13. Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny
Békéscsaba
Szépen alakulnak a hagyományok Békéscsabán! 2009. IV. 6-8. között 42
fiatal zongorista randevúzott. Az ország 16 Szakközépiskolájából érkeztek és
velük jött a sok kiváló felkészítő tanár, akiknek csak a legnagyobb
tisztelettel lehet megköszönni áldozatos munkájukat. A pedagógusok remek
teljesítményét a fiatal muzsikusok felkészültségén, játékán lehetett lemérni.
Pedig előzetesen sokan azt rebesgették, idén nem lesz akkora
érdeklődés az Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny iránt.
A megnyitó hangversenyen
a Jókai Színházban Köles István - Békéscsaba Megyei Jogú Város alpolgármestere
- köszöntötte a résztvevőket, és a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar élén
ismét fellépett a város egyik büszkesége, Tóth Péter, aki Joseph Haydn D-dúr
zongoraversenyének magánszólamát játszotta. A zenekar ezen kívül Georg
Friedrich Händel Vízizene szvitjét, és Tűzijátékát, valamint Felix Mendelssohn
Hebridák nyitányát szólaltatta meg, a kitűnő Somogyi- Tóth Dániel vezényletével,
akinek gondos munkája nagyon hallatszott a zenekar előadásán.
A verseny műsora is
a hagyományok alapján állt össze. Az alacsonyabb korcsoportokban az első
fordulóban kötelező volt egy virtuóz jellegű Domenico Scarlatti
szonáta, egy variáció - Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart vagy Ludwig van
Beethoven kompozíciója - illetve egy Frederic Chopin mazurka. A negyedik korcsoportban
a Das Wohltemperierte Klavier egyik prelúdiuma és fúgája, illetve egy klasszikus
szonáta-tétel és egy virtuóz etűd volt a teljesítendő feladat. A
döntőben romantikus darabok és Bartók Béla művei közül lehetett
választani.
Sokat elárult a
fiatalokról már a műsor-összeállítás. Vagy nem is róluk, hanem
tanáraikról? Nekem az az érzésem minden hasonló versenyen, hogy a pedagógusok
néha kicsit túllőnek a célon. Sokan olyan műsort válogattak össze,
amely meghaladta az erejüket: még nem volt igazán itt az ideje egyes darabok
pódiumra állításának. Ugyanis hiába választ ki valaki egy nemzetközileg is
elismert, hírhedetten nehéz etűdöt, vagy előadási darabot, - ha nem
tud vele megküzdeni, akkor csak egy meddő harcot hall az ember, egy
verejtékszagú előadást, és ez sosem hozza meg a hőn áhított
eredményt. Amikor a fiatal előadó érettsége, tudása, személyisége adekvát
viszonyba kerül a megszólaltatni kívánt zeneművel, akkor jön létre egy
olyan egység, ami harmonikus előadást eredményezhet. Magyarul: sokan
túlvállalták magukat!
Sokféle tehetséggel
találkozott a zsűri idén is, és néha nagy fejtörést okozott, hogy a
tehetséget, az előadást, a komplexitást, vagy valami más szempontot vegyen
figyelembe a pontozáskor. A zsűri elnöke Nádor György volt. Tagjai: Duffek
Mihály, Kerek Ferenc, Sári József és Némethy Attila.
Az
eredmény
Az első
korcsoportban kiegyenlített produkciókat hallottunk, de senki nem emelkedett ki
a mezőnyből. A zsűri nem is adott ki első díjat. Második
lett Horváth Krisztina (Budapest, Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola - Eckhardt Gábor), Lipták
Ádám (SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti
SZKI, Szeged - Lucz Ilona) és Obbágy
Anna (Nyíregyháza, Művészeti Szakközépiskola - Csoba Tünde) Harmadik
díjat kapott Sarkadi Viktória (Budapest, Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola - Kőrösiné Belák Erzsébet)
A Nagydíj odaítélése
osztja meg leggyakrabban a résztvevőket. Idén - azt hiszem - teljes
egyetértés volt a versenyzők, a tanárok, a közönség és a zsűri
között. A második korcsoport
győztese - és egyben a verseny nagydíjasa Bekker Dávid lett,
aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatója. Tanára Hargitai Imre. Dávidról csak annyit
szeretnék megjegyezni, hogy fiatal kora ellenére teljes művészi élményt
nyújtott minden hangjával, megmozdulásával. Hihetetlenül érzékeny, akinek a
szíve, az esze, hangigénye és egyénisége megfelelő arányban volt jelen produkciójában.
Eszköztelenül és ugyanakkor hallatlan kifejezőerővel muzsikált. A
zsűri második díjat nem is adott ki. Harmadik lett Szőcs Kristóf (Budapest,
Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola - Kékesi Judit és Eckhardt Gábor).
A harmadik korcsoportban
két első és egy második díjat ítélt meg a zsűri. Első lett Dani Imre (Kecskeméti Művészeti Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és AMI
Kodály Zoltán Ének-zenei iskolája - Radványi Mária) és Kende Mátyás (Budapest,
Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola - Kékesi Judit és Hargitai
Imre). Második díjat kapott Hotzi
Panni (Szombathely, Művészeti
Szakközépiskola - Hirschberg Henrik.)
A negyedik és ötödik korcsoport versenye azért is érdekes, mert ezek a
fiatalok már a nyári felvételik előszobájának tartják ezt a versenyt. Az
összevont csoportban volt a zsűrinek a legnehezebb a dolga, hiszen nagyon
különböző egyéniségeket kellett valamennyire objektív szempontok alapján
megítélni. Beeri Barnabás egy őstehetség, aki ennek megfelelően sok
mindent öntörvényűen fog fel, mégis minden hangjára oda kell figyelni.
Taraszova Brigitta nagyon magvas, magabiztos zongorázással rukkolt elő.
Varga Gergő egyenletes, maga színvonalon muzsikált az egész versenyen. Így
a zsűri három első díjat is megítélt. Beeri Barnabás (Kodály Zoltán
Zeneművészeti Szakközépiskola, AMI és Kollégium - Grünwald Béla), Taraszova Brigitta (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, AMI és Kollégium -
Taraszova Marianna) és Varga
Gergő (Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola, Miskolc - Nagy Enikő) kapott első díjat. Második
lett Hodozsó György (Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola
és AMI, Zeneiskola, Békéscsaba - Csontos József) és Kiss Petra (Budapest, Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola - Eckhardt Gábor). Harmadik díjat érdemelt Obbágy Márta (Nyíregyháza, Művészeti Szakközépiskola - Csoba Tünde)
A zsűri ezen kívül számos különdíjat ítélt oda. A díjazott
versenyzők tanárainak áldozatos munkáját értékes festményekkel,
kerámiatárgyakkal köszönte meg a város és a verseny rendezősége.
Néhány gondolat a verseny egész ideje alatt motoszkált bennem. Sajnos
egyre érezhetőbb, hogy mennyire válságba került az oktatás, ezen belül a
zenetanítás is. Valahol az egész oktatási rendszer rossz irányba tart. A
szülők örülnek, ha ki tudják valahogy fizetni a beiratkozás kiadásait. A
gyerekek túlterheltek, és egyre inkább az a fontos, hogy olyan szakmát tanuljon
a gyerek, amiből majd meg tud élni. (De ki mehet ma bármiben biztosra…?)
Emellett persze fontos a külön matek, a külön angol, a sport, és még sok minden.
A kultúrára a családok költségvetésében - sajnos - gyakran már csak nagyon
kevés marad. A zene és a művészet
pedig - papíron(!) - nem rentábilis. Sosem volt az, és sosem lesz az! De
mindent nem lehet pénzzel mérni! Pár évtizede a globális felmelegedésről
csak, mint valami halvány, több száz év múlva bekövetkező rémségről
beszéltek. Ma ott tartunk, hogy lehet, hogy harminc év múlva elolvad az Északi
sarkot borító jég, és méterekkel emelkednek meg az óceánok, elborítva minden
értéket, ami partközelben van. Napirenden van az esőerdők kiirtásának
a problémája, az állatfajok eltűnése, és még sorolhatnám az emberiség
rémtetteit. Ha így folytatódik a zene elhanyagolása az iskolákban, akkor
előbb-utóbb azt fogjuk látni, hogy alig lesz gyermek, aki zenét tanul majd
alsófokon. Innen nem kell einsteini logika ahhoz, hogy lássuk: nemsokára
befullad a középfokú zeneoktatás, végül a művész-tanár képzés is. Aztán
már nem lesz tanár, aki éhbérért hajlandó lesz elmenni zenét tanítani egy kis
faluba, községbe. De minek is, hiszen nem lesz gyerek, aki beiratkozik! Ördögi
kör! Bartók Béla és Kodály Zoltán országában ebbe belegondolni - elborzasztó.
Soha nem késő odafigyelni! Persze jön a jól ismert mondat: a mai világban
mindenhez pénz - nagyon sok pénz – kell! Igen! De elsősorban a
kiművelt emberfők tehetik jobbá, gazdagabbá az országot, így a
gazdasági életet is. Lassus mondása jutott az eszembe: „A muzsika a jóságos
Isten ajándéka, embereket és isteneket egyaránt vonz. Megszelídíti a kegyetlen
lelkeket, fölemeli, a szomorúakat, és megindítja még a fákat és a vadakat is.”
Itt lenne az ideje, hogy azok is felismerjék a zeneoktatásban rejlő súlyos
gondokat, akik tenni is tudnak azért, hogy megakadályozzuk a sorvadást, a
pusztulást!
Nem utolsósorban
megköszönöm azt a hatalmas munkát, amit Csajányi Melinda és munkatársai
elvégeztek, és megszerezték a verseny zökkenőmentes lebonyolításához
szükséges összeget. Köszönet a támogatóknak, a nagylelkű szponzoroknak, a
díjakat felajánló képzőművészeknek, mindenkinek, aki valamit tett
ezért a versenyért.
a zsűri tagja