Tanítványok III.

 

 

Az Óbudai Társaskörben indított sorozat - melynek keretében kiváló zeneszerzőink emlékeznek egykori mestereikre – harmadik estéjéhez érkezett. Most Farkas Ferenc egykori tanítványai jöttek el, hogy ízelítőt adjanak munkásságukból. Első műsorszámként Kovács Zoltán (1969) Szonatina című alkotása hangzott el. Kovács Zoltán, az LFZE-n Petrovics Emil növendéke volt, aki viszont Farkas Ferencnél tanult. Így talán mondhatjuk, hogy az ünnepelt szellemi unokája. A mozgalmas első tétel, mely bőven ad lehetőséget brácsistának, zongoristának virtuozitása megmutatására, táncos karakterű, változatos muzsika. A második, lassú tétel a motívumismétlések miatti meditatív kezdet után széles dallamívekre vált, amiket súlyos akkordok követnek a zongorán, hogy végül minden elcsendesedjen a kezdet hangulatában. Az utolsó ismét sziporkázó gyors tétel, alkalmankénti elandalodással, igen karakterisztikus témával. Jól megkomponált, hatásos sikerdarab, melyet ráadásszámnak is igen jól el tudnék képzelni. Fejérvári Sándor brácsa-, és Körmendi Klára zongoraművész magas színvonalon, tökéletesen tolmácsolta a darabot.

 

Bozay Attila (1939 – 1999) Intervalli című kompozíciója egészen más stílusban íródott. Az 1969-ben keletkezett zongoradarabban fellelhetők népi emlékek, dodekafón hatások. Érezhetően egy egész korszak választja el az előző műtől. A szerző Körmendi Klárának ajánlotta ezt a darabot, aki hanglemezre is rögzítette (Hungaroton-SLPX 11742) 1976-ban.

 

A következő mű Durkó Zsolt (1934 – 1997) Psicogramma című alkotása, mely 1964-ben keletkezett, s mai füllel hallgatva sok rokonságot mutat az előző művel. Mindkét darab a hatvanas évek avantgárd törekvéseit tükrözi. Mindez persze érthető, hiszen kortársakként, ugyanabból az iskolából jőve, hasonló megoldásokat találtak a kor zenei problémáira. A művek előadója ismét Körmendi Klára volt, aki a tőle megszokott precizitással, nagy hozzáértéssel és átéléssel interpretálta a darabokat.

 

A hangverseny második részében kórusmuzsikát hallgathattunk. Elsőként az este nagy tanáregyéniségének, Farkas Ferencnek (1905 – 2000) Missa secunda in honorem Sanctae Margaritae című szerzeménye csendült föl. A Kiváló és Érdemes Művész, Ferenc József-, Klebersberg-, Erkel-, Liszt-, Herder-, Bartók-Pásztory-, és kétszeres Kossuth- díjas művész a Zeneakadémiának volt tanszékvezető tanára. Számos elismert későbbi zeneszerzőnek, így Ligeti Györgynek és Kurtág Györgynek is mestere volt. Hosszú pedagógiai pályafutása során a magyar zeneszerzők több generációját tanította. Szinte valamennyi műfajban komponált, operákat, baletteket, színpadi kísérőzenét, filmzenét, miséket és kantátákat, kórusműveket, dalokat, zenekari és verseny-műveket, kamarazenét, valamint szólódarabokat. A Második mise Szent Margit tiszteletére először vegyeskarra íródott 1964-ben, orgonakísérettel. Huszonötödik házassági évfordulóra készült feleségének, Margitnak. Természetesen voltak Gloria és Benedictus tételei is. A Sanctus később lett hozzákomponálva, viszont a Credo nem került megzenésítésre. Később (1986) elkészült egy vonószenekari kíséretes változat, majd 1992-ben a mű három részének női kórusra komponált verziója. Az első miséhez képest, mely a szerző szerint „túl nehéz, ez diatonikus, és sokkal könnyebb énekelni”. A mű ténylegesen törekszik a széphangzásra, s a könnyű befogadhatóságra.

 

Kocsár Miklós (1933) aki szintén Farkas növendék volt, Gaudete in Domino című művével szerepelt az esten. A nagy kórusművész nőikara 2005-ben íródott. Jól kapcsolódik az előzőhöz, szép, kidolgozott hangzása, stílusában a hagyományos értékekhez való visszanyúlása okán.

 

Sugár Miklós (1952) Petrovics Emil növendéke volt a főiskolán, így róla is elmondható, hogy szellemi unokája Farkas Ferencnek. Alkotása, a Concede szintén az előző művek nyomán halad. Könnyen átlátható, világos struktúra. Nyugodtan induló, gregorián ihletettségű mű, mely fokozatosan bomlik ki, hogy a végső ámenekben elnyugodva megszólalhasson a 21. század. A Salve Regina is kellemes hangzású, jól megkomponált darab, mely a 2002-es Mini Fesztiválra készült. Ebben az esetben inkább a mű középrésze utalt a jelenre, ahol kissé el is bizonytalanodott a kórus.

 

Az imént említett Petrovics Emil (1930 – 2011) egy megzenésített Ady verssel szerepelt a műsoron. A Hervadáskor 1985-ben keletkezett, s jól illeszkedik az előző művek sorába. Klasszikus hangvételében csupán néhány akkord juttatja eszünkbe a huszadik századot.

 

Egy újabb Petrovics tanítvány, Hollós Máté (1954) következett, Két nőikar Tóth Árpád verseire című alkotásával. Az 1919-ből származó Arany felhő, s az 1913-as Ma lelkemet…valószínűleg szívügye a szerzőnek, hiszen tulajdon nagyapja költeményeiről van szó. Ennek megfelelően a művek mélyen átéltek, kifejezően szólaltatják meg a versek hangulatát. Hangzásuk kiegyenlített, szólamvezetésük szépen szerkesztett. Figyel a prozódiára, s a vers mondandójának megfelelően igyekszik a zenei kifejezésre.

 

Mohay Miklós (1960) szintén Két nőikart írt, ő Weöres Sándor verseire. Főiskolai tanára, Szokolay Sándor személye köti össze Farkas Ferenccel. Zeneszerzőként elsősorban a kóruszene területén tevékenykedik. A Cantabile és az Infinitivus gondosan megkomponált, igényes alkotás, mely stílusában jól illeszkedik a magyar kórusirodalom nagy hagyományába.

 

Horváth Barnabás (1965), aki az egyetemen Bozay Attila növendéke volt, – s így kötődik Farkas Ferenchez – Kovács András Ferenc két versére komponált művel szerepelt a hangversenyen. A Májusi nóta és a Zivatar hasonló erényekkel ékes, mint az előző alkotások.

 

Barabás Árpád (1966) szintén Bozay Attila tanítványa volt. Műve a Ráolvasó (Rab Zsuzsa), szuggesztív, ritmusában, hangzásában jól ragadja meg a boszorkányos jelleget.

 

A hangverseny második félidejében közreműködő Musica Nostra Énekegyüttes, Mindszenty Zsuzsanna vezetésével többségében jól, muzikálisan oldotta meg feladatát. Csupán elvétve fordult elő intonációs és ritmikai pontatlanság. A kórus összességében kedvező benyomást keltett

 

Eisenbacher Zoltán*

 

Gyökerek III. Nagy tanáregyéniségek a Zeneakadémián

Farkas Ferenc

 

Kovács Zoltán: Szonatina

Bozay Attila: Intervalli

Durkó Zsolt: Psicogramma

Farkas Ferenc: Missa Secunda (Kyrie, Sanctus, Agnus Dei)

Kocsár Miklós: Gaudete in Domino

Sugár Miklós: Concede, Salve Regina

Petrovics Emil: Hervadáskor (Ady Endre)

Hollós Máté: Két nőikar Tóth Árpád verseire

Mohay Miklós: Két nőikar Weöres Sándor verseire

Horváth Barnabás: Májusi nóta, Zivatar (Kovács András Ferenc)

Barabás Árpád: Ráolvasó (Rab Zsuzsa)

 

Körmendi Klára – zongora

Fejérvári János – brácsa

Szekér Bernadett - zongora

Musica Nostra Énekegyüttes

Mindszenty Zsuzsanna - karnagy

 

Óbudai Társaskör

2012. március 26.

 

 

 


* A szerző a fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári képesítéssel is rendelkező művésztanár.