„Az elŐjelek egyelőre biztatóak…”

 

 

Dr. Gyimesi László oktatási reformról, létszámról

 

Az új kormány dokumentumaiban az szerepel, hogy kiemelt fontosságúnak tartják a művészetoktatást, így az előjelek egyelőre biztatóak – vélekedik a jelenlegi helyzetről dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára.  Ő is érdeklődve várja, mennyiben változik a közoktatási törvény, amelynek az átalakítását tervezik, és milyen finanszírozási modell alapján dolgoznak majd a jövőben. A szakszervezet a tanévet közös tanácskozással kezdte, amelyet immár hagyományosan a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségével közösen szerveztek szeptember 8-án.

 

Az utóbbi hetekben pedagógus-létszámcsökkentésről lehetett olvasni a lapokban. Mindez mennyiben érinti a zenepedagógusokat?

A megjelent, nyilvános adat szerint ezerkétszáz pedagógus-álláshely szűnik meg az idei tanévben. Mivel 160-170 ezer pedagógus működik az országban, így ez a szám nem több, mint a demográfiai változásokat is követő természetes mozgás… Nyugdíjba mennek néhányan vagy távoznak a pályáról, akadnak intézmények, amelyek bezárják a kapuikat. Így ebből az adatból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A demográfiai mozgások is – sajnálatos módon – negatív irányúak évtizedek óta. Csökken a gyerekek száma, így kevesebb osztály indul, s ezért kevesebb pedagógusra van szükség…. Természetesen minden álláshely elvesztése veszélyeket rejt magában, de a mostani csökkenés az 1 %-ot sem éri el. Egyébként, ha évről évre végignézzük a statisztikákat, zenepedagógusi területen is megfigyelhető némi hullámzás, de ez is 10 % alatt marad. Úgy vélem tehát, ez a csökkentés nem érinti különösebben a zenepedagógusokat.

De az egyes hangszercsoportokon belül nagyon eltérő a helyzet…

A zeneoktatás területén az utóbbi időben az okozott jelentősebb változás, hogy a hangszerválasztás terén a korábbi évekhez képest eltolódtak a hangsúlyok. A gitár nagyon népszerű lett, s ezt az igényt a tanárképzés képtelen követni. A zongora elég stabilan tartja magát, akárcsak a hegedű, de a fúvós hangszerek mindig nagy kérdőjelet jelentenek. Ezeket az instrumentumokat sajnos kevesen választják, emellett a brácsa és a bőgő sem jelent nagy vonzerőt. S hiába sok a gitártanuló gyerek, ha nincs fúvós, hiszen akkor a fúvós tanárra sincs szükség. Szerencsére a kollégák rugalmasak, vállalnak mást is, a például furulya sok fúvósnak a foglalkoztatását biztosítja, mert a saját hangszere nem lenne elég. S persze, az is probléma a szakmai szórás mellett, hogy van területi szóródás is. Van ahol gyerek lenne, csak tanár nincs és persze fordítva… 

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárral találkoztak már az oktatási szakszervezetek, Ön is az MZTSZ képviseletében. Egyébként ez a szakszervezet is azok közé tartozik, amellyel rendszeresen egyeztetnek a döntések meghozatala előtt. Milyen változások várhatóak a következő tanévben?

– Az új kormány dokumentumaiból eddig az derül ki, hogy a művészetoktatást, így a zeneoktatást is hangsúlyozottan fontos ügynek tekinti. Semmilyen jele nincs annak, hogy ezen a területen negatív irányba mutató intézkedéseket tervezne a kormányzat. Az eddigi egyeztetéseken ezek a gondolatok megerősítésre kerültek. Konkrétumokról azonban még nem esett szó. Azt tudni, hogy a kormány a közeljövőben készül a közoktatási törvény módosítására. Hogy ez milyen ívű lesz, pontosan nem tudom megmondani. Annyit azonban az erre vonatkozó vázlatokból már lehet tudni, hogy ez nem érinti a művészetoktatás rendszerét. Legalábbis nem hangzott el, hogy e téren bármilyen változtatást terveznének. Ugyanakkor egy új közoktatási törvényt is meg akarnak alkotni, s feltehetően sokminden újra megfogalmazásra kerül.

– Teljesen átírnak mindent?

– Nem hiszem, mert az új törvény nem azt jelenti, hogy minden újra kezdődik, hanem politikai, jogalkotási szempontból szabadabb kezet biztosít a jogalkotónak. Nem módosítgatja a régit, hanem egy újat alkot helyette. Azt gondolom, hogy a dolog jogi része, s az alapfokú művészetoktatásnak a közoktatási rendszeren belül elfoglalt helye senki által nem megkérdőjelezett. Nem érzem azt, hogy most a szokásos harcot kellene folytatni, amit sok éven keresztül vívtunk… Ami viszont nagy változásokat idézhet elő, az az egész közoktatás finanszírozásának a kérdése. A kormányzat a mostani rendszertől eltérőt akar.

– S ez már a 2011-es évben is megjelenik?

– Nem, hiszen az a néhány hét, ami rendelkezésre áll az új költségvetés elkészítéséhez, kevés ahhoz, hogy egy teljesen finanszírozási rendszert át lehessen vezetni. 2011 hasonlít ebből a szempontból 2010-hez. Ami a jövő zenéje, hogy a kormányzat ún. központi bérfinanszírozásra készül. A közoktatás rendszerében a legnagyobb kiadás a bérek és a járulékaik, ez kb. a 80-90%-át teszi ki a teljes rendszer finanszírozásának. Jelenleg a normatívák ezt fedezik részben, sajnos egyre csökkenő részben, ezért a fenntartókra és a szülőkre hárul a kiegészítés. Arra a kérdésre, hogy a központi bérfinanszírozás jó vagy rossz, nehéz választ adni. Ha a központi bérfinanszírozás célkitűzése az, hogy 2-3 év után ez által a jelenlegi pedagógus átlagbérek jelentősen nőjenek meg, akkor persze érdemes komolyan venni. S megnézni az előnyeit és a hátrányait, akárcsak a mostani rendszernek. Nagyon markáns álláspontot ezért korai lenne még kialakítani. Amit lehet ma tudni, hogy a zeneoktatás finanszírozása évek óta helyben jár illetve nominálisan is csökken. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a választ, ha mi olyan ajánlatot kapunk, ami a jelenleginél kedvezőbb, akkor szívesen tárgyalunk róla. Egyébként a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségével közösen, hosszú évek óta tartjuk együtt a hagyományos tanévnyitó találkozónkat. Az új kormány közoktatásért felelős helyettes államtitkára, dr. Gloviczki Zoltán eljött, és elmondta gondolatait a közoktatás és ezen belül a művészetoktatás jövőjéről. Olyan egyeztetés még nem volt, ami csak a művészetoktatást érintette volna, ezért valamennyien érdeklődéssel vártuk személyét és mondanivalóját. Fontos az, hogy hogyan indul a tanév, a kollégák milyen híreket visznek az iskolákba erről a tanácskozásról.

 

Réfi Zsuzsanna