Hegedűsné Tóth Zsuzsanna*
Hogyan őrizhetjük meg Kodály
nevelési elveit a 21. században?
konferencia a művészeti
nevelés
megújulásának szellemében
A
Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület 2009. december 16-án Tehetséggondozás az integrált
művészetpedagógia eszközeivel címmel rendezett országos művészeti nevelési
konferenciát, azzal a szándékkal, hogy minél több szakemberhez és érdeklődőhöz
eljusson az egyesület üzenete, szükséges Kodály zenepedagógiai hagyományának
ápolása, és az ennek szellemében született, a kor nevelési elvárásait
figyelembevevő – pedagógiai kezdeményezések, kutatások, elméleti és gyakorlati
munkák segítése, a tapasztalatok összegezése, nyilvánossá tétele. Az egyesület
Kodály emlékének tisztelegve rendezte épp a zeneszerző, népzenekutató, a magyar
zenepedagógia és művelődés történetének kiemelkedő jelentőségű alakjának
születése napján, annak 127. évfordulóján. A konferencián nagy szakmai gyakorlattal
rendelkező, illetőleg nemzetközileg is elismert szaktekintélyek tartottak
előadást, mint Bertalan Edit, dr. Heimann Ilona, dr. Kokas Klára, dr. Pásztor
Zsuzsa, Pinczésné dr. Palásthy Ildikó, K. Udvari Katalin.
A
program szakmai, hangulati megalapozását adta az érkező konferencia résztvevőket
az előadóterembe vonzó filmösszeállítás, melyet a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai
Egyesület „A zene mindenkié!” címmel
2006-ban adott ki. A DVD tartalmas, művészeti műhelyeket bemutató anyaga képet
adott a Psalmus-programot még közelebbről nem ismerők számára is, annak szakmai
törekvéseiről, sokszínűségéről. A konferenciát Kovácsné Bíró Ágnes, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára nyitotta
meg. Amellett, hogy megtisztelte a konferenciát magas színvonalú, nemzetközi
kitekintést tevő bevezető gondolataival, a Magyar UNESCO Bizottság munkájáról,
működéséről, elveiről, programjairól, valamint a nemzetközi törekvések magyarországi
megvalósulásáról is beszámolt a konferencia résztvevőinek. Ezt követően K. Udvari Katalin vette át a szót, aki
mint a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület vezetője, alapító elnöke,
bemutatta az egyesületet, ismertette a civil szervezet alapelveit, beszámolt az
egyesület közel 10 éves munkájáról, a közelmúltban megnyílt Psalmus Humanus
Konzultációs Központról, továbbá az egyesület közhasznú tevékenységeiről,
melyek kiterjednek úgy a nevelés és oktatás, képességfejlesztés,
ismeretterjesztés területére, mint a kulturális tevékenységre, valamint a
kulturális örökség megóvására. Egy kisebb filmösszeállítással betekintést adott
a Psalmus-program által felkarolt – Kodály Zoltán nevelési elveinek szellemében
eredményesen működő – ismert, illetve többnyire csak szűk környezetükben ismert
pedagógiai műhelyek, intézmények munkájába. Megismerhettük Dr. Nagyné Kovács
Barbara, Zircher Ilona, Durányik László, Bubnó Tamás, dr. Mezei János, Vass
Veronika, Dombóné
A
meghívott előadók közül elsőként Lányi Andrást, az ELTE Társadalomtudományi
Karának egyetemi docensét, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Társadalmi
Tudatosság Munkacsoportjának tagja tartotta meg előadását Kreativitás és fenntarthatóság címmel. Lányi Andrást, a globális
politikai, kulturális és gazdasági fordulatot sürgető írásaiból ismerhettük
eddig leginkább, most azonban a művészeti nevelés iránt érdeklődők számára is
sokatmondó gondolatokat közvetített. Beszédében rávilágított olyan egyszerű
igazságokra, mint arra, hogy az ember csak azokat a dolgokat tudja igazán
szeretni, amit maga alkot, maga munkál meg, ugyanakkor csak abban a közegben
tud alkotni, amit képes szeretni. Az alkotáshoz tudnunk kell a magunk helyét a
világban, hiszen „a világ megmunkálása” bensőséges viszonyt feltételez az egyén
és a környezete között. Azonban a technológia mindenek feletti uralma, a médiarendszer
alapvetően hamis, csalárd módon tart tükröt nekünk. Az egyéni választás
szabadsága, az ész törvénye, a történeti haladás elve Lányi András
megállapítása szerint csak egymás erőszakos elnyomásával érvényesülhet. Úgy
véli nincsenek igazi felfedezések, alkotások a ma embere számára, minden
információ és tudás könnyen elérhető. Azáltal, hogy mindent készen kapunk,
sivárrá teszi alkotó képzeletünket. A korlátlan növekedés illúziójáért cserébe
feláldozzuk a természet és a kultúra világának gazdag változatosságát: ettől
azonban nem a hatalmunk nő, hanem a kiszolgáltatottságunk. Mindent készen
kapunk s így valahol elveszítjük a „titkot”. A titkot, mely a képzelet
táptalaja, s mit csak azok tudnak, akik hisznek a világ megfejthetetlenségében.
A személyes képzeletnek, értékválasztásnak szűkebb tér marad, pedig az tud
túllendíteni az ismert világból az ismeretlen felé, növelve a fantáziát,
képzeletvilágot. Ahogy ő fogalmazott: „Azt
tudjuk megérteni, amit el tudunk képzelni.” Ezek az átfogó problémák
felvetik azt a kérdést, hogy a 21. század gyermekének képzelő és képalkotó
tevékenysége, tehetsége hogyan alakul. Minden emberi megnyilatkozás, vélemény
és vélekedés a világról, művészi megnyilatkozás, ennek lehetőségét vesszük el a
gyermekektől azáltal, hogy egy információ alapú gazdaságban, oktatási
rendszerben a személyes képzeletnek és értékválasztásnak sokkal kevesebb teret
hagyunk, s egy központilag szerveződő, egyetemes világ felé tartunk. Ezen
gondolatok mentén jutott el az előadó a művészeti nevelés jelentőségéig, annak
az oktatásban betöltött nem elhanyagolható szerepéig, s vonta le a végső
következtetést: „Az élet minőségével
összefügg az, hogy a művészeti oktatás milyen nagy hangsúlyt kap oktatási
rendszerünkben.” Lányi András ékes
bizonyítékát adta a kodályi gondolatnak, melyet a konferencia megálmodói
mottóként választottak: „…nemcsak a
tudomány különféle ágai tartoznak össze és mindegyik megsínyli, ha túlságosan
bezárkózik szakmája szűk körébe, hanem a tudomány és művészet sem lehet el
egymás nélkül. A tudós annál különb, minél több van benne a művészetből és
viszont.”
A
konferencia következő előadója dr. Kokas
Klára, zenepedagógus, a Kecskeméti Kodály Intézet nyugalmazott docense
volt. Kokas Klára az életét, munkásságát szentelte annak, hogy kibontakoztassa
a mindenkiben benne rejlő tehetséget. Előadásának címe is ez volt: Minden gyermek tehetséges. Módszerének,
pedagógiai elképzelésének célja, hogy a zene erejével éreztesse meg a
gyermekekkel és felnőttekkel, épekkel és mássággal élőkkel, hogy milyen
„szabadon lenni”, megvalósulni. A gyermekek sajátja a fokozott fogékonyság –vallja,
s egy megengedő, befogadó légkörben könnyen képesek énekkel, mozgással, tánccal
kifejezni érzéseiket, gondolataikat. Kokas Klára videofelvételekkel adta
tanúságát az átlényegülés, befogadás, önkifejezés gyermeki megjelenéseinek. Dr. Heimann Ilona, az ELTE Pedagógiai
és Pszichológiai Kar főiskolai docense, a tehetség szakirányú képzésének
referense, mint a következő előadó, a tehetséggondozással
kapcsolatos pedagógusszerepet helyezte gondolatainak középpontjába.
Előadását kísérő prezentációja látványosan szemléltette azt a pedagógiai
problémát, hogy vajon kik fejlesztik, fejleszthetik hatékonyan a tehetséges
gyermekeket, milyen szakmai tudás birtokában tehetik ezt. Továbbá kérdéseket
tett fel arra vonatkozóan, tanulható-e, tanítható-e a tehetséggondozás,
valamint milyen pedagógiai segítségre van szükségük a tehetségeknek. Meglátása
szerint a tanárképzés és tanártovábbképzés során szerezhető meg az a szakmai
tudás és ismeret, mely útmutatást és segítséget
ad a pedagógusoknak a tehetségek felismeréséhez és fejlesztéséhez. A tehetséggondozás
legfontosabb célkitűzéseinek megvalósítása, dr. Heimann Ilona szerint a
tehetségpedagógiai kompetenciákkal bíró szakemberek közreműködésétől várható,
mint például a
tehetségesek elkallódásának megakadályozása; a potenciális tehetségek
korai felismerése; képességeik harmonikus fejlesztése;
segítségadás a társadalomba való beilleszkedésükhöz. A
tehetséges gyerekeknek szükségük van számtalan lehetőség felkínálására a
tanítás-tanulás során, valamint kellő bátorításra és segítségnyújtásra.
Előadásában megjelenő Piaget idézet megdöbbentően rímelt Lányi András
filozofikus metszeten keresztül levezetett gondolataira: „Az oktatás fő célja olyan embereket nevelni, akik képesek új dolgokat
létrehozni, nem csupán megismételni azt, amit az előző nemzedékek már megtettek
- olyan embereket, akik kreatívak, találékonyak és kíváncsiak, akik tudnak
kritikusak lenni, az igazukat bizonyítani, és nem fogadnak el mindent, amit
felkínálnak nekik.” Az előadás további részében
szó volt még az országos szintű tehetséggondozás területének
perspektíváiról, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsnak a tehetségsegítés integrált
nemzeti programjáról, a Magyar Géniusz Programról.
A délelőtti előadások sorát Pinczésné dr. Palásthy Ildikó, a Kölcsey Ferenc Református
Tanítóképző Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszékének tanszékvezető
főiskolai tanára folytatta előadásával, melyben a tehetséggondozást a drámapedagógia felől közelítette meg abból
kiindulva, hogy a drámajáték sajátos személyiség- és közösségformáló
csoportmódszer. Egy ilyen módszer során a gyermek önmagát és a körülötte lévő
világot cselekvéssel tudja felfedezni. A drámajáték során is tetten érhető
mindazon sajátosság, mely a játékot specifikusan jellemzi, a szabadságtól, önkéntességtől,
a tér-idő uralásától, az élmények feldolgozásáig, a cselekvésbe ágyazott
gondolkodásig stb.. Kiemelte a saját élmény jelentőségét, a valóság és képzelet
kettősségét, mely utat nyit a kreativitásnak, szabad önkifejezésnek, a
tehetséges személyiség egészséges fejlődésének. Dr. Pásztor Zsuzsa, az ELTE-LFZE zenei munkaképesség-gondozás
tanára szakterületéből kiindulva a
tehetség kibontakozásának a munkaképességbeli tényezőit tárta a konferencia
hallgatósága elé. Leszögezte, hogy a jó munkabírás nem tekinthető a tehetség
tartozékának. Számos példát hozott arra, hogy megerőltetés, túlterhelés, vagy
más okok miatt kiválóan tehetséges tanulók munkabírása is meggyengülhet, és ez
a teljesítmények romlásában is megnyilvánulhat. A zenei munkaképesség-gondozás
ötven éves gyakorlata megmutatta, hogy teherbírás tekintetében ez a módszer
alkalmasabbá teszi a tanulókat és pedagógusokat azokra a feladatokra, amelyeket
el kell végezniük. A munkaképesség gondozásában jelentős tartalékok rejtőznek,
és ezek kiaknázására az iskolai körülmények különösen alkalmasak. Szükségesnek
érzi a munkaképesség-gondozáshoz, vagyis a Kovács-módszer elsajátításához a
módszer iránt elkötelezett pedagógusok képzését az eddiginél nagyobb létszámban.
Véleménye szerint mindez jelentősen hozzájárulna az egyéb tehetségsegítő törekvések
sikeréhez is.
A
konferencián lehetőséget kaptak bemutatkozásra az egyesület szellemiségét
tükröző, ám kevéssé ismert pedagógiai műhelyek tanulói és tanulócsoportjai is.
Így ismerhették meg a konferencia látogatói Bertalan Edit intézményvezető jóvoltából, a modell értékű Somogy
Megyei Önkormányzat Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
programját és ötletesen, 7színben prezentáltan bepillantást nyerhettünk annak
életébe néhány kép és mondat erejéig. Ez az intézmény lehetővé teszi a
gyermekek számára – kulturális és szociális körülményeiktől, egészségi
állapotuktól függetlenül – az örömszerző és személyiség építő illetve erősítő
művészeti tevékenységekben való aktív részvételt. Tíz éve folyó munkájuk
eredményeként immáron egy szakmai bázist hoztak létre. Megosztják az általuk
felhalmozott szakmai tudást másokkal, és a térség iskoláiban tanuló sajátos
nevelési igényű gyermekek egyéni személyiségfejlődésének kiteljesítése
érdekében segítik a térségben dolgozó pedagógusok munkáját, átadva nekik
módszereiket, tapasztalataikat, eszközrendszerüket. Az előadások sorában
megismerkedhettünk a konferenciát létrehozó Psalmus Humanus Egyesület fiatal,
friss diplomás tagjával, Stipkovits Fülöppel, aki elmondta, hogy zeneakadémiai
szakdolgozatának írása során került kapcsolatba a
A
konferencia-előadásokat követően a Psalmus-program által támogatott további
intézmények, szakmai műhelyek hangverseny keretében mutatkoztak be a konferenciahelyszín
emeleti, impozáns dísztermében. A bemutatkozó, fellépő iskolák, művészek és
növendékek példa értékűen bizonyították a hallgatóságnak a kimagasló művészi
élményt adó, tartalmas koncertprogramjukkal, a tanulóik művészeti tevékenységekben
való aktív részvételének, valamint az élményszerű muzsikáláshoz vezető értékes
nevelésnek útjait, lehetőségeit.
A
Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesületnek sikerült a konferencia
nagyszámú, és az ország minden részéből érkező résztvevőjének a figyelmét felhívni
a művészeti nevelés sokszínűségére, személyiségformáló hatására, valamint arra,
hogy a művészeteknek mind az átlagos-, mind a kiemelkedő tehetségű
gyermekek oktatásában és nevelésében meghatározónak kell lennie a 21. században
is.
NEKROLÓG
A cikk elkészülte után, mély megrendüléssel kaptunk
hírt dr. Kokas Klára tanárnő váratlan
halálhíréről. Kokas Klára elsők között ismerte fel, hogy a Kodály-módszer a
gyerekek tanulási képességeinek fejlesztésében nem csak a zenei területeken
nyilvánul meg. Bebizonyította, hogy a fogyatékkal élő gyerekek fejlesztésében
segítség lehet a Kodály-módszer. Azt vallotta,
hogy a gyerekeket tanítani méltóság, a tanítás pedig a művészetek egyike.
Tanítványai, kollégái számára Kokas Klára egyike volt a leginspirálóbb magyar
zenepedagógusoknak, különleges személyiség és alkotóelme. Emlékét örökre
megőrizzük!