EISENBACHER ZOLTÁN*

 

TÉR/ZENE

 

A FUGA TÉR/ZENE sorozatának 2012. január 22.-ei estjén ismét különleges zenei csemegét hallgathatott az ilyesmire nyitott érdeklődő közönség. A hangversenyen a mostanság újra felfedezett cimbalomé volt az egyik főszerep, mely hangszer úgy látszik, napjainkban reneszánszát éli. A kortárs zeneszerzők szívesen komponálnak rá, miközben se szeri, se száma az átiratoknak. A másik két hangszer a jóval megszokottabbnak számító klarinét és zongora volt.

 

Az első műsorszám Kurtág György (1926) Tre Pezzi és Tre Altri Pezzi című alkotásai voltak. A Három darab, Másik három darab címet viselő szerzemények szorosan összetartoznak. Hatásuk akkor érvényesül igazán, ha – úgy, mint ebben az esetben is – egyszerre hangzanak el. A kétszer három tételt egy ad libitum plusztétel egészíti ki. (Introduzione al Epilogo) Jellemző Kurtágra az első csoport All’ongherese tétele, mely oly módon magyaros, hogy minden konkrét utalás nélkül, hangulatában idézi meg az ilyesfajta muzsikát. A második csoport két műve a 18. századbeli híres gondolkodó, Georg Christoph Lichtenberg ihletésére íródott. A rendkívül sok rangos hazai és külföldi díjjal  –  Erkel Ferenc-díj (1954, 1956, 1969). Kossuth-díj (1973, 1996), Érdemes művész (1980), Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj (1984), Arts et Lettres tiszti rangja (1985),  A monacói Péter herceg Alapítvány zeneszerzői díja (1993),  Herder-díj (1993), Freiherr-vom-Stein Stiftung díj (1993), Accademia Lincei Roma Feltrinelli-díj (1993), Ausztriai Állami-díj (1994), Ernst von Siemens Alapítvány zenei nagydíja (1994), Denis de Rougemont-díj(1994), "Österreichisches Ehrenzeichen" díj (1998), Tudományért és Művészetért érdemérem Berlin (1999), John Cage-díj (2000), Hölderlin-díj (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2001), Budapest díszpolgára (2001), Hazám-díj (2002), 40. MIDEM (Cannes) Classique 2006, Special Award 2006, Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2006) – kitüntetett világhírű zeneszerzőt nem kell bemutatni.

 

A második mű Virágh András Gábor (1984) Quasi improvvisato című szerzeménye volt. Az orgonaművész, zeneszerző már több rangos zeneszerzőversenyt is megnyert (Los Angeles 2006, Nagyvárad 2008), 2011-ben pedig Junior Príma Díj-jal tüntették ki.

A műben a motívumok rögtönzésszerűek, változatosak, a végére meditatívan megnyugvóak.

 

Harmadikként Tornyai Péter (1987) Le Folie című darabja hangzott el. A szerző a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés és hegedű szakos növendéke. Különböző kamaraegyüttesek tagja, több zeneszerzőverseny díjazottja. A mű nem csupán különleges hanghatásokra – billentyűzörejek – épül, de a szerző ismertetője szerint egyébként is kísérleti alkotás. Az üres kottapapírra helyezett fóliákon lévő hangok és előadási jelek határozzák meg. A fóliák egymás utáni áthelyezésének következményeként „egy olyan ciklikus variációs forma alakul ki, ahol minden lépésnél csak néhány hang változik, végül azonban mindegyik más helyre kerül.” 

 

A következő Fekete Gyula (1962) All’ongherese című alkotása volt. Fekete Gyula a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, Erkel (2001) és Bartók – Pásztory (2011) díjas zeneszerző. A mű a hangverseny elején elhangzott Kurtág darab, a Tre pezzi második tételére rímel. „A kompozícióban nincs nyílt népzenei idézet, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy volna. A darab alapanyaga csak annyiban népzenei, amennyiben a népdalt vagy a népzenét improvizáló készség minden magyar zeneszerzőben ott rejtezik, ott lappang…” vallja művéről a szerző. A darabban bátran használja a negyedhangos, elcsúszásos technikát.

 

Balogh Máté Gergely (1990) Dopo la lettura dell’opera trentottesima –ra keresztelt – szintén Kurtág Tre pezzi Op. 38-as darabjára utaló – kicsit hosszú című műve következett. A szerző az LFZE hallgatója. A darab a kurtági összefüggésekre épül, szerkezetében és szerkesztésmódjában is. A klarinét és váltóhangszerei (Esz ill. basszus) elhangoltságuk okán sajátos ízt kölcsönöznek a műnek.

 

Horváth Márton Levente (1983) Körténet című művére valóban a szépen ívelő, egymásba fonódó dallamosság a jellemző. A zeneszerző és orgonista már kétszer nyert első díjat a Zeneakadémia zeneszerzőversenyén. (2002, 2004)

 

Kedves Csanád (1983) Alpha proches darabja – mint címe is mutatja – alfa közeli élményekből született. A darabban az eddigiektől eltérően zongoraszólam is van. A szerző Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíjas.

 

Zarándy Ákos (1982) Los című alkotása három tételből áll. Az első címe Locomotora, ami spanyolul mozdonyt jelent. A zene ennek megfelelően egy ostinato jellegű kíséret fölött gyors tizenhatod mozgás. A második tétel – Otoño (Ősz) – hatnyolcados klarinétszóló áradó dallamossággal. A harmadik tétel – Sol (Nap) – sejtelmesen kezdődik, kihasználva a fúvós hangszerben rejlő levegőátfújás lehetőségét, majd egyre fényesebbé, „naposabbá” válik.

 

Az előadók – Szűcs Péter klarinét, Szalai András cimbalom, Kiss Péter zongora – végig kifogástalanul, magas művészi színvonalon adták elő a különböző karakterű és nehézségi fokú darabokat, nagy szakmai felkészültségről téve tanúbizonyságot. Csak dicséret és elismerés illeti őket mind a hangverseny kitalálásáért, mind előkészítéséért, mind megvalósításáért. Köszönet illeti a zeneszerzőket is, akik eleget tettek a felkérésnek, gazdagítva ily módon ennek a hangszerkombinációnak az irodalmát. Bizonyára rengeteg munka és fáradozás eredménye ez a koncert, ami maradéktalan örömet és élvezetet nyújtott a közönségnek. Remélhetőleg folytatása következik.

                                     

2012. január 22. FUGA

Budapesti Építészeti Központ

Rendező: FUGA                         

 

 


* A szerző a fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári képesítéssel is rendelkező művésztanár.