DEÁKNÉ SZABÓ ZSUZSANNA*

 

A hegedű reneszánsza a váci főiskolán és
egy elfelejtett kotta

 

„Azt hittem reménytelen megtanulni felnőttkorban hegedülni, de a gyakorlatban könnyebb, mint hittem” – egy kezdő hegedűs főiskolai hallgatómat idézve kezdem gondolataimat tizenkét éves zsámbéki, majd váci főiskolai hegedűtanári tapasztalataimról. 2000-ben kísérleti jelleggel kezdtem el a hegedűoktatást a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, Károly Róbert elhivatott karnagy és zeneszerző felkérésére, aki fontosnak tartotta egy zenekar létrehozását a főiskolán, és ennek szolgálatában a vonós hangszerképzést. Hét hegedűs hallgatóval indultunk, akik már néhány évet tanultak előtte hegedülni. Ma már tizenhét hallgató hegedül, akik többsége kezdő szintről indult. Évről-évre egyre népszerűbb a hegedű tantárgy, egyre több hallgató jelentkezik és vág bele a hegedűtanulásba, teljesen kezdő szintről.

 

Mivel több évig tanítottam párhuzamosan zeneiskolában is, módomban áll összehasonlítani a két korosztály fejlődési üteme közötti különbséget, különösen a befogadó készség és a motiváció terén. Amíg a 6-14 éves korosztállyal fokozatosan, apró lépésenként lehet haladni a bal kéz és vonókezelés kialakításában, addig a felnőtt hallgatókkal pár hét alatt végzünk a bal- és jobb kéz beállításával, mivel finomabb, összetettebb mozgássorok és összefüggések felfogására is képesek. A jobb kéz tartáshibái és a hangminőség bonyolult összefüggéseit is gyorsan megértik.

 

A másik fontos tényező, hogy a tiszta intonáció iránti igény is gyorsan kifejleszthető náluk. Összehasonlítva a két korosztály motivációját, a zeneiskolások többsége a szülők akaratára tanul hegedülni, a főiskolások mély lelki indíttatásból, a zene- és hegedű iránti szeretetük miatt kezdik a szabadon választható hangszer tanulását. Ezek, tehát az értelmi-érzelmi fejlettebb befogadó készség, illetve az erős lelki motiváltság a két alapvető oka annak, hogy igen gyors ütemben lehet a felnőtt hallgatókkal haladni a hegedűjáték elsajátításában. Természetesen a legideálisabb minél korábban, akár 5-6 éves korban elkezdeni a hangszertanulást, a fizikai képlékenység és a jobb alakíthatóság miatt, mert ez később már nem pótolható.

 

Dénes László, Németh Rudolf és Szászné Réger Judit Hegedű-ABC (Hegedűiskola kezdőknek, a világ minden tájáról származó gyermek- és népdalok felhasználásával) kötetéből tanulunk, de ezen kívül felfedeztem egy méltatlanul elfeledett hegedűiskolát, amit három kiváló pedagógus szerkesztett, Takácsné Hubert Ilona, Csikyné Schippert Gitta és Szenteyné Nagy Anna. Ez a kotta kifejezetten óvó-és tanítószakos főiskolás hallgatók számára készült, teljesen kezdő szintről indul, és 1953-ban jelent meg az először. Én az 1959-es javított kiadású kottával rendelkezem, ezt mutatom be.

 

Már a hegedűiskola előszava igen fontos gondolatokat és célokat fogalmaz meg.

„…Hegedűiskolánk főcélja egyrészt a hangszeres játék elsajátítása, másrészt szoros kapcsolat a hangszer- és énektanítás között. A hangszertanulásnak már kezdetben vonzónak kell lennie. Ezt úgy érhetjük el, ha a hallgató hangszerével minél előbb zenei élményhez jut. A hegedűiskolában ehhez bőséges anyagot adunk.” [a szerző kiemelése]

 

Következetesen ezt a célt szolgálja a kötet teljes tartalma. Már a forrásművek jegyzéke is beszédes, színes és szerteágazó:

Kodály Zoltán: 333 olvasógyakorlatok, Bicinia Hungarica. Bevezető a kétszólamú éneklésbe I.

J. S. Bach: Olvasókönyv szolmizálóknak / Összeállította: Agócsy László/

Szokolov: Kezdő szolfézskönyv

Döfflein, Grigorján, Hodgson, Isselmann, Küchler, Rodionov, Sándor Frigyes, Schneider hegedűiskoláiból vett szemelvények, sajnos a pontos forrás nincs megjelölve, a kiadás dátuma és a kiadó neve, és helye sem.

Sándor Frigyes: Hegedűmuzsika - magyar szerzők hegedűdarabjai első fekvésben

Zacharjina: Orosz népdalok

        Gyűjtemény hegedűre

 

Ez névsor már jelzi, hogy minél tágabb zenei ismereteket és színes zenei palettát és tudást szándékoznak a szerzők megosztani a hallgatókkal. Egy szemléletes ábrával érzékelteti az ujjak egymástól való távolságát, először csak két fogásmódot mutat be.

 

A második ujj billentésével kezd, majd hat kis gyakorlat után használja először az 1. ujjat a Süss fel nap játszásánál, amit az A-húr H hangjáról kezd. Harmadik ujjról indítva is javasolja a gyakorlását. Néhány darab csak az üres húr és az 1. ujj váltakozását gyakorolja, utána 1., 2.ujj és üres húr szerepel együtt.

„Tüzet viszek, nem látjátok? Ha látnátok, oltanátok, Kiég a ruhátok.”

„ Zíbor, zábor, ki van a városban? Gazda legény.”

 

A 13. gyakorlattól még ezt a két ujjat alkalmazza, de már két húron, összekapcsolva a húrváltással. Pl. a Volt nekem egy kecském c. népdalt A húron a H hangról indítja, a Megismerni a kanászt című népdalt szintén. Az Anyám, édesanyám kezdetűt az A-húr A hangjáról.

 

 

A 17. gyakorlatnál új vonást tanít, a legato-t (két hang összekötését), azután hogy az első két ujj billentését már jól elsajátíttatta. Érdekes megoldás, hogy a portato-t (két hang egy vonón - elválasztva) összekapcsolja a legato játékkal: két játékmód közötti különbség jól szemlélteti a művészi előadás variálhatóságát és fejleszti a vonókezelést.

 

A 20. gyakorlatban fordul elő először a 4. ujj. /Egy boszorka van./

 

Hasznos gyakorlat követi, tercek játéka, majd a szó-mi hangkészletű dalocskákon a 2.-4. ujj billentését fejleszti, és az ideális kéztartás kialakítását.

/Szólj síp, Hinta-palinta, Zsipp-zsupp./ Majd ezeket egy kvartlépést gyakorló, 1-4. ujj és üres húr–3. ujj váltakozásából álló dallamok követik. /21/a

gyakorlat/

Nagyon hasznosak a 3. és 4. ujj billentésének erősítésére.

 

Fontos pedagógiai lépés a kamarazenélés mielőbbi megvalósítására, hogy már a 22. gyakorlattól kétszólamú gyakorlatok sora következik.

Két kiváló zeneszerző, Járdányi Pál és Szervánszky Endre kis duói színesítik a növendék zenei élményeit. Később már Mozart, Beethoven és Bartók Béla művei is megjelennek, s még sok régi reneszánsz dallam. A cél itt is világos: minél szélesebb ismereteket kapjanak a zeneirodalom különböző stílusú zeneműveiből.

 

A 40. gyakorlatnál megjelenik az oktáv, terc és szext kettősfogás játék.

Az 53. gyakorlat a détaché vonás kialakításával foglalkozik a nyolcadokból álló dallamokon. Ezt gyakorolja a következő néhány etűdön át, majd a 61. gyakorlat a nyújtott ritmust szemlélteti:

Ezután Schubert és Mozart keringője következhet. No és a magyar népdalok, amelyekben sűrűn előfordulnak a nyújtott és éles ritmusok.

 

A 66. gyakorlatban kezdi a második fogásmód használatát, amikor a második ujj az első mellé kerül. A 68/a gyakorlat is hasznos:

A C-dúr skála a 74. gyakorlatnál jelenik meg és a D-húron 3. ujjal kezdődő G-dúr, amikor a visszahúzott 1. ujj billentés rögzült. A kettősfogások skálája bővül a szeptimmel.

A 81/a gyakorlatban terccel.

 

A 83. gyakorlat a két fogásmód összekapcsolását gyakorolja magas, majd visszahúzott 2. ujjal. Utána még egy igen színes repertoár következik, nagyon sok duóval, sőt még néhány hegedűtrió is akad köztük.

Értékes és értő válogatás jellemzi az egész hegedűiskolát. Végezetül csak a tartalomjegyzéket mutatom még,

 

Ez azt hiszem, önmagáért beszél. (A kor politikai szelei ide is befújtak, egy-két mozgalmi dal is található a kötetben…)

 

Remélem sikerült felkelteni az érdeklődést ez iránt az értékes kotta iránt. Aki kitartóan keresi, talán még egy-két porosodó példányt talál a főiskolai könyvtárakban, ha még nem selejtezték le őket…

 



* Deákné Szabó Zsuzsanna, hegedűtanár-kamaraművész, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác