„A magyar zeneoktatás nemzeti kincs

 

 

Ember Csaba úgy véli, elvonásokról tárgyalni a zeneoktatás terén lehetetlen

 

 

A pályázati összegek elosztásáról, a minősítési rendszer változásairól, a minősítő testület átalakulásáról számolt be a ParlandO-nak Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke. Emellett hozzátette, bízik abban, hogy a minősítő bizottságokban a zeneoktatás létszám­ará­nyo­san képvi­selteti magát a jövőben.  Elmondta azt is, ősszel a Magyar Köz­lönyben napvilágot lát a magyar alapfokú művészetoktatás követelményrendszere, s végre a rendelet részeként pontosan megjelenik az is, milyen végzettséggel mit lehet tanítani. Szintén nagyon fontos, hogy az általa képviselt szervezet és a Zeneműkiadó között megállapodás születik a jogtiszta kottahasználatról, hogy a Magyar Zenei Tanács keretében megalakul a zeneoktatási szakkollégium, s a jövőben a Zeneakadémia szintén fontos szerepet szán az alapfokú oktatási intézményekkel való kapcsolattartásnak. Az elnök emellett a válság várható következményeiről, és arról is beszélt, hogy az önkormányzatok 8-10 százalékos költségcsökkentésének milyen hatása lehet az iskolákra.

 

— A minősítést követően az iskolák között több százmillió forintot osztottak szét, de nem mindenki volt elégedett a megkapott összeggel…

— Az elmúlt évben, a költségvetésben megjelent egy 500 és egy 360 millió forintos pályázat. Az elsőben mindenki részesülhetett, aki előjelentkezett a minősítésre, a kisebb összegből pedig azok kérhettek támogatást, akik részt vettek a minősítésen. Aztán a 2009 évi költségvetésben mindez úgy jelent meg, hogy csak minősített iskolák pályázhattak a 860 millió forintos keretre. Erre az összegre az önkormányzati fenntartású iskolák jelentkezhettek, a nem önkormányzatiak ugyanilyen feltételekkel pályázhattak azt Oktatási Minisztériumban keretére. Mindez nagyszerűen működött, és tulajdonképpen azt mondhatom, hogy elfogadhatóan került szétosztásra a pénz. A gondot csak az jelentette, hogy bár a zeneoktatás jóval nagyobb összegbe kerül, mint a csoportos oktatás, ennek ellenére egyszerűen, létszám szerint történt a szétosztása. Ez pedig mindenképp veszteséget jelentett a számunkra… Beszámolhatok azonban arról, hogy most egy újfajta – bár nem rendszeres – forrás nyílt meg. Ebben az évben a közoktatási közalapítvány 229 milliós keretösszeggel hirdetett meg egy pályázatot, amelyre csak minősített iskolák jelentkezhettek. Temérdek volt a pályázó, összesen kétmilliárd forintnál nagyobb összegben szerettek volna az iskolák pénzt kapni… Ezért folyamatosan szigorítottak a feltételrendszeren. Egy alaphibája volt ennek az elosztásnak is, hogy szintén nagyon hátrányosan érintette a zeneoktatást. Nyilván jó szándékkal azt mondták, előnyt élvez az, akinek az eszközbeszerzése több gyereket érint. Csoportos oktatásnál rögtön húsz gyereket lehet felsorolni, míg egy zongora megvásárlásánál már sokkal nehezebb ilyen létszámot igazolni… Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a csoportos oktatással foglalkozó, általában alapítványi iskoláknál akadt olyan győztes, aki 2, 5 millió forintot kapott, míg a zeneiskoláknál a nagyobb intézmények is alig érték el az 1 milliót….

— De akadt azért gond a  860 milliós kerettel is…

— Arra a keretre a fenntartók pályázhattak. Tavaly az jelentette a problémát, hogy mivel ez az elnyert összeg működtetésre és eszközbeszerzésre egyaránt használható, így ha bérre és dologi kiadásra kellett belőle áldozni, akkor a fenntartó az iskolának az elnyert összeg csak egy kis részét adta oda. Ezért viszont, aki nehezebb anyagi helyzetben van, még kevésbé tud eszközöket beszerezni. Így van ez az idei pályázatnál is, s főleg a zenészeknél jelent gondot, hiszen már hatodik esztendeje nem emelkedik a normatíva… Csodának kellene történnie, vagy felismerni végre, hogy a zeneoktatásra több pénzt kell szánni, mert ez a fajta oktatás igenis segíthet az összes társadalmi probléma megoldásában…

 

— A pénzelosztásban most már fontos tényező a minősítés. Az első ilyen felmérés után azonban az is kiderült, érdemes a minősítésen is változtatni…

— Már részben átalakult a rendszer. Volt tavaly novemberben egy szakmai egyeztetés,  utána azonban a rendelet nem egészen azt követte, amit a szakmai szervezetek szerettek volna… A rendelettel ugyanis el akarták azt ismerni, hogy a Waldorf-módszerrel tanító iskolák is eredendően teljesítik az alapfokú művészetoktatás követelményeit, ami azonban nem igaz. Bár fontos a művészettel nevelés, de semmi köze ahhoz a munkához, amit az alapfokú művészeti intézményekben folyik. Szakmailag is mások a célkitűzések. S annak ellenére, hogy ez a minősítési rendeletben benne volt, csak most nyárra tisztázódott a helyzet. A Waldorf-iskolák minősíttethetik magukat a minősítő testülettel. Így minősített iskolák, de nem minősített, alapfokú művészeti oktatási intézmények lesznek…

 

— Ahogy ideje lenne már meghatározni, mi pontosan a magyar alapfokú művészetoktatás követelményrendszere…

— Tavaly szeptemberben, amikor folyt ez a minősítési munka, szó esett arról, hogy dolgoznak az 27/1998-as MKM rendeletnek a felülvizsgálatán. Ez a valamennyi művészeti ág, valamennyi tantervi követelményét tartalmazó anyag többszörös vita után eljutott odáig, hogy jelenleg már az Oktatási Minisztériumban a négy művészeti ág fogalomrendszerének koordinálása folyik. Ezt követően 2009. október 31-ig kell elkészülnünk a végleges szövegváltozatokkal, ami a rendelet szövegeként fog megjelenni. A Magyar Közlönyben napvilágot lát majd a magyar alapfokú művészetoktatás követelményrendszere. Mindenki számára hozzáférhető lesz, és minden iskola megkapja CD-n is. A klasszikus zenében kevésbé jelentős változások történtek, a szolfézsnál tisztázódott az, hogy legalább négy évig szükségesnek tartjuk ezt a tantárgyat. Ne tekintse senki „mumusnak”, hiszen mindennapi zeneként, tanulható csoportosan, ráadásul segíti az egyéni oktatást, emellett a magyar zenei nevelés erősségének az alapját adja. Ugyanakkor a magasabb évfolyamoknak sok más lehetőségük is lesz, ami az állami támogatási kerethez változatlanul illeszkedik. A tanszakok döntő többsége hat alapfokú évfolyammal működik majd, így például az eddig négy évfolyamos klarinét. A jazz-zenében jelentős tartalmi, megfogalmazási változások lesznek, s várható a többi egyéni oktatáshoz hasonló óraszám bevezetése. Ugyancsak ehhez a rendelethez csatlakozik, hogy lezárult az a nagy kutatómunka, ami 1952-től, az összes zeneiskolai tanításra képző intézmény, valamennyi diplomabejegyzését megvizsgálta, valamint azt is, hogy mindezzel mihez lehet kezdeni. A rendelet részeként így végre megjelenik, hogy milyen végzettséggel mi lehet tanítani…

— Ennek kapcsán is akadtak hatalmas viták… S az is kérdés, hogy hogyan lehet az ebből fakadó gondokat megoldani.

— A zenei felsőoktatás rendkívül nyitott lett. Elindultak végre azok a képzések, kiegészítő képzések, amelyeket már nagyon régóta vártunk. A zenetanári végzettség mellé lehet úgy is másikat szerezni, hogy közben a pedagógus nem tölt újabb öt évet az egyetemen. Bár ennek a folyamatnak is lesznek nyilvánvalóan vesztesei… Azt azonban tudomásul kell venni, hogy nagyon-nagy dolog a hangszeres tudás, de ha valaki nem művészként, hanem pedagógusként akar működni, oktatni szeretne, akkor ehhez szüksége van a megfelelően rendszerezett ismeretekre, gyakorlatra, papírra. Ha valaki kiváló előadó, attól még nem biztos, hogy tanítani is jól tud. Nagyon fontos, hogy a gyerekekkel mi történik. A zene ugyanis eszköz a teljes ember nevelésében. 

 

— Mikor kérhetik a minősítést újra az iskolák?

— Ez leegyszerűsödött. Az új minősítési szempontsor szerint az, aki tevékenységet bővített, változtatott vagy újonnan minősülni akar, annak idén az októberben esedékes normatíva jelentésig, óralátogatással együtt megtörténhet a minősítése. Nem kell külön eljárásban előminősülni és minősülni. Új jelentkezők esetében ez egyébként nem jelenthet már olyan sok iskolát, biztosan száz alatt van a számuk azoknak az intézményeknek, akik ezt szeretnék. A minősítő testület most már jogosult lett eldönteni, hogy a változtatás miatt szükséges-e újra minősíteni az iskolát vagy a dokumentumok alapján úgy látják, az intézmény működtetése folytatható. Ez nagyon fontos változás volt, hiszen az, aki az előző rendszerben el akart indítani kis változással egy új oktatást, akkor újra minősíttetnie kellett volna magát. Ma azonban a papírok alapján a minősítő testület döntésétől függően megtarthatja az iskola a minősítést, vagy meglátogatják az iskolát, megnézik az ott folyó munkát, és ellenőrizhetik a feltételeket. Ami ennél drasztikusabb változás az az, hogy a rendelet egyértelműen kimondja, 2009. augusztus 31-én lejárt a minősítő testület tagjainak mandátuma. A szakmai szervezetek megerősíthetik eddigi tagjaikat vagy visszahívhatják őket, s újakat küldhetnek helyettük. Úgy gondolom, lesznek személyi változások. S nagyon fontos, hogy lejár az a megállapodás, amely az öt szakmai szervezet között, a minősítéssel kapcsolatban született, ezért új egyezményre lesz szükség. Ennek érintenie kell a működtető szervezetet is. A rendelet alapján a szakmai szervezeteknek ezzel is komolyan kell foglalkozni. A zenének létszámarányosan kell végre képviseltetnie magát. Meg kell kapnia azt a súlyt, ami a művészeti ág létszáma, a tanárai száma és az óraszáma miatt megilleti.  Hangsúlyozom, nem megkülönböztetést kérünk, hanem egyenlő esélyeket!

 

— Van más változás is a szerzői jogok és kottahasználat tekintetében.

— El kell indulnia a jogtisztább működésnek. Volt eddig is kottavásárlási keret, s nem szabad anyagi okokra hivatkozva másolni. A Zeneműkiadóval megállapodást kötöttünk, s az átállás nem azonnali, hanem van átmeneti időszak. Valamiféle kedvezmény-rendszert is ki kell dolgozni. Emellett komolyabb, hosszabbtávú megállapodásra van szükség. Úgy gondolom, ez a következő évben megszületik. Erre vonatkozóan ajánlást fogunk tenni október végén, melyhez minden iskola csatlakozhat. Ugyanilyen fontos, hogy, miközben komoly eredményeket értünk el az egyetemekkel folytatott tárgyalások során, az önkormányzatoktól 120 milliárdot elvonnak, ami költségvetésük 8-10 százaléka… Az alapfokú művészetoktatás állami feladat, a közoktatás része. Elvonásokról tárgyalni a zeneoktatás terén lehetetlen, mert nem nagyon van mit elvonni… Az ugyanis már a működést veszélyeztetné.

 

— De félő, hogy az önkormányzati büdzsé csökkenésének is komoly következményei lesznek…

— Már beszéltünk arról, hogy az önkormányzatoknál mindenki a racionálisabb gazdálkodásra törekszik, és azt mondja: a zeneoktatás drága. Pedig tulajdonképpen az önkormányzati rendszer jelenlegi működése drága, s ennek csak egy kis szelete a zeneoktatás. Ami lényegesebb az az, hogy az önkormányzatok közül nem a települési, hanem a megyei önkormányzatoknak kötelező feladat az alapfokú művészetoktatás ellátása. Ötvenöt iskola tartozik hozzájuk, miközben 762 alapfokú intézmény működik a rendszerben… Mi változatlanul ragaszkodunk ahhoz, hogy az alapfokú művészetoktatás kötelező feladat legyen. Kérdés, mit vállal az állam, mit ró a megyékre… Ami ennél izgalmasabb felvetés, hogy mit csinál az az alapítványi iskola, aki csak az állami támogatásra számíthat, vele mi lesz… A zeneiskolák állami támogatásának összege kifejezetten alacsony, ott vállalkozni kellene legalább a vásárlóértéken tartásra. Mert a szülők jövedelme nem növekedik, az önkormányzatok bevételei is csökkennek. Miközben, ha valahol kitörési utat akarunk keresni, akkor arra a művészetoktatás a legjobb. Így lehet elérni, hogy a gyerekek ne az utcán csatangoljanak, hogy művészetértő és -szerető felnőtt váljon belőlük, hogy jóval sokszínűbb legyen az életük…

 

— Mennyire érzékelhető az alapfokú művészetoktatási intézményeknél a válság közvetlen hatása? Csökkent már a gyereklétszám?

— Ennek az igazsága csak októberre derül ki. De azt kell, mondjam, hogy bár az általános iskolában sokkal kevesebb a gyermek, mint a tavalyi vagy az azt megelőző évben, a zenét tanulók száma nem csökkent jelentősebben. Most is százezer fölötti. Bár ezen belül folytatódik az a folyamat, hogy mindenki gitározni akar hegedű helyett… Így kérdés, ki fog brácsázni, hegedülni a zenekarban… S nagyon fontos az is, hogy milyen alsó és felső létszámkorláttal működjenek a zeneiskolák. Ugyanis az sem megoldás, ha hét gyereket már iskolának nevezünk, ahogyan az sem, ha négyezret zsúfolunk egyetlen intézménybe… Miközben kistérségekben gondolkoznak, s arra akarják rávenni az általános iskolai tanárokat, hogy működjenek együtt, a zenetanárok évtizedeken keresztül utaztak, és így is kiváló és szakszerű oktatást biztosították sok településen…

 

— S mi az a különös közzétételi lista, ami ősztől szintén kötelező az iskoláknak?

— Jelentős mértékben változik több jogszabály, így lett kötelező a különös közzétételi lista, amely a 11/1994-es MKM rendeletben található. Hasznos, mert összehasonlítható adatokat ismertet meg az érdeklődőkkel, jobban bemutatja az iskolát. Külön előírásokat tartalmaz az alapfokú művészetoktatási intézményekkel kapcsolatban. A mi szervezetünk már közzétett egy javaslatot, hogy a nyilvános adatok hogyan jelenjenek meg. Ezek közé tartozik, hogy milyen szakokat, milyen képesítéssel kínálnak az iskolák. Vagy hogy milyen technikai eszközeik, milyen sikereik vannak. Mindezt évente kötelező a honlapjukon nyilvánosságra hozni. Így egy az egyben látni lehet, hogy mi a kínálat. Ezen túlmenően egy ennél is szélesebb körű adatbázis épül ki, amelyben  a Jeunesses Musicales Magyarországi Szervezetével, szeptembertől együttműködés keretében fogunk adatokat szolgáltatni. Ők ugyanis pályázati eredmény részeként a teljes magyar művészeti élet kínálatát fogják honlapra tenni. Lehet keresgélni a középiskolák, az énekkarok, együttesek között...

 

— Újdonság az is, hogy mostantól a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége a Magyar Zenei Tanács munkájában is részt vesz.

— A Magyar Zenei Tanács különböző zeneoktatási  szinteken kutatásokat végzett, s ennek az eredményei tanulmány formájában, vitaanyagként júniusban már megjelentek. Az MZMSZ elmélyíti azt a kapcsolatot, amit a Zenei Tanács tagszervezeteként eddig is fontosnak tartott. 2009. szeptember 3-án pedig a Zenei Tanács keretében megalakul a zeneoktatási szakkollégium, amely az alap, közép és felsőfokú zeneoktatás képviselőiből áll össze. Szeptember 25-én a zenei nevelés kérdéseiről már egy konferencia lesz a Művészetek Palotájában, ami nyilvános és a részvétel díjtalan.

 

— Talán az alapfokú művészetoktatás fontosságára a jövőben az is felhívja a figyelmet, hogy a Zeneakadémia is folyamatos kapcsolattartásra törekszik az intézményekkel…

— A magyar zeneoktatás nagy érték, nemzeti kincs, ezt egyre több területen ismerik fel. Batta András, a Zeneakadémia rektora az MZMSZ elnöksége számára külön tartott egy tájékoztatót a felújítási munkálatokról. S az is kiderült, hogy a jövőben valóban nagyon fontosnak tartják az alapfokú zeneoktatással való, folyamatos kapcsolattartást. A tehetségkutatás, a zeneértő közönség nevelése éppen olyan lényeges, mint az építkezés.

 

— Ahogy az is nagyon lényeges, hogy továbbra is a közoktatás részei maradjanak…

— Azt a hitünket, hogy a közoktatás szerves része vagyunk és maradunk, az is jelzi, hogy a különböző európai projektekbe a zeneiskolák, a művészeti iskolák is bekapcsolódhatnak. A kompetencia alapú oktatás Liszt Ferenc óta minden zenepedagógus számára nyilvánvaló. Most is megjelentek pályázatok, amelyekre lehetett jelentkezni, s ez szintén azt tükrözi, hogy a közoktatás részeként elfogadták ezeket a pályázatokat. Ahogy a Nemzeti Alaptanterv megújítása nyomán segédkönyvek jelennek meg állami támogatással, pedagógus-továbbképzési programok indulnak, úgy az alapfokú művészetoktatás terén is bővülhetnek a szakmai lehetőségek. Így azzal foglal­kozhat­nak a zenetanár kollégák, hogy hogyan illeszkedünk be egyenrangú pedagógusként a megújuló közoktatás rendszerébe!

Réfi Zsuzsanna