Régi-új igazgató, új fenntartóval

Ember Csaba pályázati lehetőségekről,

finanszírozásról, túlélésről

A Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatói posztját április elején nyerte el újabb öt évre Ember Csaba. A régi-új vezető, aki emellett a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöki posztját is betölti, pályázata kapcsán az állami fenntartásba kerülő zeneiskolák új helyzetéről, létszámleépítésről és az életpálya-modellről is beszélt. Elmondta, hogy bár ez az átalakulás lehetne jó is, egyelőre még nem az, ezért mindannyiuknak a túlélésre kell koncentrálni, hiszen az átállás komoly anyagi és szervezési nehézségekkel jár. Ennek ellenére pályázott, mert bízik benne, hogy előbb-utóbb minden működni fog, javítanivaló addig azonban akad bőven.

- Gondolta volna, hogy ebben az évben már pályáznia kell? Volt ugyanis érvényes igazgatói kinevezése 2013. június 30-ig...

- A mi iskolánk is állami fenntartásba került, ezért a törvény erejénél fogva 2012. március 31-én lejárt a megbízatásom, és a NEFMI vezetője úgy döntött, az ilyen álláshelyekre új pályázatot ír ki. Ezekre aspirálhattak azok az igazgatók is, akiknek éppen lejár a mandátumuk. A közigazgatási államtitkárság kilenc megyében eljárási hibákat talált a pályázatok lebonyolításában, ezeknél az intézményeknél újra kiírják a pályázatot, de Nógrádban, ahol én dolgozom, érvényes és formailag is megfelelő volt a pályázat, így 2017. július 31-ig szól a kinevezésem.

- Annak idején éppen az Ön iskolája volt az első, amely Nógrád megyében városi fenntartásból megyeibe került, most pedig – még korábbi helyzethez visszatérve – állami fenntartásba került.

- Két dolgot ennek kapcsán külön kell választani. Érdemes egyrészt áttekinteni a gazdasági lehetőségeket, másrészt pedig azzal foglalkozni, hogy hogyan történik az egész közoktatás és - ezen belül is - a művészetoktatás átszervezése. Korábban ugyanis a megyéknek kötelező feladatuk volt az alapfokú művészetoktatás ellátása, ha erre a régi fenntartók valamilyen ok miatt nem voltak képesek. Ha egy fenntartónak nem volt pénze, akkor leadhatta a megyének az iskoláját. Forráshiány miatti intézményleadással a több mint nyolcszáz iskolából mindössze huszonkét települési önkormányzat élt. Ezeket aztán, az átszervezés során a megyék többnyire össze is vonták. Nógrád megyében is három zeneiskolából lett egy, Pest megyében pedig a hétből kettő. A telephelyek többnyire nem szűntek meg, csak az igazgatást vonták össze, mégis, mindez egyfajta visszalépést jelentett, hiszen a megyék éppen akkor kapták meg a zeneiskolákat, amikor már egyébként is rosszabbul álltak anyagilag, hiszen csökkentek az illetékbevételek.

- Tehát forráshiányos önkormányzat vett át nehéz anyagi helyzetben lévő intézménytípust.

- Igen, s ezért a megyei intézmények jelentős részénél csak központi pályázati pénzekből volt lehetőség a fejlesztésre. Nógrád megyében azonban gyakorlatilag erre sem nyílt mód, az igazgatásom 12 év alatt komolyabb felújítás nem történt… S ha most az állami fenntartásba vételről beszélünk, ez is kétféle. A megyei intézmények mostani, állami fenntartásba vétele ugyanis nem azonos azzal, hogy az állam akarja ellátni a művészetoktatást és a közoktatást teljes egészében. Ez még ugyanis egy ezt megelőző szakasz. A megyei önkormányzatok olyan nehéz anyagi helyzetbe kerültek, hogy nem tudták tovább fenntartani az iskoláikat. Megint kifejezetten anyagi okok miatt került tovább ez az iskolatípus és sok középiskola vagy múzeum. A mostani helyzet nem minta, hiszen nem arról szól, hogy az állam milyen feladatellátást vállal, hogyan biztosít esélyegyenlőséget minden településen. Persze, megjegyzem, arról majd kell beszélni, hogy minden faluban nem lehet zeneiskola, viszont a tehetséges gyerekeknek belátható területen belül zeneiskolához kell jutniuk. S mindez még arról sem szól, hogy az egésznapos iskolát és a művészeti iskolát hogyan illeszthetjük úgy össze, hogy abból ne legyenek konfliktusok...

- Ezek szerint az állam átvállalta a megyei önkormányzatok adósságát, s próbálja az átkerült intézményeket valahogyan fenntartani.

- Így van. Ez nem a régi, normatív támogatás, de nem is a feladatokat finanszírozza. Ezért nagyon várom 2013-at, hogy áttérjünk egy új finanszírozásra. Addig a túlélésre kell koncentrálni, ami nagyon nehéz. Jelenleg az úgynevezett bázis-alapú finanszírozás folyik, s amely önkormányzat elfogadható költségvetéssel működtette az iskoláit, ott elfogadható a számítási alap. Nógrád megyében sajnos nem ez történt. A Rózsavölgyi Márk iskola bázisalapon kialakított költségvetése 20 millióval kevesebb, mint amire a normális működéshez (benne az éves bérek kifizetéséhez) szükség volna. Így a költségvetési törvényben kötelezően előírt pedagógus minőségi bérnek vagy a pedagógus-továbbképzésnek sincs fedezete. Ennek az az oka, hogy az intézmény költségvetését tekintették bázisnak, ugyanakkor sok megyei önkormányzat például a pedagógus-továbbképzési pénzt a saját költségvetésében tervezte, s nem az intézményében. Ha valahol hibás volt az adat, akkor az a bázis, és abból indultak el... Így előfordulhat olyan eset is, hogy egy intézménynek volt konyhája, 30 milliós bevételt termelt, a konyhát elvették, de a pénzt elő kellene teremteni... Így most, amikor az állami költségvetés készítése történt, nem szerepeltek ezek a tételek, és senki nem mondja meg, honnan lesz meg a jelenleg hiányzó pénz.

- Honnan remélhetnek újabb forrásokat?

- Azt sajnos látni kell, hogy a megyei intézményfenntartó központok sokkal kevesebb pénzből gazdálkodnak, mint ami az éves működéshez ténylegesen kellene. A központi útmutatások szerint viszont ebből a büdzséből ki kell jönniük. Pedig nem lehet… Viszont a tanév közben csoportokat átszervezni, s így pedagógusokat elbocsátani sem lehet. A tanévközi átszervezést a törvény kifejezetten tiltja. Ez viszont azt a sötét felhőt vetíti előre, hogyha nem történik központi, kormányzati intézkedés, akkor ősszel a megyei fenntartásból átvett állami iskoláknál rettentően nagy leépítést kell végrehajtani. Erről viszont azt gondolom, hogy egyetlenegy olyan elképzelésnek sem felel meg, ami a szeptember elsejétől életbe lépő köznevelési törvényben szerepel. Gondolom, hogy legkésőbb a nyár folyamán születik egy egyértelmű kormányzati utasítás, amely kimondja, hogy mik a feladatok, és mindezt az állam hogyan vállalja. Annál is inkább, mert most a hangszerek karbantartására sincs pénz, pedig a törvény alapján minden zeneiskola instrumentumállománya állami tulajdonba került.

- A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökeként mivel tudja biztatni a többi intézményvezetőt?

- Nem forráshiány miatt vesz át mindent az állam, hanem tudatos cselekvéssorozatról van szó. Ennek egyik része csak, hogy állami fenntartásba kerülnek. A következő lépés, hogy megnézik, mik a feladatok. Utána az önkormányzatokkal kell megegyezni, hogy merre szeretnének továbbmenni, milyen feltételekkel, és mi az, amit az állam lát el. Az állam megint azokat az iskolákat kaphatja meg, ahol az önkormányzat kifejezetten nehéz helyzetű, de az állam már nem adhatja tovább ezeket az intézményeket. Amikor Magyarországon az állami zeneoktatást megszervezték - nagyon szigorú szakmai feltételek és pénzügyi szabályozás mellett-, ott szakképzett emberek jó körülmények között biztosították a feltételeket a megfelelően magas színvonalú oktatáshoz. Ha egyszer az európai tehetség napja Bartók Béla születésnapja - magyar kezdeményezésre - akkor meg kell valósítani a tehetséggondozást. Ez nem is csak pénz, hanem szabályozás kérdése.

- A létszámleépítés esélye azonban elég aggasztóan hangzik....

- A kérdés az, hogy a közalkalmazottak közül a művészetoktatásban kell-e elbocsátani a pedagógusokat, ahol vannak gyerekek, szó sincs tehát létszámcsökkenésről, vagy ott kellene inkább leépíteni, ahol nincsen feladat. Elvileg az állam áttekinti a teljes közoktatási feladatellátást. Utána meg kell mondani, hogy hány pedagógusra van szükség. A művészetoktatásban nincsenek túl sokan. Ha évközben kellene átszerveznem, akkor ki kellene tennem gyerekeket, miközben a térítési díjat megfizették. Ősszel, ha nem 1070 tanulóra, hanem csak 800 gyerekre kapunk pénzt, senkit nem veszünk fel. De nem hiszem, hogy ez bárkinek is célja lenne. A művészetoktatás pedig az új köznevelési rendszerben fontos helyet kap. Ennek kereteit, anyagi feltételeit is biztosítani kell.

- Hogyan fogják ezt a gondot megoldani?

- Még nem tudom. A jelenlegi gazdasági helyzetben a megyei intézményfenntartóhoz került iskolák, mivel ott forráshiány van, pályázni sem tudnak, hiszen a legtöbb pályázatnál szükség van előfinanszírozásra. Így az a furcsa helyzet áll elő, hogy miközben az állam temérdek pénzt szán tehetséggondozásra, erre a megyei központok forráshiány miatt nem tudnak pályázni. Egy hónapja nem fizetünk a tanároknak többletmunka-díjat, mert nincs miből. Sok helyen meg kell azt értetni, hogy a tanári túlóra nem arról szól, hogy a pedagógus rosszul végezte el a dolgát, s többlettanítással kénytelen pótolni, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a tanítás nem szervezhető meg a huszonkét órában, mert egyes hangszerekből 23-24 gyereket kellene felvenni. A legnehezebb helyzetben az újonnan kinevezett igazgató van, akinek egyetlen hivatkozási alapja, hogy nem felelőtlenül gazdálkodik, hiszen 2011 szeptemberében a fenntartó jóváhagyta azokat az óraszámokat, amelyekben tanítanak... Ugyanazzal az óraszámmal kell tanítani, de ennek a fedezetét nem biztosították. Ha nem tudunk fizetni, a munkavállalók beperelhetnek, ez azonban nem az igazgató felelőssége.

- Mivel tudja a kollégáit biztatni?

- Azzal, hogy a NEFMI és Közigazgatási Minisztérium tárgyalás alapján határozott időn belül áttekinti a működésünket, és ezt a feladatot az állam a nagyon nehéz gazdasági helyzetben is úgy fogja finanszírozni, hogy színvonalasan működjünk, s jó dolog legyen pedagógusnak lenni Magyarországon. Ugyanis egyre közelebb kerülünk azokhoz a dátumokhoz, amelyek azt mondják, központi bérfinanszírozás, pedagógus-béremelés lesz, s ezeket a határidőket már nagyon eltolni nem lehet. Arra biztatok mindenki, hogy optimistán tanítsunk, hiszen ha ez a munka nem lesz megbecsülve, akkor az országnak nincsen jövője. A gyerekekkel törődni kell.

- Mi lesz a következő lépés?

- Nagyon sokan telefonálnak, hogy már szeptembertől állami iskolaként működnek. De ez tévedés. Szeptembertől köznevelési törvény néhány része lép csak életbe. Ősszel az iskolák a pedagógiai programjaikat tekintik át, s az állami feladatellátás valójában 2013. január 1-jétől kezdődik, akkor kerül állami fenntartásba minden iskola. 2013. szeptembertől pedig indul a pedagógus-életpálya modell. Akik legelőször minősített pedagógusok lesznek, azok a minősítés alapján még magasabb bért 2014 elején kaphatják meg. Nagyon sok más része is van a köznevelési törvénynek. Mindenki csak írásokat olvas róla, pedig magát a törvényt kellene. S figyelni, mert nagyon sok jogszabály készül. A pedagógustársadalomnak is lesz néhány hete, hogy a készülő végrehajtási utasításokról véleményt alkosson. De sokkal kevesebb idő jut erre, mint korábban, erre is fel kell készülni. Kérdés az is, hogy kiket minősítenek először, hiszen annak, aki ezen átesett, jóval több pénz jár. Minderre nem tudom a választ.

- Visszatérve a pályázatához, más szempontrendszer alapján kellett elkészítenie, mint a korábbi években?

- Nem, csak a határidők voltak mások. Az eljárás rend nem változott. Az ötéves vezetői program készítése annyiban volt izgalmas, hogy a közoktatási törvény rendeleteinek az ismerete nélkül szándékokat lehetett inkább a tapasztalat alapján leírni, mindazt, hogy milyen iskolát szeretnék, azt hogyan képzelem el vezetni. Hiszen nem tudom, hogy ténylegesen mennyiből gazdálkodom, s mennyi az állami hozzájárulás, mi a térítési díj, mennyi jut a szülőkre. Milyen szervezeti formában tervezem az iskolát. Az is lehet, 2013-tól nem is lesz központi megyei fenntartó, ahová most tartozunk. Az önállóan működő zeneiskolák olyan hagyománnyal rendelkeznek, ami alapján ki lehet tűzni a célt. Az önállóság keretei még nem világosak, miközben önállóan gazdálkodónak kell lennem. Ez a működést a jelenlegi feltételek mellett nehezíti. Foglalkozni kell a pénzügyekkel, így a vezetők felelőssége nagyon megnövekedett. Az iskolaigazgató régebben mehetett az önkormányzathoz, ha elfogyott a pénz, itt viszont, a költségvetésből kell gazdálkodni. Akárcsak az, hogy tőlem sok km-re ül, aki a gazdasági tevékenységemet ellenjegyzi. Sok-sok papír utazik, minden oda-vissza. Így lassabb és jóval több lett az adminisztráció, s jelenleg nem látszik az, hogy ez gazdaságosabb… Mégis, a sok gond ellenére azért pályáztam meg ezt az állást, mert úgy vélem, működni fog minden, csak addig akad javítanivaló bőséggel.

Réfi Zsuzsanna