Farkas Ferenc*

1905-2000

 

Nevezetes jubileumokat ünnepelhetünk 2010-ben, most egy nagyrabecsült, jelentős magyar zeneszerzőről, Farkas Ferencről emlékezünk meg, halálának 10-ik évfordulója alkalmából. Hosszú, termékeny élet adatott számára. 1905-ben született és éppen tíz éve, 2000. október 10-én hunyt el.

                Gazdag és színes életpálya övezte. A békés és a háborús évtizedek mozgalmas váltakozásában a zene olthatatlan szeretete óvta, védte kiegyensúlyozott jellemét. Gyermekkorában kezdte zenei tanulmányait szülővárosában Nagykanizsán, majd a Fővárosban folytatta a Nemzeti Zenedében, azt követően a Zeneakadémián – (megemlíteném, hogy Weiner Leó tanítványa is volt, akinek kiváló tanári tevékenysége egész zenészgenerációkra hatott, – idén emlékeztünk rá halálának 50-ik évfordulója alkalmából.)

                Farkas Ferenc Zeneakadémiai tanulmányait befejezve 2 éves Római ösztöndíjban részesült, a Római Sancta Cecilia Akadémián Ottorino Respighitől tanulhatott. Életre szóló hatást jelentett ez művészetére. A későbbi évekre is kiható ismeretségeket szerzett, közvetlen betekintést nyerve az európai zeneszerzés irányzataiba. A római éveket követően egy ideig Koppenhágában élt, majd megismerte Afrika, Spanyolország tengerparti városait, de egész élete során sokat járt külföldön Párizs, Bécs, egy-egy jelentős állomása volt, ahol mint zeneszerző, karmester, korrepetitor működött, színházaknál és a film világában.

Az ifjú komponista hazatérve nagy lendülettel kapcsolódott be a magyar zenei életbe. Alig 25 éves korában mutatkozott be önálló szerzői estjével a Zeneakadémián. A népzenegyűjtést Lajtha Lászlónál tanulta és irányításával végezte. Mint ismert zeneszerző és karmester, tanári állást vállalt a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában, majd a Kolozsvári Zenekonzervatóriumban, melynek igazgatója volt. Azt követően 1946-ban ő alapította meg a Székesfehérvári Konzervatóriumot. És 1949-től a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola- Egyetem Zeneszerzés tanára majd a tanszak vezetője. Tehetséges és sikeres tanítványok sokasága hirdeti szellemének maradandó emlékét. Hogy a jól ismert nevek közül említsünk: Ligeti György, Kurtág György, Szokolay Sándor, Petrovics Emil, Kocsár Miklós, Vass Lajos, Vidovszky László, Balázs Árpád, Durkó Zsolt és még nagyon sokan mások. – A Zeneakadémia krónikája szerint ennyi sikeres zeneszerzői karriert befutott növendékkel talán csak Koessler János büszkélkedhetett az előző században. Tanítványai, akik mindenkor a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá, – saját egyéniségük kibontakozásában kapták a legnagyobb segítséget mesterüktől.

               

                Farkas Ferenc sokoldalú, termékeny zeneszerző volt. Művészetére jelentős hatást gyakorolt latinos műveltsége, a klasszikus hagyomány, az olasz és mediterrán hatás Respighi zenéje és külföldi tapasztalatai. De erős volt a vonzódása a régi magyar zenéhez, a magyar népzenéhez. Műveihez gyakran választotta a magyar történelem egy-egy kiemelkedő eseményét, és gyakran írt magyar költők verseire. A régi magyar muzsikát élesztette fel, száznál több dalával és kórusművével. Neves magyar költők mellett számos idegen nyelvű művet komponált, szinte példa nélküli, hogy dalaiban és kórusműveiben 16 különböző nyelven zenésített meg szövegeket. Ha most felsorolhatnánk műveit, bizonyára legtöbben örömmel mondanák – óh hiszen ezt ismerjük,– legyen az a Régi magyar táncok, a Szent János kútja, a Cantus Pannonicus, de említhetjük színpadi műveit: Csínom Palkó, Furfangos diákok, vagy a számtalan filmzenék valamelyikét, akár a nagy Jókai filmek, akár az Egri csillagok – de szinte hihetetlen, – 80 filmhez komponált zenét. Sőt, a magyar zeneszerzők között Farkas Ferenc műveinek számát illetően rekordot állított föl. Ugyanakkor muzsikájára mindenkor a mértéktartás, az arányosság a jellemző.

                Mint zeneszerző arra törekedett, hogy minél szélesebb kör számára kínáljon játszani és énekelni valót, bár a vokális műfaj közel állt a szerzőhöz, műveit a legkülönbözőbb hangszeres kombinációkra alkotta.

 Szívesen említeném egy saját élményemet, az első felejthetetlen találkozást Farkas Ferenc művével, – Ifjú Zeneakadémista koromban mutattuk be a rádióban az akkor elkészült új kórusművét, Weöres Sándor versére a „Rózsamadrigált”. (Laklemezre vették akkor föl.) Csodálatos élményt jelentett, ez az újszerű könnyen lebbenő dallam, mely azóta is őrzi különleges értékét, és báját, sok-sok kórus énekli, mint Farkas Ferenc egyéb műveit, hazánkban és határainkon kívül. Kívánom, hogy az elkövetkezendő időszakban is sok szép zenei élményben részesüljenek előadók és hallgatóság egyaránt.

Farkas Ferenc élete utolsó pillanatáig aktív volt, írt és tervezgetett, új mű megírása foglalkoztatta, – megadatott számára az a különleges adomány – hogy komponálás közben érte a halál.      

Életében sok elismerésben részesült hazánkban és külföldön is – hosszú lenne felsorolni – De kétszer részesült Kossuth-díjban, a rangos Herder-díj tulajdonosa volt, és élete utolsó évében elnyerte a Bartók-Pásztory-díjat.

                Végezetül szeretném idézni Farkas Ferenc születésének centenáriuma alkalmával tartott emlékezésen – egyik kedves tanítványának Petrovics Emilnek akkor megfogalmazott gondolatait: „Az Embertörténet egyik legrettenetesebb évszázadának keretébe foglalni azt a nagyszerű alkotót, mindenre érzékeny, páratlanul művelt, derűs tanítómestert, és korát tökéletesen megértő – de nem megélő – boldog zeneszerzőt, aki sohasem hagyta el, sohasem vesztette el istenáldotta ajándékát: önmagát. – Művészete nem a mélyben kotorászott, inkább a magasba, – Kék égbe, a derű világába vezérelte a hallgatóit!”

A gazdag életmű továbbéltetését, rendszerbe és műjegyzékbe foglalását fia Farkas András karmester, zeneszerző nagy zenei szakértelemmel, tudással és tisztelettel folytatja. – Farkas András Svájcban él, de gyakran látogat Magyarországra – és nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a mai estén itt körünkben üdvözölhetjük.

 

Márkusné Natter-Nád Klára

 

***

 

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendezésében 2010 szeptember 30-án tartottak a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében Farkas Ferenc emlékkoncertet

 A szerző zenekari műveiből összeállított műsor közreműködői a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Rolla János vezetésével, valamint Perényi Miklós cselló és Felletár Melinda hárfa szólisták voltak. Műsoron: Partita all’ungaresca; Concerto all’ Antica; Trittico concertato; Musica pentatonica; Concertino hárfára és zenekarra; Jelky András; Piccola musica di concerto.

 

 


* Elhangzott A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – KÓTA rendezésében 2010. október 1-jén, a Magyar Kultúra Alapítvány Corvin termében, a Zene Világnapja és Farkas Ferenc emlékére rendezett Ünnepi Hangversenyen.