„MEGTISZTELTETÉS FERTŐD-ESZTERHÁZÁN ZENÉT TANÍTANI…”

Bertha Jánossal, a fertődi Joseph Haydn Zeneiskola igazgatójával, a Magyar Művészetoktatásért Plakett – 2011 díjazottjával

Bokor Gabriella beszélget

– Amikor ön elkezdett zenét tanulni, hogyan történt a hangszerválasztás?

– Kisalföldi, falusi gyerekként a csornai zeneiskolában kezdtem zenét tanulni. A szüleimmel a szeptemberi pótbeíratásra mentünk el, ahol mindenképpen klarinét szakra akartak irányítani. Nekem viszont határozott elképzelésem volt, kizárólag fuvolázni akartam, és végül is megvalósult az álmom. Kiváló tanárom volt, Molnár Lászlóné, Zsuzsa néni, boldogan jártam hozzá a zeneiskolába, otthon pedig nagy örömmel és sokat gyakoroltam. Már gyerekkoromban vonzott a 18. század muzsikája. Sokat hallgattam zenét, a rádióból kazettás magnóra vettem fel szinte mindent, ami barokk muzsika volt. Egyszer aztán sikerült egy Frans Brüggen kazettához jutnom, amit azóta is őrzök. Talán az ő hangszerjátéka irányított a blockflöte, vagyis – ahogy itthon mondjuk – a furulya irányába.

– Ki volt az a tanár, aki nagy hatást gyakorolt önre emberileg és szakmailag?

– Szombathelyen Békefi Antal Attila tanár úr foglalkozott az úgynevezett régizenével. Ő furulyát „hivatalosan” is oktatott, alapító tagja lettem az általa szervezett Szombathelyi Régizene Együttesnek. Közben külföldi tanárok, professzorok kurzusain vettem részt itthon és külföldön. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően pedig megismerkedtem Walter van Hauwe-val, a hágai Schwelinck Konzervatórium tanárával, akitől a legtöbbet tanultam. A holland professzor szakmailag és emberileg is példakép számomra. Frans Brüggen így jellemezte Waltert: „Azt hiszem, Walter van Hauwe-nél nincs alkalmasabb személy, aki könyvet írhatna a furulyázás technikájáról anélkül, hogy túlzottan belemerülne a hangszer történetébe. Véleményem szerint azok a legjobb játékosok, akik kifinomult technikájukat egy mély vágytól ösztönözve alapozták meg, hogy hangszerükön saját maguk kedvéért, és nem külső előírásokon keresztül, vagy azok következményeként akartak tökéletesen játszani…” Hauwe professzor bíztatására és segítségével láttam hozzá a világon mindenhol sikerrel használt „Korszerű furulyaiskola” (Moderne Blockflötentechnik) c. iskola megjelentetéséhez. Magyarországon ez az első, magyar nyelven is elérhető tanári módszertani kézikönyv. (Bertha János kiadványát a www.furulya.hu honlapon keresztül lehet megrendelni – a szerk.)

– Hogyan kezdődött tanári pályája?

– A fertődi zeneiskolában fuvolát kezdtem tanítani. Szerencsére az akkori igazgató, Fejérvári Benedek nyitott volt a furulya iránt, de a hangszer elismertetéséért még nagyon sokat kellett dolgozni. Akkoriban ugyanis Magyarországon a furulya még általában az ún. „Béres-furulyát” jelentette, ami teljességgel alkalmatlan volt a régizenei művek tanítására, a társas muzsikálásról nem is beszélve. A barokk (angol) fogású hangszer még ritkaságszámba ment, a furulyaoktatás egyenlő volt a nullával, szinte nem is vették hangszerszámba. Még a nyugati végeken is nehezen változott ez a vélemény, talán nem véletlenül nevezett minket Czidra László „végvári vitézeknek”. Tőle is nagyon sok segítséget kaptam a munkám során, a fülemben csengenek éjszakai telefonjai, ahol a „papaúr”-on számon kérte a Walter féle könyv kiadásának késlekedését. Meg kellett teremteni a tárgyi feltételeket is, a külföldről szerzett kottatáramat még ma is haszonnal tudjuk forgatni. Pályázatok útján sikerült a consort muzsikához használatos hangszercsaládot beszerezni, és kísérőhangszernek egy kis virginált. Jelenleg a Peter Sefl készítette kiváló csembalót használjuk. Az utóbbi időszakban kották terén is bővült a kínálat, és a külföldi kiadványok közül is bármelyik beszerezhető.

– Mi a legfontosabb szempont, amikor elvállal egy növendéket?

– Vidéki zeneiskola vagyunk, és 2007 óta nagy nehézségekkel kellett megküzdenünk, mert a nem fertődi tanulók csak úgynevezett működési költségkülönbözet révén tarthatták meg tanulói jogviszonyukat. Sok tanulót vesztettünk el az anyagiak miatt. Az iskola léte volt a tét. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a bajban Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, valamint a szülők és a volt tanítványaink is mind-mind kiálltak az iskola mellett. A kérdésre visszatérve: mindenkit felveszek, aki alapvetően alkalmas a zenetanulásra. A legfontosabb, hogy tekintse önfegyelmező, szeretettel végzett feladatnak a zeneiskolát. Így a sikerélménye is meglesz, és ez a legfontosabb.

– Tehát az ön számára az is sikerélmény, ha látja, hogy a gyerekből ugyan soha nem lesz muzsikus, ennek ellenére szorgalmasan gyakorol és nagyon nagy örömmel zenél?

– Igen, ez komoly sikerélmény. A könnyebb ellenállás irányába egyszerűbb elmenni, csak ténferegni, vagy délutánonként a tévé és az internet előtt ülni, mint kötelességszerűen gyakorolni. Presser is megénekelte, „amíg te játszottál a téren, én billentyűket nyúztam egy zongorán…” Nem elsődleges célunk a profi muzsikusok nevelése...

– Mi az ön pedagógiai ars poeticája?

– Ezt így sohasem fogalmaztam meg magamnak. Örömmel, szeretettel jöjjenek órára a gyerekek, mert nagyon nagy kincs, ha szívesen teljesítik az aznapi feladatot, akkor is, ha történetesen épp nincs kedvük hozzá. Egyébként ez az élet minden dolgára igaz. Önfegyelem, kötelességtudás, ügyszeretet – ezek fontos értékek. Szeretnék a zenetanulás áldásos hatása révén a gyerekekből érzelmileg gazdag, kreatív, etikailag emelkedett embereket nevelni.

– Az iskola életében nyilván a helyszín, a több száz éves zenei tradícióval rendelkező Fertőd-Eszterháza is fontos szerepet játszik, és az épület sem mindennapi…

– Igen, a fertődi zeneiskola a település egyik legpatinásabb épületében kapott otthont, ott, ahol egykoron Joseph Haydn lakott zenészeivel és operaénekeseivel, és amelyet azóta is Muzsikaháznak hívnak. A falán elhelyezett, „az örök harmóniák nemes szívű mesterének emlékére” állított emléktábla – Bory Jenő alkotása – az egyik legszebb Haydn-emlékmű a világban. Ebben az épületben, egyáltalán Fertőd-Eszterházán zenét tanítani egyszerre nagy megtiszteltetés és nagy kihívás. Nem egyszerű feladat méltónak maradni az elődökhöz. 2003-ig egyébként Fertődi Zeneiskola néven működtünk, de akkor úgy gondoltuk, az elért eredményeink talán méltóvá tesznek minket arra, hogy felvegyük Haydn nevét. Az országban ez az első, és mindezidáig egyetlen iskola, amely a bécsi klasszikus szerző nevét viseli. Szerencsénkre Fertőd város jelenlegi Önkormányzata, mint fenntartó is igyekszik jó gazdája lenni művészeti iskolájának.

– Milyen tehetséggondozási programja van a Muzsikaháznak?

– Az iskolánk körzeti beiskolázású. Minden környező településen tartunk évente toborzó-hangszerbemutató koncerteket. Elmegyünk óvodákba, iskolákba, hogy a gyerekek és a szülők megismerhessék a nálunk oktatott hangszereket. Havonta tartunk növendékhangversenyeket, ahol minden érdeklődőt szeretettel látunk, ZeneTörténeti helyek a történelmi Magyarországon címmel pedig minden évben szervezünk tanulmányi kirándulást. Ezekre tanév közben készülünk, voltunk Kodály népdalgyűjtő útján a Felvidéken, és meglátogattuk a Haydn és Liszt emlékhelyeket. A tehetséggondozási programunk részeként a zenei pályára készülő növendékeinknek folyamatosan biztosítunk igényes szereplési lehetőséget eredményes felkészülésük érdekében.

– Az iskola utóbbi éveiben melyek voltak azok az eredmények, sikerek, amelyekre ön a legbüszkébb?

– Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy Fertődön emlékszobát hozzak létre a Joseph Haydn iránti tiszteletből, emellett az is nagy öröm, hogy a Fertődi Haydn Kórus eredményeit, a zenetanítás, zeneiskola-alapítás jelentőségét író-szerkesztőként megjelentethettem az Esterházy Pál Alapítvány támogatásával. Nagy eredmény, hogy a növendékeim országos és regionális versenyeken is kiválóan szerepeltek, és az is, hogy két cd-lemezt is megjelentettünk: az egyiket Reneszánsz és barokk kamarazene, a másikat Furulyamuzsika címmel. Komoly szakmai siker számomra, hogy egyik növendékemet a zeneiskolai továbbképző osztályból vették fel a zeneművészeti főiskolára – ő ma már a győri Liszt Ferenc Zeneiskola furulyatanára – két növendékem pedig zeneművészeti középiskolában tanul, ugyancsak furulyás pályafutásra készülve. Az iskolai hagyományok közé tartozik most már, hogy művésztanárok részvételével évente rendezünk pedagógiai szakmai napokat, ahol az érdeklődőknek módszertani segítséget adunk a blockflöte oktatásához. Remélem, hogy az elmúlt évek alatt sikerült bebizonyítani, hogy a historikus és korszerű jelzők egyáltalán nem ellentétes jelentésűek; korszerű tudást szeretnék nyújtani mindazoknak, akik a régizene iránt érdeklődnek és ehhez a blockflötét választják.