Az idő sodrában II.

A Bartók Rádió Con tempo címmel indított 20. századi és kortárszenei sorozatának második része a Rádió Márványtermében hangzott el. Sajnos igen csekély számú érdeklődő vette a fáradtságot, hogy személyesen is jelen legyen ezen a nagyszerű, s valóban különleges hangversenyen. Csak remélni lehet, hogy a rádióközvetítést többen követték figyelemmel. Ez a koncert Daan Vandewalle zongoraestje volt. Az 1968-ban született belga zongoraművész, a kortárs zene specialistája. Szívesen játszik Ligeti, Ives, Lutosławski, Cage műveket, de repertoárján tartja a klasszikusokat is. A genti konzervatórium zongoratanára.

Az első műsorszám John Cage (1912 – 1992) Two pieces [Két darab] (1946) című alkotása volt. Mint a keletkezés dátuma is mutatja, ez még nem a híres preparált zongorára íródott művek egyike, de talán emiatt még inkább érdekes lehet. A későbbi művek ismeretében, némelyik akkordba már óhatatlanul belehalljuk a majdani preparált hangzásokat. Az is igaz persze, hogy utólag könnyű meglátni a fejlődés útját. Ezek a darabok azonban úgy tökéletesek, ahogy vannak.

A következő három mű az Eurorádió (EBU) és az Európai Fesztiválszövetség (EFA), a MusMA (Music Masters on Air) megbízásából született. A 2011-es Liszt év tiszteletére tíz különböző nemzetiségű zeneszerzőt kértek fel, hogy komponáljon ötperces zongoradarabot, a „Liszt és a tájkép" témájára. Szeptemberben már elhangzott öt kompozíció a Bartók Rádió és a Liszt és Európa Fesztivál közös koncertjén. Most az eddig még nálunk nem játszottak közül került bemutatásra újabb három mű.

Elsőként Božidar Obradinović (1974) szerb zeneszerző műve a Postman Cheval Conquering Time Autonomosly [Cheval postás autonóm módon meghódítja az időt] (2011) hangzott el. A cím nagyon hangzatos. Arra utal, hogy egy francia postai alkalmazott, Ferdinand Cheval minden előképzettség nélkül, talált anyagokból a saját telkén felépített egy fantasztikus épületet, az Ideális Palotát. A „palota” a naiv építészet remeke lett. Semmihez sem hasonlító, egyedülálló épület, mely alkotóját kiemelte a névtelenségből, s örök időkre beírta nevét a művészettörténetbe. Így hódította meg autonóm módon az időt Cheval postás. A zene azonban korántsem annyira autonóm, mint a francia levélhordó alkotása, s valószínűleg az időt – a maradandóságot – sem fogja meghódítani.

A következő fiatal szerző João Godinho (1976). Fogo posto [Gyújtogatás] (2011) című darabja a 2010-es portugál erdőtüzeknek állít emléket. Megpróbálja zeneileg feldolgozni a piromán ember lelkivilágát. Kissé külsődleges a közvetlen Liszt idézet, a „Dies Irae” motívum a Haláltáncból, de összességében a mű kedvező benyomást tett rám.

Ismét egy John Cage alkotás következett, a Dream [Álom] 1948-ból. A csaknem kizárólag egyszólamú kompozíció álomszerű állapotba ringatja hallgatóját az egyszerű motívumok zsongító ismétlődésével. Költői, ihletett mű.

A harmadik MusMa felkérésre készült alkotás Nana Forte (1981) műhelyében született. A fiatal szlovén zeneszerző A Broken Car [Lerobbant autó] (2011) című szerzeményét a (tönkrement) technika ihlette. Ennek megfelelően a zongorista belenyúl a hangszerbe, mintegy a motorházba, s mérgében nagyokat rúg. Ez igen látványos és szellemes, de lehet, hogy zeneileg nem elégséges.

Az első félidő utolsó műsorszáma Ligeti György (1923 – 2006) 13. zongoraetűd, L’escalier du diable [Ördöglépcső] című alkotása volt. Ezt a művet az Etűdök II. kötete tartalmazza, mely 1988 és 1993 között keletkezett. A technikailag igen nehéz darab ihletője állítólag Maurits Cornelis Escher fantasztikus, meghökkentő grafikái. A Ligeti meccanico stílusához kapcsolható etűdöt – mely a föltörekvés és állandó mélybehullás zenei és filozófiai problémáját feszegeti – Vandewalle meglepő könnyedséggel, virtuózan adta elő.

A hangverseny második részében egyetlen műalkotás, Charles Ives (1874-1954) 2. zongoraszonátája (1916-1919) hangzott el. A szerző negyven évig csiszolgatta ezt a művét, mire elnyerte végleges alakját. Sikerült is egy olyan különleges darabbal előállnia, mely alaposan megdöbbentette kora zenésztársadalmát. Az alcímben olvasható Concord, Mass., 1840-60 az amerikai Massachusetts állambeli Concord városra utal a jelzett években. Ekkor bontakozott ki ott a transzcendentalizmus, melynek jeles képviselőiről kapták a tételek címűket. Ives úgy tervezte, hogy prózai eligazítást is fűz művéhez, azonban a több mint száz oldalas Esszék egy szonáta elé című írása végül nem jelent meg az ősbemutatóra (1920).

Az első tétel a teológus, költő, filozófus, tanár Ralph Waldo Emerson nevét viseli, aki a traszcendentalizmus atyjának tekinthető. A tétel témái talán Emerson ellentmondásos személyiségét, bonyolult filozófiáját vannak hivatva megjeleníteni. A második tétel névadója Nathaniel Hawthorne, regényíró és novellista. Szürreális, nyomasztó történetei a bűnről és a bűnhődésről szólnak. (Legismertebb műve A skarlát betű). Ives egy scherzóval adózik emlékének, melyben gátlástalanul használ fel spirituáléra emlékeztető dallamot, protestáns egyházi éneket és katonazenekari indulót. A harmadik tétel az Alcott családról lett elnevezve. Amos Bronson Alcott író, filozófus és pedagógus, harcos abolicionista és feminista. Lánya, Luisa May írónő. A család nevét viselő rész a szonáta lassú tétele. Az utolsó rész névadója Henry David Thoreau, író, filozófus, környezetvédő, a polgári engedetlenség gondolatának filozófiai kidolgozója. Maga a mű felkavaró, bonyolult és egyszerű, triviális és mélyenszántó.

Daan Vandewalle végig kitűnően, fölényes technikai biztonsággal, nagy beleérző képességgel zongorázott. Nem rajta múlt, ha valamelyik darab nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Az ismert művek azonban felejthetetlen élményt nyújtottak. Előadása könnyed, meggyőző és magával ragadó volt. A csekélyszámú közönség nagyszerű koncerten vehetett részt.

Eisenbacher Zoltán

Con tempo 2012/2 

Daan Vandewalle (Belgium) zongoraestje 

John Cage: Two pieces

Božidar Obradinović: Postman Cheval Conquering Time Autonomosly - magyarországi bemutató

João Godinho: Fogo posto - magyarországi bemutató

John Cage: Dream

Nana Forte: A Broken Car - magyarországi bemutató

Ligeti György: 13. zongoraetűd, L'escalier du diable

Charles Ives: 2. zongoraszonáta, Concord, Mass., 1840-60

Daan Vandewalle – zongora

Vámosi-Nagy Zsuzsa – fuvola 

Magyar Rádió Márványterem

2012. május 10.