APAGYI MÁRIA: ZONGORÁLOM

KREATÍV ZONGORATANULÁS (II/2 rész)

A három kötetes zongoraiskola, tartalmát tekintve a Pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola programjának „zongoranézetű summázata”, - az iskola jelenlegi igazgatójának megfogalmazása szerint. A teljes anyag nem csak kottákat tartalmaz, ahogy ezt a zongoraiskoláknál megszoktuk. Az első két kötet lényegében kottakönyv, a harmadik pedig a kottagyűjtemény. Mindhárom kötet két kisebb egységből áll, ily módon lényegében hat kis kötetről van szó.

Gyerekkorom óta egy olyan zongoraiskoláról álmodtam, amelyben a megtanulásra váró darabok nem sűrűn, szigorú sorrendben követik egymást, minden magyarázat, vagy kapcsolat nélkül. Egyszer kezembe került egy olyan kiadvány, ahol az egyes fejezetek között korabeli színes festmények pihentették a szemet és hagytak lélegzetvételnyi szünetet. Nagyon szerettem ezt a kötetet, jó volt kézbe venni, tanulni, zongorázni a darabokat és nézni a szép képeket.

Amikor elkezdtem zongorát tanítani, akkor is sok minden érdekelt és azt láttam, hogy ha zongorázás közben tanítványaimmal a világ dolgairól is beszélünk, sokkal jobban érdekli őket a tanulás. Kíváncsian keresik az összefüggéseket a dolgok között, - mert a természet, a tudományok és művészetek egy közös gyökérre épülnek, - s így jobban megértik a soron lévő zenei szakanyagot, ami a gyakorlás értelmét és fontosságát is hangsúlyozza. Így a gyakorlás nem mechanikus ismételgetés és végrehajtás, hanem folyamatos létrehozás, ami már nem olyan fárasztó. Lényeges, hogy a gyakorlás az életük részévé váljon, és olyan legyen, mint a napsütés. Ha ez a munka a gyerekek számára örömöt jelent, és ha állandóan jelen van a felfedezés öröme is, akkor ez egy biztosítéka lehet a zenével, művészetekkel való hosszabb távú kapcsolatnak is, ami pozitív módon hat vissza. Ettől kezdve állandóan bevittem különböző albumokat, könyveket, lexikont az órára és kezdtem összeállítani mi mindenre, lehet szükség. Elkészítettem egy „Tudnivalók” füzetet, amit a tanítványaimnak mindig leírtam, de egyre több lett az anyag és egyre bonyolultabb.

1968-tól, Lantos Ferenccel való találkozásom óta, a sok beszélgetés még jobban megerősített ezekben a gondolatokban, és még inkább kialakította bennem azt az igényt, hogy a különböző területek közös alapjait keressem, és a zenével ne elszigetelten, csak önmagában foglalkozzam. A hosszú évek alatt közben összeállítottuk iskolánk szakmai programját, ami ma már a tanárok és növendékek számára teljesen természetes gyakorlat.

Ilyen előzmények után nyilvánvalóvá vált, hogy a kottakönyvek szakanyagát az interdiszciplináris hangsúlyok köré rendezzem a nyitottabb, átfogóbb gondolkodás kialakításának és a világ egységben látásának érdekében. Ezáltal a zene, a zenetanulás fontosabb szerepet kaphat a gyerekek életében, és bármilyen pályára kerülnek, az átfogó szemlélet segít a kreatív gondolkodás és magatartás kialakításában, mert ez az élet minden területén szükséges. Olaszországi utazásaink során lenyűgöző élményként tapasztaltam, hogy azok a csodálatos épületek milyen módon hozhatók kapcsolatba zenei szerkezetekkel, versekkel, festményekkel vagy akár egy virággal, vagy egy lepkével…

„A természet nagy elvekre van építve. A természet nem épít külön elveket egy fának, egy bokornak, egy virágnak, egy embernek. Minden egy közös, nagy alapelvre épül, úgyhogy végeredményben mindegy, mit tanulmányozunk, ha elég értelmesek vagyunk ahhoz, hogy az élet alapelveit, szerkezetét megértsük.” – írja Szent –Györgyi Albert a magyar orvos-biokémikus.

Tehát a közös alapelveket tartjuk a legfontosabbnak, mert ez kapcsolja össze a különbözőségeket. – Ez természetesen nem csak a szakmai kérdésekre érvényes.

Ugyanakkor a különböző művészeti ágak nyelvként kezelhetők. Ilyen értelemben, a zenét is, mint nyelvet kell tanítani, a nyelvnek beszélt, írott, olvasott formáját egyaránt. A nyelvi elemek minden területen megtalálhatók, viszont sajátosak, mert ezek különböztetik meg egymástól az egyes területeket.

A zenei elemek használata a zenére jellemző, a vizuális elemekből rajzok, festmények születhetnek és így tovább…

Nézzük meg, hogy a szakmai tananyag szempontjából melyek az élet minden területén jelen lévő, összekapcsoló szerkezeti elvek, és melyek a sajátos nyelvi elemek, amelyek viszont megkülönböztetik a különböző nyelvi területeket egymástól. Szerkezeti elvek: ellentét, ritmus, arány, szimmetria, aszimmetria, párhuzam, ismétlés, visszatérés, stb.

A zenei nyelvi elemek: hangok – a hangzó világ elemének elsősorban a hangot tekinthetjük, mivel a zene és a körülöttünk lévő akusztikus környezet is a hangra vezethető vissza. Lényeges azonban, hogy mindezt viszonylagosnak tekintsük, adott esetben a hangon belüli kisebb részeket (felhangok) is nevezhetjük elemnek, vagy több hangból álló zenei egységek, vagy még nagyobb részek elemként is működhetnek.

Az első zongoraóráktól kezdve lényeges ezekről a dolgokról beszélni, példákat keresni az életből, például mindjárt az ellentétre, és az elemekből való építettségre, majd hangokat létrehozni mindenféle lehetséges módon, különböző kis hangszereken, és a zongorán. Fontos megfigyelni az egyes hangszereket, megkeresni a hangok megszólaltatásának lehetőségeit, fontos megfigyelni a létrehozott hangokat, amelyeket összehasonlítva egymással, hamarosan kiderül, hogy itt például az ellentét milyen módon szerepel: erős-halk, hosszú-rövid, magas-mély, szól-nem szól, különböző hangszínek…. stb. Ezeket a feladatokat mindenki meg tudja csinálni, tehát egyenlő eséllyel indulnak. Ugyanakkor játék közben a tanár azonnal észreveszi, hogy melyik növendéknél mire kell jobban figyelni, mit kell javítani.

Ezáltal rögtön elkezdődnek az apró nyelvi gyakorlatok, az improvizációk, vagyis a nyelv „beszélt” formái. Tehát a hangok létrehozásának különféle lehetőségei improvizációkban szólaltathatók meg a különböző kis hangszereken, és a zongorán. A megszólaltatott hangokat meghallva fejlődik ki a gyerekekben a hallás készsége, ami elengedhetetlen feltétele a zenélésnek. Mindenki a saját hangjaival, a saját önálló gondolatait közölheti, természetesen a megfelelő tartalom alapján. Itt szó sincs teljes szabadságról, mindent meghatározott kiindulópontok és szempontok vezetnek. Ahogy a szabad beszéd is, az érthetőség érdekében meghatározott törvények szerint működik.

Az első kötetben „Az ismerkedés és játék a hangokkal egyszerű hangszerek használatával és a zongorán”, valamint a „Zongora improvizációk” című fejezetek tartalmazzák ezeket az első feladatsorokat.” Tapasztalatom szerint a gyerekek boldogan jönnek az órákra, és rögtön csinálni szeretnének valamit, játszani szeretnének a hangszeren. Ezt az alkotóvágyat, a teremtő gondolkodást nem szabad bennük letörni, és az első improvizációs feladatok kimondottan alkalmasak arra, hogy a gyerekek birtokba vehessék a hangszereket és meghallják saját hangjaikat, kitaláljanak különböző izgalmas dolgokat. Közben szinte észrevétlenül tanulják meg a helyes ülést, kéztartást, ujjtartást, a kar-, kéz- és ujjtornák fontosságát, amit hazamenve otthon a könyv alapján többször is felidézhetnek, és végig próbálhatnak. A technikai gyakorlatok első pillanattól való jelenléte igen fontos, mert megalapozzák a minőségi zenei megszólaltatást és a hiteles zenélést. Az első improvizációs gyakorlatok rögtön párbeszéd formájában, négykezes- vagy akár hatkezes játék közben is megszólaltathatók. Az egymásra figyelés, az egymásra reagálás, az egymástól tanulás, az együtt csinálás mindig nagy örömöt jelent.

A kottában szép színes képek láthatók az elemekből való építkezés néhány példájára, az ellentétre pedig egy nappali és egy éjszakai felvétel a római Szent Péter Bazilikáról, a Kiengesztelődés útjáról közelítve. Rómát több helyen is felidézem, és ez át meg átível a gondolataimon. Azt hiszem, ennek üzenete, eszmeisége és értéke, mindenkinek erőt adva, segít feladatainak megoldásában. Egy szép és tanulságos Weöres Sándor vers is hozzájárul az emberi tartás kialakításához, az ellentét ürügyén.

A zenei elemekkel végzett gyakorlatokkal egyidejűleg a vizuális nyelvi elemekre épített feladatok kapcsolhatók. Itt is lényeges, hogy mindenki tud foltot, pontot, vonalat rajzolni, tehát ebben az esetben is egyenlő eséllyel indul. A gyerekek nem csak a hangokkal, hanem minden más módon szeretnek játszani, természetesen itt is fontos a játékszabályok betartása. Sokszor a rajzokon keresztül jutnak közelebb a zenei megoldásokhoz, tehát a többirányú munkára fordított idő mindig megtérül. Példaként és szemléltetésként gyerekrajzok és gyerekkompozíciók is bekerültek a kötetekbe, jelezve, hogy a gyerekek számára természetes ez a munka, és mindegyik a maga szintjén meg tudja oldani ezeket a feladatokat.

Az első két kötetben (a négy kis-kötetben) az ellentét után, a fent vázolt módon sorra kerülnek a további szerkezeti elvek: ritmus, arány, szimmetria, aszimmetria, párhuzam, ismétlés, visszatérés. Az egyes fejezetek az értelmezésekkel, analógiákkal, zongoradarabokkal, zenei példákkal, elméleti tudnivalókkal, improvizációs és kompozíciós feladatokkal, vizuális feladatokkal, gyerekmunkákkal, a témakörhöz kapcsolódó zenei- irodalmi- képzőművészeti- és építészeti példákkal járják körbe az adott témakört.

Közben lépésről lépésre, egyre többet lehet megtudni a zongorázásról, a hangok helyéről a zongorán, majd a vonalrendszerben, a ritmusokról, kottaolvasásról, kottaírásról, technikai problémákról, improvizációs és kompozíciós feladatokról, analógiákról és mindezekről kapcsolataikban: a látott hang elképzelése, meghallása és megfelelő mozgással történő megszólaltatása mind-mind folyamatosan megoldásra váró feladatok. A ritmusra vonatkozó alapvető tudnivalókhoz és a gyakorlatokhoz mindig vissza-vissza lehet térni, nem kell mereven, egymás után venni az anyagot. Egyébként is több fejezet kezdődik egészen könnyű kis darabokkal, ezeket is lehet egyidejűleg tanítani. A kreatív tanárok biztos tudják, melyik növendéküknél mi legyen a következő lépés.

A első kis zongoradarabok felépítése a 3. ujjal történő játékból indul, egyszerre tudatosítva a violin- és basszuskulcsokat. Ezeket a hangismétléses gyakorlatokat, a lépések darabjai követik: 2-3-, majd 2-3-4. ujjakkal. Ezután az ugrások, és a kettősfogások 1-5. ujjakkal, zárják ezt a részt. Mindegyik gyakorlat improvizációkban és kompozícióírás formájában is feldolgozható.

Az egész anyagban, több helyen Sári József négykezes darabjai teszik érdekessé az anyagot, szorosan kapcsolódva az éppen tárgyalt zenei problémákhoz.

A módosítójelek megismerése után néhány népdalfeldolgozás következik, melyeknek tanulása során ezeket a módosítójeleket a gyakorlatban is lehet alkalmazni. Egyébként, bizonyos témaköröket megerősítve, még néhányszor előtűnik egy-egy népdal, amelyeknek megismerése, és egyáltalában a népdalkincs megőrzése mindannyiunk számára nagyon fontos.

A hangközök tárgyalását Esztényi Szabolcs és Király Csaba különböző hangközökre épített kompozíciói követik. Találhatók köztük 2- 4- és 6-kezes darabok is. Aki Esztényi Szabolcs „Prim, oktáv” zongoradarabjait jól megtanulja, tájékozott lesz a zongorán az oktávjátékban. „Harangok” című hatkezes kis darabja pedig lehetőséget nyújt mindegyik zongoristának, hogy bár egy-egy hangot és annak oktávjait játsszák, mégis izgalmas harangozás legyen hallható, mert mindegyikük más metrumban (5/8, 4/8, 3/4) rakja fel a saját „egy” hangját. Király Csaba hangközökre épített miniatűrjei a zongora teljes hangterjedelmére íródtak, különböző tempók, különböző karakterek és dinamikák, szellemes megfogalmazások, nem megszokott címekkel, például: „Fanyar libikóka kisszekundokkal”, „Kvart a barátom”, vagy „Sóhajok kvartokkal”…

Amikor Pécsett a kottabemutatót tartottuk, iskolánk egyik növendéke éppen a „Kvart a barátom” című kis darabot mutatta be, és utána rögtön játszott egy improvizációt is, jelezve, hogy a kvart valóban a barátja. A bemutatón nem az én tanítványaim szerepeltek, és meglepetés volt számomra, milyen kreatív módon álltak hozzá a kompozíciókhoz, sok fantáziával, bátorsággal, a darabokhoz kapcsolódtak improvizációkkal, saját kompozíciókkal, vagy rajzokkal. Karácsony ünnepére a gyerekek válogathatnak a karácsonyi énekfeldolgozások közül, gazdagabbá téve ezáltal az ünnepet.

Fontosnak tartottam alapvető szolmizációs ismeretekre is kitérni, mivel a szolmizálás sok zenei vonatkozást segít. Nem tartom helyesnek, hogy általában csak ének és szolfézs órákon szolmizálnak a gyerekek, hangszeres órákon pedig többnyire nincs erről szó. A pentachordok fejezet a dúr-, a moll-, az 1:2 modell- és az 1:3 modell pentachordokkal foglalkozik, melyekhez ujjgyakorlatok, népdalok, gyerekkompozíciók és kis darabok társulnak. A pentachordokból született négyféle hármashangzatra is készültek kis zongoradarabok. A felhangjátékok után következik a pentaton témaköre, népdalokkal és Binder Károly egyszerű jazz hangzású improvizációs feladataival.

A jazz zene iránti érdeklődésemet még 1979-ben Gonda János keltette fel, aki mindig is nagyon fontosnak tartotta a jazz zenepedagógiai jelenlétét, és máig sokat tett ennek érdekében. A zongoraiskolába került jazz-feladatokat az egyes zenei problémákhoz kapcsolva tárgyaltam, jelezve a kétféle zenei anyag közös alapjait. Három keleti pentaton hangsor zárja az első kötetet.

Az egyes témák között Lantos Ferenc: „Hangzások” sorozatának némely darabját láthatjuk, melyek megfelelő értelmezés után megszólaltathatók.

A második kötet tartalmazza a többi szerkezeti elvet, a fent említett módon.

A szimmetria témaköréhez kapcsolódva Esztényi Szabolcs sorozata játszik a hagyománnyal. Király Csaba transzlációs szimmetriára írt munkáiból pedig egyet meglepetésként, a pécsi bemutatón oboán, hegedűn és zongorán játszott három tanár, jelezve, hogy át lehet lépni másik hangszerre is, anélkül, hogy sértenénk a szerző gondolatát.

Érdekes és fontos üzenete lehet a hangnégyzeteknek, számnégyzeteknek és betűnégyzeteknek. Érdemes velük foglalkozni, megfejteni titkukat és megőrzésre továbbadni.

Néhány fontos tudnivalót olvashatunk a különböző zenei fogalmakról majd a gyakorlásról. A dúr és moll hangsorok, a modális hangsorok, a skálajáték, a hármas-, négyeshangzatok és zeneelméleti tudnivalók közben sor kerül a régi stílus-improvizációkra is. A kvintkör – színkör jelenléte ismét kapcsolatot jelez.

Bárdos Lajos: Bach nyitó-kadenciái (Parlando, 1978. szeptember) c. írása mindenkinek felhívta figyelmét a zenében oly gyakran előforduló harmóniasorra, a II-V-I fokok egymás- után következésére. Erre példaként egy egyszerű Schubert: Ländlert választottam, melyben nyomon követhető a II-V-I harmóniák egymásutánja, mint nyitókadencia, szekvencia és zárlat is. Az aláhelyezett harmóniaváz segít az improvizációkban, ami egyúttal stílusgyakorlat is. Ehhez a témához természetesen kapcsolódnak a II-V-I harmóniák a jazzben, dúrban, mollban, Binder Károly magyarázó kis zongora darabjaival. Ha valaki ezeket valóban megtanulja minden hangnemben, dúrban, mollban, és improvizációkban, kompozíciókban gyakorolja, akkor óriási jártasságot szerez. Próbáljuk ki!

Az említett harmóniasor a blues-ra is jellemző, ebbe is betekintést nyerhetünk Binder Károly tanításán, zongora kompozícióin keresztül .Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert ezeket a darabokat tanulva, a jazz nyelvezetét ismerjük meg, kreatív módon feldolgozva, és nem standard-ek mechanikus gyakorlásáról van szó. Természetes, hogy bizonyos idő után a standard-ek is kaphatnak fontos szerepet.

A variáció témaköre zárja a kötetet, ami az eddigiek variációit, a szerkezet-variációkat és a variációs formát is tartalmazza.

Ahogy ebben az írásban sem tértem ki részletesen mindenre, úgy fontos hangsúlyoznom, hogy a zongoraiskola egyik témaköre sem lezárt, egyik sem tartalmaz minden ismeretet. Mint ahogy az életben sem kapunk készen semmit, mindenért meg kell küzdenünk, úgy itt is erőfeszítéseket kell tennünk, és az elindított gondolatokat meg kell tanulnunk kiegészíteni, bővíteni és kreatívan értelmezni. „A diót az Úristen adja, de fel nem töri” – mondja Goethe (de nekünk kell feltörni!).

A harmadik kötet a kottagyűjtemény, ennek az anyagát, a zongoristáknál szokásos vizsga sorrendbe állítottam össze: etűd, Bach, szonatina, szonáta, és különböző stílusú művek követik egymást. Itt is található könnyebb és nehezebb zongoramű is. Néhány esetben, a darabokhoz kapcsolható improvizációk megkönnyítése érdekében a harmóniaváz is szerepel.

A kortárs zenei anyagról egy kicsit bővebben szeretnék írni, mert mindegyik kompozíciónak nagyon örültem, és mindegyiket külön-külön nagyon szeretem.

Sári József: Sul Tasto 12 darabból álló zongora sorozata sokféle módon kelti fel a tanulók kíváncsiságát. A címek rendkívül találóak, és tanítványaim nagy örömmel készültek ezekkel az izgalmas karakterű „kis-nagy művekkel”, melyekben mindig található valami nem várt fordulat, ami megoldásra vár, és amitől olyan izgalmas és kerek az egész. Két zongorára, diák és tanár számára írt „Vetter Michel” kíséretével látogatóba jön a hét minden napján című művében pedig nagyon szellemes módon derül ki, hogy a hét nap alatt a diák mennyit fejlődik az „etűdszerű” játékban, napról napra más, és nehezebb feladatokat old meg, és az utolsó nap már szinte „egyenrangú” a két zongora zenei anyaga.

Szabó Dániel és Szabó Gabriella azok a volt tanítványaim, akik 17 évig tanultak nálam. A hosszú évek alatt kialakult bennünk egy közös gondolkodás, és nagyon örülök, hogy kompozícióikkal ők is jelen lehetnek. Gabi „Repetició” című zongora kompozícióját még 19 évesen írta 1998-ban, és a pécsi bemutatón, már, mint tanár, improvizációkkal bőven kiegészítve játszotta a leírt darabot, rendkívül szuggesztív módon egy hatalmas mű kerekedett belőle. Dani: „Kvart-esszencia kvint kísérettel” és „Scherzo” című kompozícióin már érezhetők azok a stílusjegyek, amelyek sajátosan rá jellemzők. A pécsi bemutatón, nagy élményt jelentő játékával őt is hallhattuk

Esztényi Szabolcs kompozícióban kissé közelebb kerülünk a napjaink zenéjének írásmódjához, szinte általa tanítva értjük meg az új lejegyzésmódokat. Ez a kötetekben szereplő, de itt most nem említett zongora darabjaira is jellemző. A pécsi bemutatón a „Tengerszem” című művét hallottuk az egyik kis növendéktől, nagyon hiteles előadásban. „Csengés-bongás (négy kézre)”, „Lépegető létrával (’ószeres blues’) (négy kézre)”, és „Az órásmesternél kezdőknek, hat kézre” című munkáival a közös játék öröméhez járul hozzá. Az órásmesternél egyszer csak felcsendül a Big Ben hangja.

Dubrovay László: „3 darab felhangokra” című zongoradarabjai elé tettem Lantos Ferenc: „Horgász holdfényben” című akvarelljét, egy kicsit illusztratív módon utalva az ezüstösen csillogó felhangokra, amelyek jól megszólaltatva csodálatos módon varázsolják elő a felhangok gyönyörű szólamát.

Király Csaba két zongora kompozíciója szerepel ebben a kötetben, „A jó és a rossz harca”, ami mindennapos küzdelmeinket juttatja eszünkbe. A darabot állva kell játszani, és ki-ki megfogalmazhatja magának, mit nevezhet itt jónak és mit rossznak. „Forgó gyémánt” hatkezese pedig valóban gyémánt. Csaba darabjainak is nagyon örültem, érdekes módon mindegyikből az a szeretet, lelkesedés és jókedv sugárzik, ahogyan kompozícióit készítette.

Binder Károly: „Hét kis gyermekdarab”-jában különböző nehézségűeket találunk, meseszerű címekkel. Az első kettő az Ikrek számára készült: „Luca darabja A csiga és a fűszál”, „Panna darabja Az aludni készülő tücsök éneke”. Mindkettő zeneileg megrajzolja a történést. Már egész kis gyerekek is örömmel tanulják. A többi is sok szép harmóniát és izgalmas ritmusokat tartalmaz, néhol improvizációs feladattal is kiegészítve. Zongorázva sokkal jobban kiderül szépségük…

Az egyes fejezeteket Lantos Ferenc színes festményeinek reprodukciói tagolják. A Szózat és a Himnusz zárja a kötetet.

Összefoglalva: Miben különbözik ez a zongoraiskola a többitől, mit tartalmaz?

Elsősorban az interdiszciplináris megközelítésmód, amelyben a vertikális összefüggések mellett -melyek a zene egyre mélyülő alapismereteit tartalmazzák- komoly hangsúlyt kap a horizontális összefüggések rendszere, ezek viszont a különböző vertikális mélységszinteknek megfelelő kapcsolatrendszereket próbálják megközelíteni.

Az improvizáció oktatásának kérdése, ami szerintem még egyik zongoraiskolában sem volt így jelen, annak ellenére, hogy az improvizálás, kompozíció írás a kreatív magatartásnak és zenélésnek egyik leghatékonyabb eszköze. A zongoradarabokhoz kapcsolódó improvizációk és kompozíciók szempontjainak rendszere, zenei és vizuális példákkal.

Az improvizációs és kompozíciós feladatokhoz kapcsolható zongoraművek kottái, példaként, a legegyszerűbb gyerekdaraboktól, népdaloktól, a különféle stílusokon keresztül a kortárs művekig megtalálhatók, zenei elméleti tudnivalókkal és technikai gyakorlatokkal kiegészítve.

Az alapvető jazz ismeretek jelenléte, hangsúlyozva a közös zenei alapokat.

Tanítványaim munkái (kompozíciók, rajzok) bizonyításként, hogy minden gyerek képes ilyen feladatok megoldására.

Egy zongoraiskolán belül megtalálható kétkezes-, négykezes-, hatkezes-, kétzongorás darabok.

Ez a zongoraiskola nem azért lett ilyen, hogy különbözzön a többitől, hanem azért, mert az interdiszciplinaritásra épülő alapállást következetesen vittem végig, és ez lett belőle.

A ZongorÁlom kottakönyv fontosságát hangsúlyozzák a vezető zenész, képzőművész, matematikus professzorok ajánlásai, melyek közül 6 az egyes köteteket indítja.

Ajánlásokat írt: Ábrahám Mariann Weiner- és Apáczai Csere János díjas zongoraművész-tanár az Európai Zongoratanárok (EPTA) magyar szekciójának elnöke, Binder Károly Erkel-díjas zongoraművész, zeneszerző, Gyöngyössy Zoltán Liszt-díjas fuvolaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Nagy Dénes matematikus-kutatóprofesszor (Melbourne, Ausztrália), Sári József zeneszerző, Kossuth- és Bartók-Pásztory díjas Érdemes művész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára, Szabó Dániel jazz zongoraművész, Szöllősi-Nagy András tudományos igazgató (UNESCO, Párizs, Franciaország), Tilles Béla képzőművész, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Interdiszciplináris Szakosztálya vezetője

Végezetül, szeretnék sok köszönetet mondani Mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a kötetekhez és a ZongorÁlom megjelenéséhez.