SZIRÁNYI GÁBOR

 

EGY BARTÓK TANÍTVÁNY – SZALAY STEFÁNIA – VISSZEMLÉKEZÉSE (II/12)

 

A nagyváradi zeneiskola

 

ZENETANÁRI OKLEVÉL

 

Szalay Stephánia kisasszony

Született Kapuváron 1886 év augusztus hó 12-én róm. kath. vallású

Az Országos Magyar Királyi Zenetanár Vizsgáló Bizottság előtt az 1909 év június hó 18-án

tartott képesítő vizsgálaton a következő osztályzatokat érdemelte

 

Methodika és didaktika: kitűnő     Magyar irodalomtörténet: kitűnő

Pedagógia: kitűnő                            Zongorajátékának művészi fejlettsége: jeles

 

A tanárképzőn és akadémiai tanfolyamon nyert osztályzatai:

 

Zongora: jeles                                     Általános zenetörténet: kitűnő

Karének: kitűnő                                 Magyar zenetörténet: kitűnő

Vers és költészettan: kitűnő             Zene aesthetika: kitűnő

Gyakorlati tanítás: kitűnő                              Zeneelmélet: kitűnő

 

Ezek alapján Szalay Stephánia kisasszonynak zenetanári oklevelet adunk ki, s őt a zongorajátéknak zeneiskolákban, valamint más tanintézetekben való tanítására képesítettnek nyilvánítjuk s az okleveles zenetanár cím használatára feljogosítjuk.

Kelt Budapesten 1909 év június hó 19-én

 

Bartók Béla, Mihalovich Ödön, Aggházy Károly, Chován Kálmán, Moravcsik Géza

 

1909-ben „Szalay Stefánia államilag képesített okleveles zenetanár vezetése alatt álló Zongora-iskola” néven zeneiskola nyílik Nagyváradon, az Úri utca 17 szám alatt. Az 1909-1910 tanévre szóló tájékoztatóban1 a következő célt tűzte ki iskolája elé névadója. Amidőn a budapesti Országos magyar királyi Zeneakadémián nyert tanári képesítésem után elhatároztam, hogy Nagyváradon zeneiskolát nyitok, leginkább az indított ezen elhatározásra, hogy Nagyváradon – amely sok tekintetben, de főképp kulturális szempontból az ország legelső városaiban foglal helyet – a mai kor igényeinek megfelelő, a művelt társadalom magas zenei fejlettségéhez méltó - évek óta tervezett városi zeneiskola még mind ez ideig nem létesült. Ezen hiányt óhajtom tehát némileg pótolni, midőn – habár szerény anyagi eszközökkel – de törhetetlen buzgalommal munkához fogok, hogy iskolámnak minden egyes növendéke a legalaposabb zenei oktatásban részesüljön, tekintet nélkül arra, hogy az illető növendék zenei pályára készül-e vagy sem. Ezáltal is jelét akarom adni szeretett városom iránt táplált ragaszkodásomnak és hálámnak, amely eddig is kitüntetett jóakaró pártfogásával. Iskolámnak két célt tűztem ki: első, közvetlen célja, hogy a zenét komolyan művelő növendékeket minden dilettantizmustól mentes, lelkiismeretes, szakszerű és pontos zenei oktatásban részesítse. Második, közvetett célja, hogy az iskola növendékei közül azokat, kik tehetségük, szorgalmuk alapján a zene hivatásszerű művelésére jogosultak, az Országos Magyar királyi Zeneakadémiába, mint az ország egyetlen állami zene-intézetébe való felvételre előkészítse. Azon kiváló tehetségű és szorgalmú növendékek, kik ugyan nem óhajtanak az Orsz. M. kir. Zeneakadémiába járni, de haladásukról állami érvényű bizonyítványt óhajtanak nyerni, a Vallás- és Közoktatási minisztérium engedélye alapján a tanév végével a Zeneakadémián vizsgálatot tehetnek. Azok a növendékek, akik a zongora-tanszak IV. akadémiai osztályából e magánvizsgálatot sikerrel letették, az Orsz. M. kir. Zeneakadémia tanárképző tanfolyamára minden további vizsgálat nélkül felvétetnek és ezen tanfolyam bevégzése után tanári oklevelet nyernek. Legyen szabad megemlítenem, hogy az országos Zeneakadémián évekig Thomán István, a kiváló zenetanár és pedagógus tanítványa voltam, továbbá, hogy a Fodor Ernő féle pedagógiai ösztöndíjban részesültem, melyet az ez idei akadémiai értesítő szerint csak az nyerhet el, akit úgy játékának művészi fejlettségére, mint különösen pedagógiai készültségére és gyakorlati tanítására nézve az Országos vizsgáló-bizottság a legkiválóbbnak ítél. Végül kérem a tisztelt szülőket és érdeklődőket, hogy odaadó törekvésem méltányolva, azt jóindulatú szívességgel fogadják. Szalay Stefánia céljai megvalósításához egyszerre több osztály indításával lát neki. Tanfolyamok:

      I. Elemi osztály. I., II., III. Gyakorló iskolai tanfolyam. I., II., III. Előkészítő tanfolyam. I., II., III., IV. Akadémiai tanfolyam. Minden tanfolyam 10 hónapig tart. A növendékek tanfolyamok szerint csoportosíttatnak. A beosztás szeptember hó első napjaiban történik. Az akadémiai (kiművelési) osztályokba csak oly növendék vehető fel, ki az előző tanfolyamok anyagát már elvégezte és legalább egy évig akadémiai módszer szerint tanult.

      Általános zeneelmélet (Heti 1 órával) a zenediktálás és zeneelmélet kötelező melléktárgy az előkészítő tanfolyam I., II., III osztályú növendékeire.

      Tananyag. Azonos az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia tananyagával.

      Elemi osztály. A hallás- és ütemérzék fejlesztése. A billentyűk a G és az F kulcs hangjegyeinek egyidejű ismertetése. A hangjegyértékek és szünetjelek fokozatosan haladó tanítása. A hangsorok képzése és írása. A módosító jelek célja és keletkezésük oka. A tiszta és nagy hangközök ismertetése és azoknak éneklése. Helyes kéz és ujjtartás, öt ujjas gyakorlatokkal. Dúr és harmonikus moll hangsorok folyékony játszása kötve (legato és lökve) staccato 2-3 nyolcadon át. Tanulmányok: Chován Kálmán Zongoraiskola I. kötet, megfelelő elméleti, technikai előadási tananyaggal, valamint ujjgyakorlatokkal.

      Gyakorló osztály I. (II. évfolyam). A hangközök ismétlése, illetve ismertetése. A dúr és moll hármashangzatok elmélete, képzése, éneklése, írása és a főhármasok összekötése. A domináns (heted) hangzat elmélete, képzése és legegyszerűbb feloldása. Tanulmányok: Chován: Zongoraiskola II-ik kötet, amelyben úgy az elméleti, mint a technikai és előadási tananyag, valamint ujjgyakorlatok és 4 kezes darabok bennfoglaltatnak.

      Gyakorló osztály II. (III. évfolyam). A hangközök ismétlése. A hármas és négyes hangzatok összekötésének ismétlése és kibővítése. A záradék (cadenz). A dúr és harmonikus moll skálák játszása 4 oktávon át, nyolcad, harmad és hatod menetekben, párhuzamos és ellenmagasságban. A hármas és négyes hangzatok törve és futamokban 4 oktávon át. Tanulmányok: Czerny-Chován szemelvényekből21-től 12-ig; Bertini-Chován3 szemelények. 1-15. Heller Op. 125 válogatva. Előadási darabok: Clementi, Kuhlau, Dussek, Köhler, Reinecke szonátáiból válogatva és ezen foknak megfelelő kis modern darabok.

      Gyakorló osztály III. (IV. évfolyam). Az összes hangközök ismertetése. Az összes dúr és moll (harmonikus és melodikus) skálák folyékony játszása 4 oktávon át különféle helyzetekben és ellenmozgásban, úgyszintén hármas és négyes hangzatok alulról és felülről törve, futamokban, valamint 4 szólamú akkordokban 4 oktáván. Tanulmányok:

      Czerny-Chován: szemelvények 13-24-ig. Bertini-Chován: szemelvények 16-30-ig. Heller kis prelűdök, Bach-Szendy 15 kis prelúdiumokból41-6-ig. Előadási darabok: Clementi, Mozart, Haydn, Reinecke megfelelő szonátáiból válogatva és néhány kis darab újabb szerzőktől.

      Előkészítő osztály I. (V. évfolyam). Az összes dúr és moll, valamint a kromatikus hangsorok játszása nyolcad, harmad, hatod és tized menetekben, párhuzamos és ellenkező irányban. A hármas és négyes hangzatok különféleképpen nyolcadonkint fölbontva, valamint futamokban 4 oktávon keresztül. A kéz és könyökcsukló gyakorlása oktávok és akkordok játéka által. Thomán: Ujjgyakorlatok folytatása és hangzat-futamok.5 Tanulmá-nyok: Czerny-Szendy: A kézügyesség iskolája 1-20-ig. Bertini-Chován: szemelvények 31-45-ig. Bach-Szendy: kis prelúdiumokból 7-15-ig. Bach-Szendy: kis fugákból 1-4-ig,6 Chován: Oktáva tanulmányok 7 Op. 13. 1-2-ig. Előadási darabok: Clementi, Haydn, Mozart és Beethoven könnyű szonátáiból és más műveiből, valamint újabb hazai és külföldi szerzők kisebb műveiből válogatva.

      Előkészítő osztály II. (VI. évfolyam). Az összes hangsorok, valamint hangzatok játszása mint az előbbi osztályban, de kibővítve különféle módozatokkal és billentés nemekkel. Kézcsukló és könyökcsukló gyakorlás Thomán nyolcad-gyakorlatok által. Thomán: Ujjgyakorlatok folytatása és hangzat-futamok folytatása.8 Tanulmányok: Czerny-Szendy: A kézügyesség iskolája921-30-ig. Cramer-Szendy: Tanulmányok101-20-ig. Bach-Szendy: 15 kétszólamú invenció. Chován: 3 oktáva tanulmány, Op. 15. Heller: Op. 45. és 46. II-II. füzet.11 Előadási darabok: Fokozatos választék Clementi, Haydn, Mozart és Beethoven szonátáiból és más műveiből, valamint újabb hazai és külföldi szerzők megfelelő műveiből

      Előkészítő osztály III. (VII. évfolyam). Hangsorok, hangzatok és csukló gyakorlatok nehezített változatokkal és gyorsabb tempóban. Thomán: Ujjgyakorlatok, hangzatok és hangzatfutamok, nyolcad-gyakorlatok folytatása. Tanulmányok: Czerny-Szendy: A kézügyesség iskolája 31-40-ig. Cramer-Szendy: Tanulmányok 21-40-ig. Bach-Szendy: 15 háromszólamú invenciókból 1-7-ig. Bach-Szendy: kis fugákból 5-től végig. Bach: 1-2 francia suite. Chován: nyolcad tanulmányok12 Op. 18. 1-3. Heller: Op. 45. és 46. III-III. füzet. Előadási darabok: Megfelelő szonáták és más darabok a klasszikusok, valamint újabb hazai és külföldi szerzők műveiből válogatva a tanár belátása szerint.

 

Szalay Stefánia kéziratos emléktöredékeiből néhány oldal a nagyváradi pályakezdéssel foglalkozik. 1909-ben tehát Nagyváradra kerültem, a pezsgő életű és a századforduló táján rohamos fejlődésnek indult polgárvárosba. Akadt itt sok zeneszerető értelmiségi – főképp orvosok, de hogy a városvezetőség mennyire karolta fel a muzsika ügyét az mindjárt kiderül. Mikor idejöttem, az orvosi kar nagy örömmel fogadott. Thomán István írt egyesületük elnökének dr. Grósz Menyhértnek, hogy támogassanak munkámban. Erre a Nagyváradi Naplóban dr. Bartha Andor nőorvos aláírásával megjelent egy jó kéthasábos cikk, amelyben lerántják az összes helybeli zenetanítókat, és követelik, hogy a váradi zeneoktatásban végre a budapesti Zeneakadémia irányítása uralkodjék. Kétségbeesetten olvastam a nekem is szóló dicshimnuszt. Már volt huszonegy növendékem és ennél többet nem is kívántam fogadni, hogy szabad időmben gyakorolhassak. Nem akartam én senki kenyerét elvenni, a cikk íróit, sugalmazóit nem is ismertem. (Ugyanez a Bartha doktor azt írta Bartókról, amikor először hangversenyezett itt a színházban,13 hogy „Bartók Béla tüneményes zongorista, de mint szerző ne jöjjön ide többet, mert ilyen kitekert ízlésű zenét nem bír el Nagyvárad.”14Dolgozni kezdtem, és az első év lezárta után tömegesen jelentkeztek a tanulni akarók. Három tanerő sem győzte volna a velük való foglalkozással járó sok-sok munkát. Felmentem hát Rimer Károly polgármesterhez, felmutattam a listát, és kértem alakítsanak városi zeneiskolát. Mondhatom, szép kis választ kaptam ajánlatomra. „Na még ez hiányzik. Nincs vágóhíd, nincs uszoda, csak a szabad Kőrös. A zene még várhat.” Felutaztam Pestre, egyenesen a Zeneakadémiára. Bartóktól kértem segítséget. A mesterem azt ajánlotta, puhatolózzam ki: nem költözne le vajon Váradra Fischer Ervin, akinek a segítségével nyélbe lehetne ütni valamilyen zongoraiskola-féleséget.

       Iskolája – annak ellenére, hogy az éves tandíj (heti 3 órával) 150 és 200 korona, attól függően, hogy három vagy négy növendék csoportosíttatik15 egy órába – hamar népszerűvé válik Nagyváradon. Az 1911/12 tanévben már 74 növendéke van az elemi, gyakorló iskolai, az előkészítő és az akadémiai tanfolyamokon. 1912-ben Szalay Stefánia és Fischer Ervin házasságot köt. Hogy a zeneiskola vezetését Fischer Ervin hivatalosan átvehesse, 1912. október 5-én az Országos magyar királyi Zeneakadémia zenetanár-vizsgáló Bizottsága előtt eredményesen leteszi a tanári vizsgát, amely az "Okleveles Zenetanár" cím használatára feljogosítja. Iskolájuk az 1912-1913 tanévéről kiadott Évkönyv tanúsága szerint már "Nagyváradi Zeneiskola" néven szerepel. Nagyobb helyiségbe, a Nyomda utca és a Szaniszló utca sarkán álló épületbe költöznek. Fischer Ervin írja a fent említett Évkönyvben: Négy éve, hogy feleségem Nagyváradon megnyitotta zeneiskolánkat. Az ő művészi és pedagógiai munkássága, továbbá a tisztelt közönség folyton növekvő bizalma tette lehetővé, a komoly, rendszeres és céltudatos zenei oktatásnak mindjobban való terjedését és elismerését. Az elmúlt évek szép sikere arra buzdít bennünket, hogy továbbra is a megkezdett úton haladjunk (...) Az iskola tananyaga teljesen azonos az Országos magyar királyi Zeneakadémiáéval. Pedagógiai ars poeticának is tekinthető Fischer Ervin „Nagyvárad zenei fejlődése a zongorajáték terén” című cikke, amely 1916-ban jelent meg a Zeneiskola értesítőjében. Iskolánk fennállása óta Nagyvárad városának zeneművelése óriási átalakuláson ment keresztül. Az annyira elcsépelt Balaton háborgása, Szűz imája s hasonló zenei ízléstelenségek divatjukat múlták. A helybeli zenetanítók és tanítónők16 csakhamar irányt változtattak, ha nem is a tanmódszer, de a tananyag megválasztása terén. S e haladásukért teljes elismerés illeti őket. Ma már a zenét tanulók kezében Thomán ujjgyakorlatok, Bach-Szendy: Prelúdiumok stb. láthatók, pedig eleinte nem egy gúnyos megjegyzés érte a csak iskolánk által kultivált értékes tanulmányokat. Sőt akadt itt-ott egy-egy türelmetlenebb mama, ki eljött megkérdezni az első 4-6 hét után, mikor tanul be már a kislánya egy „mutatós” darabot? Sok idő kellett hozzá, míg meggyőztük a szülőket arról, hogy az idő előtti mutatós darab csak szemfényvesztés. Hogyan tudjon valaki korrektül játszani, amikor még a kezét sem tudja a zongorára feltenni? Ha minden hangot úgy keresgélünk, tapogatunk össze, hol marad a sokak által használt, de oly kevés zenész által ismert szó? „Anschlag”? De ha a tanár tudja mi az és hozzá még jó pedagógus, akkor idővel a növendéke is elsajátítja azt. Tehát a tanárnak játszani is kell tudni, különben a tanítás irányítására képtelen. Hallgassunk csak meg egy zeneakadémiai rendszer szerint tanuló növendéket, keresgél-e a billentyűk után s kapott-e az első hónapokban laikusokat félrevezető darabot? Nem. De néhány év múlva, ha billentésre s helyes technikai készségre tett szert, magától is kiválaszthatja a neki megfelelő klasszikus remekművek gyöngyeit. Ma már sokkal inkább kultiválják váro­sunkban a klasszikus zenét, mint 6-7 év előtt s rohamosan hanyatlik a zongoracimbalmozásnak fület sértő kora is. Mind ez örvendetes haladást jelent s néhány év múlva, ha iskolánk felső osztályú növendékei közül pianisták, sőt okleveles tanárok kerülnek ki, kik a zenei kultúrát velünk együtt terjesztik, fényes zenei élet vár Nagyváradra s talán megérjük, hogy kultúrpalotánk is lesz még. Adja Isten mielőbb. A Zeneiskola töretlenül fejlődik, 1916-ban közel 100 hallgatót tanítanak, mégis felmerül bennük a fővárosba költözés gondolata. Szendy Árpád nagyra becsülte tanítványát, Fischer Ervint és a család emlékezete szerint több levélben is kapacitálta, jöjjön Budapestre tanítani. Sajnos Szendy levelei eddig nem kerültek elő – a történelem nem csak családokat, hanem városokat is elszakított egymástól –, megmaradt viszont Bartók Béla levele, amelyet Kacsoh Pongrácnak küldött 1917. május 23-án F. Szalay Stefánia útján.

      Igen tisztelt Főigazgató úr! Nagyon kérem méltóztassék e sorok átadóját, Fischerné Szalay Stefániát a városnál mint zongoratanárnőt alkalmazni. Derék és szorgalmas tanítványom volt az akadémián, és eddigi nagyváradi működése alatt, mint pedagógus is kiváló eredményt mutatott fel. A levélből arra következtetek, Fischer Ervin hallgatott Szendy hívó szavára, ám mivel Szalay Stefánia Bartók közbenjárására sem kapott Budapesten állást, a család Nagyváradon maradt. Itt említem meg, hogy tanár és tanítvány kapcsolatából 21 Bartók levél született, amelyeket Szalay Stefánia haláláig féltő gonddal őrzött. Számára Bartók Béla több volt tanárnál, a nála eltöltött két tanév egész életére, pedagógiai pályájára rányomta bélyegét. Az 1958-as interjúban idézi Bartók egyik mondatát: Én mindig a háta mögött leszek. Szalay Stefánia hozzáfűzte: Ez volt a másik nagy mondása és bátorítása, ami egy életre szólt.

          Bartók 1925. szeptember 28-án az alábbi levelet írta Nagyváradra:

          Igen tisztelt Nagyságos Asszony!

          Roppantul sajnálom, hogy legutóbbi látogatása alkalmával nem voltam idehaza. Így csak levélben köszönhetem meg azt az igazán kedves meglepetést, amelyet azzal a szép erdélyi „mellrevalóval” szerzett nekünk. Feleségem még aznap falra akasztotta és úgy várt vele engem haza. Azóta is díszíti lakásunkat többi társával együtt, melyeket még a régi jobb időkből saját magam hozhattam haza Erdélyből. – Könyvem végre megjelent; a mai postával küldök egy példányt belőle a Couperin füzetekkel együtt. Karácsonykor falura utazom (dec. 22-től jan. 6-ig) és így bizony akkor nem állhatok rendelkezésére. Hogy megyek-e idén Váradra hangversenyezni, ez még nem biztos (…)

          Szalay Stefánia 1948. június 9-én Demény Jánosnak keltezett levelében a következőket írta:

          (…) Mikor Tárkányban jártam (ez egy színtiszta magyar falu román vidéken) hol csodaszép kézimunkát csinálnak, hoztam Bartók – akkor még kis fia számára – egy fehér báránybőr kozsokot színes hímzéssel. Legközelebb Pesten megdöbbenve látom a zeneszobája falán a kis lélekmelegítőt. „Hát nem jó a kis fiúnak” kérdeztem. „Kár lenne”. Ez a megbecsülése a falusi paraszt munkájának mindennél szebben beszél. Szalay Stefánia visszaemlékezésének túlfűtött hangja mestere iránti szeretetének, feltétlen tiszteletének, rajongó elfogultságának megható bizonyítéka. Ahogy Demény Jánosnak írja egyik levelében: különben azt a szédületes magaslatot, amelyen Bartók áll, semmiféle levél sem tudja feljebb vinni. Az csak számunkra jelenthet hiúsági kérdést, olvasnak-e rólunk, tőlünk Bartókkal kapcsolatban. Ide elég szívesen jött, mert az ő exkluzív zseninek való életét igyekeztük respektálni. Sokan azt kérdezték: „kibérelték maguknak Fischer Ervinék Bartókot, hogy mást nem fogad?” Férjemet a nagy jövőjű Beethoven játékost, az osztrák zongoraművészt igen kedvelte s mikor 38 éves korában hirtelen elvesztettem, megdöbbenve üzente „Én mindig a háta mögött leszek”. Most is ott vannak. A Mester, a férjem, az öcsém17 s mutatják nekem a kötelesség útját.”

      Bartók levelei részben Szalay Stefánia kéréseire írt válaszok, mint például az 1925. április 25-én keltezett levél. A zeneakadémián nem lehet jegyekre előjegyeztetni, sem jegyeket vásárolni, csupán Rózsavölgyiéknél. Ezért utóbbi helyen tegnap megvettem az Ön számára a máj. 3.-i és 4.-i hangversenyre egy-egy jegyet, amelyet máj. 4-én bármikor (legjobb volna de. 11 és 1 közt) nálam átvehet. Amikor a jegyekért jön, egyúttal elő is játszhat! Tanítványok ügyében is váltottak levelet. Erre példa Bartók 1930. április 16-án kelt válasza:

      Igen tisztelt Nagyságos Asszony!

      Sajnos nem volt módomban előbb válaszolni, úgy hogy Halmos Gyurit illetőleg talán túl későn érkezik a levél. Szívesen meghallgatom tanítványait, de felvételre vonatkozólag biztosat csak akkor tudnék mondani, ha egészen rendkívüli tehetségekről volna szó. Az előjátszás idejét legjobb telefonon megbeszélni annak idején (telefonom száma nincs a telefonkönyvben!

Kiváló tisztelettel igaz híve Bartók Béla)

      Zenetörténeti szempontból hét levél, az 1922. június 20-a és 1923. január 3-a között írtak tarthatnak érdeklődésre számot, amelyekben Bartók második erdélyi turnéjának (Belényes, Nagyvárad, Kolozsvár) alakulása követhető nyomon a nagyváradi szereplés lehetőségének felmerülésétől a koncert műsorának alakulásáig.

      Kedves Nagyságos Asszonyom! A mai napon megtáviratoztam a "Központi Jegyirodának", hogy – amint velük már megbeszéltem –, nov. 25-én megtartható a szonátaest. Linz Márta hosszabb időre elutazott. () Ennélfogva nagyon kérem Pollermann Aranka őnagyságát szíves közreműködésre... Ha M.Szigeten lesz hangversenyem, akkor 23-án érkezem Váradra. Ha Szigeten nem játszom, akkor már 22-én a délutáni gyorssal érkezem. Szóval legrosszabb esetben is 2 napunk marad próbákra, ami azt hiszem elegendő. T.i. úgy gondolom, hogy – épen a próba időszak szűkre-szabottságára való tekintettel – csak 2 zongora hegedű szonátát játszanánk; a harmadik helyett szólószámom volna. A programmot így gondolom: 1. Brahms: d moll hegedű-zongora szonáta. 2. Beethoven F dúr szonáta Op. 10. No.2. (zongora-szóló). 3. Franck: hegedű - zongora szonáta. Ha 23-án érkezem Váradra, nem tudom, milyen vonattal utazhatom; de remélem, hogy nem túl későn este már Váradon lehetek. Ebben az esetben már aznap este is tarthatunk próbát. Arra kérem, hogy mindezeket legyen szives Pollermann Aranka őnagyságával, a Központi Jegyirodával... közölni. A viszontlátásig sokszor üdvözli mindnyájukat kész hívük Bartók Béla"

(Valamennyi Bartók levél megtalálható a Demény János által szerk. Bartók Béla levelei című gyűjteményben. Bp. 1976. Zeneműkiadó.)

      1917-től a háborús nehézségek, majd Erdély elcsatolása miatt a család tudomása szerint a Fischer Zeneiskola nem adott ki évkönyvet.

      Szalay Stefánia életében tragikus fordulatot jelentett Fischer Ervin 1924-ben bekövetkezett váratlan és korai halála. Emberi, tanári, művészei nagyságára egyaránt jellemző azonban, hogy négy gyermeke nevelése mellett tovább működtette iskoláját, öccse, Szalay Elemér segítségével. A felmerült anyagi nehézségek miatt a Zeneiskola kisebb helyiségbe, a Szalárdi utca 21. szám alá költözött, de Szalay Stefánia háza változatlanul nyitva állt Nagyvárad zenekedvelő értelmisége, társadalmi élete előtt. Idézem Bartók 1924. október 13-án kelt, Pásztory Dittának írott levelét: "... Tegnap, vasárnap Fischerné (ez egy volt tanítványom, aki itt zeneiskolát nyitott; férje, aki a nyáron halt meg, Szendy tanítvány és kiváló muzsikus volt) hívott meg ebédre és kedvemért Busitiát is. Délután kivitt minket az úgynevezett Püspökfürdőbe..." Ismét idézem az 1958-as interjút: [Bartók] "ötször volt Váradon, ebből négy esetben volt nálam. Egy alkalommal nem jöttünk össze, arról én nem tudtam. De négyszer a mi vendégünk volt, két ízben még a férjemmel, és kétszer hozzám jött. Utoljára 1933-ban volt Nagyváradon, és igen nagy sikere volt mint mindig." A változatlan intenzitás mellett folyó tanítást példázza a Nagyváradi Napló 1933. június 18-i számában megjelent hirdetés. Idézem: "dr. Szalay Elemér zongora és zeneelméleti iskolájában a magánvizsgálatok június 20-án, az iskolai növendékek vizsgái június 23-án lesznek. A nyári kurzus kezdete július 1. Tandíja 200 illetve 400 lei."

      1937-ben jelent meg Fehér Dezső szerkesztésében a Bihor-Biharmegye Oradea-Nagyvárad kulturtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. munka. Ebből idézem a Szalay Stefániára vonatkozó szócikk egyes részeit:

      "Nagyvárad zenei életének reneszánsza fűződik ennek a kivételesen értékes tulajdonságokkal felruházott művészasszonynak fellépéséhez. Ámbár ő és korán sírba szállt, szintén zseniális férje Fischer Ervin csak zongorajátékra oktatták az iskolában összesereglett növendékeket, a szellem és ízlés, melyet tanítványaikban elültettek, általános kihatással volt a zene nívójának emelkedésére. Tanításuk nyomán az új generáció kiszabadult a régi, avatatlan zenei nevelők által megvont szűk látókörből. A Szalay-Fischer növendékek nemcsak kitűnően zongoráztak, de megtanulták, hogy mik a modern zeneművészet atributumai és zenei nevelésüknek ebben a jelentős átformálásában rejtőzik a Szalay-Fischer név különös fontossága, ezzel írták be kitörölhetetlenül nevüket a nagyváradi kulturtörténelem lapjaira...

      Az iskola ereje abban az emelkedett, megalkuvást nem tűrő művészi szellemben gyökeredzik, melyet a Szalay Stefánia zenei intelligenciája, fölényes következetességgel és szinte férfias energiával honosított meg növendékei körében. De másrészről abban, hogy az iskola pedagógiája a maga kipróbált akadémiai módszerével frappáns eredményeket ért el a zenetanítás terén.

      Egy egész sereg, a zongoraművészet terén messze országokban is jó márkájú pianista az itt kapott alapoktatás szárnyain repült a hírnév felé. A Londonban is ünnepelt Morvay Zsuzsi, a temesvári Kardos Magda, Kenéz Kurländer Lili, Radó Böske, Molnár Böske ... mind az intézetből indultak.

      És az igazi zenei művészet élvezői számára nagy öröm, hogy Szalay Stefániát a nevelés és az iskolaadminisztrálás nagy, nehéz munkája nem hódította el teljesen és marad ideje arra is, hogy időnként a koncertpódiumon ragyogtassa kiforrott művészi tudását. Városunk zenei életének ma is páratlanul értékes percei azok, amikor az ő pompás zongorajátékában gyönyörködhetünk..."

      A Fischer zeneiskola 1941-ben beleolvadt Nagyvárad Városi Zeneiskolájába. Hlatky Endre főispánt idézem: "Nagyvárad közművelődésének fontos eszköze a város zeneiskolája. Ennek létesítésével az 1914-18. évi világháborút megelőző távoli évtizedek régi vágyai valósultak meg 1941-ben... A kísérletként megalakult városi zene-iskola első évi munkája... azt igazolja, hogy a város közönségének az iskolához fűzött reményei teljesültek. A korábbi nagyváradi magániskoláknál legszebb eredményeket ért tanerők bevonásával ez a városi iskola valóban folytatása a régi Várad zeneoktatásának..." A Zeneiskola a Szaniszló utca 18. számu ház e célra történt kibérlése, majd dr. Szalay Elemér igazgatói és Horváth Károly titkári kinevezése után 1941 július 1-én két hónapos nyári tanfolyammal kezdte működését. Ez a tanfolyam nyújtott tájékozódási alapot a növendékek számáról és azok tanszakonkénti megoszlásáról. Az 1941-42. tanévben 200 hallgatója volt a Zeneiskolának, többek között 93 zongora, 37 ének, 43 hegedű szakos növendék. Mint Szalay Elemér írja, idézem: "Az új iskolák közös jellemzője az aránytalanul sok kezdő növendék. Hálátlan feladat pódiumra termett művészeknek ennyi kezdővel bíbelődni, mégis sokkal szívesebben vállalják, mint a kontároktól elrontottakat."

      Az 1942/43 tanév "fokozott bizonyságot tett arról, mennyire szívébe fogadta a város közönsége" az iskolát. 300 növendék iratkozott be. Ennél is nagyobb volt az érdeklődés, ám a véglegesített tanárok létszáma, az iskola tantermeinek és hangszereinek csekély volta nem állt arányban a jelentkezők számával. A továbbfejlesztésről pedig a háborús viszonyok miatt csak minőségi értelemben lehetett szó. Idézem az 1942/43-az Értesítőt: "Nem olyan időket élünk, hogy az őszi munkatervről, az esetleges változásokról, pl. a várható tandíjemelésről pontos tájékoztatással szóljon az év-könyv... A beírások hihetőleg szeptember 1-én kezdődnek... Előnyös változás-várások sem reménytelenek, de merő derűlátásra alapítva nem vesz fel az igazgatóság több új növendéket, mint ahánynak fennakadás nélküli oktatását eleve biztosítottnak látja".

      Derűlátásra a háborús időkben valóban nem volt ok. Nagyváradot a párizsi békeszer­ződések értelmében ismét Romániához csatolták, a zeneiskolát Népi Művészeti Iskola névvel államosították. Szalay Stefánia az ötvenes évek közepéig a városnál, azután 1964-ben bekövetkezett haláláig Eminescu utcai lakásán tanított. Csire József szavait idézem "A Boda házaspár szerepe Nagyvárad zenei életében" című cikkéből, amely a Kriterion Kiadónál jelent meg a Zenetudományi írások 1986-os kötetében:

      "A két világháború közötti időszakban és a II. világháború után Nagyvárad mozgalmas (bár ellentmondásoktól cseppet sem mentes) zenei életében olyan csillagok tűntek fel, akik más, a művészetre ösztönzőbb környezetben összehasonlíthatatlanul fényesebb és egyetemesebb eredményt mutattak volna föl, mint saját városukban ... mivel művészetük semmiben nem maradt el sok nemzetközi hírnévnek örvendő zajos sikereket arató előadóművészek között".

 


1 Szalay Stefánia államilag képesített okleveles zenetanár vezetése alatt álló Zongoraiskola : Országos M. Kir. Zeneakadémiára előkészítő tanfolyam. Tájékoztató az 1909-1910. tanévre Nagyvárad, Szent László nyomda 1909

2 Előtanulmányok Czerny "Kézügyesség iskolája"hoz, Op. 23 Carl Czerny ; A szerző műveiből kiválogatta és átdolgozta Chován Kálmán

3 Bertini szemelvények : 45 tanulmány Bertini prelúdiumaiból valamint Op. 100, 29, 32 és 134 (1-ső) műveiből / Bertini ; fokozatos összeállításban, részben átdolgozta és instruktív megjegyzésekkel ellátta Chován Kálmán

4 15 válogatott kis prelúdium fokozatos összeállításban [zongorára] Bach J. S. ; ujjrenddel, előadási jelekkel és jegyzetekkel ellátta Szendy Árpád

5 Thomán István: A zongorázás technikája : Alapvető gyakorlatok egyenletes és virtuóz játék elsajátítására. 1. kötet Ujjgyakorlatok

6 Bach: Prelúdiumok és kis fugák fokozatos összeállításban / ujjrenddel, előadási jelekkel és jegyzetekkel ellátta Szendy Árpád

7 Chován: Drei Octaven-Etüden für das Pianoforte, Op. 13

8 Thomán i.m. 3. kötet Hangzatok és hangzatfutamok

9 Czerny: Die Schule der Geläufigkeit für Klavier, Op. 299 / ujjrenddel, előadási jelekkel és jegyzetekkel ellátta Szendy Árpád

10 Cramer: 60 ausgewählte Etüden / átdolgozta, fokozatosan rendezte, ujjrenddel, előadási jelekkel és magyarázatokkal ellátta Szendy Árpád

11 Heller István: 25 études mélodiques pour piano, Op. 45; 30 études progressives pour piano, Op. 46.

12 Chován: Vier Octaven-Studien für das Pianoforte, Op. 18

13 1922. október 24.

14 (…) Első száma gyanánt egy kis ízelítőt kaptunk Bartók eszményi tökéletességű klasszikus interpretálásából, mely téren Dohnányi n és D’Alberten kívül nincs hozzá méltó riválisa a világ nagy zongorásai közt. A bemutatott Scarlatti apróságot azonban csak mintegy cégtáblául tette ki az elkövetkező nyílzápor számára, holott Nagyvárad zenei intelligenciája még távolról sincs berendezkedve a modern irányzat ilyen sommás befogadására. Demény János: Bartók Béla művészi kibontakozásának évei- In: Zenetudományi tanulmányok VII. szerk.: Szabolcsi Bence és Bartha Dénes. Budapest : Akadémiai kiadó, 1959. p. 232-233.

15 Szalay Stefánia a zeneakadémiai gyakorlat alapján tartotta az óráit, egyszerre több növendéknek kellett megjelennie.

16 Zenetanári cím használatára nálunk csak az egyetlen állami zenei főiskola, vagyis az Orsz. M. kir. Zeneakadémia tanári oklevele jogosít fel. (Lásd az 1914. évi 84138. sz. a. kelt vallás és közoktatási minszteri rendeletet)

17 Dr. Szalay Elemér (Sopron 1896–Nagyvárad 1947) Nagyvárad zenei életének jeles képviselője, jogi tanulmányai végeztével a Zeneakadémián Hans Koessler növendéke, 1922-ben szerez zeneszerzési, művészi oklevelet. 1922-től zenetanári állást vállal nővére zeneiskolájában, majd a zeneiskola igazgatója lesz. 1941-ben az akkor alakult Városi Zeneiskola igazgatója haláláig. 1922-1947 között orgonistája a római katolikus Székesegyháznak és a neológ Cion templomnak. (Emődy: i.m. p. 8.)