ARANY ZSOLT

HARMONIKA HÁROMSZOR

 

Összefoglaló értékelés és egyéb gondolatok a Bogár István emlékére meghirdetett III. Országos Harmonikaverseny kapcsán

 

 „Három a magyar igazság!” – ezt szögezi le az ismert magyar szólás, és tökéletesen igaz ez a nemrég lezajlott zeneiskolai országos harmonikaversenyre is. Egyrészt azért, mert már harmadik alkalommal került megrendezésre e fontos művészetoktatási esemény, másrészt a 2009. évi verseny – igazodván az egyéb zeneiskolai, országos megmérettetésekhez –, és figyelembe véve a két területi válogatót, valamint a döntőt, háromszori emlékezetes zenei élményt nyújtott az érdeklődő zenebarátok számára.

Most következzék a harmadik „magyar igazság”! Nagy megtiszteltetést jelentett a harmonikás társadalom számára, hogy „BOGÁR ISTVÁN EMLÉKÉRE” rendezhettük meg az idei III. ORSZÁGOS HARMONIKAVERSENYT, – és reményeink szerint – az eljövendőket is! Ráadásul – a versenykiírás értelmében – a névadó, jeles zeneszerző opusaiból válogatva, a 6 korcsoport mindegyikében sor került egy – egy kötelező darab megszólaltatására is.

Talán nem mindenki tudja, hogy Bogár István (képünkön) a zeneszerzési stúdiumok mellett kitűnően harsonázott, orgonált és zenekart is vezetett. Zeneszerzés-tanárai Szelényi István és Szer­vánszky Endre mesterek voltak. A harmonikát pedig, mint egyik kedvenc hangszerét, hosszú éveken át tanította is. Szóló szerzeményei mellett két harmonika iskolát is köszönhetünk neki, amelyeket a zeneiskolák hivatalos tananyagaiként használunk. A verseny fővédnöke, Bogár István özvegye – Edit asszony – a selejtezőben és a döntő alkalmából is köszönetet mondott a verseny szervezőjének, hogy drága férje emlékének szentelték e példamutatóan megrendezett, színvonalas harmonikaversenyt.

          A 2009. március 10-ére meghirdetett első területi válogató lebonyolítását az érdi Lukin László AMI tantestülete vállalta magára. Stiblo Anna igazgatónő bevezetőjében így nyilatkozott erről: „Intézményünk több mint négy évtizedes fennállása alatt rendszeresen szervezett regionális versenyeket, országos verseny lebonyolításában harmadik alkalommal veszünk részt.” Azonnal megjegyzem, hogy kitűnően! Kellemes emlékeink maradtak e jól megszervezett selejtezőről. A verseny szünetében például Weszely Ernő vak harmonikaművész remek játékában gyönyörködhettünk, aki egy új fejlesztésű ROLAND elektromos harmonikát mutatott be a szép számú hallgatóságnak.

          A második területi válogatásra 2009. március 12-én került sor Budapest XVIII. kerületében, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, valamint a Dohnányi Ernő Zeneiskola közös rendezésében. Sánta Ferenc igazgató úr külön díjjal köszöntötte a legifjabb és legidősebb versenyzőt. Egy ilyen jellegű összehasonlítás méltó módon reprezentálja a zeneiskolákban folyó művészeti munka életkorhoz igazodó, széles spektrumát. A zsűri titkára Magyar Margit igazgatónő, pedagógiai szolgáltatásvezető Nagy László költő értékes soraira irányította rá a közönség és a szakma figyelmét: „A tehetség fontos, ápolandó dolog,” … amelyhez jól szervezett, kitűnően működő …”tehetségápoló intézetek kellenek.” Mindkét területi válogató szakmai zsűrijének elnöke Németh Gábor kamaraművész, harmonikatanár volt. A bíráló bizottság tagjaiként pedig Nagy József és dr. Tanárkiné Pintér Judit harmonikatanárok vettek részt a munkában.

          A döntőre 2009. május 17-én került sor Budapesten, a XIII. kerületi Zeneiskolában, ahol 47 versenyző produkciójában gyönyörködhettünk. A versenyzők teljesítményét az alábbi összetételű bírálóbizottság értékelte: elnök Arany Zsolt, a Zenetanárok Társasága Hangszeres Alelnöke, művészetoktatási szakértő, tagok Németh Gábor zeneiskolai igazgató, kamaraművész, harmonikatanár és Bánkövi Gyula zeneszerző, az MR3 Bartók Rádió zenei szerkesztője.       Idézet a verseny jegyzőkönyvéből: „A zsűri elnöke értékelésében a résztvevők szereplését jó színvonalúnak tartotta, és összehasonlította a három országos harmonikaversenyt. Köszönetet mondott a verseny szervezéséért Ernyei László főiskolai adjunktusnak, megrendezéséért és lebonyolításáért a XIII. kerületi Zeneiskola igazgatójának, Jankó Katalinnak, valamint a verseny támogatóinak.”

          A zsűri tagjai részletes szakmai értékelést mondtak a versenyről, majd a résztvevő növendékeket mindennapi, hasznos, szakmai jó tanácsokkal látták el, amelyeket eljövendő zenei pályájuk során célszerű megfogadniuk és megvalósítaniuk. A verseny győztesei Szúnyogh László tatabányai szobrászművész ízléses bronz plakettjeit kapták remek teljesítményük jutalmául, de szép számmal kerültek kiosztásra kották, CD-k és egyéb, értékes tárgyjutalmak is. A zsűri elnöke két növendéknek saját különdíjat ajánlott fel: Horváth Ádám első korcsoportos versenyző – tanára: Szokolai Zoltán (Lukin László AMI, Érd) és Szabó Gergely harmadik korcsoportos versenyző – tanára: Szokolai Zoltán (Lukin László AMI, Érd) Németh Gábor: A harmonika (2007.) c. gyönyörű, magánkiadású, új könyvét kapták ajándékba. A rangos magyar zenei szakkönyvek között is kiemelkedő kvalitású műként kell értékelnünk ezt a kiváló munkát, hisz egyedüli a harmonikáról szóló hazai szakirodalomban, de rendkívül szép kivitele méltán válthatja ki a legigényesebb olvasók elismerését is.  

          Az egyes korcsoportokban (a továbbiakban: Kcs.) legmagasabb pontszámot elért versenyzők:

 

          I.    Kcs.: Horváth Ádám – tanára: Szokolai Zoltán  (Lukin László AMI, Érd);

          II.   Kcs.: Herczog Richard – tanára: Demeniv Oksana (Concerto AMI,     Tata);

          III.  Kcs.: Szabó Gergely – tanára: Szokolai Zoltán (Lukin László AMI, Érd);

          IV. Kcs.: Tamás Dóra – tanára: Umstädter Ervin (Közösségi Önkormányzati

                Általános Iskola, Hímesháza);

          V.  Kcs.: Blayer Attila – tanára: Ernyei László (Budapest XIII. ker. Zeneiskola                           AMI);

          VI. Kcs.: Tillinger Lilla – tanára: Péter Lajosné (Budapest XVIII. Dohnányi Ernő                      Zeneiskola).

 

Tanári különdíjban részesültek: Szokolay Zoltán, aki a legeredményesebb felkészítő tanárnak bizonyult (Lukin László AMI, Érd) és Demjén Gergely, aki a legtöbb növendéket indította a versenyre (Ránki György AMI, Ráckeve). Nagy József Tanár úr pedig több évtizedes kiváló munkájáért kapott elismerő jutalmat.

 

Most következzék néhány kritikai megjegyzés, amely a verseny teljes és reális megítéléséhez szervesen hozzátartozik! A hangszer nem megfelelő tartása lényegesen befolyásolhatja a produkciók sikerét, de a légszekrény tervszerűtlen vezetése is negatív hatást gyakorolhat a növendékek összteljesítményére, mind dinamikai, mind frazeálási tekintetben. Állást kellene foglalnunk végre abban a kérdésben, hogy egy rangos, országos zeneiskolai versenyen – a komolyzenei művek mellett – helye van-e populáris hangvételű zenei alkotások megszólaltatásának? A kétféle műfaj együttes értékelése ugyanis erősen vitatható dolog! Egyébként a darabok kiválasztása mindenkor tanári felelősség kérdése! Lehetőleg óvakodjunk a szerényebb művészi igényű – vagy mondjuk ki magyarán –, a gyengébb darabok hangversenytermi megszólaltatásától is, mert ezek esetleg pontvesztő eredménnyel járhatnak.

          Mint azt már az előző versenyek értékelése során is szóvá tettük, a zenei versenyek egyúttal a hangszerek versenyét is jelentik! Egy – egy hamis, rosszul funkcionáló instrumentum alapvetően befolyásolhatja a versenyző teljesítményét, és sajnos negatív értelemben!  Igen fontos a zeneművek hangszín – regisztrációjának alapos megtervezése, mert ez a hangulatos és hiteles interpretáció nélkülözhetetlen kelléke!

          Következzék még három – tapasztalat szülte – megállapítás, amely a későbbi versenyek lebonyolítói számára fontos lehet!

          a.) A területi válogatók és a döntő műsorfüzetében – egységes rendszer szerint – feltétlen közölni kell minden versenyző pontos születési dátumát! Ez megkönnyítheti a versenyt figyelemmel kísérők objektívabb értékítéletét.

          b.) Célszerű lenne a műveket a programfüzetben rögzített sorrendben megszólaltatni. Nem várható el ugyanis a hallgatóság minden tagjától, hogy felkészült zenei szakember legyen, és azonnal felismerje a felcsendülő kompozíciókat, főként olyan problematikus esetben, ha ritkábban hallható, kevésbé ismert zenemű kerül előadásra.

          c.) Némelyik fényképezőgép, de akár egy telefon is, a felvételek készítése során kifejezetten zavaró hangjelenségeket produkál. Az ilyen készülékek használatát – a zeneművek megszólaltatása közben – feltétlen meg kellene tiltani!

 

Végül írjuk le a bevezetőben említett, ismert szólás folytatását is!

„Három a magyar igazság, negyedik a ráadás!”

 

2008-ban sajnos nem volt országos harmonikaverseny, így a szeszélyes sors elkerült egy kivételes, jubileumi alkalmat. Ernyei László harmonikaművész, a Zenetanárok Társasága Harmonika Tagozatának vezetője 1968-ban a TV „KI MIT TUD?” tehetségkutató versenyén első díjat nyert! Igazán szerencsésnek mondhatja magát e sorok írója, hiszen élő adásban láthatta és hallhatta a remek interpretációt, ahogyan az ifjú muzsikus megszólaltatta Bach: d-moll toccata és fúga című művét. Ernyei László Tanár Úr – e sikeres kezdet óta – nap nap után meggyőző erővel bizonyítja kiváló zenei felkészültségét, és a pódiumra való igazi rátermettségét! Mindnyájunk számára példamutató tanári – és emberi habitusa, de kitűnő szervezőkészsége is! Örömmel tolmácsolom tanár kollégáim egyöntetű véleményét, miszerint: „Ernyei László tanár úr értékes munkája nélkül az eltelt néhány évtized magyar harmonika – oktatása, és a hangszerjáték hazai, valamint nemzetközi elismertsége nem jutott volna ilyen magas szintre! Hitelt érdemlően bizonyította ezt az idei országos harmonikaverseny is. Őszinte szeretettel mondunk köszönetet kiváló munkájáért, további sok sikert és jó egészséget kívánunk!”

 

Arany Zsolt,

a Zenetanárok Társasága Hangszeres Alelnöke,

Alapfokú művészetoktatási szakértő,

a zsűri elnöke