Péter Miklós*

 

XIII. Országos Friss Antal gordonkaverseny

(Szolnok, 2011. november 25-27.)

 

Interjú Mező László professor emeritus gordonkaművésszel, a zsűri elnökével,

a Bartók-vonósnégyes csellistájával

 

       Parlando: Professzor Úr, mi a fő eredménye és tanulsága a XIII. Országos Friss Antal Gordonkaversenynek?

       Mező László: Az, hogy a verseny színvonala átlagon felüli volt. Jó megoldásnak bizonyult, hogy országosan egy válogató bizottság hallgatta meg a jelentkezőket, és nem engedte az országos versenyre a nem kellően felkészülteket, viszont jó tanácsokkal látta el a továbbjutókat. Így is közel hatvan fő szerepelt a verseny elődöntőjében, és közülük tizenöten jutottak a döntőbe. A színvonal minden eddiginél magasabb volt, ami nagyon bíztató a gordonkás utánpótlás szempontjából.

       Parlando: Kik voltak a zsűri tagjai?

       ML: Rajtam kívül Agócs Márta gordonkaművész és Bánfalvi Katalin tanárnő, tehát az előző versenyek ötfős zsűrije helyett három fős zsűri volt. Mind a díjak odaítélésében, mind a pontozás lebonyolításában teljes egyetértés volt a zsűri tagjai között, egyszer sem volt szükség ún. „elnöki döntésre”, mert nem volt vitás eset.

       Parlando: Volt-e kiemelkedő teljesítmény a verseny mezőnyében?

       ML: Mint említettem, a verseny színvonala igen magas volt, így a díjazottak teljesítményét nyugodtan nevezhetjük általában is kiemelkedőnek. Nagy örömünkre azonban volt egy egészen kivételes tehetségű versenyző, DEVICH GERGELY, aki már most lenyűgöző előadó. Róla minden bizonnyal sokat fogunk még hallani, ugyanúgy, mint azokról az „elődeiről”, akiket szintén a szolnoki gordonkaversenyek során ismertünk meg, és később jelentős nemzetközi karriert futottak be, mint pl. ifj. Kertész Ottó, Fenyő László vagy Várdai István.

     Parlando: Folytatódott-e az a hagyomány, hogy az előző versenyek valamelyik győztese is szerepelt a nyitó vagy záró hangversenyen?

     ML: Igen, mindannyiunk örömére ez alkalommal Kokas Dóra játszotta Csajkovszkij: Rokokó variációit a nyitó hangversenyen, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar kíséretével. Ő a 2002. évi, X. Friss Antal Gordonkaverseny kiemelt első helyezettje volt, és azóta már jelentős sikereket ért el mind a hazai, mind a nemzetközi pódiumokon. Szereplése is egyik fontos bizonyítéka volt annak, hogy a versenyek díjazottjai a hivatásos gordonkások sorát gazdagítják, ugyanakkor összeköttetést teremtenek az egyes zenei versenyek és a mindennapi zenei élet között.

     Parlando: Megfelelőnek bizonyultak-e a kötelező művek, és nem okozott gondot például a kortárs magyar művek megszólaltatása?

     ML: A már említett magas átlag-színvonal mellett semmi probléma nem volt a kötelező művekkel. Az előző versenyeken egyszer-egyszer előfordultak kínos memóriazavarok vagy lámpalázas technikai döccenők. Ezen a versenyen – nagy örömünkre -, semmi ilyesmi nem történt. Imitt-amott intonációs problémák adódtak, de ez a zeneiskolai szinten még természetesnek tekinthető. A kötelező művek mellett igen magas szinten adták elő a versenyzők szabadon választott darabjaikat is, köztük a kortárs magyar műveket, amelyek előadására nyugodtan mondhatjuk, hogy „anyanyelvi szinten” szólaltak meg, mind zenei, mind technikai szempontból kifogástalan produkciókat hallhattunk. Ez egyben természetesen a felkészítő tanárok eredménye is, akiknek munkája minden dicséretet megérdemel.

A díjazottak közül többeket is igen lelkesen fogadott a közönség, és borítékolható, hogy nevüket nem felejtik el, s mikor néhány év múlva felnőtt művészként szerepelnek majd, emlékezni fognak szolnoki versenyjátékukra.

    Parlando: Milyen volt a verseny szervezési szempontból?

     ML: A lehető legjobb vélemény alakult ki a versenyt szervező szolnoki Bartók Béla Zeneiskola tanárairól és munkatársairól, akik Szabóné Polgár Edit igazgatónő vezetésével minden felmerülő problémát megoldottak. Munkájuk eredményeként a verseny minden résztvevője, versenyzők, tanárok, zongorakísérők és szülők mind teljes elismeréssel szóltak a szervezés zavartalanságáról és arról, hogy a szervezők minden felmerült igényt, problémát azonnal teljesítettek, megoldottak.

     Parlando: Hány díjat osztott ki a zsűri az egyes korcsoportokban? Volt-e díjmegosztás, vagy olyan eset, hogy valamelyik díj nem került kiadásra?

      ML: Először szeretném felsorolni és méltatni az egyes korcsoportok első díjasait. Az I. korcsoportban első díjat kapott DOLFIN BENCE, aki nagy tehetség, és korát meghazudtolóan adta elő műsorát. Pódiumra született muzsikusnak tűnik már most, amit talán az is erősít, hogy bátyja, Balázs osztott első díjat nyert három éve ugyanitt, Szolnokon.
A II. korcsoportban első díjas lett STULLER DAMJÁN, aki három éve ugyanitt kapott már díjat. Ám keményen dolgozott, bizonyította, hogy sokat fejlődött, ezért egyértelműen ítéltük neki oda az első díjat.

A III. korcsoportban győztes lett DEVICH GERGELY, aki az egész mezőnyből kiemelkedően magas színvonalú játékával tulajdonképpen kiemelt első díjat érdemelt volna, ilyen lehetőség azonban nem volt. Rendkívüli teljesítményét és tehetségét azonban a díjkiosztáskor is méltattuk, és a gálahangversenyen való szereplése is ezt bizonyította. 

A IV. korcsoportban első lett KOVÁCS ANNA, lenyűgözően telt hangon, éretten csellózik.

      Ezúttal nem volt indokolt egyik korcsoportban sem az I. díj megosztása. Inkább a II.-III. díjakat osztottuk, és volt egy korcsoport, ahol nem adtuk ki a III. díjat a jelentős pontszám-különbség miatt. – Mit hoz a jövő? E szolnoki verseny egy pillanatkép. Ilyen fiatal tehetségeknél ingadozhat a színvonal, nincs semmi garancia arra nézve, kiből mi lesz.

Parlando: Hogyan fogadták a versenyzők és tanárok az eredmény kihirdetését? Volt-e lehetőségük, idejük és türelmük a zsűri véleményét meghallgatni?

ML: Csak teljes elismeréssel méltathatom a felkészítő tanár kollégák és a versenyzők odaadó figyelmét a zsűri véleményének meghallgatásakor. Egy nagyon fárasztó, egész napos versenynapot követően rendkívül nagy érdeklődéssel és odaadással hallgatták a zsűri este 9-től egészen 11-fél 12-ig tartó értékelését. Ez persze a zsűri számára sem volt könnyű, de tagjai külön-külön adtak tájékoztatást az egyes versenyzőknél tapasztalt problémákról. Itt említem meg, hogy az elmúlt években egy nappal hosszabb, tehát négynapos volt a verseny, ami több lehetőséget biztosított részletesebb szakmai tájékoztatásra. Ezért igen jó lenne, ha vissza lehetne térni a négynapos versenyekre. A szakmai értékelés keretében a zsűri elnökeként külön köszönetemet és elismerésemet fejeztem ki a felkészítő tanároknak áldozatos munkájukért, hiszen sok tanórán kívüli idő, áldozat és fáradság egy-egy versenyző felkészítése egy ilyen rangos versenyre.

Befejezésül a szakma és a magam nevében is megköszönöm az Oktatási Hivatalnak a XIII. Országos Friss Antal Gordonkaverseny megrendezésének lehetővé tételét, ami egyben a tehetségkutatás egyik formája és eszköze is. Ennyi nagy tehetség láttán örömmel láttam el munkámat, másrészt nyugodtak lehetünk az utánpótlást illetően is. Garantáltnak látom a magyar csellózás ügyét, ilyen utánpótlással nemcsak Európában, de szerte a világon is megálljuk a helyünket.

Szeretett tanárom, FRISS ANTAL, a verseny névadója, ugyancsak boldog lenne, ennyi ígéretes tehetséget hallva. És igencsak örülne PAPP LÁSZLÓ, a verseny egykori életre keltője, hogy műve folytatódik. Mindannyian reméljük, hogy három év múlva ismét egy remek csellótalálkozón, a XIV. Országos Friss Antal Gordonkaversenyen együtt örülhetünk az akkor bemutatkozó újabb csellista tehetségeknek.

 

                                  

               

 

 

A díjnyertesek neve megtekinthető:

http://www.bbzene.fw.hu/doc/dijazottak.pdf

     

 

 


* Budapest, 1928. IX. 7. Zongoraművész-szolfézstanár, a Magyar Művészetoktatásért plakettel kitüntetett (2003), a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese, Kulturális/Művelődési Minisztériumi művészetoktatási referense, zeneiskolai reform megbízott (1962-67), a dunakeszi Farkas Ferenc Zeneiskola tanára, az MZTSZ Szófia utcai Stúdió / Kőbányai Zenei Stúdió igazgatója.