Erasmus Intenzív Program a Nyíregyházi Főiskolán
2010. február 22. –
március 6.
Első ízben adott otthont a
Nyíregyházi Főiskola Erasmus intenzív kurzusnak. Az Ének-Zene Tanszék 2006-ban
kapcsolódott be az ArGeNord (International
Arbeitgemeinschaft Musikpädagogik der nördlichen Länder
Europas) zenepedagógiai munkacsoport programjába.
Az Intenzív Programról általában
„Ebben a pályázattípusban az „Erasmus University
Charterrel” rendelkező felsőoktatási intézmények valósíthatnak meg olyan,
többoldalú alapon szervezett intenzív programokat, amelyek elősegítik:
–
Az európai
felsőoktatási térség megvalósítását;
–
A felsőoktatásnak
és a felsőfokú és egyéb felsőszintű szakképzésnek az innováció folyamatához
való hozzájárulását, megerősítését;
–
Az európai
felsőoktatási intézmények közötti többoldalú együttműködés minőségének
javítását és mennyiségének növelését.
Az Intenzív Programok keretében legalább 3 különböző
országból, minimum 10 külföldi hallgató részvételével szervezik meg a partnerek
azt a tömbösített nemzetközi kurzust, ami legalább 10 napig tart. Az IP lehet
egyszeri tevékenység, de korlátozott számú évig ismétlődhet is. (A
finanszírozás maximális időtartama három egymást követő év, ezekre évente kell
pályázni.) Nem állhat kutatási tevékenységekből vagy konferenciákból,
hanem valami újat kell kínálnia a tanulási lehetőségek, a készségfejlesztés, az
információkhoz való hozzáférés stb. szempontjából a részt vevő tanárok és
diákok számára egyaránt.”[1] Fontos szempont az IP tervezésekor a
tanulmányi programba illeszthetőség, az aktív hallgatói részvétel, a
csoportmunkák (nemzetközi és nem intézményi/nemzeti csoportok)
biztosítása.
Az ArGeNord
által koordinált nemzetközi intenzív kurzus elnevezése:
Explorations in Music in Education: European
Dimensions
További jellemzői:
–
a résztvevő
országok hallgatói két héten keresztül dolgoznak együtt;
–
a kurzus nyelve
angol;
–
minden kurzus
egy-egy téma köré szerveződik;
–
a résztvevő
országok vezető oktatói szervezik és felügyelik a kurzus valamennyi programját,
valamint a csoportmunka lehetőségeit kihasználva workshopokat tartanak;
–
a hallgatók
megismerhetik a partner országok oktatási rendszereit, zenepedagógiai
módszereit;
–
az
iskolalátogatási program keretében találkoznak, illetve együtt dolgoznak általános
és középiskolai tanulókkal, tanárokkal, mely során gyakorlati, pedagógiai
tapasztalatot, élményt szereznek és módszertani ismeretekre tesznek szert;
–
előadások,
kóruséneklés, egyéb zenei tevékenységi formák színezik a kurzus alapvetően
pedagógiai tartalmú programját;
–
a kurzust
valamennyi hallgató, oktató és egy külső megfigyelő értékeli.
Intenzív
kurzusok és témáik 1997-2010 között
1.
Rostock 1997 Sound and Silence
2.
Copenhagen 2000 Encounters
3.
Liverpool 2000 Bridges
4.
Leuven 2002 Visions
5.
Umeå 2003 Routes/Roots
6.
Rostock 2005 Waves
7.
Liverpool 2006 Journeys
8.
Leuven 2007 Communications
9.
Umeå 2009 Transformations
10.
Nyíregyháza 2010 Inspirations
Partnerek:
Hochschule für Music und Theater Rostock (D)
Umeå Universitet – Umeå (S)
Liverpool Hope University – Liverpool (UK)
Lemmensinstituut – Leuven (B)
Nyíregyházi Főiskola – Nyíregyháza (H)
A projekt országonként 8-10 hallgató és 2-3 oktató
részvételét teszi lehetővé. Ezúttal is 44 hallgató és összesen 13 oktató
dolgozott együtt két héten keresztül.
Programok
A nyitó napon minden ország 15-20 perces – a témához
illeszkedő – zenés bemutatót, bemutatkozást tartott. A kurzus kezdetén a workshopok
domináltak: egy időben mindig 3 foglalkozás zajlott: azaz a hallgatók 3
csoportban dolgoztak egy-egy oktató irányításával. A kurzus témájához kötődően
táncos, mozgásos, képeket segítségül hívó kreatív, improvizatív, különféle
tanulási folyamatokon végigvezető gyakorlatok, valamint klasszikus,
elektronikus, ritmushangszerek használatát igénylő zenés, énekes feladatok
jelentek meg.
A hallgatók megtapasztalhatták, kipróbálhatták,
hogyan adható elő egy 4 szólamú kánon tánccal, játékkal, mozgással anélkül,
hogy a többszólamú éneklés nehézsége felmerülne. Koncentrációt, folyamatos
figyelmet, egyenletes tempótartást igénylő ritmusgyakorlatok szólaltak meg testhangszerekkel,
mozgással. Megszólaltak, mondhatni életre keltek a képek: egy-egy fotó, alkotás
struktúrájának, vonalainak, formáinak, színeinek, tónusainak megfigyelése,
elemzése után a hangulati elemekhez – csoportos improvizatív bemutatók
formájában – hangok, hangfoltok társultak.
Magyar
gyermekjátékok, gyermekdalok elevenedtek meg szöveggel, majd szolmizálva –
igénybe véve a szolmizációs gondolkodást segítő eszközöket, applikációs
technikákat. A hallgatók mintát
kaphattak, példát meríthettek az óratervezés, óravezetés folyamatából.
Bepillanthattak a venezuelai „El Sistema” alapján az Egyesült Királyságban (UK:
Liverpool, Lambeth, Norwich) kidolgozott „In Harmony” projekt munkálataiba,
megismerhették a célokat, a kisgyermekkorban elkezdett hangszertanulás,
gyermekzenekar működésének lehetséges formáit. Izgalmas ellenpólusa volt ez a Kodály-koncepciót
és magyar zenetanítási gyakorlatot bemutató előadásnak és workshopnak, ahol mi,
házigazdaként az énekes alapú oktatás elsődlegességét és előnyeit
hangsúlyoztuk.
„Students teaching students"
Évek óta formálódott ötlete vált valóra a szervezőknek
a „hallgató tanít hallgatót” programok keretében. Fél órás bemelegítő/beéneklő
illetve lazító feladatsorokat állítottak össze ezúttal a nemzeti csoportok. Az
első héten két, a második héten három csapat tartott zenés, énekes, táncos,
esetenként igen intenzív, alaposan átmozgató bemelegítést.
Iskolai gyakorlat
A két hetes intenzív kurzus központi programja az
iskolai gyakorlat volt. Négy iskolát (Apáczai Csere János Gyakorló Általános
Iskola, Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Jókai Mór
Református Általános Iskola, Vasvári Pál Gimnázium), hat szaktanárt kerestünk
meg a program szervezésekor. A cél az volt, hogy a közoktatás minden szintjét
bevonjunk a munkába. Néhány kolléga két osztállyal is jelentkezett, ennek
eredményeként 10 osztály – kb. 300 tanuló – vett részt a gyakorlaton. Az alsó
tagozatot három 3. (ebből egy emelt szintű), egy 4. osztály, a felső tagozatot
két 5., egy 6., a gimnáziumot két 9. és egy emelt szintű 12. osztály
képviselte.
A
hallgatók előzetes jelentkezés alapján 4-5 fős vegyes csoportokban dolgoztak.
Minden csoporthoz a kurzus oktatói közül mentortanárt rendeltünk. A mentor
tanácsot adott a tervezéshez, figyelemmel kísérte, segítette a pedagógiai
folyamatot, az értékelést, önértékelést. Az óratervezés lehetséges módjait
bemutató előadást követően a csoportok ének-zene órákat látogattak, többnyire
azokban az osztályokban, ahol később tanítottak. Ezúton is köszönjük az iskolák
vezetésének és tanárainak a heti egy énekóra mellett a rugalmas időbeosztást!
Speciális
színezetet adott a nyíregyházi kurzusnak, hogy a résztvevők hospitálhattak a
Kodály Zoltán Általános Iskolában: másodikos vagy harmadikos, illetve hatodikos
vagy hetedikes órákat, valamint a Cantemus Gyermekkar kóruspróbáját tekinthették
meg. Megtapasztalhatták, milyen eredményeket mutat fel, milyen erőt jelent a
napi rendszerességű ének-zeneoktatás, az éneklés élménye és művészete.
A külföldi
hallgatók csaknem egybehangzó észrevétele az első iskolai nap után az volt,
hogy a magyar gyerekek az énekórán 45 percig „csak” énekelnek. A tanár frontális
munkát végez: jól felépített órát vezet, felkészültsége megkérdőjelezhetetlen.
Jó előadó, feladatokat ad, képekkel szemlélteti az elmondottakat. Mindezt egy
egész osztály egyszerre, egyidejűleg követi. A foglalkozás közben azonban nem
kér, és nem kap információt a gyerekekben lejátszódó, eltérő ütemű és mélységű
tanulási folyamatról, s így nem tudja a tanítási folyamatot a tanulók
teljesítményéhez, érdeklődéséhez igazítani. Hiányolták a kreativitást,
improvizációt, a gyermekek személyiségének megnyilvánulásait, a csoportos
munkákat, a mozgást.
A
tanítási órára elkészített óratervek a fenti okok miatt sokkal inkább kapcsolódtak
a workshopokon látottakhoz és tanultakhoz, mint a helyi iskolai munkához. Egy
momentum szinte minden órán egységesen megjelent:„ki a padokkal a tanteremből ” – helyette lett nagy tér, kör alakban
történő elhelyezkedés, mozgás!
A
tanítási gyakorlat két fázisban, az első illetve a második héten 1-1 óra keretében
történt. Ugyanazon a napon, ugyanahhoz az osztályhoz látogattak el a hallgatók.
Ez lehetőséget teremtett a javításra, javulásra, a jobb időbeosztás
kipróbálására, a megkezdett munka továbbfejlesztésére, újabb módszerek
kipróbálására. Formája: „group teaching”
– csoportos tanítás. Előzménye: csoportos tanulás – hogyan lehet együtt és
egymástól tanulva felkészülni a tanórára.
Kihívások:
–
angol
nyelvhasználat (bár minden csoportban volt magyar hallgató, aki a kommunikációt
segítette, mégis bizonytalansági tényezőként merült fel a megértés, megérttetés);
–
ismeretlen
tanulói csoportok, ismeretlen tanulói környezet;
–
tudásszint,
képességek, készségek felmérésének hiánya.
A gyakorlatban a kommunikáció nem okozott problémát: a
gyerekek nagyon élvezték az angol nyelvű óravezetést, sokan értették a nyelvet,
akik pedig nem, nagyon koncentráltak és figyeltek a feladatokra. Az első heti
munka értékelése során a hallgatók elmondták, hogy a második óra tervezésnél
fokozottabban figyelnek a „szavak nélküli tanításra” (teaching without words):
nagyobb szerepet szánnak a mozdulatoknak, gesztikulációnak, utánzásnak, illetve
egyszerű megfogalmazásra törekszenek. Lássuk be: egy folyamat végigvezetéséhez,
a lendületes munkához, koncentrált tevékenységekhez a rövid instrukció, egy
kézmozdulat, a szemkontaktus sokszor célravezetőbb a hosszas magyarázatnál.
Mindez természetesen gyakorlottságot, nagyfokú szakmai magabiztosságot
feltételez a tanártól, de azt gondolom, kijelenthetem: hallgatóink sem
vallottak kudarcot. Bár tudjuk, hogy minden ének-zene órát nem lehet játékkal,
mozgással megtölteni, de figyelemre méltó a gyerekek részéről érkezett
visszajelzés: élményt jelentett számukra, hogy kiszállhattak a padsorokból, nem
kellett végigülniük 45 percet – mozoghattak, csoportokban dolgozhattak…
Az
iskolai munka tapasztalattal szolgált hallgatóknak és tanulóknak egyaránt: új
utakat tárt fel mindkét oldalon és talán annak a felismerését is, hogy a
meglévő módszereinket megtartva hogyan lehet mást és másként megközelíteni.
Saját hallgatóink számára a legnagyobb bizonyosságot az jelentette, hogy
felismerhették a magyar zenetanítási módszer értékét. Azt gondolom, amíg nem
szembesülnek tanáraink más koncepciókkal, esetleg különösebb módszer nélküli
tanítási szemlélettel, addig talán fel sem tudják mérni, milyen nagy ajándékot
kapnak a nagy elődök tapasztalatait magába ölelő magyar zenepedagógiai
képzéstől. Mindemellett másokhoz hasonlóan azt is vallom, hogy érdemes újítani:
a tradíció és modernizáció nem összeegyeztethetetlen egymással.
Egyéb programok
Visszatérve a kurzus további programjaihoz: a rendező
ország történelmét, hagyományait, pedagógiai rendszerét és módszerét bemutató
előadások mellett kórus- és zenekari próbák, táncházak kaptak helyet. Minden
intenzív kurzus fénypontja a magyar táncház, melyet ezúttal élő zenei
kísérettel tarthattunk meg.
A kurzus résztvevői a
Nyíregyházi Főiskola Kodály Zoltán Kulturális Centrumában rövid hangversenyt is
tartottak, ahol a nemzetek bemutatkozása mellett közös hangszererkíséretes
illetve a cappella produkciók is megszólaltak.
Intenzív program, intenzív élmény minden résztvevőnek.
Köszönjük a lehetőséget!
Ferencziné Ács
Ildikó