Hegedűsné Tóth Zsuzsanna

Hegedűsné Tóth Zsuzsanna*

Konferencia a budapesti képzőn a zenehallgatóvá nevelésről

Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara 2011-ben második alkalommal szervezett zenepedagógiai konferenciát, azzal a szándékkal, hogy minél több szakember, gyakorló pedagógus, képzésben résztvevő és a zenei nevelés iránt érdeklődő számára lehetőséget adjon nagy szakmai gyakorlattal rendelkező, illetve nemzetközileg is elismert szaktekintélyek zenepedagógiai kezdeményezéseinek, kutatásainak, elméleti és gyakorlati munkáinak megismerésére. Az idei konferencia céljául azt tűzte ki, hogy középpontba helyezi a zenehallgatás szerepét és helyzetét, hangsúlyozva az élményszerűséget és a nyitottságot az oktatást, nevelést támogató új módszerek, eszközök iránt. A meghívott előadók színes tárházát adták annak, hogy a zenehallgatóvá nevelés témáját mennyire különbözően lehet megközelíteni, akár kutatói aspektusból, akár élő gyakorlati példákkal, akár hagyományos oktatásszervezéssel, akár modern eszközök felhasználásával. Ugyanakkor körvonalazódott, hogy az intézményes nevelés és intézményen kívüli nevelés számára is releváns a zenehallgatóvá nevelés kérdésköre. Solymosi Tari Emőke, zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen adjunktusa, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola zenetörténetet tanára, a Pastorale hangversenysorozat szerkesztője és műsorvezetője abból indult ki –mint a konferencia első előadója–, hogy a zenére annak hatása miatt van szükségünk. A zene erő, hatalom – idézi az ókori kínaiakat és görögöket –, a boldogság forrása, személyiséget fejleszt. Vekerdi Tamás, pszichológus és Freud Tamás, agykutató gondolatait idézte arra vonatkozóan, hogy a zene befogadóvá tesz, kreatívvá, ami az önkibontakoztatás, önmegvalósítás alapja, nem csak művészeti, hanem intellektuális téren is. A gyakorló pedagógusok felelőssége ugyanakkor, hogy minőségi, értékes, időtálló zenét állítsanak a zenei nevelés szolgálatába, és a zenét hittel, meggyőződéssel, „önmagukon áthasonítva” közvetítsék. Az értő zenehallgatásig eljutni hosszas folyamat, melynek első lépcsőfoka az érzelmi kötődés kialakulása. Ezt leginkább a vizuális élmény támogatja, az élő előadás, a közvetlen kapcsolat az előadóval. A közvetlenséget, az érzelmi és személyes kötődést hangsúlyozta Körmendy Zsolt is, aki a Művészetek Palotájának komolyzenei szakreferense, programszerkesztője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó oktatója. A konferencián a koncert-pedagógiát, mint a befogadóvá nevelés alternatív útját úgy definiálta, hogy a „zeneközvetítő” hely (koncerttermek, kulturális központok) bekapcsolódik az oktató-nevelő tevékenységbe, élő kapcsolatot létesít az intézményekkel, családokkal, egyénekkel. Programjaival élményt ad, aktivitásra serkent, komplex zenei tapasztalatokra törekszik. A konferencia meghívott előadója volt még Lukácsházi Győző, a Magyar Rádió (Bartók adó) munkatársa, az IBS Színpad Bonbon Matiné gyermekkoncertjeinek megálmodója és műsorvezetője. Gondolatai egybe csengtek a fentebbi két előadóéval abban, hogy nem mindegy kinek, mikor, mit kínál a programszervező, illetve nem szabad engedni a színvonalból. Koncepciója a gyermekprogramok összeállításánál, hogy játékos formában vigye közel az 5-10 éves korosztályhoz a klasszikus zenét, a hangszerek megismerését a népzene, a mozdulatkultúra, a vokális és hangszeres zene négyes egysége által. Mindhárom előadó elsődleges célként tűzte ki koncertszervezői, műsorvezetői tevékenysége kapcsán, hogy zenekedvelőket szeretne nevelni, illetve biztosítani a jövő koncertlátogató közönségét.

A zenehallgatás hogyanjára kaptak gyakorlatban is alkalmazható ötleteket a konferencia-résztvevők Kismartony Katalintól, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatójától, aki 1994 és 1998 között a MUS-E kísérlet animátora volt, Michalovics Csillától, aki az ELTE gyakorlóiskolájából hozta el tanítványait, és praktikáit, Mendölyné Kiss Cecíliától, a Józsefvárosi Zeneiskola szolfézs-zeneelmélet tanárától, aki ötleteit főiskolai hallgatók közreműködésével szemléltette. Mindhármuk koncepciójában szembetűnő volt, hogy a megismerésre szánt zenei részletekre jellemző volt, hogy rövidek, zenei mondanivalójuk, stílusuk, formájuk világos, a zenei alkotóelemeik (hangerők, hangszercsoportok játéka, tempóváltások) egzaktul követhető, ezáltal a gyermekek figyelme könnyen ráirányítható a zene lényegi elemeire, a zenei jelenségeket mozdulataikkal jól el tudták mozogni, s ezáltal spontán módon is ráéreztek a muzsika hatásmechanizmusaira. Láttunk példát a gyermeki fantáziavilág határtalanságára, a barokk zenék teraszos dinamikájának mozgásos megjelenítésére, a hangszercsoportok hangszínének felismeréséhez kapcsolódó kreatív játékokra, a zenei formaérzék fejlesztésének produktív feldolgozására.

A modern eszközökkel támogatott zenei nevelést, az IKT technikákban rejlő lehetőségeket Szabóné Németh Borbála és Szabó Gergely mutatta be, Veszprémi Gábor, a Stiefel Eurocart Kft. munkatársa –volt főiskolai hallgató– biztosította az eszközök zavartalan működését és a segítséget azok számára, akik technikai eszközhasználatban, és a számítógépes programokban még járatlanok, de ezen a konferencián éltek a lehetőséggel, és kipróbálták magukat ebben a világban is. Az interaktív táblával támogatott ének-zenei tevékenységet bemutató prezentáció során szemléletes példákat látott a közönség a kottakövetés, a hangszínfelismerés, a hangszerek hangjának azonosítása terén, de a hangképzést, beéneklést, ritmusérzék fejlesztését célzó játékos programokba is.

A konferenciát megtisztelte nagysikerű, dinamikus előadásával Birinyi József is, aki a magyar népi hangszerek „hangzó” világával kápráztatta el a közönséget. A magyar történeti népi hangszerek közül bemutatásra került a duda, a nyelvsípos hangszerek (klarinét, tárogató), a furulyák, a mirliton (zümmögő), a kotkoda, a köcsögduda, a körtemuzsika, a dorombok, végük húros hangszerek, hegedűk, citerák, az ütőgardon, és a koboz. Izgalmas kitekintést tett a hangzó élmény befogadása kapcsán Turmezeyné Heller Erika adjunktus TDK győztes IV. éves hallgatója, Szelei Nikoletta és az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszékének nyugalmazott főiskolai docense, Mélykutiné Dietrich Helga. Szelei Nikoletta a zenei ízlés- és preferenciavizsgálatát mutatta be, problémaként felvetve, hogy mi befolyásolhatja a preferenciát, a döntésünket egyik vagy másik zenemű mellett. A (1.) zenei forma, a (2.) tempó, a (3.) tonalitás, vagy a (4.) tartalom, vagy az, hogy (5.) ismerős-e a mű? Vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy az óvodás korosztály a felnőttebbekhez képest befogadóbb, a különböző stílusú zenei benyomásaikat nem szorítják keretek közé ismereteik. Számukra a pillanatnyi élmény, a zenei hatás a döntő. Mélykutiné Dietrich Helga Kodály gondolataiból kiindulva hangsúlyozta, hogy a zenei nevelés építkezés, ahol fontos a jó alapozás, az értékes, maradandó zenei élmények mindennapos jelenléte. Olyan élő zenei közeg teremtése, ahol a gyermek érzi, hogy ő a középpont, neki szól az édesanya, gondozó, óvó éneke. Legyen már egész kisgyermekkorban örömteli tevékenység az éneklés, zenélés. Ezen gondolatok egybecsengtek Döbrössy Jánosnak, az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék tanszékvezető főiskolai docensének a konferenciát megnyitó gondolataival. Tanár úr a konferencia mottójául szolgáló kodályi mondatot –„Mi ez a gyönyörű?”– eredeti szövegkörnyezetében idézte: Mi a helyes útja a zenéhez való közeledésnek? – teszi fel Kodály a kérdést, s mindjárt meg is válaszolja. A hat elemit végzett, rádiózás közben tevékenykedő cselédlány példáját hozza, aki „egyszerre megállt, abbahagyta a munkát és hallgatott, és a végén megkérdezte: Mi ez a gyönyörű? Azt hiszem, ez a kezdete minden zeneértésnek. Amíg valakinek ilyen élménye nincs (…), addig hiába olvassa az egész népszerűsítő zeneirodalmat, szakkönyveket (…), mert enélkül az élmény nélkül a zenét csak külsőségekben tudja megfogni.” Később ugyanerre a történetre visszautalva Kodály azt írja: „… akkor teszi boldoggá a zene az embert, ha ezt a bizonyos ’mi ez a gyönyörű’ felkiáltást legalább egyszer életében megérte.”

* Hegedűsné Tóth Zsuzsanna tanársegéd, doktorandusz, ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, Ének-zenei Tanszék