LACZÓ ZOLTÁN

Laczó Zoltán

GYŐR – napsütésben, bárányfelhőkkel

Országos Zenei Nevelési Konferencia (2010. április 22-25.)

vekkel ezelőtt vonatérkezéstől vonatindulásig tartózkodtam pár órát Győrben, közben tartottam négy szűk fal között egy szakmai előadást, s nagyon hosszúnak találtam az utat az állomástól a Liszt Ferenc utcáig – az akkori 35 fokos nyári hőségben. Bevallom, nem vettem észre, hogy milyen helyen vagyok. Aztán felsejlettek kellemes emlékek, s ezek mind az évtizedekkel ezelőtti zenei nevelési konferenciákhoz kötődtek.

Ezért is érintett kellemesen, hogy Nyíregyházán, a XII. Országos Zeneiskolai Zongoraverseny egyik szünetében, idén március 22-én a győri Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatónőjével ismerkedhettem meg. Ő már akkor jelezte, hogy Győrben készülnek a Zenei Nevelési Konferenciára, s szeretné, ha azon is részt vennék, s arról is írnék valamit. Akkor ezt a meghívásnak is vehető figyelemfelkeltést tartózkodó udvariassággal megköszöntem, majd fel sem figyeltem arra, hogy a Zongoraverseny gála koncertjének záró számát épp egy I. helyezéssel méltatott győri fiatalember adja elő. Aztán nem maradt el a formális meghívó levél sem. Kezdtem komolyan venni győri látogatásomat, s igyekeztem beszerezni a szükséges információkat. Az igazat megvallva, a teljes program csak 8-10 nappal korábban lett hozzáférhető a neten, ám amikor azt kibontottam, s átnéztem, nem lehetett kétséges: ott kell lennem.

Győr, mint város is – hangulatokat kínál. Csupa derűvel, tavaszi fényekkel várt most is. Utcái, terei, épületei mind történelmet lehelnek. Ilyen koncentrátumban kevés városunk kínálja a barokkot a maga magyar mivoltában. Ha még izgalmasabb időutazásra vállalkozunk, honfoglalás kori nyomokat is lelhetünk. A korabeli kereszténység egyik otthona alakult itt, szerzeteseket gazdául tudó kolostorokkal, rendházakkal, már a XIII. századtól. Mezőváros, kereskedelem, német befolyás, a jezsuiták feltűnése az 1600-as években, kezdeményezésükre épül templom, rendház, gimnázium. A ferencesek is nyomot hagytak a székesegyházzal, kolostorral, barokk lakóépületekkel. Megszenvedte a napóleoni háborúkat, s Haynau is diadalmaskodott a városon az 1848-as szabadságharc ’rebelliójának’ megbosszulásaképpen. De Győr mindig talpra állt, még a II. világháború 22 bombatámadását is túlélve és a várost Nyugat egyik kapujaként újjáépítve. A történelmi események is arra utalnak, hogy Győr lakossága, népe élet-igenlő közösség volt, itt meg sem említett jelentőségű építészeti, művészeti produktumaival. Sokan elmennek Maulbertsch[1] Szent-István freskóciklusa mellett misék előtt, után, látogatóidőben, amely a püspöki székesegyházban is megörökíti az európai (osztrák és német) késő barokk templomi festészetének színpompás jegyeit. Vajon nem idéződnek-e fel a gimnáziumban tanult verssorok[2], amint költőjének a Bécsi kapu téri szobrán esik meg tekintetünk? A teljességet messze megkerülve Borsos Miklós, Kovács Margit, s a Városi Múzeum kincsei, a világon elhíresült Győri Balett, a Kisfaludy Színház (véletlen lenne-e a névválasztás?), a korábbi években még fénykorát élő Győri Filharmonikusok mind-mind azt súgják: „kedves Látogató! Mi vagyunk a Múzsák. Rabul ejtünk. Engedd Magad! Tobzódj kincseinkben!”

Gondolom, ugyanezek a Múzsák 2009 őszén ismét összetalálkoztak, pajkosan összekacsintottak, s kigondolták, hogy meglepik a zenepedagógusokat 2010. április 22-25. között egy zenei nevelési konferenciával, 25-26 év elteltével. Ötleteiket megosztották a város zeneoktatási intézményeivel és a város elöljáróival, majd megkezdődött a szervezés. Ezt azonban már nem a Múzsák intézték, mivel ez már nekik túlon-túl ’földi’ feladat lett volna.

Én a győri rendezvénysorozat keletkezés-történeteként szívesen elfogadom ezt a csaknem kedves múzsai mesét, mert így az előszervezés tényeinek taglalását megtakaríthatjuk egymásnak.

Ami viszont tény, hogy a rendezvénysorozat — Solti György mottóul választott gondolata alapján: „Kodály módszere zseniális… minden jó zenélés az énekhangnál kezdődik” — Győr Város Gyermekkarainak Fesztiváljával kezdődött (az Éneklő Ifjúság mozgalom részeként), a program szerinti elnevezéssel: a 0. napon, április 21-én, szerdán. A Programfüzet nemzetközi kórustalálkozóról is hírt adott.

A Zenei Nevelési Konferencia első napi (ápr. 22.) programjában quasi preludiumként szerepelt a délelőttre beiktatott Művészetoktatás Napja megünneplése. A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége (= MZMSz, ld.: www.mzmsz.hu honlapot is) korábbi évekből származó kezdeményezésére honosodott meg az alkalom, azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a művészetoktatás társadalmi hasznosságára, amely elsősorban a szabadidő tartalmas kihasználásában, a tanulók szocializációjában és a fiatalokat ért káros hatások ellensúlyozásában érvényesülhet. Egyben a művészetoktatási intézmények szerepére is fel akarták hívni a figyelmet, amelyet a helyi kultúrában és a hagyományőrzésben is betölthetnek.

A rendezvényre ünnepélyes külsőségek között a Varga Tibor[3] Zeneművészeti Intézet Hangversenytermében, a Zsinagógában[4] került sor. Az ünneplőket a város vezetése részéről dr. Ottófi Rudolf alpolgármester köszöntötte, majd a Liszt Ferenc Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (máskor rövidítve: LFZ AMI) igazgatónője, Szakács Erika vette át a szót, úgy is, mint a rendezvény házigazdája. Az ő konferálásával vette kezdetét a gazdag program, amely széles – és a szó szoros értelmében is rendkívül színes – palettán mutatta be a város alapfokú művészetoktatási intézményeiben folyó professzionális művészi-oktató munkát[5]. Ezek közül a produkciók közül is viharos elismerést váltott ki a rangos hallgatóságból-nézőkből az ünnepi műsor záró számát előadó Etalon Alapfokú Művészetoktatási Intézmény néptáncra specializálódott középiskolás ifjak Rába kvartettje. Talán a minősítést minden felsőfokú jelző használatánál jobban kifejezi, hogy a krónikás egy választás lehetőségénél őket részesítené előnyben Michael Flatley ausztrál step-művész (The Lord of the Dance) csapatánál, aki(ke)t egyébként a városban öles plakátok hirdettek, mint a folyó napok különleges eseményét.

Az igazán pazar Rába-kvartett produkciója után ünnepélyes percek következtek. A MZMSz elnöke, valamint a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (=MZTSz) elnöke és pedagógus tagozata vezetőjének 3 tagú kuratóriuma döntése alapján dr. Gyimesi László, az MZTSz főtitkára és Ember Csaba, az MZMSz elnöke nyújtották át azoknak a zenepedagógusoknak a díszoklevelet és a kísérő iparművészeti alkotást: a bronzplakettet, akik akár közelebbi múltbéli, akár teljes életpályájuk során hozzájárultak a magyar művészetoktatás – különös tekintettel a zeneoktatás – értékeinek gazdagításához. A szakmai elismerésben részesülők az alábbiak voltak:

Egyéni kitüntetettek:

Homor Istvánné, a budapesti Hubay Jenő Zeneiskola nyugalmazott igazgatója;

Major Edit, a budapesti Rácz Aladár Zeneiskola nyugalmazott tanára;
Pallagi Judit, a budapesti Tóth Aladár Zeneiskola tanára;
Békefi Antal Attila, a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola tanára;
Laczó Zoltán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ny. docense;
Nógrády László, a Budapest XIII. kerületi Zeneiskola ny. tanára
Rázga József, a békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Zeneiskola nyugalmazott igazgatója (sajnálatos hír: azóta rövid heteken belül R. J. elhunyt †.).

Intézményi kitüntetettek:

Kiskőrösi Városi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény;
Kisvárdai Weiner Leó Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola;
Mezőtúri Bárdos Lajos Alapfokú Művészetoktatási Intézmény.

Öröm, derű és meghatódottság telítette légkörben gratuláltak a kitüntetettek egymásnak, s mindazok a kollégák a kitüntetetteknek, akik jelen voltak a kiváltságos ünnepségen, hogy együtt örvendezzenek kollégáik megbecsülésének. Napjainkban nem gyakori esemény!

Az ünnep folytatódott. A Zsinagógában jelenlévők és más meghívottak hivatalosak voltak a MZTSz és LFZ AMI ünnepi fogadására. Azt azonban megelőzte egy kiállítás megnyitása a LFZ műemlék épületében; a Kovács Margit Általános Művelődési Központ, AMI és az Apor Vilmos AMI képzőművész-növendékei által létrehozott alkotások megtekintésére került sor. Lipovics János iparművész, szobrász, főiskolai docens, a Nyugat Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara Művészeti Intézetének nevében megnyitójában hangsúlyozta, hogy a művészeti neveléssel foglalkozó intézmények összefogásának különleges – országosan is mintául szolgáló – példájának vagyunk tanúi, utalva a Zsinagógában elhangzottakra, látottakra. Majd a kiállított rajz, akvarell, pasztell és olajfestmény produkciókat méltatta, mely szerint messze meghaladják színvonalban, művészi kifejező erőben életkorukat az ifjú alkotók. Tisztességére válna szakmai középiskoláknak is hasonló színvonalú alkotások felmutatása. Ezt csak megerősíteni tudják mind azok a jelenlévők, akik percekig is képesek voltak átadni magukat a csodálatos hangulatokat, érzéseket ábrázoló, szóban leírhatatlan, az iskolai gyermekkor érzelemvilágáról hihetetlen gazdagságot eláruló képeknek, plasztikáknak.

Az elegánsan megszervezett és kiállításában, tartalmában is emlékezetes napsugaras ünnepséget nem kevésbé elegáns és gazdag fogadás követte. A protokoll meghívót, mint társrendező az LFZ AMI nyomatta, azt is hirdetve, hogy ez az alkalom is már szerves részét képezi a Győri Zenei Nevelési Konferenciának. Támogatók voltak Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Széchenyi István Egyetem, Árkád Győr, Zöldfa Étterem Győr. Védnökök: Borkai Zsolt polgármester és dr. Ottófi Rudolf
alpolgármester. A szervező a LFZ AMI volt.

A tulajdonképpeni Győri Zenei Nevelési Konferencia megnyitójára fentebbi előzmények után került sor a Richter[6] teremben. (Amikor beléptem, akkor ocsúdtam, emlékeimet frissítve: de hisz’ ez a 70-es évek Rába mozija, kicsit megcsinosítva). Regisztráció, befizetések, szálláscímek átadása, étkezési jegyek szortírozása — igazi fesztiválos hangulat lengte át az előteret. Rég nem látott ismerősök, barátok, kollégák köszöntötték egymást örömmel, öleléssel. A nagy társasági zsongás aztán elcsendesedett, mert hívott a program, s mindenki elfoglalta helyét a hangversenyteremben, hogy a délután 4 órára meghirdetett nyitó esemény egyetlen pillanatát se veszítse el.

Elsőként dr. Somogyi Tivadar alpolgármester emelkedett szólásra, köszöntötte a város vezetése nevében a megjelenteket, a Konferenciát. A szerényre sikeredett szórólap szerint Gilbert de Greeve, a Nemzetközi Kodály Társaság (=NKT) elnöke volt megjelölve, mint aki rangjánál, pozíciójánál fogva szakmai súlyát adja meg az országos rendezvénynek. Bár de Greeve úr jelen volt, az első sorok valamelyikének szélén ülve, Baross Judit, a rendezvény szervezője és a megnyitó bemondókénti irányítója dr. Nagy Miklós tanár urat kérte, hogy elevenítse fel a lassan már a történelmi múltba vesző, de emlékeinkben továbbra is elevenen élő győri konferenciákat.[7] (A dr. Nagy Miklóssal „Zenei nevelési konferencia négy évtized távlatából” címmel készült interjú jelen beszámoló után olvasható. A Szerk. megjegyzése.)

Az első konferenciára 1968-ban került sor, majd háromévenként rendszeresen egészen 1983-ig rendezték meg az egyre népszerűbbé váló országos zene- és zenész-ünnepeket, mindösszesen hatot. Ha csak az előadók neveit soroljuk, a magyar (zene)pedagógia, zenetudomány, alkalmasint az élettudományok legnagyobbjainak az alakja idéződik fel előttünk (Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Szabolcsi Bence, Szőnyi Erzsébet, Ujfalussy József, Vikár László, Zoltay Dénes,de előadott itt Grastyán Endre is!, sőt – oktatáspolitikailag nem közömbös – dr. Szarka József az OPI főigazgatója is). Akkoriban voltak annyian a résztvevők, hogy szekciókat lehetett létesíteni. A szekcióvezetők személye (Csík Miklós, Dobszay László, Kállay Géza, Kerecsényi László, Lukin László, Párkai István, Tusa Erzsébet, Ugrin Gábor) is jelzi, milyen is lehetett a konferenciák rangja, a szekciókban folyó tevékenység minősége.

A megnyitó ünnepség következő tervezett előadója: Párkai István, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (a továbbiakban – LFZE) professzor emeritusa levélben mentette ki magát.[8]

A konferálásból tudhattuk meg, hogy dr. Batta András, a LFZE rektora is vállalta védnöki minőségében a Konferencia szakmai és eszmei támogatását. A ő képviseletében jelent meg, program szerinti nyomtatásban is az ünnepi beszéd szónokaként Madarász Iván, a LFZE professzora, zeneszerző, számos társaság, civil egyesület szakértő és megválasztott tagja.

Madarász Iván rögtönzött előadásának profetikus felhívása volt a jelenlévőkhöz. Nem nyugodhatunk bele, hogy az érték kiszorul a világból, s diadalt ül a popularitás, annak is az alacsonyabb színvonalú változata. Az itt ülők ritka érték – az évszázadokat átívelő és túlélő értékes zene – közvetítésére hivatottak, erre szól küldetésük. Weöres Sándor gondolata szerint az ’időtlen’ dereng át az ’idő’ világába. Vejnemöjnen, Tamino társaiként Varázslók vagyunk mindannyian, még akkor is, ha közalkalmazotti státuszba helyeznek a mindennapok. A varázslat lehetőségének belső igénye kell, hogy mozgasson, s ezt kell át transzformálni külső társadalmi cselekvéssé. A művészet belső igényét kell felépíteni a reánk bízott gyermekekben. Kodály országában ma is, holnap is érvényesülni kell a zene – és a humánus értékek – demokratizálásának. Ebben játszani katalizátor szerepet – rang és feladat. Ez a mi dolgunk, s ez nem is kevés. Madarász professzor kesergést mellőző, annál inkább buzdító, ösztönző szavait megkülönböztetett taps fogadta.

A megnyitó ünnepség befejezéseként az Egyetemi Zenekar és a Győri Fesztiválkórus adott koncertet. Bartók öt egynemű kara hangzott el Bartók eredeti a cappella és általa később meghangszerelt változatában. Végül Kodály Galántai táncok c. kompozíciójának előadása ringatta nyugalomba a hallgatóságot. Mígnem a dirigens Ménesi Gergely ki nem fordult a közönség felé, s a „Tavaszi szél vizet áraszt” mindenkinek kedves népdalunk Kodály harmóniavilágára némiképp hajazó[9] quasi ’népi korál’ zenekari kíséretével örömteli közös éneklése és taps közepette hagyták el a Richter-termet az ünnepi megnyitó résztvevői. Csak néhány kíváncsiskodó motyogta egymás közt, zavartan: – és hová tűnt közben de Greeve úr? – Ez a derű és ünnepi órák közepette eklipszisnek hatott.

A konferencia első valódi munkanapján (ápr. 23. pénteken) rögtön az első percekben választ kaptunk fenti kérdésünkre: de Greeve úrnak 18 órakor el kellett hagynia a megnyitót, s Bécsen keresztül aznap este haza kellett repülnie, mivel másnap zongora-estje volt Brüsszelben. Dr. Benkő Szabolcs[10] igazgató úr, a napi teljes program moderátora egyben azt is bejelentette, hogy de Greeve úr magyar nyelven megírt előadását Gede Éva tanárnő a napi program nulladik pontjaként olvassa fel.

Két fontos gondolatát, üzenetét emelném ki ennek az írásnak.[11] Meg kell érteni, „hogy milyen egyedülálló értéke van az integrált és teljes körű zenei programnak. … Elég tudományos bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy megbizonyosodjanak róla." Továbbá: „Mi, a Nemzetközi Kodály Társaság, a nemzetközi zenei közösség hangját képviseljük, és magyar, valamint külföldi kollégáink nevében felhívjuk az illetékeseket, hogy állítsák vissza a zeneoktatás fontos helyét az általános nevelésben minden magyar gyermek érdekében, és azért, hogy Magyarország visszaszerezhesse „modell”-szerepét a világ többi része számára.”

Az ülésszak levezető elnöke, Benkő igazgató úr sajnálattal jelentette, hogy Szőnyi Erzsébet, a LFZE tanára, Kossuth-díjas zeneszerző megbetegedése miatt nem tud személyesen, csupán előadásával jelen lenni. Kodály zenepedagógiai koncepciója Magyarországon és a nagyvilágban c. Szőnyi előadást Márkusné Natter-Nád Klára tanárnő, a Magyar Kodály Társaság vezetőségi tagja, a MKT Hírlevél szerkesztője, a Magyar Kultúra Lovagja (2010. januári kitüntetés!) olvasta fel.

Szőnyi tanárnő sokak számára még nem ismert – ma már zenetörténetinek mondható – adatokat, életrajzi tényeket mutatott be. Így építette fel a kodályi tett, a magyar ének-zenetanítás történetét a külföldi leágazásokkal, és, eljutva a mai helyzethez, freskószerűen tárta azt a hallgatóság-olvasók elé. Az ”egy tanórás tárgy – nem tantárgy” pedagógiai igazságán való eltűnődést nem spóroltatta meg velünk, de azt sem, hogy azt is kimondja: „Most a centrális helyett csupa kis lokális harcterület van.”[12] Érdemes ennek folyományait is végig gondolni…

A pozsonyi professzor asszony műsorban meghirdetett előadása nyomtalanul elmaradt. (Eklipszis?) Annál kellemesebb meglepetésül szolgált dr. Hámori József professzor, akadémikus (1998-től az MTA rendes tagja) előadása a „Zene és kreativitás” összefüggéseiről. Világos áttekintést kaphattunk az agy bonyolult működéséről, a féltekék működésmegoszlásáról és együttműködéséről. Zenészek számára is hasznos, ha ismertté válik, hogy a logikai, analógiás működések központja a bal féltekében található, miként a racionális gondolkodásé is, míg a jobb félteke felelős a bennünket érő benyomások szintetizálásáért, a holisztikus (egészleges) látásmód kialakulásáért, s a kreativitás, a fantáziaműködés fenntartásáért, amibe az még irracionalitás is beleférhet.

A professzor elmondta, hogy a fantázia, a kreativitás fejleszthető. Ezért van nagy jelentősége a különböző korú gyermekek életében a mesének, s olyan feladatok megoldásának, amelyeknek az útját magának kell kitalálnia. Nagy emberek zenéről alkotott vélekedésre hivatkozott. Tolsztojtól származó gondolat: a zene – az érzelmek gyorsírása. Greensman (az USA egyik legfőbb pénzügyi tekintélye) szerint az absztrakt gondolkodást zenével, irodalommal kell fejleszteni. Mozart hallgatása még a matematikai képletek megértéséhez és alkalmazásához is közelebb vezet. Vajon
Einstein miért hegedült 2 órát ahhoz, hogy termékenyen tudjon dolgozni? – ezekkel a gondolatokkal bátorította a figyelmesen hallgató és fogékonynak tűnő hallgatóságot művészi munkájuk lelkes végzésre, amellyel csodákat tehetnek a gyermeki személyiség fejlesztésében.

Külön blokkot alkotott az érdekképviselet, pályázatírás, a zenei nevelés-oktatás jövője tematika.

Dr. Gyertyánfy Péter, az ARTISJUS, a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda nyugalmazott főigazgatója, szerzői jogi szakértő a zeneoktatási intézményeket, azok munkáját érintő, a témából fakadó kérdésekről szólt. Jogi témáról lévén szó, annak bonyolultsága meghaladja azt a keretet, amit a most következő bekezdésben tudnánk ennek szentelni. Kitűnő dia-vetítéses prezentáció segítette a gondolatmenet követését. Érdeklődők számára a Szerkesztőség rendelkezésre fogja tudni bocsájtani ezt a vázlatot, valamint szükség esetén a jogi szakértés igénybevételének útját.

Más színfoltot jelentett a három közép fiatal generációhoz tartozó vezető prezentációja az eddigiekhez képest.

Ember Csaba, a MZMSz elnöke (2010 májusában újabb öt esztendőre újraválasztva), a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk AMI igazgatója, a Magyar Kultúra Lovagja a zeneiskolák jelenét és jövőjét taglalta, jelentős anyagismerettel, statisztikai adatok birtokában, gazdasági feltételekben (költségvetési számokban) és rendeletekben való tájékozottsággal. Tartalmi zenepedagógiai kérdések közül a szakfelügyelet újra bevezetésének a fontossága, az értékszemlélet fenntartása, a személyiségfejlesztésnek a zenei és bármi más művészeti nevelési eszközzel való elősegítése kaptak nagyobb hangsúlyt referátumában.

Eckhardt Gábor, a LFZE gyakorlóiskolájának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumának igazgatóhelyettese, az előttünk álló tantervi reform, a tanterv- és iskolatípusok közötti átjárhatóságot biztosító modul-rendszer hálózati rendszerben való értelmezéséhez kívánt iránytűt adni, az Allegro Barbaro-ból vett zenei példákkal szemléltetve. Mind a tantervi ismertetés, mind a zenei illusztrációk figyelmet keltő kellemes modor köntösében Ariadne-fonal szerepét játszották a labirintus-szerű modularizációban esedékes tájékozódásunkhoz.

Magyar Margit, a budapesti VI. ker. Tóth Aladár Zeneiskola AMI igazgatója, a MZMSz elnökségének tagja bevezetőjében zenetanári / szakmai beszélgetésekben sem szokványos témákat vetett fel. Beszélünk-e a tantervi megújulás szükségességéről? Ismerik-e a zeneiskolák a rendelkezésükre álló pályázati lehetőségeket? Milyen a zenetanári státusz a társadalomban? Milyen a kapcsolat a felsőfokú (nevezetesen zenetanár-)képzés és az alsó fokú oktatók/oktatás között? Mi az oka a zeneiskolák lassú, konzervatív jellegű társadalmi adaptációjának?

Előadásának 3 fontos témát jelölt meg: mi a zenetanár szerepe? A zenetanári továbbképzés rendszere és a képzés fontossága, végül: személyes kitekintés. Ezek közül nagy hangsúlyt kapott a kifejtésben az újítás fontossága, egyidejűleg az értékőrzés, a zenei hagyományőrzés és a zenei gondolkodásmód állandó szem előtt tartása. A zenei kompetencia tartalmát a stílusokban való jártasságnak kell adnia. Előadásának utolsó harmadát előre eltervezett, esetlegességet nem engedő, a jelenlévő zenetanárok figyelmét, intellektusát, zeneiségét teljesen kihasználó és próbára tevő szigorú ritmusgyakorlat képezte, ízelítőt és példát szolgáltatva abból, hogy igényes követelményállítás a személyiség teljes részvételét igényli a zenei aktivitásban.

A napi hivatalos program záró prezentációja következett. Fejes Tímea és Pappné Farnadi Tamara győri tanárnők az év elején váratlanul elhunyt dr. Kokas Klára emlékére állítottak össze filmes prezentációt, amely megindító módon idézte fel Kokas Klára egyedi, megismételhetetlen kisugárzását, gyermekeket zenével, mozgással, érintéssel gyógyító hatását. Gazdag írott életművéből felhangzó idézetek jelenítették meg azt a humánumtól áthatott és szívet-lelket megérintő gondolati és emocionális rendszert, amely erre elkötelezett zenepedagógusoknak mintát, példát és erőt adhat a gyermeki lélek zenei közelítéssel történő felszabadításához.*

Fakultatív programot biztosított a szervező bizottság a lelkesedében és fizikai erőnlétben nem lankadó résztvevőknek. Három koncert kínálata okozta a választás „kínját”. Én a fortepiano est iránt tanúsítottam érdeklődést, nem hiába, ahol számomra kevéssé ismert Haydn művek szólaltak meg a Xantus János Múzeum gobelin kamaratermében. Míves zenei ízléssel és korrekt megszólaltatással ajándékozták meg figyelmes hallgatóságukat Andrejszki Judit (ének) és Takács Szilvia (fortepiano).

A „dőzsölés”napja szombat volt, már ami a program-kínálatot illette. Délelőtt 8 program között lehetett választani. Az idők és a távolságok figyelembe vételével alig volt bárkinek is esélye arra, hogy kettőnél több bemutatót meglátogathasson. Az tény, hogy én a „Psalmus” tanítását szerettem volna meglátogatni a Kodály Z. Zenei Általánosban, de ez a tervem meghiúsult, mivel bejelentés nélkül elmaradt. Volt azonban, ami bőven kárpótolt ezért a „bárányfelhö”-ért.

Jóllehet, nem vagyok óvoda-szakértő, de engedtem az óvodavezető kolléganő Szabóné Oláh Márta, a Nádorvárosi Közoktatási Központ Bartók Művészeti Bázisóvodája vezetője személyes meghívásának. Gyermekléptékű terek, formák, virágok, ágak, falevelek, csupa színesség, mesefigurák, játékeszközök, sugárzó, nyílt tekintető derűs gyermekarcok, gondoskodásukat 6-8 fős gyermekcsoportjuk minden tagjára kiterjesztő figyelmes, türelmes, halk szavú óvónők, gyermekhangszerek arzenáljának (triangulum, kisdobok, metallofon, furulya) látványa fogadták a látogatókat. Még a lopott tekintet sem talált egyetlen olyan sarkot, zugot, ahol kószáló, őgyelgő semmit-tevő gyermeket lehetett volna lelni. Minden gyermek aktívan, tevőlegesen és ahol közös volt a tevékenység, kooperatívan(!) vett részt a csoport óvónő irányította működésében. Már az öt-évesek is furulyáztak egyszerű gyermekdalokat, aki pedig még csak keresgélte a megszólaltatás lehetőségeit, az az óvó néni ölelésében, szeretetteljes védettségben nyiladozott szemük-fülük-értelmük a helyes megszólaltatott hang hallatán.

Mindezt látva, magamban és titokban felsóhajtottam, de most leírom: – Ó, bár ha így „csinálnák” a magyar társadalmat! Folytatólagosan, még az iskolában is!... – Talán köszönnének, alkalomfüggően segítenének egymásnak, talán képesek lennének összedolgozni-együttműködni, talán nem lökdösődnének, talán türelmesek lennének egymáshoz, talán értelmet sugározna a tekintetük (mert lenne bennük - ?), talán nem ’anyáznának’ – sem harminc éven belül, sem azon túl?

Kellenének nekünk ilyen óvodák! Talán több ezer…Hogy milyen egy ilyen fajta intézmény, a vezető Oláh Márta bemutatásából könnyen megtudható.[13]

Már csak egy délelőtti programra futotta. Ez pedig egy szolfézs óra volt a LFZ AMI-ban. A bemutató tanítást tartó tanár: Spiegel Mariann, aki a zeneoktatás mindhárom szintjén oktat. Az óráról alapos és részletekre is kiterjedő leírást ad Papp Károlyné tanárnő a zeneiskolai szekció összefoglalójában.[14] Hogy a magam szavaival is méltassam ezt a hihetetlenül mély tanári tapasztalatot „tükröző” (nomen est omen) szellemi teljesítményt: csodáltam mind az emberi, mind a zenei anyag perfekcionális, a szó pedagógiai, pszichológiai (oktatás- és csoportlélektani) értelmében vett kezelését, az óra építkezését, a tanulók hallásának-zeneiségének és kreativitásának örökös ébrentartását. Mind ezt az óra végén összművészeti keretbe foglalta a tanulók ízlésének,kultúrtörténeti ismereteinek mozgósítása, amely végül is csúcsra futtatta az órai erőfeszítéseket: minden tanuló átélhette a maga szellemi és intellektuális részvétele alapján a „flow”, mondhatnánk: ’mini-katarzis’ élményt, annak is a végét: ’ezt jól csináltam, helyesen vélekedtem’. Wir hätten noch mehr solche Wiederspiegelung vom Spiegel (Mariann) in der Zukunft zu haben brauchen”[15]

Az aznapra megjelölt programok közül a kora esti koncertet választottam, amelyen Gál Tamás, a LFZE docense, karmester tanár délutáni kurzusának gyümölcsét ízlelgethette a hallgatóság. A Győri Konzi (amint honlapcímként is szerepel) felső évfolyamos hallgatóit segített felkészíteni Gál tanár úr nemcsak a közeli zeneakadémiai felvételi vizsgára, hanem az órákon/perceken belül esedékes koncert dirigálására is. Mozart A-dúr, KV. 201. sz. szimfóniájának egy-egy tételét vezényelték hárman. Így csak a III. tételig jutottak el. Ám így is átfogó képet kaptunk az ifjú kandidátusok rátermettségéről, valamint a konzi zenekarának minőségéről. Az ifjúsági zenekarok aktuális esetlegességeitől eltekintve szépen muzsikáltak és híven követték „nagykorú” osztálytársaik csak vezénylési gesztusokban kifejezett zenei elképzeléseit.

A Mozart szimfónia IV. tételének elmaradását bőségesen kárpótolta Schubert
G-dúr miséjéből a Credo tétel előadása. Ebben a konzi vegyeskarának is oroszlánrész jutott. A szép hangzás előállításában jelentős része volt Molnár Gabriella tanárnőnek, aki a LFZE karvezetés szakán két éve végzett, s azóta a tanári kar stabil és közösséget megmozgatni képes aktív tagjává vált.

Mehr Licht! – napsütötte vasárnap reggelre ébredtünk. Sokan áramlottak az akkorra szervezett helyszín, az Iparkamara felé már kora 9 óra előtt. A fények, a napsugarak bejöttek az előadóterembe. Dr. Csermely Péter[16], a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora „Milyen a tehetséges tehetséggondozó?” címmel tartott előadást. Számomra valami hasonlót jelentett, mint a Gaál István rendezte, Sára Sándor operatőri munkája eredményeként 1964-ban megjelent hihetetlen szuggesztivitású film, címe: SODRÁSBAN. Ezt azóta még/már az ifjú generáció is láthatta, s sejthetik mire utalok. Ennek az előadásnak is volt sodrása, felszólító erejű volt: –’Jőjjetek velem, sodrásba!’

Egy bekezdésbe reménytelen felidézni még az előadás nagy egységeinek a gondolatmenetét is. Ezért némiképp önkényesen, de a pedagógiai hasznosságot első rendűen szem előtt tartva, néhány principális kérdést vagy megállapítást hadd idézzek! – Mindenki lehet tehetséges, csak ki kell találni, ki, miben, mikor. Ha több tehetségfaktor jelentkezik és különböző fejlettségi szinten, melyiket és mikor, ill. milyen sorrendben fejlesszük? Meg kell tanulnunk differenciálni a látszólagos (vagy akár valóságos) nehezen nevelhetőség és a tényleges tehetségjegy(ek), a kreativitás között.

Ösztönzést kaptak a jelenlévők, hogy kapcsolódjanak intézményi szinten vagy egyénileg a tehetségsegítő, -fejlesztő programokhoz. Ne feledjék, már az ország 11 zeneiskolája tagja a Tehetségpont „mozgalomnak”! További tájékozódásul szolgáljanak: www.tehetsegpont.hu, www.geniuszportal.hu, csermely@eok.sote.hu, www.kairosz.hu

Dr. (PhD) Jánosi András, a LFZE újonnan alakult népzene tanszakának tanára tartott előadást a magyar népzene előadásmódjáról. Szervezett, jól tagolt, felépített előadását egyfelől dia-vetítése tette szemléletessé. Kár, hogy az audio-vizuális technikai perfekció (DVD-lejátszás, számítógépről történő hangrekonstrukció), amely azért szerves részét képezte volna a prezentációnak, nem volt állandó jelenlétű vendége a Szerzőnek. Mert, hogy Jánosi tanár úr előadásában tulajdonképpen a legközelebbi múltban befejezett és sajtó alá rendezett könyvét mutatta be, amely több éves kutatásainak eredményeit foglalta össze, s nyerte el ottani, skandináv körökben is egyedisége révén és értékeiért Norvégiában a doktori fokozatot. Fő fejezeteit a hangszeres hangképzés, a hangsúlyozás, a szimmetriák, a díszítések kérdései képezték. Természetesen állandó vezérfonala volt a fejtegetésnek az improvizáció, mint a népi muzsikálás lételeme. Frappáns megállapítása: A notáció alapján a hangzásra nézve bizonyos elvárásai lehetnek a kottaolvasónak, ám ezek szinte soha nem teljesülnek, mivel a megszólaltatás épp a népi előadásmód természetéből adódóan a lejegyzéstől eltér.

A teljes programot Hraschek Katalin, a LFZE gyakorló iskolai tanárának „Lehetőségeink az ének-zene órákon – a realitások tükrében” c. előadása zárta. Már a címválasztás is magában hordozta annak veszélyét, hogy ez nem egy 30-40 perces előadás, hanem egy félévi módszertani kurzus témája. Ezzel a helyzettel nehezen is bánt aztán az előadó, mert iskolatípustól és életkori szintektől, osztálybeosztástól függetlenül említett sok-sok problémát, helyzetet, esetet, s egymásra csúsztak szaktárgyi, didaktikai, neveléselméleti, fejlődéslélektani, nevelésszociológiai témafelvetések. Érdeklődők számára szívesen rendelkezésre bocsátom ennek az előadásnak a vázlatát, de ezt most a kolléganő iránti tiszteletből inkább mellőzném.

A nap meglepetése volt, hogy Párkai István tanár úr, a LFZE professor emeritusa váratlanul megjelent, hogy az ünnepi megnyitóról való távolmaradása miatt okozott csalódásra gyógyírt hozzon. Puszta megjelenésével is elérte ezt a gyógyító hatást, hisz’ őt az iskolai énektanításban és karvezetésben tevékenykedő ifjabb és kevésbé ifjú kollegák tengernyi sokasága rajongással szereti, etalonként tekinti. Igazán tisztelve a konferencia záró pillanatainak súlyát és pergését – bárcsak másoknak is adatna meg ez a képesség! – csak néhány mondatot, mi több, gondolatot hozott magával a konferencia résztvevőinek Párkai tanár úr: – a befogadás számára teremtsük meg a lehetséges, optimális élmény-feltételeket. Továbbá: senkit ne csüggesszen ezen a pályán az, hogy életén keresztül negyedeket, nyolcadokat tanít! Mint ahogy minden ember más, ugyanúgy másnak kell lennie minden egyes negyednek-nyolcadnak, s ebből a perspektívából nézve már minden énektanárnak, karvezetőnek megvan a zenei, pedagógiai életprogramja, életfogytiglan.

A zeneiskolai szekció nevében Papp Károlyné tanárnő, a LFZE szolfézs gyakorlatvezető tanára készített összefoglalást a zeneiskolai tapasztalatokról, s adta elő a szekció nevében a zeneoktatás számára jövőben hasznosítható ajánlásokat.[17]

A konferencia Dr. Benkő Szabolcs igazgató úr zárszavával ért véget.

A konferencia egészéről készült körkép lehet, hogy „kissé tágasra” sikerült, még úgy is, hogy kizárólag csak azokról az eseményekről adtam összefoglalót, amelyeken személyesen részt vettem. Azonban még néhány megjegyzésemet hadd fűzzem a látottakhoz, hallottakhoz, átélt élményekhez. Kezdeném a „meteorológiával”. Nem kell ismételnem, mit tekintettem nem hogy bárányfelhőnek, de kifejezetten Nap-fogyatkozásnak. Az, hogy principális előadások előadói nem tudtak megjelenni, az sajnálatos (= Bárányfelhő). Ám, hogy egy jelenlévő, a létező, az egyetlen, a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke elhagyja a konferenciát, anélkül, hogy köszöntenék, és megtartaná referátumát magyarul, a kinyomtatott program szerint – ez nemcsak szervezési, de diplomáciai malőr.

Bárányfelhős jelenségnek tekintem a konferencia szervezettségéhez, előkészítettségéhez tartozó túl szerényre sikeredett nyomtatott programot. Még ez a háromrét hajtott A4-es ív is megérdemelt volna egy (jobb) grafikust. Az internetre felkerült program és a nyomtatott hivatkozott A4-es leaflet nem mindenben mutattak azonosságot. Ami viszont rengeteget segített volna az odasereglett nem-győri vendégeknek a tájékozódásához, az az interneten megjeleníthető térkép lett volna, amit végül is a kézbe kapott idegenforgalmi térkép és városi nevezetességeket bemutató kiadvány nem biztos, hogy pótolt. Kiváltképp a szombati gyakorlati tanítások, foglalkozások megközelítése volt többeknek problematikus, amikor is helyi városi buszokat vétettek el, s késve érkeztek a helyszínekre.

A szervezés megkezdése előtt már rendelkeznie kell az operatív vagy előkészítő szakmai bizottságnak egy határozottabb arcélű koncepcióval. Kiket, mire szólítunk meg, milyen témákkal és kik legyenek az előadók? Ebben én – nemcsak intuícióimra hagyatkozva – bizonytalanságot éreztem. Továbbá: ki legyen az a maximum 2-3 fő az országos szaktekintélyek köréből, akik ajánlások megtételére képesek a zenei nevelés, a művészeti nevelés jövőbeni pozícióinak megőrzése, megnyerése érdekében.

Átnéztem a statisztikai adatokat, amelyeket Dr. Benkő Szabolcs igazgató úr bocsátott rendelkezésemre. Ez úton is köszönet értük. – Ezek alapján 181 részvételi költség befizetésével regisztrált résztvevője volt a konferenciának. Az előadásokon – a teremkapacitások függvényében – azonban 300-500 érdeklődő is jelen volt. – A regisztráltak 16 %-a volt férfi. A kormegoszlás vegyes volt, de az életkori átlagot 35-40 év körülire becsülhetjük. Nagyjából fele-fele arányban képviseltették magukat a regisztráltak a közismereti szférából (Óvoda, ált. isk., és zenei általános, normál tagozatosok dominanciájával). A másik fél tábor a zeneiskolai (¼ ) és a szakközépiskolai (¼) tanárok között oszlott meg. Az ország régió szerinti reprezentációja a győri körzet kiütéses győzelmét hozta több mint 80 %-kal. Két résztvevő jött felvidékről(!) (erre is érdemes lenne odafigyelni). A szombati fakultatív programok iránti érdeklődés is jelzés értékű: minimális az egyházzene iránt (6 fő), és két nagy csoport 49 és 50 fővel az óvoda látogatásban és a konziban.

Önmagában fegyvertény, hogy a Zenei Nevelési Konferencia – létrejött. Talán sejtetni engedte az ifjabb résztvevőknek, hogy milyenek lehettek a 3-4 évtizeddel ez előttiek. Igaz, hogy a résztvevők szakosodás nélkül kaptak sok-sok információt (ha hazamennek, önállóan elrendezik magukban, gondolataikban), szakma szerint azonban lehet, hogy többre vágytak volna.

Minden és minden fajta konferenciáról elmondhatjuk azonban, hogy az nem csupán a szakmáról szól. Rég nem látott ismerősök, hajdan volt iskolatársak, korábbi továbbképzések társaságai találkozhattak egymással. És új ismeretségek, új barátságok köttetésének is színtere egy ilyen összejövetel. Társas hálózatok kialakításában is katalizátorrá vált ez a konferencia is.

Élveztük a győri operatív szervezők szívélyességét, udvariasságát, segítőkészségét, akik akár a pultoknál, akár az adminisztrációban, akár „ajtón-állók” szerepében igazítottak útba, szolgálták a zökkenőmentességet, a jó légkör biztosítékát. Külön méltányoltuk a Városháza éttermének a használati lehetőségét. Az ottani felszolgálás profizmusa, rugalmassága, a felszolgált ételek ízletessége, jónál-jobb minősége jelentős közérzetjavító tényező volt.

A helyszínek heterogenitása előnnyé változott azzal, hogy minden egyes előadási színtér újabb és újabb tájékozódási erőfeszítéseket kívánt a jelenlévőktől, s így többet lehetett megismerni a kerékpárosoknak is természetes otthont adó, napsugaras Győrből.

Ha azonban elhessegetjük a bárányfelhőket, Győr – napsugaras volt.

További szakmai részletek firtatása, nevesítés, explicitté tétel helyett –a legőszintébben gondolva, s nem olcsó megfutamodásnak szánva – Kölcsey Husztjából egyetlen sort kölcsönözve búcsúznék: „Messze jövendővel komolyan vess össze jelenkort…’ Talán ez útmutató lehet a következő konferencia koncepciójának kialakításához, megrendezéséhez?...

[1] MAULBERTSCH, Franz, Anton (1724-1796), osztrák festő, a késő barokk (freskó)festészet kiemelkedő alakja

[2] „Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, nemzeti nagylétünk nagy temetője,
Mohács!” (1824) – KISFALUDY Károly, (1788-1830), író, költő, festő, az MTA rendes tagja. Többet ld: Magyar Nagylexikon és Google.

[3] VARGA Tibor (*1921 Győr – 2003. Grimisuat, Valais). A LFZA-án Hubay J., Berlinben Flesch K. tanítványa volt. 1955-től Svájcban élt. Létrehozta a Sion-i Varga Zenei Fesztivált. Schönberg, Berg, Bartók művek hű tolmácsolója.

[4] A ZSINAGÓGA a XIX. században épült historikus és szecessziós stílusban. Ma múzeumépületként szolgál, illetve kulturális rendezvényeknek ad otthont. A győri Egyetem Zeneművészeti Karának hangversenyterme. A 2003-ban megkezdett rekonstrukció során az eredeti 1868-as építészeti és belső díszítettségi állapotokat állították vissza. A központi térben és karzatain Vasilescu János műgyűjteménye (II. világháború utáni magyar anyag) állandó kiállításként tekinthető meg.

[5] A Győri Tánc és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium (= GyTKI) intézményét a táncművészeti tanszak növendékei képviselték. Elsőként „A gömb” c. saját koreográfiáját Szalay Alexa táncolta el. – Ugyanezen intézmény 8. osztályosai Herold-Ashton A rosszul őrzött lány c. darabjából a fapapucsos táncot adták elő. Betanító balettmester: Ócsag Anna. A zene is kivette részét a professzionalizmus felmutatásában Járóka Sándor, a LFZ AMI hegedűs növendékének szerepeltetésével, valamint a nyíregyházi zongoraverseny egyik I. helyezettjének: Bede Fazekas Máté bemutatásával. Miként a zongoraverseny gálakoncertjén, most is szuggesztív kifejező erővel szólaltatta meg Rachmaninov-Grjaznov Olasz polkáját.

[6] RICHTER János (*1843. Győr - †1916.Bayreuth). Német zenei neveltetésű (Bécs). Wagner ajánlásával a Müncheni opera karmestere. Wagner műveinek lelkes tolmácsolója. 1871-75-ig a budapesti Nemzeti Színház karnagya volt, Erkel Ferenc ottani működése után.

[7] Dr. NAGY Miklós beszéde a maga teljességében a jelen riport kiegészítéseképpen a PARLANDO honlapján (www.parlando.hu) olvasható.

[8] Prof. Em. PÁRKAI István levele a PARLANDO honlapján olvasható.

[9] GROSZ Artúr Valentin ifjú zeneszerző munkája

[10] Dr. BENKŐ Szabolcs a Győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola, Általános Iskola AMI és Kollégium igazgatója. A későbbi tavaszi hónapokban a Város Önkormányzatától újabb 5 évre kapott igazgatói megbízatást. Honlapon elérhető: www.gyorikonzi.hu

[11] De GREEVE, a NKT Elnökének teljes előadás szövege a PARLANDO honlapján szintén olvasható (www.parlando.hu).

[12] SZŐNYI tanárnő előadásának teljes szövege a PARLANDO honlapján szintén olvasható.

* Dr. Kokas Klára egyik utolsó, a PARLANDO-nak szánt posztumusz írását (Körültáncoltuk az ibolyát) a Kedves Olvasó jelen lapszámunkban, a dr. Nagy Miklóssal készült interjút követően megtalálja. (A Szerk. megjegyzése.)

[15] Szükségünk lenne a tükör még több ilyen visszatükröződésére a jövőben.

[16] CSERMELY Péter, prof., az MTA doktora. (Szül.: 1958. Budapest). A Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézetének professzora. Eddig tíz könyve és 200 tudományos cikke jelent meg. Tudományos teljesítménye több mint kétharmadát itthon végzett munkával érte el. A Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke és a Cell Stress Society International alapító titkára, majd elnöke. Elismerései közül: Pázmány Péter, Jedlik Ányos díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, EU-tól kapható legmagasabb kitüntetés 2004-ben : Science Communication Award, ill. Descartes Award. Részletesebb információk: http://www.tehetsegpont.hu/csermelypeter.php http://www.linkgroup.hu