Hat éves gyerekként ebből az egészből csak annyit értettem, hogy szép csengése van a szónak, s ez biztos valami nagyon izgalmas, felnőtt dolog lehet. Időközben megtanultam, mi is az a Parlando, de ma is nagyon érdekesnek tartom az újságot, s örülök annak, hogy nemcsak a nyomtatásban megjelent lapokat is olvassák, hanem az internetnek köszönhetően több tízezer pedagógus, és érdeklődő nézi meg a cikkeket. S ez is azt jelzi, a Parlando olyan érték, amit védeni kell. A szakszervezet a kezdettől fogva nem szól bele a lap szerkesztésébe, hiszen nem üzemi, és nem propaganda lapnak szántuk, s úgy vélem, valóban a közérdeklődésre számot tartó, szakmailag értékes cikkek kapnak benne helyet. Hasonlóan fontosnak érzem az alig több, mint tíz éves Zenekar című lapot, amelyet a Zenekari Szövetséggel közösen hívtunk életre. Az internet világa felé is egyre jobban nyitunk, hiszen mi is működtetjük a muvesz-vilag.hu-t, amely minden művészeti ággal foglalkozik és a dalok.hu-t, amely zenei portál, és zeneáruház is egyben. Hiszen úgy vélem, nemcsak küzdenünk kell a tagjaink érdekeiért, hanem segíteni abban is, hogy eljussanak hozzájuk a lényeges információk, és ők is megoszthassák gondolataikat a nyilvánossággal.