Enreiterné Bányai Edit*

Kezdők tanítása furulyára –

Az első két (három) év (II/2. rész)

A zenei anyag

Felelgetős játékok és előgyakorlatok

- Legegyszerűbb és legjobb, ha utánzó (visszhang) játékokkal kezdünk, egy hang majd két, három hang felhasználásával motívumokat játszunk.

- Legyen más-más artikulációja a motívumoknak, és korán vezessük be a tenuto és staccato hangok játékát, - ez is egy módja a változatosságnak.

- Lehet utánzás helyett feleselni, pl. negyedekre nyolcadokkal kell válaszolni, vagy fordítva.

- Visszhangozzunk minél előbb nem csak páros, de hármas osztású ritmusokat is, és legyen gyakorlat, hogy ki kell találni, milyen artikulációval játszottunk.

Mondókák és gyermekdalok

(- Felnőttek, nagyobb gyerekek tanításában ezeket ujjgyakorlatok, kis hangkészletű etűdök helyettesítik, melyek pl. Czidra László: Altfurulya ABC-jének gyakorlataihoz hasonlók.)

- A népi mondóka akkor hasznos leginkább, ha a tanítvány fejből tudja, s megkérjük, hogy játssza el egy hangon, aztán 2 majd 3 hangon is kipróbálhatja, ha már könnyedén megy. A fölmerülő ritmusképleteket (ütemeket) jó leírni, ha az artikuláció túl esetlegesre sikerült.

- A gyermekdalokat hangkészlet szerint válogatjuk, egyre bővítve a hangkészletet, de mielőbb hozzászoktatva tanítványunkat a transzponáláshoz, vagyis a lehetséges összes (ismert) relációban játszatva a s-l, s-m, l-s-m dalocskákat. Ebből pillanatok alatt összejön a teljes pentatónia. Akár A’ H’, akár G’ E’ az első két hang, érdemes hamar oktávval följebb is játszani, hogy mielőbb sor kerüljön az oktávváltó helyes használatára.

- Rendezhetjük más elven is a kishangsoros dalokat és „megzenésített” mondókákat:

Egy ujj mozdul A’-H’, C”-D”, A’-Cisz”, Cisz”D”, A’-C”, G’-A’, G”-A”, E”-Fisz”, Fisz”-G”, D’-Fisz’, D’-E’, C’-D’ váltáskor. Két ujj mozdul C’-E’, C’-Fisz’, D’-F’, E’-Fisz’, E’-G’,

F’-Gesz’, Fisz’-G’, Fisz’-Gisz’, G’-Bé’, G’-H’, G’-C”, G’-Cisz” A’-D’, Aisz’-H’, H’-Cisz”, C”-Desz” váltásakor…és így tovább. (A ritkán előfordulókat akár kihagyhatjuk, s az így egyszerűsített vázra írhatunk kis etűd-gyűjteményt előre, vagy óráról órára a gyerekkel együtt írjuk, diktáljuk…) Persze vegyük figyelembe, hogy nem minden mozgás egyforma nehézségű.

Népzene és jellegzetes ritmikai elemei

A magyar és nem magyar népzenével élnünk nem csak azért tanácsos, mert kulturális háttér, identitásunk kialakításának része. Előnye az is, hogy viszonylag egyszerű zenei anyagon az összes alapvető ritmikai elemet sorra vehetjük.

- Igyekezzünk minél szebb népdal-példákat (nem csak a néhány tucatnyi „slágert”) tanítani, azon belül pedig mielőbb sort keríteni a pontozott ritmusokra, szinkópára, a tizenhatod páros képleteire és a giusto-dalok mellett a (zeneileg nehezebb) parlando, rubato dalok tanulására is.

- Pontozott ritmusoknál – óvatosan adagolva, nem sokáig! – kipróbálhatjuk, hogy minden hang helyén meg kell szólaltatni az összes nyolcad-egységet, de az „összeolvadókat” puhábban, d-vel artikulálva. Pl. Tá titi Tám-ti –ritmust így: Td Tt Tdd t, hogy nyolcad mérő mellett „lyukasan”, középen két nyolcad-szünettel is gyakoroljuk a nyújtott ritmust, vagyis T - - d, T - - d, esetleg Tjjt, Tjjt artikulációval.

- A nyolcad-mérő majd negyed-mérő mellett szóban (artikulációs szótagokkal) gyakoroltatás minden problémás helyzetben segít!

- A kanásztáncoknál, dudanótáknál, mazurka-ritmusú és szinkópás daloknál, bármilyen giusto-dalnál adja magát az alkalom, hogy egyszer-egyszer osztinatózzunk. Ez is segíti a ritmikai elemek rögzülését. Tempóban pedig menjünk el az ésszerű – nem megerőltető – határokig!

- A magyar népdal példatárakban is találunk 3/8-os, 5/8-os, 6/8-os ritmusúakat.

- Triolát csak elvétve találunk magyar gyűjtésben, pl. „Szepeli polkát én nem járom…” (Z1916 olvasókönyv), lengyel népdalok közt inkább! (Dobszay: A hangok világa III.)

- Kis pontozott ritmusokra jó példák vannak a „vegyes” stílusú népdalok között (pl. Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához, Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában)

Műzene, táncok, biciniumok, kamaradarabok

A reneszánsz, barokk és XX. (XXI.) századi műzene – vele együtt a legegyszerűbb 2-és 3-tagú formák, rondóformák felépítése, jellegzetességeik – alkotják tanítási anyagunk másik nagy fejezetét, mivel ezek a korok számoltak igazán a furulyával, mint szóló- és consort-hangszerrel.

Az első években is érdemes a népszerű tánckönyvek (Attaignant-, Gervaise-, Susato-, Phalese-gyűjtemények) darabjai mellett a korábbi, 14.század végi, 15. századi dallamkincsből válogatni. Az estampie-szerű és a vokális irodalomból kölcsönzött dallamok (chansonok) izgalmas (nem elcsépelt) példái magyar kiadásban elsősorban Bali János Repertoár-köteteiből ismerhetők, de érdemes könyvtárakban továbbiak után kutatni.

A páros ütemű, egyszerű ritmusú táncdarabokhoz írhatunk proportiót (3as lüktetésű változatot) a tanítvánnyal együtt, hogy aztán ő is megtanulja ezt az eljárást repertoárja bővítésére alkalmazni. Hasznos ez azért is, mert hozzászoktat az ütem nemek váltogatásához, így a gazdag korabarokk canzona-repertoárhoz, illetve a XX. századi darabok egy részéhez utat készít.

A reneszánsz biciniumok tárháza igen bőséges, de külön munkát igényel a tanártól a vokális kiadványok esetleges átírása. Érdemes Lassus, Palestrina és kortársaik műveivel rendszeresen ismerkedni, hogy a zeneirodalom nagyon értékes polifon műveinek jobb értését, szeretetét munkáljuk vele. Az összjáték intonációs feladataiba is bevezetjük a tanítványokat.

Színesíthetjük a repertoárt kíséretes szopránfurulya-duókkal és népzenei feldolgozásokkal, azok átirataival is. (Igen sok – kereskedelmi forgalomban nem kapható - duó, trió van használatban egyes zeneiskolák házi kottatáraiban, fénymásolatban is, de inkább éljünk a magyar Zeneműkiadó- illetve EMB-kiadványok adta lehetőségekkel!)

A barokk zeneirodalom nagyon bőséges és szép anyaggal áll rendelkezésére kezdőknek is, magyar kiadványokban is. Könnyű sarabandokat, menüetteket, gavottokat nem csak a furulyás kiadványokból, hanem hegedű-, oboa-, fuvola-kottákból is választhatunk, sőt játszhatnak néha együtt a furulyások zongorát tanuló gyerekekkel a zongorás kötetekből. Játsszuk az angol air-gyűjtemények darabjait és groundokra írt variációsorokat. Az olaszos szonáták első darabjait választhatjuk Pepusch, John Loeillet-, J-B. Loeillet (de Gant), Finger, Lavigne műveiből. Az eredetileg oboára szánt Telemann-szvitek tételei, tételpárjai közül a nehezebb hangneműeket érdemes transzponálni. Ha növendékünk nagyon szorgalmas, játszhatja Marcello, Bononcini, Bellinzani, Valentine, Vivaldi szonátáit, Händel balettzenéket és a Corelli-hegedűdarabok közül a könnyebbek átiratait.

A XX. századi zene több csoportja közül a népzenei feldolgozásokra is kitérek, de hangsúlyozottan fölhívom a figyelmet arra, hogy az „eredeti” neo-klasszikus, folklorisztikus és avantgarde darabok között is találunk játszani valót kezdők számára. Nagyon fontos azonban tudni, hogy különösen a XX. század első felében sok zeneszerző még a fuvolás tapasztalataira gondolva jegyezte le darabjait. A sok kötőív nem szabad, hogy a furulyán is sok kötést jelentsen, mert egyáltalán nem szól jól. Színtelen, unalmas játékot eredményez, ha nem artikulálunk nyelvvel sokkal többet, mint ahogy egy fuvolás tenné! Általános alapelv, hogy nálunk legtöbbször a félkötés (td, tr, dr) válik be a teljes kötés helyett.

Magyar kiadású XX. századi művek

A Béres Furulyaiskola füzetei számára írtak kis darabokat, duókat Daróczi Bárdos Tamás, Kovács Mátyás, Papp Lajos és mások. Gárdonyi Zoltán sok népdalfeldolgozása (énekre s furulyára) mellett egy Kis koncertet és egy Szonatinát is írt (2-3 szopránra.) Szokolay Sándor gyermekdalokból írt duókat és triókat. Papp Lajos 2-3 furulyás karácsonyi dalait mindenképp vegyük be az ünnep közeledtével a kezdők hangversenyének műsorába! Kovács Mátyás népdalfeldolgozásai is kezdőknek valók. Bartók: Gyermekeknek sorozatából és Egynemű karaiból is készültek (kaphatók) jól játszható átiratok, furulyára és gitárra, illetve furulyatrióra, a Bartók-Kodály féle Magyar Népdalokból pedig szoprán-alt duók. A Szopránfurulya duók című gyűjteményből Bloch Felhők című lírai zongorakíséretes darabja egyik kedvence lehet a gyerekeknek.

Hamarosan megjelenik Bali János több füzetből álló sorozata egészen friss, játékos – improvizatív alapokon álló – karakterdarabokkal.

Sajnos a furulya külhoni irodalmából a XX. és XXI. századi darabok többnyire csak fénymásolatban érhetők el, így nagy nyilvánosság előtt nem tanácsos ezekből játszani, (annál is inkább érdemes komponálni, magyar szerzőktől darabokat kérni!)

Kezdők leginkább a harmincas évektől komponált ún. Spielmusik irodalomból játszhatnak, Gunhild Keetman Orff-iskoladarabjaiból, Konrad Lechner 87 kis furulyadarabjából, esetleg Genzmer Tanzstücke duósorozatából.

A francia bambuszfurulya mozgalom alapítójának, Mrs Dyernek felkérésére írt kis zongorakíséretes darabok közül Milhaud, Roussel, Auric, Poulenc és Ferroud 1930-as évekből való műveit kezdők szívesen játsszák szopránfurulyán.

Britten kedves és szellemes Alpesi szvitje (1956) - 2 szopránra s egy altfurulyára - eltérő karaktereket, mozgásformákat (egy alpesi üdülés képei) vonultat föl.

Koncentrációt fejlesztő együttes gyakorlatok

Itt csak egy gyakorlat típusra gondoltam, melyet szintén érdemes többször alkalmazni. Az első hetektől kezdve nagyon fontos arra figyelni, hogy a tanítvány képes legyen a zenei folyamatban maradni akkor is, amikor nem ő játszik. Tehát játsszunk vele felváltva az új (épp tanulandó) dallamokból, például ütempáronként (népdalsoronként) váltsuk egymást. Egészen apró ízekre is szedhetünk egy-egy olvasógyakorlatot, megosztva a hangokat magasság vagy ritmusérték szerint, s a feladat az, hogy hangszínben, intonációban minél közelebb legyünk egymáshoz. Czidra László írt olyan kis komplementer ritmusú etűdöket, melyek hangkészlete kicsi, viszont az állandó nyolcad mozgást két játékos mindig változó helyen (az ütem más-más részén) adja át egymásnak. (Kéziratban kaptam tőle néhányat.)

Improvizáció – nem utolsó sorban!

- Már egyetlen hanggal is játszhatunk párbeszédet, történetet. Előre megbeszéljük, hogy a szereplőknek milyen a „jelleme”, vagy miről szól a „beszélgetésük”. Rövid mondatokban leírhatunk egy-két szereplős kis mesét, s az a „kottánk”. Itt viszont fontos a hangerő, hanghosszúság vagy -rövidség és hangszín (-magasság) szabadságáról beszélnünk, hisz egyetlen hanggal kell érzelmet, mozgást, zajokat megjelenítenünk.

- Különös mozgásábrázoló lehetőség, ha megtanítjuk a glissando játékot – először csak néhány szekundnyi terjedelemben, aztán bővíthetjük. Próbálkozhatunk, hogy a lyukakról való lecsúsztatás vagy az ujjak oldalra billentése megy-e könnyebben.

- Rajzolhatunk absztrakt képeket a táblára (nagyobb papírra) kisebb-nagyobb pontokkal, vékonyabb-vastagabb vonalakkal, hasábokkal-hullámvonalakkal, halványabb-sötétebb foltokkal, s megbeszéljük, hogy a különbségek körülbelül mit jelentsenek hangban. (Pl. kis pont = staccato, nagy pont = rövid, de tenuto hang, vagy a kis pont = halk staccato, a nagy pont = hangos, durvább staccato, stb). A képeket egyébként is érdemes bevonni a tanításba minden helyzetben.

- Ha épp sok népdalt tudunk már, kedvet csinálhatunk a népdal komponálásához is. Megadhatunk egy kezdősort, aztán a következő sorok kezdő és záró hangját. Megbeszéljük, milyen stílusban is lesz ez a dallam, ereszkedő dallamvonalú vagy kupolás, vagy teljesen szabadon formáljuk. Ha szép népdalszövegből indulunk ki, az gazdagítja az élményt.

- Jó játék az is, ha együtt improvizálunk, egymással egy időben váltunk – például a következő képi jelre, vagy a következő „eseményre” (a mesében), de lehet azzal is játszani, hogy a folyamatban egymást váltjuk stafétában: amint az egyik hangszer beleszól a másik játékába, mi elhallgatunk. Ez is történhet csak hosszú/csak rövid hangokkal, és lehet egyikünk mély hangú, másik magas hangú stb.

Legyünk kreatívak, élvezzük, hogy minden játék szabadságot ad nekünk is, és felszabadítja tanítványunkat is. Éljünk e lehetőséggel minél előbb és minél gyakrabban!

Magyar kiadványok az első évekre:

Furulyaiskolák – hasznos tanácsokkal és fogástáblázatokkal:

A legrégebbi, s még ma is kapható magyar furulyaiskolát Béres János írta, legújabb kiadása (Z.7332) három füzetből áll. Sokrétű szóló- és kamaraanyagot találunk benne a kezdetekhez, de metodikája mára kissé elavult. Lőrincz László – Paragi Jenő
Furulya ABC-je a következő iskola gazdag kínálattal, de helyenként kiegészítendő (egy-egy új hang tanításakor.)

Bali János kétkötetes Furulyaiskolája (harmadik füzete a zongorakíséreteket tartalmazza) nagyon sok példát hoz a barokk előtti zenéből is, - ezzel, és a furulya megszólaltatásáról, a furulya zenetörténeti helyéről, zeneelméleti ismeretekről írt velős összefoglalóival már megjelenésekor kitűnt a többi furulyaiskola közül. Frissessége s képi világa üdítően hatott. Inkább fölső tagozatosoknak készült, de más olvasóanyaggal együtt lehet az „alap” iskolánk.

Markovich Judit: Gradus című furulyaiskolája valószínű a „leggyermekbarátabb”, nem csak olvasni- és játszani valót találunk benne didaktikusan felépítve, de ösztönöz a komponálásra, írásos kis feladatokat is ad, és szép a zenei anyaga mellett a megjelenése is. Jó kézbe venni! Perényi Éva és Péter Altfurulyaiskolája alkalmas arra, hogy nagykezű kezdők legelső kottája legyen. Nem csak változatos zenei anyaga, de a kiegészítő mellékletek sokoldalúsága – betűs olvasók, napi (transzponálható) gyakorlatok, skálák kottája – igen praktikussá teszik. A szerzőpár (és házaspár) nagyon jó munkafüzeteket is összeállított a kezdőknek, - az Eötvös Kiadónál jelentek meg.

Czidra László Altfurulya ABC-je szorgalmasabbaknak való kiegészítő, technikát fejlesztő, minden hangkapcsolatot fölvonultató munka etűdszerű gyakorlatokkal és hozzájuk kapcsolódó dallamanyaggal, de „előadási darabok” nélkül.

Egyéb jól használható kiadványok:

Nagyon hasznos lehet, ha először – legalább részben – földolgozzuk, (a betűs példákat kottázzuk, transzponáljuk) Kodály: 333 olvasógyakorlatát, amely a biton hangkészlettől jut el a nagy ambitusú pentatóniáig. A kisiskolás gyerekek zenei anyanyelvként megszerethetik dallamait, s találhatunk benne továbbgondolásra, improvizációra való alapanyagot is. Hasonlóan hasznosíthatunk olyan dalgyűjteményeket, mint Törzsök: Zenehallgatás az óvodában, Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához, Forrai: Európai gyermekdalok, Bárdos: Kis emberek dalai, Tegzes: Hétfokú olvasógyakorlatok stb.

Kamarazenei (népzenéhez közeli) kiadványok:

Bartók: Furulyamuzsika, Kodály: Furulyamuzsika, - átiratok 3-4 furulyára.

Papp Lajos: Csordapásztorok, - karácsonyi dalok 2-3 furulyára.

Szokolay Sándor: Magyar gyermekdalok 2-3 furulyára.

Reneszánsz darabok, angol air-gyűjtemények darabjai, groundokra írt variációsorok, chansonok és barokk szonátatételek találhatók Bali János Repertoár köteteiben. Válogassunk a Táncok és kontratáncok (EMB Z 14160) című kötetből is! Az eredetileg oboára szánt Telemann-szvitek tételeiből van néhány Lőrinc László – Paragi Jenő Furulyaiskolájában és Kállay Gábor Hangnemgyakorlójában – más barokk művek mellett - szopránra. (A nehezebb hangneműeket érdemes kottaíró programmal transzponálni.) Händel: Balettzenék (EMB 14 408) Kecskeméti László és Bali János szerkesztésében szopránfurulyán játszhatók, ezeken is taníthatjuk a különböző tánctételek fő jellemzőit.

Az Olasz táncok egy és két dallamhangszerre című kötetben (Bali János, EMB) is találunk kezdőknek való darabokat continuóval.

Czidra László két dallamhangszerre készült átiratai (Barokk táncok Z 14 283) koncertműsorokban is helyet kaphatnak. Barokk etűdök c. kötete hasznos segédanyag.

A közismert barokk szonáta irodalomból is bőségesen van magyar kötet: sorozatok a Zeneműkiadótól Bellinzani, Bononcini, a két Loeillet, Marcello, Handel, Valentine, Telemann műveiből. Telemann – duószonáták és kánonszonáták Perényi Éva és Péter kiadásában, az Eötvös Kiadó gondozásában jelentek meg. Ír és skót dallamok c. füzetük élvezetes tánczenével, dalanyaggal egészítheti ki repertoárunkat.

A tanítás menete (összefoglalva)

Nagyjából három alapvető szakaszra osztom ezt az időszakot:

I. A furulya megszólaltatása rövidebb-hosszabb különálló hangokkal, helyes, nem görcsös légzéssel és hangszertartással.

II. Gyermekdalok (vagy etűdök, ujjgyakorlatok) játszásával kialakítani a dallamok tudatos frazeálásának és artikulációjának szokását.

III. Magyar (és más) népdalok, könnyű táncok és szonátatételek feldolgozása az alapvető formai és stiláris sajátosságokra való közös figyelemmel.

Az első szakaszt a játékos előgyakorlatok, visszhangjátékok és feleselő játékok jellemzik:

- A levegő áramlását, erejét, melegét mutatjuk meg legelőször, aztán légző gyakorlatokat tanítunk meg és gyakoroltatunk otthon is. Érdemes az ujjgyakorlatokkal együtt leírni, kézbe adni.

- Ha nem elég jól utánozza tanítványunk a T és D hangzót, mondókákat is adunk föl.

- Minden óra elején hosszú és rövidebb hangokat adunk T indítással, D indítással, T D váltogatásával csak a furulya fejével, aztán kézbe adjuk az összeszerelt furulyát, átismételve a bal hüvelyk és mutatóujj „csipegetését”, a jobb kéz tartó ujjainak elhelyezését, s megint hangokat játszunk.

- Elkezdjük asztallapon az ujjgyakorlatokat, furulyán a tapogatókat.

- Megkezdjük legkésőbb a második héten a kottaolvasást is, először csak a ritmust figyeljük.

- Egy-két (három) hang fogását és nevét megtanulva visszhangjátékokat játszunk.

A második szakaszhoz már kotta kell, lehetőleg egy furulyaiskola.

- Az órákat kezdhetjük a (lazításra is jó) légző gyakorlattal, s még furulyázás előtt kell az ujjgyakorlat asztallapon, majd a furulyán (tapogatók).

- Már a legelső dallamba beírjuk az artikulációt, s ezt folytatjuk legalább 15-20 dallamon át.

- Mindig megbeszéljük, s jelöljük a levegővétel(ek) helyét.

- Sok 2-3 hangos (m-r, m-r d vagy s-l, l-s-m) dallamot tanulunk, s ha ebből kevés volna a kottánkban, egészítsük ki (füzetbe írt) gyermekdalokkal vagy etűdökkel, Kodály-olvasókkal! Írassunk néha kottát a növendékkel!

- Először teljes kötéssel is játsszuk el az új dallamot, ez mutatja, egyenletes-e az ujjmozgás.

- Kezdettől (a második, harmadik héttől) játsszunk transzpozíciókat, minél többet, fölhasználva a már ismert hangokat!

- A hangkészletet fokozatosan bővítjük, mindig megvárva, míg nem okoz nehézséget a meglévő hangkészletnek jó tempóban való olvasása, s körülbelül az első év végére így eljutunk legalább a kiterjedt pentatóniáig (fönn G” A”, lenn D’-ig).

A harmadik szakasz:

- A hangszer nélküli légzőgyakorlatokat ritkítva kezdhetjük az órákat tartott hangokkal, (vagy a fáradt, álmos gyerekkel előbb tornázunk kicsit), aztán trillagyakorlatokkal.

- Hozzon minden órára legalább három-négy féle zenét a tanítvány, ebben lehet egy-egy etűd vagy célirányos gyakorlat, a negyedik-ötödik hónap után ügyesebbeknél skála és hangzatfelbontások változatokkal, egy-két népdal (részben fejből), és egy-két műzenei szemelvény (saját darab, ha szívesen komponál).

- A gyakorlatokat úgy tálaljuk, hogy azzal felkeltsük és ébren tartsuk mind az ujjak, mind a nyelv gyorsításának igényét.

- Ha kell, beiktathatunk ritmikai problémák kezelésére szolgáló kis etűdöket is.

- A magyar népdalok sorszerkezetét és hangsorát (stílusát, előadásmódját) mindig megbeszéljük, ezzel is könnyítjük a memorizálást, - amiből legyen bőven!

- Blattoljunk is sokat! (olyan dal- és dallam gyűjteményekből, ami nem kell, hogy meglegyen a tanítványnak.)

- Műzenei részletek megismerésénél igyekezzünk azt a fogalmi szótárt használni, ami a gyerek zenei műveltségének megfelel, tehát épp megfelelő lehet a „kérdés-válasz”, a „nyitó” vagy „záró” fogalom, de a kottában szereplő zenei szakkifejezéseket kezdjük nagyon figyelni, s beíratni magyar megfelelőjüket ceruzával. Esetleg nyithatunk „zenei műszótárat”.

- Variációsorok, szonátatételek tanulását akkor kezdjük meg, ha a hangkészletük már „kézben van”, legalább is nem kell rögtön 2-3 új hangot tanulni hozzá.

- Bővítsük a hangkészletet népdalokkal, kis táncokkal, részletek transzpozícióival, egyszerű etűdök írásával, és kérjük számon a fogástáblázat használatát!

Szép eredmény, ha a második év végén tanítványunk kifejezően és magvas hangon tud népdalokat játszani, akár (a népzenei kiadványokban is látható módon) cifrázva is, előad egy-egy könnyebb variációsort, angol air-t, trillákkal, appoggiaturákkal (ismétléskor átmenő hangokkal, forgó díszekkel, mordentekkel, ujjvibrátóval) díszített barokk táncot, szvit-tételt, esetleg egy könnyű szonátából lassú-gyors tételpárt vizsgán vagy hangversenyen. De a legfőbb cél, hogy mindazt, amit játszik, érezze sajátjának, kényszer nélküli tiszta örömet találjon benne!

Dolgozatom végén köszönetet mondok azoknak a tanároknak, - furulyás továbbképzések vezetőinek és munkatársaimnak, - akik önzetlen támogatásukkal, munkájukkal, előadásaikkal, tanácsaikkal segítettek, amikor megkezdtem a furulyatanítást, illetve részben azóta is folyamatosan segítenek, tanítanak: Stadler Vilmosnak, Bali Jánosnak, Perényi Péternek. Hálával és nagy tisztelettel emlékszem vissza Czidra László tanár úrra és Perényi Évára. Sokat tanultam Peter Holtslag kurzusain és munkatársam, Szilágyi Ákos óráin, valamint köszönettel tartozom minden csoporttársamnak, akikkel a Zeneakadémia szakirányú képzésében volt szerencsém együtt tanulni a 2009-2010-es tanévben.

Felhasznált irodalom:

Az alapfokú művészetoktatás követelményei és programja – 1998, Romi – Suli Könyvkiadó

Bali János: A furulya – 2007, EMB

Walter van Hauwe: The modern recorder player Volume I.- 1984, Schott and Co. Ltd., London / A korszerű furulyaiskola I. Hungarian translation – Bertha János, Herbán Ferenc

---

* A budapesti Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs és furulya tanszakának tanára. A tanulmány II/1. része a Parlando 2011/4. számában olvasható. (A Szerk. megj.)