DR. HARMAT LÁSZLÓ*

 

A MŰVÉSZETI NEVELÉS MINT GAZDASÁGI TÉNYEZŐ – A CSALÁDBAN ÉS A TÁRSADALOMBAN

 

Konferencia a tudomány és művészet, a hagyomány és megújulás jegyében (ELTE BTK Zenei Tanszék, 2011. április 16.)

 

Művészeti nevelési konferenciát rendezett az ELTE BTK Zenei Tanszéke és a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület, ahol előadás tartására kaptam felkérést.  Első olvasatra kissé furcsának hatott a konferencia címe, mivel a művészeti nevelést legkevésbé sem jut eszembe gazdasági tényezőnek tekinteni, habár egyik első írásomnak, még mielőtt tudományos pályára léptem volna, éppen az volt a címe: „Piacképes-e az ének-zene oktatás”? (Köznevelés 2003, 59 (40): 20-21) Akkoriban úgy éreztem, meg kell szólalnom azzal kapcsolatban, hogy az ének-zene tantárgy sokkal nagyobb súlyt képvisel az emberi személyiség és a különböző képességek fejlődésére, mint az a köztudatban ismert, és az idegen nyelvi tantárgyak, reál és humán tárgyak magas óraszáma nem vezethet az ének-zene órák csökkentéséhez és fontosságának leértékeléséhez. (Érdekes, hogy éppen ennek a közel egy évtizede keletkezett írásomnak köszönhettem a konferencia szervezőitől kapott meghívást.) Meg kell még jegyeznem, hogy a Psalmus Humanus Egyesülettel való ismeretségem nem a konferencia-felkéréssel kezdődött, hiszen a korábbi években már részt vettem az általuk szervezett rendezvényeken, amelyek sorában ez a jelenlegi a hatodik országos, illetve nemzetközi konferencia volt                                    

A konferenciára felkért valamennyi előadó szakterülete és kutatási tevékenysége egyértelműen alátámasztotta, hogy a konferencia rendezői napjaink legújabb tudományos eredményeivel kívánták alátámasztani a művészeti nevelés hatásait a személyiségfejlődésre, a testi- és lelki egészségre, valamit a nevelés során kialakítandó készségek és képességek fejlődésére, hangsúlyozva ezzel, hogy a közoktatásnak kiemelt figyelmet kell fordítani a művészeti nevelésre. Egyben a kodályi hagyományok megőrzése mellett a legújabb művészetpedagógiai metódusokat is közkinccsé kívánták tenni. Ezt a koncepciót igazolta dr. Hámori József akadémikus professzornak, a Magyar UNESCO Bizottság elnökének és Szenthelyi Miklós Kossuth-díjas hegedűművésznek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzorának védnökként való felkérése, a konferencián való személyes részvétele és közreműködése.                                                                                                   

A konferencia házigazdája, dr. Bodnár Gábor egyetemi docens, az ELTE BTK Zenei Tanszékének vezetője nyitó előadásában a Zenei Tanszék és a Psalmus Humanus Egyesület közös projektjét mutatta be „Együttműködés a kreativitásfejlesztésben”,  majd beszámolt az UNESCO  2010. májusában

                Szöulban tartott II. Művészeti Nevelési Világkonferenciájáról, ahol az Egyesület képviseletében volt jelen. Előadásában két kérdést vetett föl. Mit kapott/kaphat a Zenei Tanszék a Psalmus Humanus művészetpedagógiai szakmai műhelytől? Új, integrált nevelési perspektívákat. Speciális zenei nevelési feladatok egy alkotóműhelyen belüli feldolgozásának, továbbfejlesztésének lehetőségét. Alkalmat szakmai kapcsolataink szélesítésére. Mivel járulhat hozzá a Zenei Tanszék a Psalmus Humanus program még sikeresebb megvalósításához? Megfelelő szakemberek kellő szakmai kontroll mellett történő képzésével. Szakdolgozat, tudományos munka lehetőségével az Egyesület által gondozott témakörökben. Valamint - ami a legfontosabb, - a Psalmus Humanus program által képviselt szemléletmód megjelentetésével a felsőoktatásban.

Fentiek mellett még egy fontos témakörben működhet együtt az Egyesület és a Zenei Tanszék: A Magyar Tehetségsegítő Szervezetők Szövetsége (MATEHETSZ) és az ELTE, mint Képzési Intézmény megállapodott bizonyos továbbképzési programok akkreditálásáról.  Ezen belül a Psalmus Humanus Egyesület „Tehetséggondozás Kodály szellemében H_026” elnevezésű PAT 30 órás képzési programja a Zenei Tanszék tehetséggondozó projektjében kaphat jelentős szerepet a jövőben.                      

K. Udvari Katalin zenetanár a Psalmus Humanus Egyesület alapító elnöke, a Magyar UNESCO Bizottság Oktatási Albizottságának tagja a konferencia címével azonos témában tartotta meg előadását: A művészeti nevelés mint gazdasági tényező – a családban és a társadalomban. Témaválasztásával azt a célt kívánta kifejezni, ami az Egyesületet megalakulása óta vezeti: érvekkel bizonyítani a művészeti nevelés jelentőségét és kívánatos szerepét közoktatásunkban, ami kimutatható mértékben tudná jó irányba befolyásolni a társadalom gazdasági, kulturális és egészségi állapotát egyaránt. A teendők megoldásához hatékony segítséget nyújthatna a magyar zeneoktatásnak világhírt szerzett kodályi nevelési koncepció, ami jelenleg a hazai pedagógiának egyik kiaknázatlan területe és erőforrása..

A Psalmus Humanus Egyesület figyelembe véve az elmúlt fél évszázad gyakorlati tapasztalatait, Barkóczi Ilona – Pléh Csaba professzorok négy éves pszichológiai hatásvizsgálatának eredményeit, tanulmányozva korunk társadalmi és nevelési elvárásait, PSALMUS HUMANUS elnevezéssel kidolgozta integrált művészetpedagógia programját, ezzel a társadalom minden rétegének differenciáltan nyújtva segítséget a művészeti tevékenységekben való aktív részvételre:

- a kiemelkedő képességű tanulók tehetséggondozásához,

- az átlagos képességűek kibontakoztatásához,

- a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásához, és a

- fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedéséhez.

A Psalmus Egyesület több, mint 10 éves szakmai munkája eredményének és elismerésének  tekinthető, hogy „Tehetséggondozás Kodály szellemében” címmel kidolgozott tanári továbbképzési programja  a  Zenei Tanszékkel együttműködésben ez évben akkreditálásra került.  Ugyancsak ez évben az Egyesület elnyerte a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács által Akkreditált Kiváló Tehetségpont minősítést is.                                                                

Dr. Vekerdy Tamás gyermek-szakpszichológus Értelmi intelligencia- érzelmi intelligencia című előadásában hangsúlyozta, hogy az ember helytállását és boldogulását  az életben nem elsődlegesen az IQ, az értelmi intelligencia szintje határozza meg, hanem sokkal inkább az EQ, az emocionális kvóciens, az érzelmi intelligencia játssza a döntő szerepet. Az érzelmi intelligencia természetesen a családban gyökeredzik, de azután óvodában, iskolában a szabad játékban, a mesében, énekben, zenében, majd az iskolába lépve kifejezetten a művészeti tevékenységekben bontakozik ki.                                                      

Dr. Trencsényi László az ELTE Neveléstudományi Intézet Alkalmazott Neveléstudományi Tanszékének  vezetője előadásának rövid, de igen kifejező címet adott: "...mint emberek a sót" (a művészeti nevelés hasznáról) Szavait idézve: a Lear király lányainak történetét felidéző magyar népmesében mondja a legszeretetreméltóbb királylány apjának, hogy "úgy szeretlek, mint emberek a sót". Világos a metafora. A művészet nem dísz, nem cicoma az emberi élet minőségén, hanem leglényegibb alkotórésze. Mindezen sok elméleti alapvetés után kellemes felfrissülés volt megismerkedni nem csak  elméletben dr. Pásztor Zsuzsa zenetanár, egyetemi oktató (LFZE, ELTE) mozgáspihenő-metodikájával. A „Mozgáspihenő az iskolában – Hatékonyabb és egészségesebb tanítás-tanulás” címmel tartott előadás szemléletes módon bizonyította, hogy az iskolai munka hatékonyságát nagymértékben gátolja a tanulók elfáradása. A jól vezetett mozgáspihenő hatására enyhül a fáradság, és javul a teljesítmény.                                                                                                                                                                                                                     

Némethné Berta Edina Braille-kotta átíró-szerkesztő  jóvoltából  megismerkedhettünk a Braille-kottával, ami önállóságot, esélyegyenlőséget jelent a nem látó muzsikus növendékek számára. Az első vak zongorista, akit gyermekkoromban láttam, úgy emlékszem a világhírű pop sztár, Steve Wonder volt. Már akkor nagy csodálattal töltött el, hogyan sajátít el valaki egy hangszert, anélkül, hogy használná az egyik legfontosabb érzékszervét, a látását. Azóta már tudom, hogy a zenéléshez nem a legfontosabb szervünk a hallásunk mellett a látásunk, hanem szívünk. Ezért különösen mély benyomást tettek rám a konferencia nem látó előadóművészeinek produkciói: Flamich Mária éneke, aki a Vakok Általános Iskolájának angol tanára, illetve Németh Tamás zongorajátéka, aki a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium művésztanára.                                                                                           

Dr. Honbolygó Ferenc PhD, az MTA Pszichológiai Kutatóintézet Intézet Pszicho-fiziológiai Osztályának tudományos munkatársa előadásában bemutatta, hogy egyre több olyan bizonyíték gyűlt össze az elmúlt években a kognitív pszichológiai és újabban kognitív idegtudományi vizsgálatok révén, amelyek azt mutatják, hogy a zenei tréning több kognitív képességet is előnyösen befolyásol. Így az intellektuális képességeket, a matematikai képességeket, a kreativitás és a nyelvi képességek fejlődését, a hallási feldolgozás és a beszédészlelés fejlődését.                                                                                                     

      A roma származású Suki András zongoraművész-tanár, (Vienna Konzervatórium Budapest, Talentum Nemzeti Kisebbségi AMI, Táncművészeti és Zeneművészeti Szakképző Iskola, Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium) nem csak a zongora mellett mutatkozott be virtuóz hangszertudásával, hanem a Stipkovits Fülöp által szellemesen vezetett rövid interjú formájában megismerkedhettünk a fiatal művész családjának zenei hagyományaival és sikeres tanári pályájával is.                                                                                                                                                                                                                                      

      Dr. Jármai Erzsébet Mária egyetemi docens, a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar Idegen Nyelvi és Kommunikációs Intézetének oktatója előadásában, az érzelmek szerepének fontosságáról beszélt a pedagógiai folyamatban, különös tekintettel az idegen nyelvtanulásra. A pozitív élményekkel történő tanulás nem önmagáért való szórakozás. A pozitív emocionális tapasztalat elengedhetetlen feltétele a hatékony tanulási folyamatnak. Az optimálisan fejlesztett szociális és személyes kompetenciákkal rendelkező munkavállaló az elvárásoknak sikeresen tud megfelelni. Eredményesen tárgyal, felelősségteljesen dolgozik, találékony, együttműködő, stb. Ezek a munkaerő-piacon ma különösen nélkülözhetetlen érzelmi kompetenciák nemcsak a munkavállalás területén, hanem az élet egyéb területein is fontosak. Úgy tűnik a művészeti nevelés egyértelműen hozzájárul ahhoz, hogy gyermekeinket hozzá segítse ahhoz, hogy a társadalmunknak hasznos, lélekben és testben egészséges tagjai legyenek.                                                                                                                       

       Előadásomban (dr. Harmat László) én is éppen erre hívtam fel a figyelmet, mégpedig a kóruséneklés kapcsán. Széleskörű nemzetközi vizsgálatok állnak rendelkezésünkre a kóruséneklés hatásairól a testi- és lelki egészségre, melyeket pszichofiziológiai mérések is igazolnak, hogy a rendszeres éneklés által megelőzhető, csökkenthető a szívbetegségek kialakulásának rizikófaktora, idősebb korban pedig elősegíti a jó egészségi és fiziológiai állapot megőrzése. A kóruséneklés, mint szociális tevékenység pozitív érzelmeket indukál és ellensúlyozza a negatív érzéséket, ezáltal segít a depresszió kialakulásának megelőzésében. Fokozott koncentrációt kíván művelőitől, ezzel megakadályozza a fokozott aggodalmaskodást és elősegíti a relaxált állapot fenntartását, továbbá magában foglalja a légzés szigorú kontrollját, így fontos szerepe van a stresszel és a szorongással való megküzdésben is.                                                           

       A témámhoz kapcsolódott dr. Julio Hurtado Llopis spanyol professzor előadása (Valenciai Egyetem Zene- Képző- és Mozgásművészeti Tanszék), melyet „A zene szerepe a személyes és szociális fejlődésben” címmel tartott. A professzor kiemelt figyelemmel foglalkozik a fogyatékossággal élők bevonásával a kóruséneklésbe. (Kórusa, az ONCE csatlakozott a 2006-ban Franciaországból elindult, és a fogyatékosok bevonására létrehozott „Hearts in Harmony” elnevezésű kórusmozgalomhoz.) A professzor a kóruséneklés  számos ismert és kevésbé ismert jótékony hatását mutatta be, mind a zenei nevelés, mind a zeneterápia területéről.

    A konferencia után a kollégákkal való beszélgetés megerősített abban, hogy a művészeti neveléssel foglalkozó szakemberekre továbbra is fontos feladat vár, mert mindannyian küldetést teljesítünk. Képviselnünk kell a művészeti nevelést, mely alapvető fontosságú része az emberi létnek, életnek.                           

 

Megjegyzés:

A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége és a Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítő Program két alkalommal, 2011. június 20-tól-22-ig, illetve 2011. augusztus 22-től-24-ig 15-15 fő óvodapedagógus, ének-zenetanár részére biztosította a „Tehetséggondozás Kodály szellemében” c. képzési programon való részvételt, a 30 órás képzés minden költségét (utazás, szállás, étkezés stb.) felvállalva. (A képzésről bővebben a www.psalmusarts.hu honlapon olvasható.)                                                                       

                                                                                                        

 

 

 

 

 

 


* Ének-zene szakos tanár, pszichológus, egyetemi tanársegéd (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet)