Koncert az „Olaszban”

Teltházat vonzott a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a Budapesti Olasz Kultúrintézetben. Én úgy vélem Mendelssohn nyitószámként elhangzott Szentivánéji álom szvitje lehetett a csali, bár elképzelhető, hogy túl rossz véleménnyel vagyok a közönségről. Zárásként Debussy – nem túl gyakran játszott – Zenekari képek című műve szerepelt, míg a kettő között Tihanyi László brácsára és zenekarra komponált Passacaglie című alkotása hangzott el.

A konvenciális összeállítású hangverseny első darabját rutinból játszotta az együttes. Kicsit bizonytalanul kezdtek, de aztán az ismert dallamok szép, jól formált megfogalmazásai, Tihanyi kiváló ritmusérzékkel megválasztott tempói valóra váltották várakozásainkat. Öt tételt játszottak el a műből, szabadon válogatva a lehetőségek közül. A Nyitánnyal kezdtek, majd olyan ismert részek következtek, mint a Scherzo és a Notturno. Elhangzott még az Intermezzo, s a valódi sikerszám, az egyetlen esküvőről sem hiányozható Nászinduló zárta a sorozatot. A zenekar összességében színvonalasan oldotta meg feladatát.

A második műsorszám – mint az ismertetőből is kiderült – a szerző Genitrix című operájának passacaglia-szerkezetű részein alapul. A viszonylag rövid, ismerkedő jellegű első tételben máris megcsodálhattuk Bársony Péter kifogástalan, szinte tökéletes szólójátékát. A második tétel hangsúlyos ütőszólamával, éteri fafúvós repetícióival, érzékeny vonósrészeivel, mintha az előző műsorszám tündérzenéjéhez kapcsolódott volna. A harmadik és negyedik tétel attacca következett. Előbbi komor, vészjósló hangulatú, a szerző által danse macabre-nak nevezett, míg az utóbbi változatos zenei témákat feldolgozó tétel, melyeket a szólista különböző karakterű kadenciái tagolnak. Tihanyi műve gazdag effektusokban, színekben, zenei ötletekben. Hangszerelése változatos, kitűnően oldotta meg a szólóhangszer és a zenekar kiegyensúlyozott együttjátékát. Az előadás meggyőző volt, a zenekar – kisebb hibáktól eltekintve, mint pl. téves szólambelépés – jó színvonalat nyújtott. Bársony Péter pedig kimagasló színvonalon muzsikált. Szép hangon, tiszta intonációval, kiegyenlítetten, a zene karakterével, hangulatával maximálisan azonosulva játszott.

A befejező műsorszám Claude Debussy Zenekari képek című alkotása volt. Az első kép, a Gigues áttetsző oboaszólói, igényes megszólalásai kiváló bevezetést jelentettek a francia mester művébe. A második kép, az Ibéria első tétele Az utcákon és utakon igazi sikerdarab. A kasztanyetták keltette igazi spanyolos hangulatot a zenekar ennek megfelelő lendülettel, délies temperamentummal adta elő. A második tétel, Az éjszaka illatai ismét az oboák gyönyörű szólóira épül. A zenekar fúvós művészei kiválóan oldották meg feladatukat. A harmadik tétel, az Ünnepnapok reggele néha kissé ellaposodott, a habanera táncossága kényszeredetté vált. Az utolsó kép, A tavaszi körtánc váltotta be talán legkevésbé az előzetes várakozásainkat. A befejezés kissé egysíkúra, érdektelenre sikerült.

Tihanyi László végig jól fogta össze a zenekart. Néhol talán választhatott volna más tempót, érzékenyebb dinamikát, vagy kiemelhetett volna szólamokat, de összességében kiválóan dirigált.

Jó hangulatú, élménygazdag hangverseny volt, ahol hallhattunk ritka koncertdarabot, sikerszámot, s egy kitűnő magyar művet.

Eisenbacher Zoltán

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye

Felix Mendelssohn-Bartholdy: Szentivánéji álom-szvit

Tihanyi László: Passacaglie brácsára és zenekarra

Claude Debussy: Zenekari képek (Images pour orchestre)

Bársony Péter – brácsa

Tihanyi László - karmester

Budapesti Olasz Kultúrintézet

2012. május 11.