125 éve született Weiner Leó

 

A ZETA zongoratagozatának tisztelgéséről

 

A

z ötlettől a megvalósulásig több mint egy év telt el. 2010. december 4-én a Józsefvárosi Zeneiskolában, majd december 5-én a Bartók Béla Emlékházban került megrendezésre a Weiner évforduló. Magam az első napi programon tudtam részt venni.

          A program megálmodója, létrehozója, szervezője, lelke Ábrahám Mariann, a Zongoratanárok Tagozatának vezetője, a Zenetanárok Társaságának választmányi tagja volt. Tevékenységének köszönhetően a résztvevő gyerekek és a felkészítő tanáraik „zenei ajándékokat” kaptak (kotta, CD stb.), melyet szponzorok biztosítottak. Valamennyi ajándék személyre- és névre szóló volt. Ábrahám Mariann bámulatos energiával lelkesítette kollégáit, akik szívesen vettek részt növendékeik felkészítésében. A Józsefvárosi Zeneiskola vezetője és munkatársai nem csak a kényelmes, nyugodt helyszínt biztosították, hanem egy napon át szeretettel vették körül a szereplőket, a vendégeket. Tudták, átérezték a személyes felelősséget, ami egy ilyen emlékkoncert lebonyolításának feltétlen velejárója. 

          Az igen szépre sikeredett programfüzetet lapozgatva azon töprengtem, vajon a pedagógus Weiner gyermekek számára írt, könnyebb, nehezebb műveit hallhatja a közönség, vagy a kiemelkedő zeneszerző sajátos, olykor utóromantikus hangzású, illetve hihetetlenül színes, szellemes, játékos műveivel ismerkedhet meg a hallgató. Nos, a nagy és méltó megemlékezés teljes Weiner-képpel szolgált.

          A műsort a gyerekek indították. Tizennyolc zeneiskola – budapesti és vidéki – küldte el növendékeit, hogy bemutassák tudásukat. A gyermekek részére írt félperces darabok éppúgy ihletett, biztos felkészülésről tanúskodó előadásban hangzottak el, mint a hosszabb terjedelmű 4 - 6 perces darabok. Az, hogy jó pár darabot több előadásban is hallottunk, az nem volt zavaró. Mindegyik előadó másként fogalmazott, egy-egy mű gyorsabban, ritmikusabban hangzott el, illetve óvatosabban, talán félénkebben szólalt meg. Nem volt zavaró, mert minden játékos saját egyéniségét adta. Különös és örvendetes hangsúlyt kap napjainkban a tehetséggondozás, a tehetség felismerés kérdése. Ezen a napon láthattuk, hallhattuk, a pedagógusok látják növendékeik értékeit, s kellő módon fejlesztik őket. A gyerekek – talán 6 éves volt a legfiatalabb – érezhetően követték tanáraik útmutatásait, de mindenkor sajátos jelleget tudtak adni a műveknek. Élvezetes volt a többször is meghallgatni a „Tavaszi szél”, a „Lányom, lányom, gyöngyvirágom”, vagy a „Megy a kocsi” című népdalfeldolgozásokat.

          A rendező ragyogó ötlete volt, hogy a Róka-tánc több előadására versenyt hirdetett. A hallgatóság nagyon figyelt, szavazataikat valóban a megszólalás igényességére adták le. Ez a mű nem csak több előadásban, hanem több feldolgozásban is megszólalt (egyéni előadásban, ill. négykezes változatban is).

          Jó volt hallgatni a négykezes, ill. a kétzongorás darabokat is

          Weiner műveit megszakította két kortárs zeneszerző Mező Imre és Balassa Sándor műve. Mező Imre művét Kiss András tanár kérésére készítette el a szerző; Kiskarácsony, nagykarácsony című 50 darabból álló zongorasorozatából tizenkettőt szólaltattak meg a gyerekek. Balassa Sándor Ládafia című sorozatát Baráth András művésztanár interpretálta. E mű vezetett át a felnőttek koncertszakaszába. (Csak sajnálni tudjuk, hogy a szereplő gyerekek és az őket kísérő szülői, tanári kör nem várta meg a hangverseny ezen részét.) Weiner Leó szerzői találékonyságára, finom hangzásvilágára, zenei szellemességére fel kellett figyelni.

          D. Kemény Erzsébet a Magyar parasztdalok (Op. 34.) művet szólaltatta meg. E műben a bartóki, kodályi világot állítja a hallgató elé a szerző a rá jellemző sajátos hangon. Kálló Eszter (cselló) és John Olívia (zongora) a Románc (Op. 14.) művet mutatták be. A korai mű olyan hangzásvilágot jelenít meg, amely varázslatos, hihetetlen, éteri. Mintha a késői Brahms, vagy Richard Strauss kamarazenei művei ihlették volna Weinert a mű megírásakor. Más karakterű korai művel ismerkedhetett meg a hallgatóság a D-dúr hegedű-zongora szonáta II. tételének előadásakor, Deák Anna és Schmidt Ildikó közreműködésével. Az a meleg, bársonyos hangzás sokáig emlékezetes marad. Szabados-Tóth László (klarinét) és Zentai Katalin (zongora) előadásában az Op.28-as Ballada hangzott el. Ez már a XX. század modern hangzásvilágát közvetíti a hallgatónak. Igen attraktív, színes ez a mű.

          Ragyogó ötlet, hogy a hétköznapok tanárai bebizonyíthatták művészi képességeiket. A korábbiakban említést tettünk a tehetséggondozás pedagógiai felelősségéről. Meggyőződésem, az tudja ezt a tanári szerepet kellő profizmussal megvalósítani, aki időt és alkalmat teremt a maga számára is, hogy értékes, jelentős kamarazenei műveket gyakoroljon, szólaltasson meg.

          2010. december 4-dike a zenepedagógia ünnepe volt. Méltó módon, kellő hangsúllyal, nagy igényességgel emlékeztek gyerekek, pedagógusok, művészek és érdeklődők Weiner Leóra úgy, hogy a közel hatórányi intenzív zenélés minden perce érdekes volt. Weiner Leó szellemi örökségét megérthették, átélhették a szereplők, és a jelenlévők.

Csillag Ferenc

a ZETA elnöke