ERKEL KÓRUSMŰVEK

CD ISMERTETŐ

Régről való súlyos adósságot pótol a Hungaroton - az Erkel-évfordulóhoz kapcsolódó - új felvételén a Pécsi Bartók Béla Férfikar Lakner Tamás Liszt-díjas karnagy (1-11), valamint a jubileumra alakult István király Operakórus e sorok írójának vezetésével(12-20). Erkel Ferenc eleddig kiadatlan, s ezért a szélesebb közönség számára úgyszólván ismeretlen operái, kamarazeneművei mellett lemezünk elkészültéig mostoha sors jutott osztályrészül – a mintegy 150 esztendős múltra visszatekintő magyar kóruséletet a dalármozgalommal elindító – nemzeti zeneszerzőnk énekkari darabjainak és egyetlen kantátájának is.

1., Himnusz

„Minden nemzetnek megvan a maga néphymnusza... A magyar még nem bir illyennel… Rajta dicső magyar költér!” (Részlet a Honderü című hetilap 1844. február 24-i írásából)

A himnusz akár, mint műfaj, akár konkrétan, vagy utaló jelleggel a nemzeti fohászunkra, de mindenképpen meghatározó, központi szerepet töltött be Erkel énekes műveiben. Erre további három példát is szolgáltat új kiadványunk.

2., I. Magyar király-himnusz

A darab ma Szabó Miklós szövegével – Éljen a haza! – ismert.

3., Köri kördal

Szövegének legfontosabb üzenete az ősi magyar átok, a széthúzás megszüntetése, az összefogás szükségessége.

4., Dalár-induló

1867-ben Aradon alakult meg az Országos Magyar Daláregyesület (OMDE), melynek Erkel Ferenc országos karnagya lett. A mozgalomnak és a darab sikerének köszönhetően igen gyorsan széles körben ismertté vált a kórusmű.

5., Kiért ürítsem e pohárt?

A felvételünkön egyedüliként nem eredeti szöveggel szereplő férfikari mű Szabó Miklós versszakaival is hűen adja vissza a három – talán legfontosabb – gondolatot, melyre érdemes áldomást inni; a teremtő-alkotó kézre, a hőn szeretett kedvesre és a magyar hazára.

6., Elvennélek én, csak adnának

Petőfi két költeményének megzenésítése talán egyik legélőbb bizonyítéka annak, hogy Erkel indult el elsőként azon az úton, amely a népzenét visszavonhatatlanul a kórusművészet részévé tette, és amelyen aztán Kodály és Bartók is továbbhaladhattak.

7., Kar Ének Pestalozzi Emlékünnepére

A pedagógia-tudomány XVIII. századi apostola születésének 100. évfordulóján rendezett ünnepségre írott alkalmi kórusmű. Ma „Napköszöntő bordal” címmel ismert.

8., Buzgó kebellel

Szintén jubileumra, a gyulai anyatemplom 100 éves évfordulójára komponálta a zeneszerző „4 férfi hangra Göndöcs Benedek szövegére” 1875-ben írott művét.

9., A halálnak

1860-ban gróf Széchenyi István gyászünnepségén, valamint 1894-ben Kossuth Lajos temetése napján Pozsonyban hangzott el Erkel emelkedettségében is megrázó férfikari műve.

10., II. Magyar király-himnusz

A mű mondanivalója, az uralkodónak szánt üzenete a harmadik versszakban válik nyilvánvalóvá; az ő feladata minden korban és helyzetben a jognak, a szabadságnak védelme, a viszályok elhárítása. A zongora bevezetés 3-4. ütemében – nem éppen hízelgő módon – felfedezhető a Hymnus „Ha küzd ellenséggel” zenei sora.

11., Szózat

„Erkel Ferencz karmesterünk is készíte a Szózathoz zenét, melly mint tudjuk és bizonyosan tudjuk, nem csak a’ jutalmazottnál jobb, de magában is jó, de a’ szerző által jutalomra be nem adaték;” (Pesti Hírlap 1843. május 25.) Erkel műve Bárdos Lajos kórusfeldolgozásainak köszönhetően vált ismertté és szólal meg felvételünk a cappella zárásaként.

12-19., István király – keresztmetszet az opera kórustételeiből

Az opera Erkel szándéka szerint az Operaház megnyitására készült, végül azonban csak 1885. március idusán mutattatott be. A mű hangszerelésében Erkel Gyulának, színpadra állításában pedig a karmester Erkel Sándornak jutott meghatározó szerep. A korabeli sajtó arról értekezik, hogy a már ismert nemzeti romantikus zenei elemek milyen nagyszerűen ötvöződnek Erkel operájában a korszakra jellemző wagneri zenedráma jegyeivel. S „a karok, melyeknek oly nagy szerep jut e műben, teljes elismerést érdemeltek ki.”(Fővárosi Lapok, 1885.III.17.)

A cselekmény az élete végéhez közeledő királyt mutatja be, aki egyaránt küszködik a külső ellenség elhárításával, a belső lázadók megfékezésével, s trónja utódlásának gondjával. Az európai dinasztiák szokásainak megfelelően fia és a horvát fejedelem leánya, Crescimira hercegnő összeházasításával szeretné megoldani a problémákat, azonban Imre herceg vallásos elköteleződése meghiúsítja ezt. Az ebből fakadó konfliktusok, a szerelemféltés, az ármány és összeesküvés már-már végveszélybe sodorja a trónt, s az országot, de István király élete utolsó pillanataiban a jövendőbe tekintve kéri a Mindenható támogatását, s mondja el Erkel operájába foglalt szellemi hagyatékát: „Időm lejárt, jó harcot harcolék, szilárdul áll a nemzet és a hon, csak egyetértsetek.”

A keresztmetszet követi az opera cselekményét; az impozáns kartételek a címszereplő dramaturgiailag fontos megszólalásaival kiegészülve hűen tükrözik a mű mondanivalóját, emelkedett hangulatát.

20., Magyar Cantate

Az utolsóként felhangzó mű újkori bemutatója 143 esztendőnyi hallgatás után, a 200. évforduló előestjén 2010. november 6-án a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek (KÓTA) ünnepi hangversenyén volt a Hadtörténeti Múzeumban. Erkel egyetlen kantátáját Szigligeti Ede: A szent korona c. színműve befejező részének szövegére komponálta. Ősbemutatóját a Nemzeti Színházban 1867. június 11-én a szerző vezényelte.

A Magyar Cantate zenekari előjátékkal kezdődik, mely a basszus szólamok teljes első ütemével utal a Himnusz bevezető motívumára. A mű középső „Cantate” – szakaszában a négy szólista és a kórus váltakozva énekelve tárja elénk azt a pillanatot, amikor István király Mária oltalmába ajánlja Magyarországot, illetve a nemzetet megtestesítő legfőbb szimbólumot, a szent koronát.

Bár Erkelt életében is többször vádolták azzal, hogy behódolt az uralkodóháznak, aki belát a sorok közé és érti a zenei motívumokba rejtett utalásokat, az pontosan az ellenkezőjét hallhatja ki ebből a műből is: „Legyen hatalmas ’s boldog a király, (azért) hogy boldogítsa a magyar hazát….” Az Erkel számára legfontosabb dologról a harmadik, 64 ütemes „Hymnus” – rész Szigligeti szövegét saját szavaival kiegészítő kezdősorai tanúskodnak: „Ó áldd meg Isten a magyar királyt, Ó áldd meg Isten a magyar hazát!” Különösen ez utóbbit, a magyarság boldogabb jövőjébe vetett hitét tekinthetjük egész élete ars poeticájának.

A Marosvásárhelyen élő Erkel-ükunoka, Szőnyi Zoltán karmester jóvoltából 2010 tavaszán került elő a mű egy másolata, amelyből lehetőségünk nyílt a teljes kórus-, és zenekari kottaanyag elkészítésére. Ennek nyomán hangozhatott fel 143 esztendő elteltével ismét szépapám Magyar Cantate-je hogy végre elfoglalja megérdemelt helyét a magyar zenetörténetben.

Somogyváry Ákos