Márkus Tibor

 

A jazz elmélete I.

 

 

 

 

„20 éves tanári, előadói és a zenetudomány különböző területein végzett kutatói tapasztalatom adta az indíttatást, hogy mindenki számára elérhető jazzelmélet könyvet írjak. Munkámat nemcsak jazz zenészeknek, hanem minden, zenével foglalkozó embernek ajánlom.  A lehető legtöbb jazzelméleti területet érintő könyv második kötetét CD melléklet fogja majd kiegészíteni, hogy az ismertetett példák részletei hallható formában is hozzáférhetőek legyenek.”

 

Márkus Tibor(1956) pályája céljául tűzte ki a jazzkultúra minél szélesebb körű terjesztését mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten.

 

A Liszt Fe­renc Ze­ne­művé­sze­ti Egye­tem Jazz Tan­szék­ének ad­junk­tu­sa, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zon­go­ra, jazz-el­mé­let és jazz­tör­té­net ta­ná­ra, a Ma­gyar Jazz Szö­vet­ség el­nö­ke. 2003 óta a Lamantin Imp­ro­vi­zá­ci­ós Tá­bor mű­vé­sze­ti ve­ze­tő­je. Zenekarával, az Equinox Quartettel négy al­bu­mot ké­szí­tett, ezen kívül két szerzői CD-je és egy DVD-je jelent meg. Kom­po­nált zenét do­ku­men­tum­film­hez és pó­di­um előadá­sok­hoz, ill. gyak­ran pub­li­kál elem­zé­se­ket és le­mez­kri­ti­ká­kat szak­lap­ok­ban is. 2010-ben művészi, közéleti és pedagógiai tevékenységéért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben, 2011-ben pedig Artisjus díjban részesült.

 

 

Gonda János: AJÁNLÁS

 A tanár számára mi is lehet nagyobb öröm, mintha egykori növendéke kitartó és eredményes munkával folytatja az általa megkezdett utat? Márkus Tibor, aki valamikor jazzelméleti és jazzpedagógiai órákon volt a növendékem, éppen ilyenfajta „örömszerző” muzsikus lett, mint kiváló zongorista, komponista, zenekarvezető, tanár és művészeti szervező. Az élet, vagy talán a sors úgy hozta, hogy bizonyos területeken pontosan azt folytatja, annak spektrumát tágítja, amivel annak idején magam is foglalkoztam. Gondolok a Magyar Jazz Szövetségben végzett munkájára, a nyári jazztáborok művészeti vezetésére, hasonló tárgyak tanítására, vagy „A Jazz Elmélete” c. jelen kiadványára, amely témájában sokban hasonlít a két évtizede megjelent „A Rögtönzés Világa” c. munkámra. De a kettő különbözik is egymástól: míg a magamé a jazz és az általános rögtönzés iránt érdeklődő valamennyi zenetanulónak készült - egyik kötete kifejezetten rögtönzéssel foglalkozni kívánó klasszikus muzsikusoknak szól -, addig Márkus Tibor körültekintően kidolgozott, alapos munkája a professzionális jazz-pályára készülő zenészeknek nyújt jelentős segítséget. Nem lebecsülendő tény, hogy Magyarországon néhány évtized alatt oly mértékben bontakozott ki a három fokozatúvá bővült jazzoktatás, ami igényli, sőt, szükségessé teszi az ilyen jellegű szakmunkák megjelentetését. Jó szívvel ajánlom a szóban forgó munkát a műfajjal foglalkozó fiatal és kevésbé fiatal muzsikusok figyelmébe.

Tartalom

 

 

I. rész

 

 

1. Bevezetés…………………………………………………………5. oldal

2. Akkordjelzés……………………………………………………...7. oldal

3. Témakörök

    3.1.  témakör         Alapfogalmak, felhangrendszer……………...8.oldal      

3.2.  témakör          A zene vertikális és horizontális összetevői...17.oldal

3.3   témakör    Hangközök…………………………………..19.oldal

    3.4.  témakör         Pentatonia…………………….......................30.oldal 

3.5.  témakör    Hármashangzatok…………………………...36.oldal 

3.6.  témakör    Diatonia. Modális skálák…………………. ..47.oldal         

3.7.  témakör    Funkciók. Klasszikus kadenciák…………. ..60.oldal

3.8.  témakör    Moll rendszerek

                         A skálaállomány kiterjesztése……...……….70.oldal         

3.9.  témakör    Tercépítkezésű négyeshangzatok

Fokokra épülő négyeshangzatok

 A tercépítkezés kiterjesztése

                                   II-V-I. Moll II-V-I. Jazz kadenciák.……….80.oldal

    3.10. témakör        Blues. Rhythm changes ……………………99.oldal

3.11. témakör        Alteráció. Moduláció……………………...111.oldal

          3.12. témakör    Horizontáció………………………………122.oldal

          3.13. témakör   Improvizációs skálák……………………...125.oldal

3.14 . témakör  Dodekafónia I. Tengelyrendszer…………..134.oldal

          3.15. témakör   Akkordbehelyettesítés lehetőségei

                                  Dallam harmonizáció

          Blokk akkordrendszer ………………….....144.oldal

4.                               Irodalom- és forrásjegyzék………………..161.oldal

5.                              A szerzőről………………………………...162.oldal

 

Dallam harmonizációs technikák. Blokkakkordok

 

  A blokkakkord rendszer egyfajta dallamharmonizációs technika. Lényege, hogy minden egyes dallamhang alá akkord kerül. Egyaránt használható a zongorázás gyakorlatában (témában és improvizációban), komponálásban és hangszerelésben.

  A dallamhang harmonizációja történhet „alulról”, vagy „felülről”. Amikor „alulról” harmonizálunk, akkor a funkciókat, kadenciákat, behelyettesítéseket és megelőlegezéseket tartjuk szem előtt. Ebben az esetben a dallamhang is megváltoztatható.

  A „felülről” történő harmonizáláskor a dallamhang a meghatározó. Az őt kísérő harmóniát úgy választjuk meg, hogy a dallamhang annak valamelyik összetevőjét (3,5,7,9,11,13) vagy alterációját képezze.

 

  Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakrabban alkalmazott blokk akkord technikákat a „How high the Moon” című standard 1-4 ütemére alkalmazva.

 

Állóharmóniák ritmizációja a dallam ritmusának függvényében

 

  A kísérőakkord ugyanaz és ugyanolyan helyzetű marad, csak a dallamhang mozog.

 

                          

                              G major                                                           Gm7

 

 

Harmóniafordításon alapuló blokkakkord technika

 

 

  A kíséret a harmóniamenetben meghatározott akkord, amelynek fordítása a dallamhang függvényében változik. Amennyiben a dallamhang nem akkordhang, akkor a kísérőharmónia szűkített szeptim.



 

Diatonikus parallelizmus

 

  A klasszikus zenei gyakorlat tonális mixtúraként ismeri ezt a technikát.

A feladat megvalósítása előtt akkordmodellt kell felállítanunk. Meg kell határoznunk az akkordmodell összetevőinek hangközviszonyát, azok színezeti megjelölése nélkül. A dallam alá játszott akkordmodell hangközeinek szerkezete állandó marad, azok színezete viszont mindig a diatóniához igazodik.

 

Például: akkordmodell: terc – szekund – terc:         

 



Kromatikus parallelizmus

 

  A klasszikus zenei gyakorlat reális mixtúraként ismeri ezt a technikát.

A kíséret szintén akkordmodell segítségével történik, az itt meghatározott modell hangközviszonyainak azonban mind színezete, mind pedig szerkezete állandó marad függetlenül a tonalitástól.

Például: akkordmodell: kis terc-nagy szekund-kis terc:

       

 

Tonicizálás

 

  A megvalósításhoz „megérkezési pontokat” kell meghatároznunk a dallamban, amit pillanatnyi tonikának tekintünk. Az ezt megelőző dallamhangokat úgy harmonizáljuk, hogy ezek kadenciálisan előkészítsék a tonikai megérkezést:

 

                                                        G tonika                             G moll tonika

    

         Hm Em7/5b A7  Asz7   Gmaj       Em7/5b A7 D7/10b  Gm7

Bill Dobbins:„The Linear Approch” című, hangszerelés zémájú könyvében részletesen foglalkozik a blokk akkord technikák hangszerelésben való alkalmazásával. A könyv hangmellélkletében hallhatjuk ugyanazt a témát a diatonikus és kromatikus paralellizmus, valamint a tonicizálás elvén megszerkesztett hangszereléssel (CD 14-16 track)

 

Az említett technikák egy kompozíción belül, együttesen is alkalmazhatók.

 

Példák jazzművészek blokkakkord technikáira:

 

A Shearing-féle blokk-akkord technika

 

  A „felülről harmonizálás” tipikus példája, tehát a dallamhang függvényében változtatja az akkordokat. Leginkább diatonikus dallammenetnél alkalmazható. Alap skálaként az úgynevezett bebop skálát használja:

 

 

A skála fokai alá váltakozva az I. fok dúr6 akkordját, illetve szűkített7 akkordot épít a fokszám függvényében (I. fok alá dúr6, II. fok alá szűkített7, III. fok alá dúr6, IV kok alá szűkített7 és így tovább):

 

 

 

Ezt követően a felülről a második szólamban lévő hangot egy oktávval „leejti” (drop 2 technika):

 

 

 

Ugyanez a technika alkalmazható moll hangrendszereknél is:

 

 

 

A „There Will Never Be Another You” című standard 1-4 ütemének harmonizációja az említett módszerrel:

 

 

 

 

Drop 2-4-es technika (fellülről a 2. és 4. szólam leejtése) tágabb fekvésű harmóniát eredményez. Ebben az esetben szerencsés a dallamhangot megerősíteni (dallamhang kettőzés) valamelyik szólamban:

 

 

 

 

 

Oscar Peterson blokk akkordos játékára jellemző, hogy a legalsó szólamban megerősíti a dallamot:

 

 

 

Bill Evans gyakran alkalmazott blokkakkord technikájában a balkézben az akkord alaphangját erősíti meg 1-5-1(alap-kvint-alap felrakással), amit azonos ritmikával játszik a jobbkéz akkordtömbjével (ennek orgonapontos jellege is van):

 

 

 

Bemutatunk egy példát a blokkakkord hangszerelésben, komponálásban alkalmazott használatáról (CD 17. track):

 

 

 

Feladat:  Egy kiválasztott standard blokkakkordos harmonizációja az említett módszerekkel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MEGRENDELHETŐ:

 

markustib@gmail.com

 

email címen 3000.-Ft/db vételáron

 

Postacím feltüntetésével utánvéttel, telefonszám feltüntetésével egyeztetéssel.