BÚCSÚ KOZMA
KÁROLYTÓL*
Drága Karcsi!
Nagyon nehéz elfogadni érzelmeimmel azt, amit az
értelmem már felfogott: ma van az utolsó alkalom, hogy szóljak Hozzád.
Egyikünk sem készült erre, ugyan tudtuk, hogy a
dolgok egyáltalán nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, de azért mindig bíztunk
abban, hogy az nem következik be, ami miatt a mai nap olyan különösen szomorú és
megrendítő.
Azonban a sors mindezt így rendezte, és az eddigi beszélgetéseink
helyett, amelyek akár munkáról, akár közéletről, vagy éppen személyes ügyekről
szólhattak, mindig a Te sziporkázó gondolataiddal, szellemességeddel, mindezt, most
egy fájdalmas monológgal próbálom pótolni.
Tudom jól, hogy nem lehet egy kiváló gondolkodó,
egy kivételesen széles látókörű, a műveltség és a tudás birtokosának búcsúztatásán
hatvannégy életévének akár csak lényeges mozzanatait felidézni sem. Ezért ezt
meg sem kísérlem.
Kozma Károlytól, az igazi gondolkodó, humanista
értelmiségitől a sors igazságtalan döntése családja, szerettei,
munkatársai, barátai elvesztése mellett azokat a könyveket, műveket,
alkotásokat is elvette, amelyeket már nem engedett neki megismerni.
Karcsi érdeklődésének középpontját a bölcsészet,
a kultúra, a művészet, és különösen a filmművészet, és természetesen
a közjó szolgálata töltötte be.
Ő maga is mindig úgy gondolta,
foglalkozásában szerencsés volt, mert munkájának többségét, a számára fontos és
hozzá közel álló feladatok jelentették, így volt ez akkor is, amikor minisztériumi
szakemberként, filmes vezetőként vagy egyetemi oktatóként, szakértőként
tevékenykedett.
Munkájában talán akkor találta meg a teljességet,
amikor a sokrétű ismeretek birtokában, a filmes szakszervezetben, majd a Művészeti
Szakszervezetek Szövetségében főtitkárként és a Szakszervezetek
Együttműködési Fórumában ügyvivőként a közösségért, a művészeti
szakmákért és a munkavállalókért is tenni tudott.
Kozma Károly a művészeti és a szakszervezeti élet
megbecsült, elismert képviselője, az ügyek kiválóan felkészült
ismerője és szolgálója volt évtizedeken keresztül a Nemzeti Kulturális
Alapnál, az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál, és számos hazai és
nemzetközi filmes szervezetnél is.
Drága Karcsi!
Köszönjük Neked, hogy megtanulhattuk Tőled
azt, hogy a kiváló gondolkodó, a felkészült szakszervezeti tisztségviselő
és a lelkiismeretes vezető is lehet ugyanaz a személy.
Megtanulhattuk Tőled azt is, hogy minden és mindenki
fontos, és a feladatokat csak a legmagasabb színvonalon szabad megoldani,
legyen az egy jelentős szakmai kihívás, vagy a legegyszerűbb
hétköznapi ügy elintézése.
Köszönjük, hogy emberségeddel, szereteteddel és
bölcsességeddel gazdaggá tettél bennünket.
Búcsúzom Tőled kollégáid, barátaid,
munkatársaid, tisztelőid, valamint a Művészeti Szakszervezetek
Szövetsége, annak tagszakszervezetei, a filmes, a zenész és táncos, a színházi,
a képzőművész, az artista és az író szakszervezetek és a Szakszervezetek
Együttműködési Fóruma nevében.
Nyugodj békében!
Dr.
Gyimesi László