Szakmai élete: nyitott hangoskönyv

Bodza Kláráról, rendhagyó köszöntésként

Muzsikus körökben már-már természetes, hogy valaki többfajta dologgal foglalkozik. A zenekari muzsikus játszik kamaramuzsikusként (néha szólistaként is), és nemritkán tanít. Az énekes repertoárjának összetételét erőteljesen formálja az érdeklődés, a kereslet – elég, ha csak a műdaléneklés perifériára szorult helyzetére gondolunk. Azonban a legtöbb muzsikus esetében megfigyelhetjük: környezete (ismerői) számára egyértelmű, hogy hol húzódnak munkásságának erővonalai. Tehát, a legfontosabb mellett ott vannak az „és”-ek. (Kedves hallani, amikor a zenetanuló apróság azzal dicsekszik, hogy az ő tanárnénije/bácsija zenekarban is játszik.)

Bodza Klára esetében sajátosan alakult a hivatás térképe, transzfer-hatások uralják. Az időbeli rétegződés gazdagítja, ám a korábbi összetevők sem veszítenek vitalitásukból.

A hivatalos életrajzi adatok tükrében a pálya első jelentős időbeli mérföldköve 1969, az első „versenygyőzelem” (Nyílik a rózsa – ilyen eredmények nemcsak igazolják a zenei versenyek létjogosultságát, hanem egyenesen hasznossá, kívánatossá teszik azokat). Pedig ez már egy folyamat késői szakasza, hiszen ekkor már tudott énekelni, éspedig a mezőnyből a legszebben, a legmeggyőzőbben. A régi felvételek tanúsága szerint „mindig is” sajátja volt valamiféle magától-értetődés, az a fajta természetesség, amellyel a madár „énekel”. Ehhez a veleszületetthez társult a tudatosítás vágya, ami 1976-ban énektanári diplomában realizálódott.

Bodza Klára továbbra is dalolt, s egyre inkább tudta: mit-miért-hogyan. Gazdagodott a lehetőségek tárháza: szinte magától értődően következett az autentikus előadásban felcsendülő népdalok hallatán (leginkább „élőben”, „terepen”) az élmények megörökítésének speciális zenei módja, a lejegyzés – így a gyűjtés is megjelent tevékenységei sorában. A daloshoz kísérő is társulhat, előadói társulásokban keresi ideális partnereit, nemegyszer maga is hangszert ragad, például kobozzal kíséri énekét. Máskor tilinkón játszik, a hangszeresekhez csatlakozva. Az ének-hangszer váltás mellett más kalandozási lehetőség is kínálkozik, a népzene területéről a régizene világába. Nagy öröm, hogy a Czidra László vezette Camerata Hungarica megörökített felvételei között olyanokat is találunk, ahol az énekes-közreműködő Bodza Klára.

A népdalok szövegének ihlető ereje van: az énekesnő a versfaragás területén is kipróbálja magát, s a közköltészeti formák hatására különböző strófaszerkezetekben versel.

Tágul a muzsikus világa, s őt mindinkább foglalkoztatja az idő, amelynek múlását nem magamagán tapasztalja meg, hanem a variánsokban élő dallamok sorsán. A felejtés ellen lép fel, hogy az értékek aktívan őrződjenek meg. Túl azon, hogy énekel, a zenei utánpótlás kérdése is foglalkoztatja: hogyan lehet a leghatásosabban átörökíteni szeretett dalkincsét az újabb generációk számára. Mert külön művészet megtaláltatni a „saját hangot” a fiatalokkal, akik gyakran egy-egy tetszetős hangszín nyomába erednek, azt akarják utánozni, miközben megfeledkeznek a saját adottságaik gondozásáról. És nem kis művészet úgy sáfárkodni a kimunkált képességekkel, hogy ne kopjon a hang a használat során, megőrizve egyéniségét (színeit, képlékenységét, erejét).

Bodza Kláráról mindezt megtudhatja, aki figyelmesen nézi-hallgatja az életútját bemutató Lélekvirágok című DVD-t, amely elkészítésére pályájának 40 éves jubileuma kínált alkalmat. A Németh László-díjas, Életfa-díjas és Eötvös József életmű-díjas énekművész-tanár video-, audio- és fényképfelvételekből komponálta meg szakmai önéletrajzát, már-már az összegzés, a számvetés éreztetésével. Szerencsére, ez az összeállítás nem jelentett búcsúzást a szakmától - az élet megy tovább, a munkálkodás folytatódik.

A közelgő következő kerekszámú évforduló ismét inspirálóan hatott a kimeríthetetlen energiaforrással rendelkező Bodza Klára számára. „Így énekelek most” – dokumentálta 69 évesen, igényesen összeállított műsorral. Új CD-je (Fúdd el, jó szél, fúdd el – népballadák) egyfajta népzenei „asszonyszerelem, asszonysors”. A kezdő szakrális ének (Atya, Fiú, Szentlélek) afféle invokáció, majd históriás ének következik, s hallunk különböző műfajú prózai betéteket is. Felidézi a katonák által elrabolt lány s a falba épített feleség történetét, a szeretet-próbát, és hallunk megunhatatlan-szép keserveseket.

Mindkét kiadvány egy-egy ér, patakocska, amely ama bizonyos tiszta forrást hozza DVD-n látó-, CD-n pedig hallótávolságba, éspedig élménytadóan.

Mindkettőn kincseket oszt meg közönségével, csakúgy, mint pályája során megannyi tevékenységével Bodza Klára. Csatlakozva Kiss Ferenchez, az Etnofon Records művészeti vezetőjéhez, aki a CD laudáló kísérőszövegében annak a reményének adott hangot, hogy ez az album nem az utolsó lesz Bodza Klára kiadványai sorában, mindazok nevében, akiknek szép perceket okozott művészetével, azt kívánom a jubilánsnak, hogy folytassa még, sokáig – mindannyiunk örömére.

Fittler Katalin