„TARTSD
A TEMPÓT!!”
Zenei játékokkal ritmuskészség-, folyamatérzékelés- és figyelemfejlesztés
az iskolában és otthon.
„A
ritmust…sokkal előbb és sokkal behatóbban kellene gyakorolni, mint azt manapság
szokás, és pedig szintén két szólamban.”
Kodály Zoltán 1941-ben megfogalmazott intelme az „Énekeljünk tisztán!” c. kétszólamú karének-gyakorlatok előszavában
ma is aktuális, a pedagógiai gyakorlat számára újra és újra elgondolkodtató
iránymutatás.
Tudjuk,
a ritmus szó a köztudatban nem csupán zenei fogalom. Sokféleképpen értelmezzük,
hiszen életünk számtalan jelenségével, mozzanatával összefügg. Közös azonban a
különféle jelentéstartalmakban, hogy azok valamilyen ismétlődést, periodicitást,
tagolást és időben, térben érzékelhető rendezettséget fogalmaznak meg. Azt is
mondhatjuk, hogy a ritmus életünk szervezője, rendezője. Személyiségünk
alakulása, beszédkészségünk, mozgáskoordinációnk színvonala, továbbá akaratunk,
fegyelmezettségünk, vagy figyelmünk, illetve koncentrációs képességünk is függ
saját belső ritmusunktól. Nem mindegy tehát, hogy éppen a ritmuskészség
fejlesztését szolgáló nevelési/műveltségi területen belül, az ének-zene órákon
hogyan járulunk hozzá a ritmusérzék, ritmusélmény és ritmustudat összehangolt
fejlesztéséhez.
Az
egyenletes lüktetés (mint egyenletes időtagolás), a metrum-, ütemérzék (mint
hangsúlyrend), a ritmusok (mint arányos időtagolás), a tempó érzékeltetése,
továbbá e fogalmak cselekvésben való megjelenése már az óvodában elkezdődik,
tudatosításukra pedig az általános iskola alsó tagozatában (zeneiskola előképző
és 1. osztályában) kerül sor. A tudás tartóssága, a megfelelő készségszint
kialakulása azonban nagy hiányokat mutat. Különösen elgondolkodtató ez a
probléma az óvó- és tanítóképző főiskolákra jelentkezők estében. Saját méréseim
alapján (1992) a felvételizők 40%-a sem volt tisztában az általános iskola
harmadik, negyedik osztály ritmikai anyagával. Ez évi (2009) felmérésem még
elszomorítóbb eredménytelenségre, ritmustalanságra világít rá. Ugyanakkor figyelmet
érdemel az a tény is, hogy a zene varázsa sokkal hamarabb hat ritmuson,
mozgáson keresztül. Kevésbé jó hangú gyerekek számára a zene e területe az
önkifejezés lehetőségeként igen fontos lehet, ritmikai tevékenységekkel
aktívabbá tehetjük őket. A ritmusérzéket fejlesztő feladatok (még a ritmusolvasás
is) a személyiségformálás egyik segítő lehetőségét jelentik, hiszen
fegyelmezettségre, folyamatos koncentrálásra, rendezett – egész testet átjáró –
mozgásra szoktatnak, továbbá határozottságot, beidegző képességet fejlesztenek.
Hatékony
módszert és eszközt adnak a pedagógus kezébe a játékos megoldások, így a
különböző ritmusjátékok, amelyek ugyanakkor a gyermekeknek élményt nyújtanak. A
játék felold, aktivizál, észrevétlenül tanít és fejleszt. Általában a
tevékenység sikeres végrehajtásának vágya, a játékszabályok ötletes kihívásai,
a győzelemhez jutás lehetősége teszi vonzóvá a játékot. Ugyanakkor a játék
változatossága, improvizatív jellege kiküszöbölheti az egyéb ismételgetett
tevékenységsor unalmasságát.
Mindezen
pozitív hatásokat is tapasztaltam, amikor ritmusjátékaim használatának
eredményességét vizsgáltam általános iskolában, illetve zeneiskolás gyerekek
között egyéni és kis csoportos foglalkozások alkalmával. Több kolléga hasonlóan
kedvező véleménnyel nyilatkozott a ritmusjátékok használhatóságáról.
Zenei
játékaim, szemléltető eszközeim: Lapozgató,
Színes ritmuskártyák, Tartsd a tempót!
A Lapozgatóval a ritmusértékek neveinek
származtatását (a felezést) egy négy oldalas könyvecske formában oldottam meg:
vágással, lapozással, hajtogatással. Az 1. oldal az egész hang képét, 2. oldal
az egész hangon beleül két fél értékű hangjegyet, a 3. oldal négy negyedet, a
4. oldal nyolc nyolcadot mutat szintén az egészen (körön) belül. Lapozással és
hajtogatással az válik lehetővé a statikus szemléltetésen kívül, hogy a
gyerekek előtt szülessék meg a négy-negyedes ütem számtalan variációja (Pl.:
Táá - Tá Tá; Táá - Tá titi; titi titi
-Tá titi…), miközben a ritmusjelek a saját ritmusértékeiknek megfelelő körcikkben
jelennek meg. A lapozgatóról való olvasás iránya a technikai elrendezés miatt:
felső félkör – alsó félkör.
A Színes Ritmuskártya sorozat laponként
két kettes ütemű motívumot tartalmaz egymás alá írva – ütemvonal nélkül. A
ritmusok egymáshoz való viszonyítása így szemléletes és gazdag, többszólamúság
gyakorlására is alkalmas. Egy sorozat 32 lapból áll, 16 ritmusjeles kártya és
ennek megfelelő 16 rajzos ritmusképlet (virágok, léggömbök, vagy gyümölcsök)
alkot 1 egységet. A kártyák kivitelezésében fontos volt a vízszintes irányban
megvalósított pontos, arányos ritmusérték jelzése, s ezzel a vizuális látvány
már súghatja önmaga jelentését, és egyben próbálja kivédeni a Bárdos Lajos
által felvázolt oly gyakori tipikus ritmushibákat. „1=1…Az egyik egyméretű hang
pontosan annyit ér, mint a másik!”… „1+1=2…a fél-kotta pontosan kétszer olyan hosszú, mint a negyedértékű.”… „4= legalább
3!....Hányan tesznek úgy, mintha háromig sem tudnának számolni, nemhogy négyig!
A négyméretű záró hangokból valóban jogunk van egy kicsit lecsípni
lélegzetvételre, de ezt az elsikkasztott értéket is pontosan be kell
szolgáltatnunk szünet alakjában.” „A
pontatlan pontozás: Mi tagadás, legtöbbször pontatlanul pontozunk! Éppen csak
hogy valami langyos hosszabb-rövidebb hangpárt hallani az éles, lüktető
egyet-kettőt helyett.”
A
színes ritmuskártyákon a szabályos ritmuskép a metrum érzék, a tempótartás
fejlesztéséhez, a rendezettség érzetéhez is hozzásegít. Mivel a megszokottnál
hosszabb, változatosabb motívumokat könnyedén és gyorsan elrendezheti a tanító,
a gyerekek pedig játszva (!) hangoztathatják, a figyelem és fegyelem edzésén
keresztül a folyamatérzékelés is fejlődik. A kártyák nagy (osztályteremben,
frontális munkában jól látható) és kicsi (általános játékkártya) méretben készültek,
s így az iskolai felhasználáson kívül a gyerekek otthon is kártyázhatnak (pl.:
párkereső, boltos, memória, stb. játékokat). A ritmusolvasáson,
ritmusfelismerésen és memorizáláson kívül improvizációs feladatokat is
kapcsolhatunk a kártyákhoz. Dúdolhatnak, vagy szöveget találhatnak ki a kártyák
ritmusára, ismert dallamot azonosíthatnak a látható ritmusokhoz… Mivel a
csomagok, a ritmusképletek az alsó tagozatos osztályok ismeretanyaga szerint
bővülnek, – a teljes készlet (4x16 ritmusmotívum, azaz 4x32 lap) egymásra épül.
„Tartsd a
tempót! — ritmusverseny a zongorán” társasjáték címe már sok mindent elárul.
Zenei ismeretekkel, pontosabban a zene időbeli viszonyaival (ritmus, metrum,
tempó) kapcsolatos játékról van szó. A felszólítás, a verseny ígérete önálló
zenei tevékenységre buzdít, mely egy hagyományos társasjáték keretei között
bontakozik ki. Egy 8 oktávos zongorabillentyűzetet ábrázoló játékmező, 6 bábú,
1 dobókocka, 1 magyarázólap és jutalom ritmuskártyák a játék tartozékai. A
játékost minden lépéskor, azaz minden billentyűn valamilyen zenei jel várja. Az
új oktávokat általános tempóra utaló zenei szakkifejezések vezetik be – magyar
jelentés és rajzos értelmezés a magyarázólapon található. A játék menetét befolyásolják, izgalmassá
teszik a kis körben elhelyezett egyéb zenei jelek, pl.: ismétlőjel. A legtöbb
billentyűn azonban ritmusmotívumokat találunk. Minden oktáv újabb ritmussal
bővül, melyek bevezetésének sorrendje – a Színes ritmuskártya sorozathoz
hasonlóan- a magyar zenei nevelés elvárásai szerint történik. (Lásd a ritmusok
tudatosításának sorrendjét.) Jó, ha van a játék irányításához egy karmester,
illetve egy játékvezető, aki zeneileg a legtájékozottabb versenyző is egyben.
Az ő szerepe, hogy ellenőrzi a megszólaltatott ritmusokat, jutalomkártyát oszt
és javasol, vagy előtapsol olyan játékosnak, aki még nem ismer minden
ritmusjelet. A játékosok tetszőleges módon (taps, csettintés, ugrálás,
dobolás…) megszólaltatják a dobókockájuk által kijelölt ritmust, s ha ügyesen
vették az akadályt, jutalomkártyát kapnak. A jutalomkártyák kézbe vehető lapocskák
– a ritmus értékének megfelelően arányos méretűek. (A negyedértékű Tá ritmusjel
és szünete egy-egy négyzetben, a nyolcad
hangok és szünetek ennek a felét kitevő kis téglalapban, a Táá és szünete kétnégyzetnyi téglalapban kaptak helyet, stb.
…) Több győztes is lehet: aki leghamarabb célba ér, aki a legtöbb ritmuskártyát
gyűjtötte, aki legügyesebben rendezte el ritmusait (pl. a kártyákat 4/4-ben
egymás alá), aki hibátlanul szólaltatja meg ritmusvonatát. Korosztálytól
függően különböző metrumok varázsolhatók elő azonos kirakásból/ritmussorból a
hangsúlyok kiemelésével.
A fent
említett szemléltető eszközök (játékok) használatában az oldott gyakorlás és a
szórakoztató játék mellett legfontosabb készségfejlesztő mozzanat: hangoztatni
a látott/hallott ritmust pontosan, kifejezően és folyamatosan. Ha jó példát és
élményt tapasztal az iskolában a növendék, szívesen veszi elő otthon is
ritmusjátékait. A játék, mint az élet egyik alaphelyzete a fejlesztés és az
élményszerzés eszköze is egyben, segít a gyermek megismerésében, segít a
problémamegoldásokban, az alkotás örömének megszerzésében, az értékek
átadásában. A játékok megtekinthetőek a
Felhasznált
irodalom:
– Bárdos
Lajos: Ritmust, több ritmust! (1946) Harminc írás Bp., 1969. Zeneműkiadó 41-44.
p.
– Fejlesztő
Pedagógia: 2005/1., 4.; 2006/2., 3-4.
– Kodály
Zoltán: Énekeljünk tisztán! Előszó (1941) Visszatekintés. Összegyűjtött írások,
beszédek, nyilatkozatok I. Sajtó
alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat Budapest
1974
– Oroszné
Tornyai Lilla: Zenei játékok a készségfejlesztésben Kecskemét, 1992. Kecskeméti
Tanítóképző Főiskola