BÚCSÚ
PAIKERT IMRÉNÉ FÖLDIÁK ERZSÉBETTŐL*
A Magyar Zeneművészek
és Táncművészek Szakszervezete
képviseletében fájó szívvel
búcsúzom Paikert Imrénétől,
Földiák Erzsébettől, a mi szeretett
Erzsikénktől. Egy kiemelkedő zenepedagógust, a
közösségéért mindig tenni kész
kolléganőnket kisérjük ma utolsó
útjára.
Erzsike
életében a zene, a zeneoktatás és a szeretet
egymással szorosan összefonódó világa
meghatározó szerepet töltött be. Zeneoktatói
tevékenysége teljes körű, így szolfézst,
zeneelméletet, zenetörténetet és zongorát
egyaránt tanított. Zenepedagógiai módszere
egyszerű volt : a „zene megszerettetése”.
Pedagógiai munkája által a növendékek
megértették és
élvezték a zenét, ezzel érzelmileg és
értelmileg egyaránt gazdagodtak.
Erzsike
zenei tanulmányait a Nemzeti Zenedében, a Pedagógiai
Kollégiumban és a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolán végezte. Zenetanári munkáját
1929-ben kezdte „utazó tanárként” a
nagykátai Zeneiskolában. Sokoldalú
felkészültsége emellett más szakmai feladatok
ellátására is alkalmassá tette. Így az
Operaházban a János vitéz c. előadás
énekeseit és kórusát korrepetálta vagy a
hangos film megjelenéséig, ha kellett némafilmeket
kísért zongorán.
1945-től
Nagykőrösön ének-zenét tanított,
1946-tól 1949-ig a Budapest XI. kerületi Zeneiskola
zongoratanára volt. 1950-ben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola korrepetitori és zongorakísérői,
valamint zongoratanári feladatokkal bízta meg. 1968-tól a
Kollár Kálmán Kórus és a Sapszon Ferenc
által dirigált Bartók Kórus hangképzője
volt.
A
Zeneakadémia mellett 1957-től megszakítás
nélkül a Budapest V. kerületi Szabolcsi Bence
Zeneiskolában tanított. Zenepedagógiai munkája
példaértékű volt. A nyolc évtizedes
zenepedagógusi pályája alatt számos
kiválóságot nevelt fel, akik között jó
néhányan jelentős művészi és
művésztanári pályával
büszkélkedhetnek.
Munkásságát
az oktatási miniszter Eötvös József díjjal
ismerte el, a Szabolcsi Bence Zeneiskola díszoklevéllel
választotta örökös tagjává. 70 évvel ezelőtt szerzett
oklevelét elismerve a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetemtől az idei évben a rubin diplomát kapott.
Pedagógiai
munkája mellett szabadidejét és energiáit nem
kímélve, a zenepedagógus közösség
érdekeit szem előtt tartva, több mint huszonöt
évig a Magyar Zeneművészek és
Táncművészek Szakszervezete nyugdíjas
zenetanári tagságának képviseletét és
a SZEF nyugdíjas tagozatának munkáját is
vállalta.
Drága
Erzsike! Köszönjük, hogy megtanulhattuk Tőled azt, hogy
ugyanaz az ember egyidejűleg lehet nagyszerű
művésztanár, és lelkiismeretes tisztségviselő.
Megtanulhattuk
Tőled azt is, hogy minden és mindenki fontos, és a
feladatokat csak a legmagasabb színvonalon szabad megoldani. És
talán a legtöbb, amit Tőled kaptunk az az, hogy megmutattad,
hogy az életben az egyik legfontosabb dolog egymás kölcsönös
szeretete, megbecsülése. Köszönjük, hogy
emberségeddel és szereteteddel gazdagabbá tettél
bennünket.
Búcsúzom
Tőled kollégáid, barátaid, munkatársaid,
tisztelőid, valamint a Művészeti Szakszervezetek
Szövetsége és a Magyar Zeneművészek és
Táncművészek Szakszervezete nevében. Nyugodj
békében!
Dr. Gyimesi
László