Szimpózium
a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen
A Bécsi Zeneművészeti Egyetem – 2010. május 28-30.
között – harmadik alkalommal adott otthont az európai zongoraművészet
tradícióival foglalkozó eseménysorozat megrendezésének. Az immár hagyományos
szimpózium szakmai koncepcióját, amely során 2006-ban a lengyel, két
esztendővel később pedig a francia zongoraiskola történetével és szakmai
sajátosságaival ismerkedhettek meg az érdeklődő pedagógusok és tanítványok,
Baranyi Klára, az Egyetem zongora professzora dolgozta ki. Sőt, a sikeres
megvalósítás is – együttműködve kollégáival, Hruby Michellel és Wagner Karinnal
– elsősorban az ő érdeme. Ezúttal az
Egyetem zenepedagógiai részlegének* a
Rennweg-i, barokk Salesianer-kolostor koncerttermében tartott háromnapos rendezvény
középpontjában Magyarország állt. Meghívott magyar művészek, pedagógusok és
zenetudósok adtak sokoldalú és jellemző képet a magyar zene és zongoraművészet
hagyományairól, meghatározó személyiségeiről és elismert jelenéről.
Eckhardt Mária „A Liszt
tanítvány Thomán István mint a budapesti Zeneakadémia professzora“ címet viselő
megnyitó előadásában** érdekfeszítően vázolta fel annak a pedagógusnak a
portréját, aki mélyen befolyásolta jövendő generációk muzsikusait. Életútjának,
az akkori tananyagnak, pedagógiai nézeteinek és hatkötetes technikai
tanulmányainak bemutatása Bartók Béla és Dohnányi Ernő zenei képzésének összefüggéseiben
vált érzékelhetővé. Liszt mesterosztály-elvű tanításának kiemelése pedig komoly
elvárásokat támasztott a közeledő Liszt-évet illetően is.
A
következő napon Vikárius László, a
Bartók Archívum vezetője adott meggyőzően átfogó képet Bartókról mint zongoristáról, és saját műveinek tolmácsolójáról
számos igen érdekes hangzó zenei- és kottapélda segítségével.
Szirányi
Borbála a magyar zenei neveléshez
szervesen hozzátartozó Kodály-módszert („A
Kodály koncepció és a magyar metódus”) mutatta be egy workshop keretében,
amelyen aktív részvételre szólította fel a tanárokból és diákokból álló közönséget.
Az éneklésre épülő muzsikálás útját – az óvodai énekléstől kezdődően a belső
hallás fejlesztésén és a hangszeres tanulás összefüggésein át a hivatásos muzsikus
szintjéig – praktikus példákon mutatta be. Játékos és szórakoztató gyakorlatok
vezettek a relatív szolmizációtól a polifon zongoraművekig.
Nagy
érdeklődés előzte meg Rados Ferenc
mesterkurzusát. A zenepedagógiai szakos és művészképzős diákok telt ház előtt,
három napon át részesültek intenzív oktatásban. Rados professzor mindvégig azt
a követelményt helyezte előtérbe, amely a zenei textura belső megértésén
alapuló interpretációt célozza meg. Mindig a zeneműmű (a kurzuson Haydn,
Beethoven, Schubert, Liszt és Bartók darabjai) harmóniai váza szolgál
„építkezési anyagként“, amely azután rávilágít annak dimenziójára és szellemi
horizontjára is.
A Bartók-kiállítás mellett (Hruby Michael
összeállítása a Bartók Archívum közreműködésével) a szimpózium résztvevői és a
nagyszámú hallgatóság nagy figyelemmel kísérte az esti hangversenyeket is: Csalog Gábor zongoraestjét a mély benyomást
keltő Kurtág, Ligeti és Liszt interpretációkkal, valamint a magyar muzsikálás
hagyományát ragyogóan bemutató koncertet „Bartók
Béla zongoraművei és azok népzenei gyökerei” címmel. Ez utóbbin Szokolay Balázs, a Liszt Ferenc
Zeneakadémia diákjaiból alakult népzenei együttes és Richter Pál (bevezető) eredeti népi muzsikát (népdalokat és
táncdalokat) állítottak szembe a bartóki feldolgozásokkal.
A
szimpózium igazi betekintést, értékes ösztönzést és fórumot nyújtott a magyar zeneművészeti
és pedagógiai tradíciók megismeréséhez és kutatásához.
Dr. Marlies Nussbaumer
a salzburgi Mozarteum tanára
(fordította: Baranyi
Klára)
*
Universität für Musik und darstellende Kunst Wien, Institut Ludwig van
Beethoven, Institut für Tasteninstrumente Podium/Konzert
** A zongoratörténeti utalások kitűnően egészítették ki kutatásaimat, melyeket Carolina Perthaler (1810 – 1873) tiroli zongoraművésznőről 2010-ben megjelent könyvemmel „Hände zum Malen schön“ kapcsolatban folytattam. Perthaler Liszttel egy időben volt Carl Czerny tanítványa.