Tanítványok II.

 

 

Nemrégiben sorozat indult az Óbudai Társaskörben, melynek keretében kiváló zeneszerzőink emlékeznek egykori mestereikre. Csak dicsérni lehet az ötlet kitalálóját és megvalósítóit, hogy eszükbe jutott ily módon is méltóképp megemlékezni e kiváló pedagógusokról és zenészekről.  Ez alkalommal Szervánszky Endre növendékei gyűltek össze, hogy ízelítőt adjanak munkásságukból. Az este kezdeteként Madarász Iván, mint a sorozat szerkesztője tartott gondolatgazdag bevezetőt. Mesteréről szólva a legfontosabbnak azt a Thomas Manntól kölcsönzött jelzős szerkezetet tartotta, hogy „nagyformátumú ember”. Nem csupán mint tanár, zeneszerző és gondolkodó, de elsősorban etikai értelemben.  Ezt példázza az a sokatmondó tény, hogy 1952-ben (!) lépett ki a pártból, valamint az a hihetetlen morális és szellemi fegyelem, ami kompozícióit jellemzi. Talán ezt az összetettséget próbálta megragadni a szónok, amikor egyéniségét, jellemét úgy határozta meg, hogy Szervánszky a buddhista dzsentri.

 

Első műsorszámként Serei Zsolt (1954) Három kínai négysoros című alkotása hangzott el. A Li Tai-Po verseire 1998-ban írt ciklus a Csendes éj, 17 csiupui dal, No.5, és az Egyedül ülök a Csingting hegyen című dalokból áll. A nagy intervallumokban mozgó zongoraszólam fölött szólal meg a szintén nagy hangközlépéseket tevő ének, így adva vissza a kínai versek hangulatát. Szuggesszív kifejezőerővel megfogalmazott dalok, melyek gyakori hangközsúrlódásokkal fokozzák intenzitásukat. Meláth Andrea imponáló biztonsággal intonálta igen nehéz szólamát, előadása úgy formailag, mint kifejezésében, tökéletes volt. Körmendi Klára zongorajátéka kifogástalanul egészítette ki az énekszólamot, bár a művésznő láthatóan betegen lépett színpadra

 

Másodikként Sári Józseftől (1935) csendült föl a Négy invenció, Körmendi Klára előadásában. Intenzív, változatos zongoradarabokat komponált a szerző, melyek egy-egy zenei ötlet kibontásai. Valóban a találékonyság szép példái ezek a rövid tételek. Körmendi Klára ezúttal is nagyszerűen tolmácsolta a darabok karakterét.

 

A harmadik mű ismét egy dalcsokor volt. Decsényi János (1927) Csend elé – Öt és fél dal Czigány György verseire című alkotása. A dalok egymást követő

sorrendje: Aggály, Utolsó sanzon, Barokk töredék, Hűség, Epilógus, Csend elé.

A harmadik mű ismét egy dalcsokor volt. Decsényi János (1927) Csend elé – Öt és fél dal Czigány György verseire című alkotása. A dalok egymást követő sorrendje: Aggály, Utolsó sanzon, Barokk töredék, Hűség, Epilógus, Csend elé. Többségében kifejezetten jókedvű, üdítően vidám karakterdarabok, melyek megzenésítésénél rendkívül ötletgazdag megoldásokat hallhattunk. A zenei tréfa nehéz műfaját játszi könnyedséggel oldja meg e dalokba Meláth Andrea és Körmendi Klára ezúttal is ragyogóan interpretálta a műveket. Csak felsőfokban lehet beszélni az énekszólam tökéletes megformálásáról, a poénok, a szöveg maradéktalan érvényre juttatásáról, a dallam hibátlan megszólaltatásáról. A zongoraszólam itt is méltó társa volt az éneknek.

 

Madarász Iván (1949) Lót imája című kompozíciója csendült föl negyedik műsorszámként. A zaklatott életű Lót ebben a feldolgozásban bensőséges klarinéthangon szólal meg. Először legato szekundlépésekben merengve, majd egyre zaklatottabbá válva, egészen a Flatterzunge használatáig, hogy a végére ismét elnyugodhasson. Klarinéton Palkó Helga, míg zongorán maga a szerző játszott, így biztosítva, hogy valóban autentikus előadásban hallhassuk a művet.

 

Utolsó előtti műsorszámként Balassa Sándor (1935) Három dala hangzott el. Elsőként a Juhász Gyula versére komponált Milyen volt szőkesége, majd a Wass Albert szövegére íródott Meghalt a patak. A harmadik dal a Búcsú volt. Balassa énekszólamai rendkívül kifejezőek, szinte magától értetődőek. Egyszerű, természetes dallamvezetés, világos harmóniák jellemzik e műveket, melyek jól ragadják meg a szövegekből áradó szomorúságot. Meláth Andrea és Körmendi Klára ismét magas szakmai felkészültséggel, maradandó élményt nyújtva tolmácsolta a műveket.

 

Az est utolsó kompozíciójaként Sáry László (1940) Áthallások című alkotását hallgathattuk meg. A négyrészes darab játékos és invenciógazdag, igen jól jellemezve szerzője habitusát. Legutóbb ez a mű a Nádor teremben hangzott el trombitán és szárnykürtön, így ismét megállapíthattuk, hogy a klarinétváltozat sokkal közelebb áll a darab technikai-szellemi karakteréhez. Varga István klarinétjátéka és Körmendi Klára zongorázása a sallangmentes, egyszerű tökéletességet juttatta eszembe.

 

A teljes hangverseny méltó tisztelgés volt Szervánszky Endre emléke előtt, aki bizonyára büszke lett volna tanítványaira, ha jelen lehetett volna.

 

 

Eisenbacher Zoltán*

 

 

 

Gyökerek II. Nagy tanáregyéniségek a Zeneakadémián

Szervánszky Endre

 

Serei Zsolt: Három kínai négysoros

Sári József: Négy invenció

Decsényi János: Csend elé – Öt és fél dal Czigány György verseire

Madarász Iván: Lót imája

Balassa Sándor: Három dal

                 Milyen volt szőkesége

                 Meghalt a patak

                 Búcsú

Sáry László: Áthallások

 

 

Meláth Andrea – ének

Körmendi Klára – zongora

Madarász Iván – zongora

Palkó Helga – klarinét

Varga István – klarinét

 

Óbudai Társaskör

2012. február 27.

 

 

 

 


* A szerző a fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári képesítéssel is rendelkező művésztanár.