NÉMETHY ATTILA

V. Nemzetközi Bartók Zongoraverseny Szegeden

2012. március 20-a és 25-e között zajlott le az V. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny Szegeden. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara – a verseny szellemi atyja, dr. Kerek Ferenc dékán úr irányításával – példamutatóan készült az első kisebb jubileum méltó megünneplésére. Így a 20 Szegedre érkezett zongoraművész, a zsűri és a közönség is azt érezhette, hogy Bartók Béla művészete, tanítása, emberi és szakmai nagysága, erkölcsisége mindenféle válság ellenére fontos a muzsikusok számára.

A zongoraverseny műsora alig változott, inkább a jól bevált hagyományokat követte idén is. Akik a döntőig jutottak, azok tudják igazán, milyen nehéz is volt ez a verseny. Az elődöntőben most is Domenico Scarlatti egy szonátáját kellett előadni, valamint választani lehetett Liszt Ferenc, - és a verseny névadója - Bartók Béla művei közül, 25 percben. Idén is kíváncsian figyeltük milyen válogatást készítenek az ifjú pianisták a Gyermekeknek sorozatból. A második fordulóban a versenyzők pianisztikus készségét egy-egy választható etűdön mérhettük le. A legtöbben Frederic Chopin, Liszt Ferenc és Szergej Rachmanyinov etűdjei közül válogattak. Ezen kívül – Claude Debussy zongoradarabjai mellett – ismét Bartók Béla nagyobb-lélegzetű kompozíciói közül tallózhattak a résztvevők. Az előző versenyen Madarász Iván kapott megbízatást, hogy írjon egy zongoradarabot kimondottan a versenyzők számára. Idén Hollós Máté vállalta ezt a felkérést. Rapszódiáját magas színvonalon tanulták meg a pianisták. A kortárs mű előadásáért járó különdíjat végül Kéry Tamás kapta.

A Fricsay Ferencről elnevezett hangversenyteremben a sorsoláson 20 zongorista jelent meg, 4 országot képviselve. Egy korábbi versenyen is indult olasz tehetséges fiatal sajnos az indulás napján szenvedett balesetet. Jobbulást kívánunk neki innen is.

A verseny középdöntőjébe ezúttal 12, a döntőbe 4 fiatal zongoraművész került: Takáts Márton, Cho Youghoon, Horváth Benedek és Kéry Tamás. A fináléban a Gyüdi Sándor karmester úr irányította Szegedi Nemzeti Színház Zenekarának élén egy versenyművet - Bartók Béla, Wolfgang Amadeus Mozart, vagy Liszt Ferenc zongoraversenyét - kellett megszólaltatni. A sors úgy hozta, hogy idén egyszer hangzott el Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenye, háromszor pedig a Haláltánc, ami Bartók Béla egyik kedvelt előadási darabja volt. Sokszor játszotta zongoraművészi pályafutása során a szikár darabot.

Elgondolkodtató, hogy Bartók Béla III. zongoraversenyét csak egy japán hölgy választotta, de ő nem jutott be a fináléba. A zenekari döntő nagyon nagy feladat elé állította a pályakezdő fiatal művészeket, akik közül volt, aki életében először játszott zenekarral. De mind a négyen kiválóan oldották meg feladatukat.

A zsűri elnöke Csíky Boldizsár zeneszerző, a Marosvásárhelyi Filharmónia Igazgatója volt. Tagjai: Körmendi Klára zongoraművésznő, a Zeneakadémia tanára, Stan Ford zongoraművész, a Salzburgi Mozarteum professzora, Dr. Kerek Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karának dékánja, és Némethy Attila zongoraművész, a LFZE tanára.

A színvonal idén is magas volt. A döntőbe azonban tényleg csak azok kerülhettek be, akik ki tudták sajtolni magukból a maximumot és megbízhatóan, mélyen átélt zeneiséggel és pódium-biztonsággal játszottak az első két fordulóban. A szegedi és a nagyszentmiklósi gálakoncerteket is beleértve volt, akinek öt nap alatt ötször kellett a maximumot nyújtani, és ez a kellő rutin hiányával is küzdő zongoristák számára rendkívül megerőltető feladat. De hát „teher alatt nő a pálma”… Mind a négy döntőbe jutott pianista úrrá tudott lenni minden helyzeten. Nem jöttek soha zavarba. Egy koncertező művész esetében pedig a lélekjelenlét, a talpraesett, higgadt és jó megoldások megtalálása nagyon fontos, sőt elengedhetetlen.

A végső döntésnél idén a zsűri kivételesen nem került nehéz helyzetbe, meglehetősen egyértelmű eredmény jött ki.

Az első díjat a Zeneakadémia másodéves hallgatója, Takáts Márton nyerte, aki így jutalmazta meg önmagát, hiszen a verseny döntőjének napján töltötte be 20. életévét. Az egész verseny során ő nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt. Produkciója magabiztos volt minden fordulóban. Kiemelkedett Bartók Béla Szonátájának fegyelmezett és határozott interpretálása, amiért a fiatal zongoraművész-jelölt a verseny legjobb Bartók mű előadásáért- a Nagyszentmiklósi Pro Bartók Társaság által felajánlott- megítélt díját is megkapta. Nagyon örült az ezért járó jutalomnak, ami a Bartók-összkiadás volt, amit a 2000-ben megalakult Nagyszentmiklósi Pro Bartók Társaság nevében Tamás Sándor, a társaság elnöke adott át a díjkiosztó ünnepségen.

A második díjas májusban diplomázik a Zeneakadémia mesterszakán. Cho Younghoon Dél-Koreából érkezett hozzánk posztgraduális képzésre. Teljesen más karakterű művész, mint a nyertes Takáts Márton. Filigrán, mosolygós, de nagyon sok temperamentum lakozik benne. Liszt Ferenc Dante szonátája lenyűgözött mindenkit, a legjobb Liszt mű előadásáért járó díjat ő kapta, mint ahogy a Chopin Társaság legjobb Chopin előadásáért járó díját is kiérdemelte a lengyel zeneköltő h-moll etűdjének tolmácsolásáért.

Horváth Benedek kapta a harmadik díjat. Ő szintén a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanul. Kimondottan pódiumra termett művész, aki folyamatosan emelkedő teljesítményt nyújtott. A legjobb formáját talán épp a zenekari döntőben hozta. Erőt és magabiztosságot sugallt. Nagyszerűen kezelte a zenekart, remekül együttműködött Gyüdi Sándor karmester úrral. Nevével biztos találkozunk majd a hangversenyéletben.

Nagyon vártuk Kéry Tamás játékát, ugyanis ő már egyszer bekerült a zongoraverseny döntőjébe, mégpedig a második megmérettetésen. Már érett művésznek számít, jelenleg Németországban él. Most is bizonyította tehetségét, pódium-készségét, de az egész verseny folyamán kicsit hektikusan zongorázott. Voltak lenyűgöző művészi pillanatai, de néha elkapta a hév, és akkor kicsit ideges megoldásokba ment bele, túlfeszítette a tempó határait, és kis tisztátalanságok tarkították - egyébként hallatlanul izgalmas - játékát. Mindezzel együtt most is igazolta, hogy egy szuverén egyéniség, nagyvonalú, érzékeny muzsikus.

A verseny fődíját, egy 1.000.000 forint értékű vásárlási utalványt a Budapest Zongoraszalon tulajdonosa, Rák Csaba ajánlott fel a győztesnek. A versenyen egyébként idén is egy nagyszerű Bösendorferen muzsikálhattak a pianisták, a szervezők egyenesen a Bösendorfer bemutatóteremből, Bécsből hozatták a versenyre. A második díj 400.000 forint, a harmadik díj pedig 300.000 forint volt, de emellett nagyon sok hazai és külföldi meghívásról, koncertlehetőségről és tárgyjutalomról kellett döntenie a zsűrinek. A verseny támogatóinak köszönhetően a középdöntőbe került versenyzők is különdíjban részesültek.

A legjobb Scarlatti szonáta előadásáért Hotzi Panni kapott jutalmat. Rajta kívül kisebb-nagyobb elismerést nyújtott át a zsűri elnöke Bóna Ilonának, Kálvin Balázsnak, Mayer Angyalkának, Nagy Csabának, Lovas Bettinának, Szombati Juliannának és Tanaka Kendzsinek. Ez utóbbi fiatalember volt a verseny „benjáminja”. Kiemelkedő képességű, nagyon szimpatikus fiatalember, aki még középiskolás. (Nemrég Békéscsabán az Országos Szakközépiskolai Zongoraverseny egyik első díját érdemelte ki.)

Az ünnepélyes eredményhirdetés és az ezt követő koncert után a muzsikusok és az érdeklődők Nagyszentmiklósra utaztak, ahol megkoszorúzták Bartók Béla szobrát, a szülőház falán lévő emléktáblát, majd a győztesek az esti gálahangversenyen játszottak a Nákó kastély dísztermében.

Összességében magas színvonalú produkciókat, izgalmas versenyt hallhatott a közönség. Bízom benne, hogy két év múlva ismét találkoznak majd tehetséges fiatal zongoraművészek, hogy Bartók Béla szellemében összemérjék tudásukat, tehetségüket. A mai világban mindenhez pénz - nagyon sok pénz - kell. Idén – mint kiderült - a lelkes támogatók némelyike (talán önhibáján kívül) az utolsó pillanatban jelentette be, hogy mégsem tudja a felajánlását teljesíteni. De Dr. Kerek Ferenc és lelkes kis csapata ezúttal sem ismert lehetetlent, és mindent megoldottak. Köszönet a támogatóknak, a szponzoroknak, a díjakat felajánlóknak és mindenkinek, aki valamit tett ezért a versenyért.