Zempléni Kornél 90. születésnapjára

Drága Tanár Úr!

Tudom, nem szereted ünnepeltetni magad, még kevésbé a hosszú lére eresztett híg beszédet. Mégis fontos, hogy tudd, érezd, milyen sokat jelentesz nekünk, tanítványaidnak. Minden művészettel elköteleződő fiatal arra vágyik, hogy legyen egyszer egy igazi mestere, egy nagy, és bölcs Művész, aki beavatja a szakma rejtelmeibe, mércét állít, tartást ad, és ha kell, bevasalja szigorúan az előírt penzumot. Te ilyen igazi Művész és Mester voltál, vagy, és leszel számunkra, és tanítványaink számára, hiszen alig múlik el alkalom, hogy kimondva, kimondatlanul ne lennél ott az óráinkon. Az a hét év, amíg tanultam Tőled, sok idő, mégis kevés. A szegedi előadásaid – ahogyan tanítottál tanítani – óriási lehetőség volt mindannyiunknak, írásba foglalt szövege kincs a számunkra. Felejthetetlen az az érdeklődés és alaposság, amivel boncolgattad a műveket, a zenét, a gondolatokat, a szerzőket. Páratlan az a sokoldalúság, gondolati gazdagság, nyelvi lelemény, amellyel a művek nagyságát elénk állítottad – de sosem a magadét. Ez is a Te példamutatásod volt. Minden zongoraórán vágyakozva csodáltuk azt a választékos, selymesen fénylő zongorahangot, amivel magyarázataidat megfellebbezhetetlenné tudtad tenni. Persze azt is hamar megtanultuk, azzal a mindenséggel méred Önmagad, minket, amivel a legnagyobbak. Éreztük ezt, sokszor nem is csak a szavaidból, de jellegzetes gesztusaidból, ránk mordulásaidból, vagy egy néma elismerő pillantásodból. Megtanultuk, hogy a művek legteljesebb analízise juttat el a legmélyebb intuícióig. Tudtuk, hogy mennyire zavart az, ha valaki „másolt” divatos előadókat, vagy felületesen élte át a zenét. Csak a kifogástalan felkészültség, mély átélés ment át a mércén, néha még ez is kevés volt… Így van ez rendjén, köszönjük Neked!

Isten éltessen, hogy még sokáig köztünk lehess!

Szeretettel ölellek:

Zsigmond Zoltán

A Weiner Leó zenepedagógiai-díj átvételekor 2008-ban Batta András rektor úrral