Ez a dal, nemcsak énekelni vágyóknak szól.

Avar judit: Az énektanulásról

~ Méghogy 18 éves korban be kell fejezni az énektanulást?!

- Gondoljanak a csecsemőre, aki gőgicsélésével-sírásával fejezi ki mondandóját, hangulati-érzelmi csapongásait...

- Az ősember munkadalára, az ének előbb volt, mint a beszéd!

- Ha vidámak-szomorúak vagyunk, dalba öntjük örömünk-bánatunk.

- Az ember alaptermészete-létszükséglete az éneklés: old-felold (nem azért mondom, mert énektanár vagyok). Kérdő-igénylő tudatalattink, esendő hangjaink kétségeire, óhatatlanul megleli benső válaszát.

- Jó, ha csak bátorságainkat, ám a bizonytalanságainkat is életünk végéig dudorásszuk hajthatatlanul, majd siratóénekkel távozunk.

~ 18 éves koráig tanulhat zenét az, aki 2005 előtt nem járt zeneiskolába.

- Elképzelésem szerint ösztönszintű bevésődéseink - elemi reakcióink, nem változhattak túl sokat az elmúlt évszázadok folyamán. Szervezetünk - és szellemi fejlődésünk alakíthatósága éppoly lassú, mint eleinké volt. Az idő előtti sürgetés káros hatású.

- Nem illik – nem szabad siettetnünk, saját magunkat úgysem tudjuk megelőzni!

- Tanulási folyamatainkban, pontosan akkor vagyunk a megszabott követelmények

teljesíthető, értékelhető állapotában, amikor odaérünk: egy pillanattal sem hamarabb.

~ A ’70-s években, akik bármilyen célból fejleszteni kívánták magukat, 30-40 évesen is zenélhettek a zeneiskolákban.

- Megoldott volt az óvónők- és a pedagógusok hangképzése.

- A fokozott hangi igénybevétel megköveteli a rendszeres beéneklést. A hangadó szervek helyes működése karbantartható, nem beszélve az esztétikai-kulturális különbségekről, mely jelentős hangulati-élvezeti hatással bír.

- Az ének-hangszer rugalmassága, használóját hozzásegíti érzelmeinek árnyalt kifejezéséhez.

~ A személyiségfejlesztés egyik alapvető eszköze az énektanulás.

- Testünk- és lelkünk rezgései, jellegzetes-átható hanggá tömörödve tárják elő, szárnyaló gondolataink mélységes tudás-tartamait.

- Különbözőségünk folytán egyedi megjelenésformánkat, a megszólalásunkat egyénileg beállítandó komplex bánásmód-technika konkretizálja.

- Jelentőségteljes megnyilatkozásra képes a személy, amennyiben felfedezi-megismeri önmagát, képességeinek-lehetőségeinek tárát-határát.

- A hangzás- és jelenség, mint különleges forma-mód, a test- és magatartáskorrekció, az ember megnyilvánulásának tartami színezeteit sejtsűrűségű egyéniséggé formázza.

~ Nem azért kell énekelni, mert én mondom.

- Csak úgy

- Hébe-hóba

- Gondtalanul dudorászva

- Észrevétlen elragadtatván

- Hangárak hallatán

~ Illene megteremteni a zenetanulás lehetőségét:

- minden földi halandó számára, nemre-korra való tekintet nélkül

- de legalábbis azt, hogy az egyetemista évek alatt vagy munka mellett huszonévesen, ill. a megkezdett zeneiskolai tanulmányokat az előírt osztályszám elvégzésével, törvényesen be lehessen fejezni

- nem beszélve, a késői érésű továbbtanulókról...

~ Kollégáim hallgatnak, némán magukba zárkóznak, miközben pontosan tudják hogy az énektanítás lehetőségei beszűkültek.

- Attól félnek tán, hogy a magánszektorba helyezik át ezt az eddig államilag finanszírozott szakterületet?.

- A magánénekórák drágák, bizonyos rétegeknek és sok szempontból „megfizethetetlenek”!.

~ Nem kezdhetjük túl korán az énekelni óhajtók oktatását.

- Pedig már sokszor 13-14 éves korban hangot képezünk, az arra testileg-szellemileg

fejletlen-éretlen gyermekeknek, mivel az énektanulás szempontjából így jön ki, az elvégezhető

6+1 tantervi tanév (indokolt esetben belefér 1 hasznos évismétlés is).

- Kellő szakértelem hiányában, egészségügyi problémák felé vezethet ez az út.

- A korán kezdőknél – gyakran 18-20 éves korra - éppen akkor gyengül meg, veszti erejét a hang, mikor esetleg a továbbtanulás kapcsán, teljesíteni kellene...

- Vajon jót teszünk azzal a növendékkel, akit úgymond „időben” próbálunk tanítani és mégsem éri el a célját?

~ Nem magamért, a következő generációkért szólok, hogy ne kelljen örömtől megfosztottan, némán botorkálniuk.

~ Énekelnie minden korban létszükséglete az embernek, még ha nem is tud róla...

~ Az énekhangszer nem kapható boltban, mindannyian rendelkezünk vele, persze jól tartani, táplálni szükséges. Olcsó, egyben a legkedvesebb-legdrágább nekünk, hiszen testünkből fakadón különös, kimondhatatlan-megfoghatatlan csodálatot ébreszt.

~ Csak használnunk kell! Lelkünk húrjait megpendíteni, szívünk dobbanását dob-perdíteni, szomorúságunk búgó tubáit megzendíteni, vidám perceinket dalba önteni.

Mik ezek a szavak: népművelés, kultúra? Elfelejtettük, mit kéne tenni ahhoz, hogy embertársaink becses többsége a zene, értő hallgatója netán művelője legyen, ezáltal nemzetünk ismét liszti-bartóki-kodályi... magaslatokba emelkedjen?

Nem kívánok - nem kérhetek mást, csupán hogy örömötökben és bánatotokban, mindig-mindenhol énekeljetek!

Budapest, 2011-03-26