Bartók Béla Szlovák népdalok 3. kötetének

 bemutatója Pozsonyban

 

Bartókot Szlovákiához jelentős kapcsolatok fűzték családi, baráti, művészi és népzenekutatói szempontból egyaránt. Életének 64 évéből és alkotómunkásságának csaknem fél évszázadából megközelítőleg húsz évet töltött a szlovák népzene gyűjtésével, további éveket pedig annak tanulmányozásával, rendszerezésével, feldolgozásával. Meggyőződése volt, hogy a népzene alapos kutatásához elenged­hetetlen a más népek zenéjének tanulmányozása is: „(...) semmiképpen sem elegendő tudományos vizsgálódásaimhoz, ha csak a magyar anyagot ismerem meg, hanem elengedhetetlen, hogy legalább még a környező népek anyagát is beláthatóan megismerjem. Ezért fogtam hozzá még 1906-ban a szlovák népzene gyűjtéséhez is, s azt hosszabb megszakításokkal egészen 1918-ig folytattam. Az ekkor bekövetkezett politikai és gazdasági változások azonban véget vetettek egész gyűjtőmunkámnak.“

          A mai Szlovákia területén 1904-1918 között több mint negyven községben, Nyitra-, Komárom-, Hont-, Zólyom-megyében, illetve a Garam folyó folyásának északi részén jegyzett le szlovák népdalokat, jelentős részüket fonográfra is. Rendszeres és módszeres szlovákiai gyűjtéseit 1906-ban kezdte meg a Gömör- megyei kisebb községekben. Itt ismerkedett meg a szlovák népzene jellegzetes modális hangsoraival, így a líd és a mixolíd hangsorokkal, amelyek később zenei nyelvének egyik legjellegzetesebb vonásává váltak. Ezidőben behatóan tanulmányozta a Szlovák Dalok (Slovenské spevy) című kiadványt is, melyet különösen értékesnek tartott. Bartók 1910-ben az említett kiadvány szerkesztőségének felajánlotta az addig összegyűjtött 400 szlovák népdalát, melyek kiadására nem került sor, de a szlovák népdalgyűjtést folytatta. 1906 és 1910 között főleg Nyitra-megyében gyűjtött. A gyűjtőutakat bemutató értékes fényképdokumentációt is itt, Nyitra-megyében kezdte gyűjteni. 1914 és 1918 között Bartók szlovák népdalokat előbb Hont megyében, majd Zólyom megyében, valamint Besztercebányáról elindulva a Garam völgyének falvaiban jegyzett le. Összességében csaknem 1800 szlovák melódia lett ezen időszak eredménye.[1]

          Bartók szlovákiai gyűjtőmunkájának irányvonalát követve megállapítható, hogy a kezdeti fázisban Szlovákia déli részeit látogatta, később a közép- és kelet-szlovákiai, valamint az észak-nyugati részekre összpontosított, követve a szlovák népi hagyományok és ősi kultúra irányvonalát. Így sikerült felfedeznie a szlovák népzene egyik legöregebb és egyben egyik legértékesebb rétegét, a „valach ősi pásztori kultúrát“. A legnagyobb részüket Zólyom-megyében, Gyetva faluban és annak környékén gyűjtötte, ezért kapták a „gyetvai dalok“ elnevezést.

          Szlovákia területén Bartók 1906-1918-ig összességében 3409 szlovák népdalt gyűjtött megközelítőleg 4500 szöveggel. A szlovákiai népdalgyűjtésének eredményeit tudományosan mindenekelőtt a Szlovák népdalok három kötetében dolgozta fel, amely 3223 Bartók által lejegyzett, rögzített melódiát tartalmaz.[2] E terjedelmes tanulmány a szerző élete folyamán sajnos nem lelt kiadóra. Az első kötet 1959-ben látott napvilágot a Szlovák Tudományos Akadémia Népzenei osztályának kiadásában, megközelítőleg 1000 dallammal, összességében 756 oldalon. E kötet Oskar Elschek zenetudós következetes bevezetőjével indul, amelyben Bartók népzenekutatói munkájának fő aspektusait ismerteti. A második kötet 1970-ben került kiadásra, 1350 publikált dallammal, mintegy 812 oldalon. A harmadik kötet ez év tavaszán jelent meg az ASCO art & science a Pro musica kiadásában és a Szlovák Kultúrális Minisztérium anyagi támogatásával.

          Az utolsó, harmadik kötet ünnepélyes bemutatására Pozsonyban, az Európai Únió – Európai Információs Centrum székházában került sor 2009 június 22-én. A rendezvény védnöke Ján Fígeľ volt, az ifjúság művelődéséért és kultúrájáért felelős Európai Bizottság tagja, aki őszinte tisztelettel és hálával köszöntötte a kiadványt. A meghívott vendégek közül a művet, illetve annak sikeres kiadását Ivan Sečík, a Szlovákia Kultúrális Minisztérium államtitkára illette elismerő szavakkal, valamint Váradi Lajos, Magyarország pozsonyi nagykövetségének ügyvivője. A szlovákiai zenei élet személyiségei közül először Oszkar Elschek a kötet editora szólalt fel, aki részletesen mutatta be a kiadványt. Majd Ladislav Burlas professzor (Bartók szlovákiai levelei jelentős részének fordítója) méltatta Bartók a középeurópai népek zenekultúrájához, így a szlovák zenéhez fűződő pozitív kapcsolatát. Hangsúlyozta Bartók művészetének üzenetét, amely a „humanizmus, tolerancia és etika töretlenül aktuális víziója“. A rendezvény ünnepélyességét emelte Alica Elscheková szakmai moderálása, a pásztorfurulyán (pásztorsípon) elhangzó szlovák népdalok Marian Plavec előadásában és válogatás Bartók 44 duó két hegedűre című sorozatából a pozsonyi Konzervatórium növendékeinek interpretálásában. A bemutató kuriózumának számítottak azok az autentikus audiovizuális bejátszások, amelyek Bartók szlovákiai gyűjtőútjainak fontosabb momentumait idézték fel.

          Bartók Béla Szlovák népdalok című háromkötetes tanulmányának utolsó kötete több mint fél évszázaddal, pontosan 64 évvel Bartók halála után látott napvilágot. A bemutató ünnepélyes keretei, meghitt hangulata, az elhangzó méltató, elismerő szavak egyértelműen bizonyítják, hogy Bartók művészi üzenete Szlovákiában a mai napig él. Népdalgyűjteménye a szlovák zenetudomány és folklorisztika szempontjából ma is aktuális és jelentős. Az immár komplett háromkötetes „monumentális“ szlovák Bartók népdalgyűjtemény kétségtelenül besorakozott a középeurópai népzenekultúra és népzenetudomány „kincsei“ közé.

                                                                 

Dr. Csehi Ágota (Szlovákia)

 

 

 

 

 



[1] Ezen a vidéken Bartók mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt szinte kimeríthetetlen gazdagságú és értékű zenei forrásra bukkant. Említést érdemel külön Pónyik község, ahol a 40-éves Zuzana Spišiakovától 507 dalt jegyzett le, további énekesektől pedig még több mint százat

[2] Ide sorolható az a 145 dal is, amelyet Bartók fonográf felvételről kottázott le Vikár 1903-1907 között végzett Garam-menti gyűjtéséből, továbbá 113 lejegyzés Kodály feldolgozásaiból és 73 dal Anton Baníktól, a Matica slovenská irodalmi osztályának főkönyvtárosa munkájából.